Ha már egy ideje készítesz a éjszakai, csillagos égboltot tartalmazó tájképeket, akkor biztosan ismered az előtér zajosságának problémáját. Jóllehet, a többszörös expozícióval sikeresen és egész jó hatékonysággal lehet csökkenteni a statikus előterek esetében a képzajt, ezt a módszert nem, vagy csak nehezen alkalmazhatod akkor, amikor változó képtartalom jelenik meg az égbolt alatt (például egy hegyről lefelé kanyargó autóút, amin néhány autó közlekedik).
Egy másik megoldás lehetőséget kínál arra, hogy tökéletesen zajmentes felvételt készíthess – legalábbis ami a csillagos égbolt alatti tájat illeti. Ez a módszer pedig nem más, mint a kékórás kompozit, azaz amikor a csillagos égboltot éjszaka, vagy kora hajnalban fotózzuk, míg az előteret (a tájkép konkrétan tájat tartalmazó részét) esti vagy hajnali kékórában, amikor a Napkorong már lebukott (vagy még nem kelt fel), de már kellően világos van ahhoz, hogy alacsony érzékenységgel tudj fotózni.
A két képből aztán utómunka során tudsz egyet varázsolni, amelyre akár a Lightroom HDR funkciója is alkalmas, de természetesen több manuális lehetőséget érhetünk el akkor, ha Photoshopban dolgozunk.
A módszerről és az utómunkáról bővebben a BH Photo webináriumában számolt be Jess Santos, előadása az alábbi videóban nézhető végig (válaszd ki a fogaskerék ikonra kattintva minőségnek a 720p felbontást, majd kattints a „kép a képben” ikonra és nagyítsd ki a videót teljes képernyőszélességre (ha nem megy, akkor az eredeti BH Photo Video oldalon teljes képernyőn is végignézheted a videót).
