Egymás után két gyártó is bejelentette, hogy a korábbiaknál nagyobb kapacitással is kínálja nagy sebességű SD kártyáit.
A Sony a TOUGH szériájában kínál immár 256 GB-os modellt, amely V90 besorolással rendelkezik (garantált minimális írási sebessége 90 MB/s), UHS-II interfészének és gyors flash chipjének köszönhetően pedig akár 299 MB/s írási csúcssebességre is képes – bár ez a gyártónál az elérhető maximumot jelenti. Az IP68 vízállósággal rendelkező kártyán nincs semmiféle kapcsoló, így a mechanikai behatásoknak is jobban ellenáll.
A Sony TOUGH 256 GB-os SDXC kártyája 400 amerikai dollárba kerül.
A ProGrade ezzel szemben 512 GB-os SDXC kártyát dob piacra Gold szériájában, amely V60 besorolású (folyamatos, garantált írási sebessége 60 MB/s), szintén UHS-II vezérlőt használ, hosszan tartó írási sebessége 250 MB/s (nem összekeverendő a Sony által megadott csúcsértékkel).
E kártya ára 200 amerikai dollár lesz.
Mint látható, a nagy sebességű kártyáknál is közel az 1 TB-os lélektani határ átlépése, amely várhatóan jövőre be is következik majd. Mindazonáltal ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lehetne kapni 1 TB kapacitású SD kártyát, azonban ezek sebessége még nem éri el a 200 MB/s-ot sem, így inkább a nagy tárhelyre koncentráltak a fejlesztésüknél, mint az elérhető legnagyobb sebességre.
S hogy hol a határ? Az SDXC specifikációja szerint 2 TB a legnagyobb tárkapacitás, amely még létrehozható. De itt sem lesz vége a fejleszthetőségnek, hiszen már létezik az SDUC szabvány is a maga 128 TB-os felső korlátával.
Inkább gyakorlati oldalról kérdés az, hogy hol van az az észszerű határ, ameddig mér érdemes elmenni. Ha valaki csak fotózik, akkor elegendő lehet a 64 vagy 128 GB kapacitás is, még akkor is, ha akár 60 Mpixeles fényképezőgépet használ (500-2000 db RAW fájlban gondolkozhatunk, attól függően, hogy tömörített, vagy tömörítetlen). A nagyobb kártyakapacitás előnye a kevesebb írási művelet cellánként, de ez csak akkor realizálható, ha nem töröljük a kártyát újra és újra egy-egy befejezett (átadott) fotózást követően. Az SD kártyák esetében ugyanis nincs WearLeveling, azaz a cellák nem folyamatos használata, mint az SSD-knél, ahol komolyabb vezérlők biztosítják az írási terhelés egyenletes elosztását.
Aki nagy kapacitású kártyát használ, célszerűen úgy tegye, hogy fotózza azt szinte tele, mielőtt törölné. Így előnyt kovácsolhat a nagyobb kapacitásból.
A videós felhasználások esetében felbontás és sávszélesség függvénye, hogy milyen tárterületet igényel a felvétel, ha 8k-ban gondolkozunk, nem ritka a 300-400 MBit/s sávszélesség igény sem, amely másodpercenként akár 50 MByte adatmennyiséget is jelent. Ilyen esetben egy 64 GB-os kártya mindössze 21 percnyi felvételre lesz elég, azaz 8k felvételhez mindenképpen kelleni fognak a nagyobb, 256, vagy akár 512 GB kapacitású kártyák is.
Ha pedig RAW videóban gondolkozunk, akkor engedjük is el az SD kártyára mentést, hiszen ekkora sávszélességet nem képesek kiszolgálni. Ilyen esetre csak a CFexpress, vagy a külső rögzítő a járható út.
