Idén is megrendezte a HP az újságíróknak szánt éves fejtágítóját. A most 10. alkalommal megrendezett eseményen három nap alatt 5 előadásra lehetett beülni. Megpróbálom felidézni az általam választott prezentációk (10-ből lehetett kiválasztani az 5 legszimpatikusabbat) legérdekesebb részleteit.

A HP Lab University a megérkezés estéjén a személyre szabott programfüzet és a szinte kötelező HP digitális fényképezőgép - ami idén egy HP Photosmart R937-es volt - kiosztásával, majd másnap délelőtt a nyitóbeszéddel indult. Idén elmaradt a két évvel ezelőttihez hasonló döbbenetes bemutató, az előadók inkább az elmúlt 10 év méltatásával és a HP Lab University sikerével ütötték el az időt.

Inside the camera

Sikerült a programot a legunalmasabb előadónál kezdeni. Az már az első pillanatokban kiderült, hogy Kevin Matherson remekül érti a dolgát, de a borzasztóan monoton előadásmódjától sorra koppantak a fejek az asztalon. Egy szünet és két kávé után szerencsére elérkeztünk az érdekesebb részekhez: Plenoptic, fényképezőgép rendszerek felbontása és azok tesztelése.

Matherson úr, mint a HP egyik CCD kiválasztással megbízott vezetője felvázolta azt a szerencsétlen helyzetet, amit már mi, földi halandók is megfigyelhettünk egy ideje: a CCD gyártók szinte ész nélkül növelik az érzékelőlapkákra zsúfolt pixelek számát, miközben ez már rég nem szolgálja a képminőség javulását. A szomorú plusz információ az volt a mondandójában, hogy igazából nincs fizikai akadály a gyártók előtt, mert képesek a mostani pixelszámok sokszorosát is a lapkákra integrálni.

Az esztelen fejlődést persze mindenki meg tudja magyarázni. A marketingesek egyre csak növekvő számokat akarnak látni a dobozokon, hiszen akkor lehet sikeres egy termék, ha azonos áron nagyobb számokat tud mutatni néhány könnyen megfogható adatban. A felbontás erre kiváló. A CCD gyártók szintén úgy érzik, hogy ha nem hozzák ki a nagyobb felbontású modelleket, akkor valaki más megelőzi őket, kiütve a lemaradó gyártókat a piacról. Az optika gyártók meg csak kapkodják a fejüket, hogy hogy alkossanak olyan lencséket, amelyek ki tudják szolgálni ezeket az igényeket.

És elérkeztünk az egyik legfőbb problémához: az egyre csak csökkenő árak mellett az objektív gyártók képtelenek lesznek lépést tartani a felbontás növekedésével, ezért egyes kutatók az optikai rendszerek minőségének digitális javításában látják a megoldást. Az előadó két ilyen megoldást említett: az egyik a Wavefront coding, a másik pedig a Plenoptic fényképezőgépek.

Az első megoldás lényege, hogy az optika legnagyobb fényerejénél is képes olyan mélységélesség elérésére, mint a hagyományos optikák csak a blende szűkítésével, és ennek megfelelően a beérkező fény csökkentésével. �gy nagyobb mélységélességű, zajmentesebb képek készíthetők, mint hagyományos optikákkal. A rendszer további előnyeiről a CDM Optics oldalán lehet olvasni.

A Plenoptic rendszer a mélységélességet a nagyfelbontású érzékelők elő helyezett, egyszerre több pixelt is lefedő mikrolencsék használatával szélesítené. Az így kapott, szinte mindenütt éles képen az élesség síkját a feldolgozó rendszer oda tudja tenni, ahova a fotós szeretné. A rendszert 16 megapixeles CMOS érzékelőn már tesztelték, de az óriási feldolgozási igény miatt ez a rendszer néhány évig még biztosan nem jelenik meg egyetlen fényképezőgépben sem.

Test printer testing

Szerencsére csak az első előadás volt ilyen száraz és nehezen megfogható. A tintasugaras nyomtatók tervezéséről és gyártás előtti teszteléséről szóló program már bőven tartogatott érdekességeket. A session első felében Brian Kuhta, az Inkjet Customer Solutions kutatás-fejlesztési programjának egyik vezetője némi betekintést adott egy-egy nyomtató piaci bevezetés előtti teszteléséről.

A fejlesztés végén a teszteléshez, minden nyomtatóból 5000 példányt gyártatnak le, majd ezekkel átlagosan 20 ezer patront felhasználva több mint 200 féle papírra összesen 15 millió oldalt nyomtatnak. A tesztelés során rengeteg dolgot vizsgálnak. A hideg-nedves, hideg-száraz, meleg-nedves és meleg száraz környezetben való tesztelés már minden gyártónál magától értetődő, de a HP poros és papírrostokkal teli környezetben is nyúzza a készülékeket. Kuhta úr többször is Indiát hozta fel példának, ahol a nyomtatók nem mindig ideális körülmények között kénytelenek működni. Nagy a por és gyakoriak az áramszünetek, amik rengeteg meghibásodást okoztak. A problémákat a HP a vásárlók bevonásával vizsgálták, majd az áramkimaradások okozta problémát egy speciálisan Indiának tervezett tápegységgel, a poros környezetből adódó papíradagolási gondot pedig jobb görgők kifejlesztésével orvosolták. Az új tápegységet ugyan csak az indiai piacon alkalmazzák, de a továbbfejlesztett görgők az összes nyomtatóba eljutottak.

Ahogy az autógyártók nagy figyelmet fektetnek az ajtók csukódásának hangjára, úgy a HP is tesztalanyok bevonásával állítja be az egyes nyomtatók hangjait. Mint a rögtönzött tesztből is kiderült, nem feltétlen a legcsnedesebb nyomtatót keresik a vevők, hanem azt, aminek a hangja legjobban sugallja a hibátlan működést. Ehhez hasonló módon tesztelik a nyomtatók és a hozzájuk adott szoftverek kezelői felületét is. Hétköznapi felhasználók munkáját megfigyelve keresik a legoptimálisabb telepítési folyamatokat, megoldásokat.

Vannak persze olyan tesztek is, amikre legtöbbünk valószínűleg sosem gondolna. Mi a helyzet például akkor, ha az iroda vagy a lakás átrendezésekor a nyomtatót a pakolók egy kicsit magasabbról ejtik az asztalra? Jó lenne, ha nem kellene azonnal szervizbe rohanni vele. A nyomtatókat ezért kb. fél méter magasból többször félig a sarkára ejtve is megvizsgálják. Ha valami idő előtt eltörik, akkor a tesztet nagy sebességű videokamera előtt is megismétlik, megvizsgálva hogy melyik alkatrész deformálódik a kelleténél jobban a becsapódás pillanatában. (Feltételezem, hogy a nyomtatók leesés elleni tesztjét valós esetek után indították el.)

Ezt a tesztet a becsomagolt nyomtatóval is elvégzik. Ilyenkor a doboznak és a benne lévő nyomtatónak legalább egyszer ki kell bírnia az esést egy méter magasból (betonra ejtve). A tesztet minden előadáson ugyanazokkal a nyomtatókkal végezték, de azok látszólag minden esés után funkcionálisak maradtak.

Melyik a leggazdaságosabb nyomtató
Ha most valaki úgy szeretne nyomtatót venni, hogy összehasonlítja egy nyomat árát, akkor előbb utóbb rájön, hogy a gyártók által megadott

A session második része kezdett még érdekesebb lenni. Valószínűleg minden nyomtató vásárlót foglalkoztat az a kérdés, hogy az egyes nyomtatókkal vajon mibe is kerül egy-egy oldal kinyomtatása.

Personal computing connects

Ez a rész nem elsősorban fotósoknak szólt, de mint a számítástechnikában felhasználóként érintett nagy érdeklődéssel ültem be erre az előadásra is. A legfrissebb modellek mellett bemutattak egy olyan játék koncepciót, ami minden eddiginél jobban elmossa a határokat a valóság és a virtuális világ között. A játék a legújabb technológiákat felhasználva hozza össze a játékosokat a világ minden pontjáról.

Analogue and Digital Photography

Douglas Kirkland érdekfeszítő előadása a fotózásról, a digitális technológia térnyeréséről és a digitális nyomtatás által kínált lehetőségekről. Az ő előadásait nem lehet leírni, látni kell. Korát meghazudtoló frissességgel és számunkra elképzelhetetlen beleéléssel mesélte el karrierje legfontosabb állomásait, miközben a professzionális fotózás területére igyekezte bevezetni a hallgatóságot.

Advancements in ink

A nyomtatók árának drasztikus esése mellett a gyártók profitja nem az eszközeladáson, hanem a kellékanyag értékesítésen keletkezik. Nem véletlen tehát, hogy minden alkalommal nagy hangsúlyt helyeznek az eredeti kellékanyagok használatának fontosságára, azok utánzatokkal szembeni előnyeire. Bár a nyomtatásnak vannak olyan szegmensei, ahol az alacsony költségek fontosabbak a minőségnél, de az ígért minőséget a nyomtatók tényleg csak a direkt hozzájuk tervezett kellékanyagokkal képesek nyújtani (ráadásul azok között sem minddel).

Készült: 2007. July 5. (Thursday) 6:41 pm | Kategória: egyéb
A bejegyzéshez fûzött hozzászólások az RSS 2.0 csatorna segítségével követhetők. Megjegyzés, és trackback hagyható.