Régóta terveztem, hogy egyszer majd lesz egy Google Pixel telefonom. De a Google számomra túl konzervatívan haladt a kameratrendekkel, és mivel az ultra nagylátószögű kamera (ami nálam már régóta alapvetés a mobilfotózásban) még a 2019-es Pixel 4-be se került bele, biztos voltam benne, hogy az 5-ös lesz végre az én telefonom. A szeptember 30-ai Pixel 5 bejelentés egyfelől óriási csalódásként ért: ugyan van már ultra nagylátószög (bár ez se annyira ultra, mint lehetne), de kimaradt a tele; az ujjlenyomat olvasó „retrósan” a hátlapon kapott helyet; és a processzor is csak középkategóriás, amitól épp menekülni szerettem volna (a Xiaomi Mi Note 10-esem egyre inkább kiborított a lassú kamerájával) – másfelől viszont olcsóbb lett a csúcskategóriánál. Vegyem meg, ne vegyem meg? Végül (sok tesztvideó megtekintése után) győzött a kíváncsiságom: lássuk mit tud kihozni a „középkategóriából” egy szoftveróriás?
Idehaza sajnos még mindig nincs lehetőség a Google Store-ban kapható termékek rendelésére – pontosabban 2017 óta már legalább a rendelés és a fizetés működik Magyarországról is, de nem hazai címre. Így hát egy kedves Németországban élő ismerősöm otthonához rendeltem a telefont, aki tovább postázta nekem. Úgy vártam a postást, mint egy gyerek a Mikulást, „aki” december 2-án végre megérkezett hozzám az új telefonommal: egy fekete Google Pixel 5-össel!
Első benyomások
„Made to be helpful”, vagyis hasznosnak készül – olvasható a madebygoogle Instagram oldalon. Ennyi, és nem több, és én pontosan erre a felhasználóbarát minimalizmusra szomjaztam már évek óta a telefonjaimmal kapcsolatban. Végre itt egy telefon a kezemben, aminek nincs eszetlenül ívesre hajlított kijelzője; nem csúszik ki a kezemből, mert tapadós, kellemes tapintású a borítása (melyen ráadásul még az ujjlenyomatom se látszik); és nincsenek rajta előre telepített mihaszna szoftverek. A felhasználóbarátságról még csak annyit, hogy szinte minden beállítást hagytam a gyári alapértelmezetten (kipróbálva persze más lehetőségeket is), és egy hónap után is azt érzem, így van jól. De térjünk végre a kamerára, melyből – „antitrendin” de költséghatékonyan – mindössze kettő van a hátlapon.
Az összes alábbi fotó feldolgozás-mentes (kivéve, ahol ezt külön jelzem), és kattintásra megtekinthető eredeti méretében.
A főkamera
- 12,2 MP felbontás
- f/1,7 fényerő
- 27 mm (ekvivalens) gyújtótávolság
- 77°-os látószög
- 1/2.55 inch-es érzékelő
- 1,4 µm pixel szélesség
- dual pixel PDAF
- OIS
Mondhatni: gyalázatos! 2020-ban, mikor nem számít ritkaságnak a 100+ MP-es érzékelő a csúcskategóriában, képesek ugyanazt az érzékelőt a telefonba építeni, amit a 2017-es Pixel 2-be? Igen, megtették, és itt mutatkozik meg a Google „szoftvernagysága”, hogy még így is az élmezőnyben maradnak: a DXOMARK oldalán (ami tudjuk, fenntartásokkal kezelendő, hisz egy rengeteg tényezőből összeálló pontszám nem feltétlenül mérvadó) a Google Pixel 5 120 pontjával holtversenyben a 18–20. helyezett a Samsung Galaxy Note20-szal és a Note20 Ultra 5G-vel.
A lassúságtól való félelmem, amitől a Xiaomi Mi Note 10 után a legjobban tartottam, alaptalannak bizonyult: végre nem maradok le oly sokszor (főleg kutyás) pillanatokról! Előkapom a zsebemből a telefont, majd duplán megnyomva a bekapcsoló gombját, máris exponálok. A kamerák közötti váltás is gyors. A „középkategóriásság” egyedül a képek feldolgozási sebességében mutatkozik meg: gyors egymásutánban böködve az exponálógombot, a negyedik, ötödik képtől kezdve már kicsit csorbul az azonnaliság-élmény, és a fotók visszanézéséhez bizony várni kell egy-két másodpercet. De mindez a gyakorlatban egyáltalán nem zavaró – vagy legalábbis nem annyira, hogy emiatt jelentősen romlana a felhasználói élmény, és azt érezném, hogy egy alacsonyabb kategóriájú, „nehezen szerethető” terméket tartok a kezemben.
A főkamera szépen hozza mindazt, ami egy (csúcs)mobiltól manapság elvárható: gyors és pontos autofókusz, szép színek, jó fehéregyensúly (talán kicsit lehetne melegebb), megfelelő dinamikatartomány (az amúgy a beállításokban már „szóra sem érdemes”, vagyis meg sem jelenített automatikus HDR-rel).
Egy ritkán előforduló, de bosszantó hiba az a reflexió, melynek nyomán bizonyos képelemek (tipikusan apró, pontszerű fényforrások) szellemképszerűen ismétlődnek a fotókon:
A fotók 100%-os nagyításban ritkán pengeélesek, de ez nem különösebben zavaró, csak azért teszek róla említést, mert mindez megerősített abban, amit egyszer már korábban is írtam: a mobilok kameráinak képminőségénél mintha egyre inkább már csak a (nyomtatásnál alacsonyabb felbontás-igényű) digitális megjelenítés lenne a szempont. És egyúttal el is gondolkodtatott: baj, hogy így van? Bennem erre a kérdésre a 21. század 3. évtizedének kezdetén, mikor már legalább 10 éve nem nyomtattam ki egyetlen fotómat sem, az a válasz született, hogy nem.
Megemlítendő még, hogy a 2-szeres zoomért is a főkamera felel, és bár a digitálisan felnagyított végeredmény néha meglepően jó, azért 100%-os nagyításnál finom részleteket nem érdemes keresni. De a kijelzők nagy többségén ez is tökéletesen fog mutatni:
Az ultranagy látószögű kamera
- 16 MP felbontás
- f/2.2 fényerő
- 107˚-os látószög
- 1.0 µm pixel szélesség
Túl azon, hogy az „ultrákra” jellemző kisebb fényerő kevés fénynél zajosabb képeket eredményez; hiányzik az AF; és lehetne nagyobb a látószöge; nem tudok rosszat írni róla. A képek színei konzisztensek a főkameráéval, egyetlen elsőre váratlan furcsaság, hogy az „ultrával” készült fotók felbontása se különbözik előbbiétől, vagyis a specifikáció szerint eredetileg 16 MP-es képeket 12,2 MP-re kicsinyítve menti a telefon. Sebaj, több hely marad a merevlemezen, és legalább ebben is érvényesül a konzisztencia. Meséljenek a képek:
Fotózás kevés fénynél
Az előző telefonomban egy 108 MP-es érzékelő volt a főnök. Pusztán a számok alapján egy 12,2 MP-es szenzortól jóval silányabb végeredményre számíthatnánk. De a Pixel 5-nek e tekintetben sincs szégyenkezni valója:
A gyengébb fényerejű ultra nagylátó éjszakai módban (nem meglepő módon) már jóval zajosabb végeredménnyel szolgál:
Asztrofotó
Elsőre azt gondoltam, ez csupán egy tetszetős hangzású marketing-bullshit. Aztán vártam a csillagos eget, egészen az év utolsó napjáig; majd szilveszter este Cimbi kutyámmal és egy kis gorillapoddal, no meg cikkünk főszereplőjével elindultunk a házam mögötti kis dombra. És nem csak a telefonom, hanem a kutyám is lenyűgözött! Azt hittem, az esti vadvilág érdekesebb lesz számára, mint a fotózás, de ő többnyire mellém fekve várta, hogy véget érjen a 3-4 perces „varázslat” (ez adta az ötletet, hogy őt is a képbe komponáljam). És itt most szándékosan nem expozíciót írtam. Ugyanis nem egyszerű hosszú expozícióról van szó – a képek metaadatai 10 másodperc körüli „záridőket” tartalmaznak. A csillagok pontszerűek maradnak, nem mozdulnak be, ahogyan Cimbi forgolódó fejéből se lesz értelmezhetetlen folt. 2017-ben írtam egy cikket Mire (lesz) képes a mobiltelefonos fotózás sötétben? címmel – talán valami hasonló szoftveres trükkről lehet szó.
És ugyanennek a Lightroomban pár perc alatt utómunkázott változata…
…valamint két másik utómunkázott fotó (zajszűrés egyiken sincs):
Telefonom kijelzőjén visszanézve lenyűgöztek a képek, monitoron már kevésbé, de leginkább a sötétben nem észlelt kompozíciós hibák, és a nagyon alacsony állvány miatt „égbenyúló” fűszálak zavarnak. Csodálatos, hogy a fotókon ennyire kevés a zaj, és hogy mindez összehozható egy „négy éve használatos”, 12,2 MP-es érzékelővel. Talán itt mutatkozik meg leginkább, hogy pusztán a hardveres specifikáció mennyire másodlagossá válhat hozzáértő szoftver-zsenik kezei alatt. A Google Pixel 5 asztrofotó módja egyáltalán nem marketing-bullshit. Kár, hogy az ultranagy látószögú kamerával nem működik (eredetileg működött, de a képek zajosságára érkező panaszokat az „ultra kamera” letiltásával orvosolták – reméljük, dolgoznak egy jobb megoldáson, mellyel ismét használható lesz az asztrofotó mód nagyobb látószöggel is).
A kamera szoftvere
„Profi” fotós számára istenkáromlásnak hangozhat, hogy nincs manuális mód, és eleve kevés mód van a csúcskategóriában megszokotthoz képest. A beállítások száma is talán kevesebb a(z általam eddig) megszokottnál – ahogy említettem is, nincs például HDR kapcsoló. De ez esetben is a gyakorlatban dől el minden, és az a helyzet, hogy a Google Pixel 5-öt a gyári kamera szoftverrel élmény használni. Az egy hónap tapasztalata tömören: minden úgy jó, ahogy van, és szinte semmi nem hiányzik.
Ami nagyon tetszik
- Nagyon jó, hogy a normál Fotó mód szükség esetén automatikusan átvált Éjszakai módra – így nem kell manuálisan váltani, próbálva eldönteni, hogy ez most vajon már elég kevés vagy sok fény a módváltáshoz (mindez kikapcsolható). Van egyébként különálló Éjszakai mód is, ezt kiválasztva, a fényképezőgépet, vagyis a telefont állványra (stabil pozícióba) helyezve automatikusan aktiválódik az Asztrofotó mód (ekkor az exponáló gomb hold piktogramja csillagokra vált).
- Mivel kevés mód van, köztük a váltás még egyszerűbb: a középső Fotó módból az összes többi egyetlen érintésnyire van (egyébként a keresőképen le-fel suhintva is működik a módok közötti váltás). Csak a Panoráma és Gömbpanoráma módokhoz kell kettőt bökni a kijelzőre, mert ezek a Módok mögé bújtak – a Lens-szel együtt, de utóbbi aktiválásához elég hosszan nyomni a keresőképre.
- Előbbiből következik, hogy az AE/AF-zár nem a megszokott módon aktiválható. Egyetlen bökéssel bekapcsolhatjuk a követő autofókuszt (és erre nincs külön beállítási lehetőség, de minek is, hiszen így praktikus), és megjelenik egy kettős expozíció korrekciós lehetőség (a kép sötét és világos részeire vonatkozóan), mellette az AE/AF-zárat aktiváló lakattal.
- Hosszan részletezhetném még, de inkább úgy foglalnám össze, hogy mindig az van szem előtt, ami praktikus. Pl. a telefont magam elé tartva megjelenik egy vízszintező segéd, de ez nincs mindig ott. Vagy exponálás után néhány másodpercre megjelenik a gyors megosztás lehetősége (a visszanézhető kép mellett).
Ami nem tetszik
- Egyetlen dolog hiányzik: nincs sorozatfotó mód. Talán a képfeldolgozás viszonylagos lassúsága miatt döntöttek úgy, hogy az exponáló gombot hosszan nyomva videót készít a telefon, melyből felajánlja a megfelelő képkockák fotóként mentését. De ezek sajnos mozgásban levő téma (amikor tipikusan jól jön a sorozatfotó) és pl. borult ég (vagyis az „ideálisnál” kevesebb fény) esetén olyan silány minőségűek, hogy igyekeztem gyorsan elfelejteni ezt a lehetőséget. Inkább sűrűn nyomkodom az exponáló gombot, és bízom benne, hogy a legjobb pillanatot is sikerül elkapni.
Összegzés
Összességében egyáltalán nem zavaró mértékben, de érződik, hogy ez a telefon nem az abszolút csúcskategória. Mégis – még több mint egy hónap után is – úgy érzem, az eddigi 15 közül ez a legjobb, legszerethetőbb telefonom. Ha neked is legalább annyira fontos a Google-féle letisztultság, felhasználóbarátság, mint a jó kamera, akkor a Google Pixel 5-ös alighanem számodra is a legjobb választás.
Ami leginkább tetszett:
- Hibátlan külső, sík kijelzővel, jó fogással, vízálló kivitelben.
- Letisztult, sallangmentes szoftver, melynek eredménye egy teljesen bosszúságmentes felhasználói élmény.
- A kamerák megbízható működése, egy remek szoftverrel.
- Asztrofotó mód.
Ami leginkább nem tetszett:
- A képek lassú feldolgozása.
- Sorozatfotó lehetőség hiánya.
Ha a Google végre lecseréli ezt a négy éve használt 12,2 MP-es érzékelőt – szerintem idén ez megtörténik –, van egy olyan érzésem, hogy le fog esni az állunk a következő Pixel fotós képességei kapcsán. Alig várom, hogy ez megtörténjen!
