Eljött végre…
Talán kevés olyan fényképezőgép van, amelyről ennyi, és ennyiféle pletyka hangzott már el, mint a D600-ról. Egymásnak sokszor ellentmondó hírek jelentek meg tudott, vagy csupán tudni vélt információk, képekkel a gépről, a feltételezett státusz LCD-ről (melyről persze kiderült, hogy csak Photoshop próbálkozás), vagy akár részletesnek tűnő specifikációk. A nagy hangzavarban egy dolog volt biztosra vehető: a Nikon készül valamire. De hogy mire és pontosan mikor, azt titok övezte.
Ma azonban bejelentették végre a várva várt „belépőszintű” fullframe szenzoros (Nikon nyelven FX szenzoros) fényképezőgépüket, a Nikon D600-at. A belépőszintű jelzőt csupán azért csaptam a mondatba, mert eddig mindig így beszéltünk erről a gépről. A képességei alapján azonban bűn volna belépőszintűnek nevezni, inkább nevezem szívesebben haladó amatőr fényképezőgépnek, sokkal inkább kifejezi ugyanis a géppel megcélzott fotósok körét, mint a degradáló „belépőszintű” jelző.
Petur kollégám hajnalban, a bejelentés perceiben már megírta a hivatalos információkból felépített híranyagát, most azonban mindazt kiegészíteném a bemutatón megtudottakkal, illetve saját tapasztalataimmal. Nyilvánvalóan lesz egy kis átfedés a hír és jelen cikkünk tartalma között, ezt most kérem nézzék el nekünk.
Termékfotókat most kivételesen nem készítettünk, mivel a gyártó képei bőven elegendőek ahhoz, hogy a lényeget bemutathassuk. Számunkra a cél az, hogy Olvasóinknak olyan plusz információt nyújtsunk, amely a hírekből nem volt kiolvasható.
Felépítés
Ha a megszokottnál olcsóbb fényképezőgép jelenik meg, akkor általában két dolgon szoktak spórolni a gyártók: a szolgáltatás választékon és a beépített/felhasznált anyagok minőségén. A Nikon a D600-nál mindkettővel élt, de meglehetősen visszafogott módon.
A D600 egy erős, polikarbonát vázra épül, melyet azonban a kényesebb részeken, fent és hátul magnézium megerősítéssel is elláttak. Az eredmény egy masszív, de mégis könnyed fényképezőgép lett.
A sajtóközleményben talán méltánytalanul kevésbé hangsúlyozták ki, de a D600 ugyanolyan időjárásálló szigeteléssel rendelkezik a látható helyeken, mint a D800. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a kártyafoglalatnál habosított anyaggal, az akkumulátornál gumicsíkkal, a csatlakozóknál pedig magával a gumi fedlappal védik a gép belsejét a nedvességgel és a porral szemben.
Méreteiben a D800-nál kissé kisebb. Első ránézésre meglepően kicsinek tűnik, de persze nem Pentax K-m méretekre kell gondolni. Ahhoz viszont kellően kicsi és könnyű, hogy kényelmesen legyen hordozható, de ahhoz is kellően nagy, hogy kényelmesen legyen fogható, használható.
A könnyű kezeléshez automatikusan rögzített üzemmódtárcsa, kioldás mód tárcsa és két vezérlőtárcsa áll rendelkezésünkre, no és persze a hátsó kezelőszervek a már jól ismert nyolc irányú navigáló gombbal együtt. Ez utóbbi egyébként a méretcsökkentés áldozata, hiszen a D800-énál, s a D7000-énél is kisebb méretű lett. Kicsit szokatlan is emiatt, de ettől függetlenül könnyen átszokhatunk rá, s innentől kezdve a kezelése könnyeddé válik, úgy tudunk fókuszpontot váltani, hogy a gépet le sem emeljük a szemünk elől.
Képérzékelő
A gépbe FX formátumú, azaz 35,9×24mm-es CMOS szenzor került, melynek felbontása 24,3 Mpixel. Ez elegendő részletezettséget nyújt egy A3 méretű nyomat 300 dpi felbontással történő elkészítéséhez is.
Az érzékenységet ISO100 és ISO6400 közé állíthatjuk alapesetben, a lépésköz 1/3 Fé lehet. Van azonban lehetőség ISO50-re és ISO12800-ra is eljutni, szintén 1/3 Fé lépésekben, sőt, ISO12800 felett ISO25600 is választható (köztes érték itt már nincs).
Az automatikus érzékenységnél a D800-hoz hasonlóan megadható a minimális zársebesség 1 mp és 1/4000 mp között, illetve automatikus zársebesség is választható, s ez esetben még megadhatjuk, hogy kisebb, vagy nagyobb zársebességet engedjen-e a gép (stabilabb kezűek, vagy idegesebb fajták vagyunk-e).
Fókuszrendszer
A Nikon D600 a MultiCam 4800FX AF modult kapta, melyen összesen 39 fókuszterület található (elrendezése megegyezik a D7000-ében található MultiCam 4800DX-ével). A gép menüjében választhatunk az összes, illetve 11 fókuszterület használata között is.
Követő AF módban van lehetőségünk megadni a követés területét, 39, 21 vagy a középső 9 fókuszpontra, illetve megválaszthatjuk a követés érzékenységét is 5 lépésben.
Az autofókusz rendszer egyébként igen kifinomult, a középső 7 (vízszintesen 4, függőlegesen 3) fókuszterület F8 fényerejű objektívnél is használható.
A 39 fókuszterületből egyébként specifikációk szerint 9 keresztszenzoros, bár a próbáink során határozottan úgy tűnt, hogy 3×5, azaz 15 keresztszenzorunk van. A többi fókuszpont csak a vízszintes élekre érzékeny.
A fókuszrendszer finomhangolható, objektívenként ±20 lépésben módosíthatjuk.
Fénymérés
Az expozícióvezérlés 2013 szegmenses RGB (azaz színes) szenzor segítségével történik, többmezős, középre súlyozott átlagolt, átlagolt, illetve szpot elven. A fénymérést a menüben 1/6 Fé lépésekben finomhangolhatjuk.
További szolgáltatások
A fényképezőgépre két kártyafoglalat került, mindkettőbe SD/SDHC vagy SDXC memóriakártyát helyezhetünk. A gyors fájlműveletek érdekében a gép támogatja az UHS-I átviteli módot is, mely elméletben akár 104 MB/s átviteli sebességet tesz lehetővé.
A két kártyát természetesen szimultán is használhatjuk, s van lehetőségünk azt is eldönteni, hogy backup jelleggel (azaz mindkért kártyára ugyanazt), vagy szelektíven használjuk azokat (RAW egyikre, JPEG másikra). Természetesen az egymás utáni használat is választható, ilyen esetben az egyik kártya betelte után a másik kártyára ír a fényképezőgép.
A kereső pentaprizmás kialakítású, a keresőkép lefedettsége 100%-os, a nagyítás 0,7×-es. A keresőben a fókuszterületeken kívül segédrácsot is láthatunk (igény esetén kikapcsolható).
A tükörmechanizmus gyors, a keresősötétedés kellően rövid ideig tart, nincs szignifikáns különbség a D800-hoz képest. A tükörzaj sem magas, kedvesen, diszkréten exponál a gép.
A gép felső részére státusz LCD is került, de az expozíciós adatokat egyébként a hátsó, 3,2″-os, 920e képpontos LCD-n is megjeleníthetjük.
A képstílusok között a szokásos lehetőségeket találjuk, testre szabhatjuk az élesítést, a kontrasztot, a világosságot, a színtelítettséget illetve módosítható a színezet is.
Van lehetőségünk a torzítás szoftveres korrekciójára, valamint a peremsötétedés javítására is, 3 lépésben.
A zajszűrést szintén 3 féle erősségűre vehetjük, de akár ki is kapcsolhatjuk.
Ha képünkön sok a világos és sötét terület, választhatjuk az Aktív D-Lighting funkciót, amely segít a sötét területek kivilágosításában. Szintén ilyen szituációban jön jól a HDR fotózás lehetősége, amely 3 képet készít 1, 2 vagy 3 Fé expozíció eltérésekkel, majd ezeket összefűzi egy képpé.
Sorozatot maximum 5,5 kép/mp sebességgel készíthetünk, de kézileg is megadhatjuk a kívánt gyorsaságot 1-5 kép/mp között 1 kép/mp lépésekben.
Készíthetünk időzített sorozatot, vagy akár time lapse videót is (utóbbi a sorozat egyes képeit egy videófájlba fűzi össze).
Hosszú expozíciónál, vagy nagy gyújtótávolsággal történő fotózásnál jön jól a tükör felcsapás lehetősége, amely mellett késleltetett expozíció is választható. Utóbbi esetben nincs szükségünk távkioldóra sem, mert 1, 2 vagy 3 mp-cel a tükör felcsapása után automatikusan exponál a gép.
LiveView élőkép mód természetesen itt is elérhető, ez esetben kontraszt alapú élességállítást használhatunk. Ennek sebessége kompaktosnak tűnik, de határozottan gyorsabb, mint a D700-nál, viszont egy komolyabb MILC sebességét azért nem éri el.
Az opcionális kiegészítők között GPS-t, mikrofont, illetve mobiladaptert is találunk. Utóbbi segítségével könnyedén vihetünk át képeket okostelefonra, sőt, vezérelhetjük is arról a D600-at.
Vásárolhatunk a géphez portrémarkolatot is, melybe egy plusz EN-EL15 akkumulátort helyezhetünk, így a készíthető képek számát 900-ról 1800-ra duplázhatjuk (CIPA ajánlású gyári mérés szerint).
D600 kontra D800
Bizonyára sokakat érdekel, hogy miről kell lemondanunk, ha D800 helyett a D600-at választjuk.
Örömmel jelentem, hogy túlzottan sok mindenről nem.
Persze akad bőven eltérés, de nem óriási horderejűek.
Egyik a teljes magnézium váz helyett alkalmazott hibrid vázrendszer, mely kissé könnyebb gépvázat eredményez, s elöl talán kevésbé ad ütődésállóságot.
Másik a visszafogottabb része a gépnek a zárszerkezet. Míg a D800-nál 200.000 expozícióra tervezték a zárat, a D600-nál „csak” 150.000 expozícióra tesztelték. Mindez azonban bőven elég még professzionális felhasználásra is.
Komolyabb kompromisszumra van szükség a fókuszrendszer tekintetében, hiszen a D800 51 pontos AF rendszerével a D600 39 pontos AF modulja nem tudja felvenni a versenyt, pusztán hátulról követni azt.
A fénymérés területén is többet nyújt a D800, a komolyabb masinába 91 ezer pixeles pixeles RGB szenzor került, míg a D600-nak meg kell elégednie 2 ezer pixellel. Ettől azonban úgy gondolom, hogy semmi hátrányunk nem származik, hiszen a fénymérés eleve egy képzeletbeli, átlagolt szürke témát feltételez, így óhatatlanul előfordulnak bármely rendszer esetében olyan szituációk, amikor expozíció korrekciót kell alkalmaznunk.
Sorozat sebességben viszont a D600 viszi a pálmát, 5,5 kép/mp-es maximális sebessége bőven lekörözi a D800 4 kép/mp-ét. Igaz, a D800 36,3 Mpixellel dolgozik, míg a D600 csupán 24,3 Mpixellel. A különbséget egyértelműen az EXPEED 3 processzor korlátozott képessége adja, hiszen mindkét esetben közelítőleg 140 Mpixel/s képfeldolgozási sebesség adódik (a D800 azért egy kicsit jobban megdolgoztatja az EXPEED 3-at).
Szintén erősebb a D800 a kereső tekintetében. Bár a lefedettség és a nagyítási faktor megegyezik, a D800 keresőjében virtuális horizontot is láthatunk.
Kis kompromisszumot igényel a vakuszinkron idő is, mely a D800-nál 1/250 mp, a D600-nál csupán 1/200 mp. Ugyanígy gyengébben teljesít a legnagyobb zársebességben is a D600, hiszen míg a D800 1/8000 mp-et is kínál, a D600 1/4000-nél gyorsabbat nem ad. Ez főként erős megvilágításban, pl. napsütésben nagy fényerejű, nagy blendenyílással történő fotózásnál érhet minket rosszul, hiszen ez esetben F2,8 blendénél az 1/6000 mp bizony könnyen előfordulhat. Erre egyébként megoldást nyújthat az ISO50-es érzékenység.
A kártyahasználat terén is akad eltérés, hiszen a D800 CompactFlash kártyát is megeszik, míg a D600 csak SD memóriakártyát fogad.
Értékelés
Bár a D600-zal csak pár perces ismerkedés adatott meg, már most látszik, hogy sok-sok fotósnak lehet ideális társa, a D800 és D600 közötti különbség nem óriási. Azok, akik eddig csak irigykedve néztek a Nikon FX rendszerre, most talán könnyebben juthatnak hozzá ilyen géphez, igaz, a 2100 dolláros árból idehaza jó közelítéssel 600 eFt körüli ár adódik majd, amit azért nem nevezhetünk igazán olcsónak. Az mindenesetre tény, hogy a jelenlegi kínálat mellett ez kedvező árnak számít majd, ha nem is a legolcsóbbnak.
A D600-zal természetesen részletes tesztet is készítünk majd, előbb azonban a Photokinán nyúzzuk egy kicsit.
