Védelem kerülhet a JPEG képekbe – de jó lesz ez nekünk?

0

A JPEG bizottság a DRM bevezetését fontolgatja a JPEG formátumnál is.

noDRM_oa
forrás: drm.info
Elképzelhető, hogy bekerül a JPEG formátumba a DRM (Digital Rights Management), amely megkönnyítheti a képfájlok védelmét. A jelenleg zenéknél, videóknál és elektronikus könyveknél alkalmazott technológia a felhasználás módját szabályozza (a letöltött zenék vagy filmek csak bizonyos eszközökön játszhatók le, nem konvertálhatók át más formátumra), illetve részben a másolásvédelmet is megvalósítja (védett CD vagy DVD másolása hagyományos szoftverekkel nem lehetséges). A JPEG bizottság pár napja Brüsszelben tartott találkozóján a DRM JPEG formátumba integrálásának lehetőségéről is szó esett. A DRM a JPEG2000 formátummal már használható, de a szélesebb körben elterjedt JPEG még nem támogatja. A fotósok szempontjából jó hírnek számító esetleges DRM integrációt azonban beárnyékolják az EEF (Electronic Frontier Foundation) prezentációjában publikált aggodalmak, miszerint a DRM nem oldja meg a szerzői jogi és másolásvédelmi kérdéseket (mint tudjuk, nincs feltörhetetlen védelem, a zenék és filmek a DRM bevezetése óta is töretlenül és a kiadást követően pár nap után megjelennek a „torrentboltokban”), ugyanakkor újabb problémákat hoz be a képletbe, amelyek megnehezítik a szerzői jogot nem sértő képekkel való munkát. Bár a DRM védett JPEG képek csak DRM képes szoftverekben nyithatók meg, az EEF szerint a DRM nem alkalmas a szellemi alkotások megvédésére, azok nem jogszerű felhasználásának kiszűrésére. Pedig milyen jó volna, ha úgy publikálhatnánk a fotóinkat, hogy nem kellene attól tartani, hogy másnap megjelenik egy nyomtatott újságban, anélkül, hogy erre mi engedélyt adtunk volna, vagy anélkül, hogy akár a nevünket kiírták volna. Milyen jó volna úgy feltölteni a webre a képeinket, hogy nem kellene azon aggódni, hogy még aznap lenyúlja egy ügynökség a képet, s a kép alján lévő vízjel (szerző neve) levágásával saját oldalán publikálja (megtörtént eset!), mert a kép csak az általunk megadott domainen működő szerveren jelenhetne csak meg, máshová feltöltve nem mutatna tartalmat. Ez azonban sajnos a DRM-mel is csak utópia. Amit a DRM hatékonyan megvalósíthat, az a tartalom védelem, azaz a képfájl egyszerű módosításának megakadályozása. Ez a fotósok szempontjából már önmagában is fél siker lenne, de a teljes megoldás az volna, ha a megtekinthetőséget is sikerülne menedzselni, de úgy, hogy az a szabad felhasználású képekkel való munkát ne nehezítse. Egy „megvásárolt” kép pl. megtekinthető lenne nagy méretben is, a megtekintési, vagy felhasználási jog megvásárlása nélkül azonban egyáltalán nem lenne megnyitható, pedig ilyen esetben is fontos lenne a kis méretben való láthatóság. A monitor felbontású képek másolásvédelme azonban eleve kizárt addig, amíg a számítógépek képernyőtartalma egyetlen gombnyomással, vagy egy egyszerű szoftver használatával elmenthető, hiszen akármilyen védelem is van egy weben megjelenő képben, a Print Screen csak a megjelenített képet másolja a vágólapra, a védelem kódját nem. Ettől függetlenül a nagy felbontású fotók védelmére elméletileg jól használható lenne a DRM, legalábbis addig, amíg a monitorok felbontása alacsonyabb, mint a védendő képé. Előfordulnak olyan esetek a világban, amikor a közreadott képek csak bizonyos médiában publikálhatók (pl. a fényképezőgép gyártók által közzétett némely termékfotók hírekben szerepelhetnek, de a képek üzleti felhasználása tilos, illetve a weboldalakon való megjelenés is csak bizonyos ideig engedélyezett). Ezt a nehézséget a DRM sem tudja megoldani. Ugyanakkor probléma lehet, hogy a módosítás védelem azt is eredményezi, hogy a nagy felbontású fájlokat kis méretűre sem zsugoríthatjuk, márpedig a különböző weboldalak különböző képméretekkel dolgoznak, a képmegjelenítő galériák pedig eleve többféle méretet állítanak elő. Az nyilván nem lehet megoldás, hogy a 3-20 Mpixeles képek teljes felbontásban töltődjenek be minden weboldalon, csak azért, mert a méretezése sem megoldható, ahogy az sem, hogy a gyártó tíz féle méretű képet küld el a sajtónak, hogy a nekik megfelelőket fel tudják használni. De nézzünk egy másik példát: Egy esküvőfotós által készített fotó szerzői joga természetesen az esküvőfotóst illeti, azaz ő határozhatja meg, hogy milyen felhasználása lehet az átadott képeknek. A DRM megoldást nyújthat számára a képek könnyű felhasználására, s ellehetetleníti az illegális felhasználását a nyomtatott és online lapokban egyaránt. Ugyanakkor a megbízó számára is komoly hátrányokat hoz be, hiszen a DRM védett képeket nem lehet „csak úgy” megtekinteni, azaz hiába fizetett a képekért, csak bizonyos programokban tudja azt megnyitni, de pl. tévén nem tudja lejátszani a megfelelő hardver eszköz nélkül, s nem tudja rátölteni az okostelefonjára sem háttérképnek a kedvenc fotóját. Mint látható, előfordulhatnak olyan esetek, amikor a DRM ugyan megoldhatná a jogvédelem bizonyos funkcióját, de a felhasználási módok miatt a végeredmény mégis az, hogy a DRM jelenlegi állapotában nem oldaná meg tökéletesen a feladatot. Te használnád a DRM-et képeid védelmére?