Kipróbáltuk: Nikon D50 teszt

Bevezető

A Nikon D50 bejelentésével a gyártó nem saját termékének kívánt konkurenciát teremteni, hanem egy olyan modellt bemutatni, amely azok számára készült, akik a kompakt gépek után szeretnének egy belépőszintű tükörreflexes fényképezőgépet.

Ebben a kategóriában természetes, hogy hiányzik néhány olyan funkció, amely a komolyabb gépekben megtalálható, de azok a felhasználók, akik most térnek át kompakt gépről, nem feltétlenül fogják hiányolni ezeket. A folyamatosan csökkenő fényképezőgép árak miatt a D50 körülbelül annyiért vásárolható meg, mint egy komolyabb kompakt digitális fényképezőgép, mégis a minőségi ugrás egyértelműen érezhető. Bár nem egy kategóriáról van szó, mégis úgy érezzük, be kell mutatnunk a korábbi sikermodell D70 és az új belépőszintű D50 közötti különbségeket, melyeket táblázatunkban megpróbáltuk röviden összefoglalni:

A fényképezőgépben a Nikon korábbi D-SLR gépeinél megszokott 23,7 x 15,6 mm-es Sony ICX 413 CCD-je található, amely 1,5x-es képkivágás faktorú. A képérzékelő felbontása 6 millió képpont, az érzékenységet ISO 200 és ISO 1600 között állíthatjuk. A D70-nel szemben az érzékenység itt 1 Fé-enként változtatható, a használható értékek tehát a következők: ISO 200, 400, 800, 1600. A gép rendelkezik egyfajta automatikus érzékenység beállítással is, amelyet a Custom menüben adhatunk meg. Az így kiválasztott zársebességet a fényképezőgép megpróbálja tartani, s ha kell, ehhez érzékenységet növel (ameddig tud). Az automatika által így kiválasztott értékek között viszont nemcsak a kézileg megadható érzékenységek szerepelhetnek, hanem köztes értékek is (pl.: ISO 250, 320, 500, 640, 1100, stb.).
Legnagyobb képméret választásakor 3008×2000 pixeles képeket kapunk, de ha kisebb felbontással is megelégszünk, használhatunk 2256×1496 (3 Mpixeles), vagy 1504×1000 (1,5 Mpixeles) felbontásokat is. A fotókat JPEG vagy RAW formátumban menthetjük el. A JPEG tömörítést három különböző minőség egyikére állíthatjuk: Fine, Normal és Basic.

A Nikon D50-re a Nikon F bajonettes optikái helyezhetők fel, bár bizonyos objektívek esetén (nem CPU optikák) néhány funkció nem működik. Például a 3D mátrix fénymérés, az i-TTL kiegyenlített derítés ill. bizonyos esetekben az automatikus élesség állítás sem. Ezek a kivételek azonban viszonylag ritkák, az elterjedt és sűrűn használt Nikon objektívek a D50-nel is tökéletesen alkalmazhatók.

A gép sorozat felvételkor méréseink szerint a specifikációban megadottaknak megfelelően pontosan 2,5 kép/mp sebességet használ. Ha feldolgozatlan (RAW) formátumot választunk, akkor ezt a sebességet 4 képig, ha Fine JPEG-ben fényképezünk, 9 képig, Normal JPEG esetén 12 képig, Basic tömörítési foknál pedig 19 képig képes tartani. A puffer megtelése után a sorozat még nem ér véget, ekkor a képek kiírásával egy ütemben folyik a további felvételek készítése (ez azonban már a kártyasebességtől függ). Kellően gyors kártyával (mint amilyen például a Sandisk Ultra II) a sorozatfelvétel teljes sebességgel (2,5 kép/mp) akár 130 képig is folytatható, hiszen az első képek mentését a gép még a puffer megtelése előtt elkezdi. JPEG esetén a megadott értékek átlagos témához és legkisebb érzékenységhez tartoznak, más témáknál nagyobb érzékenységnél ettől eltérő értékeket is tapasztalhatunk, vagyis JPEG sorozatnál az átmeneti tárolóba a tömörített fájlok kerülnek.

A sorozat hangja meghallgatható itt (22 kHz, 16 bit, mono PCM WAV, 323 kB).

Az automatikus expozíció-sorozat 3 képet készít. Az egyes képek közötti Fé különbség a Custom menüben állítható, ill. maga az expozíció-sorozat is itt kapcsolható be. A lépésköz 1/3 .. 2 Fé közötti lehet. A hagyományos expozíció-sorozat itt vaku teljesítmény sorozatot is jelent, ezen kívül fehéregyensúly-sorozatot is készíthetünk, a képek között 1, 2 vagy 3 lépéses különbség lehet. Az expozíció sorozat nem jelenti automatikusan a sorozat mód használatát, vagyis expozíció sorozatot képenként is készíthetünk, de ha egyszerre kívánjuk elkészíteni ezeket a felvételeket, akkor a sorozat módot is be kell kapcsolnunk.

Az elkészült felvételeket SecureDigital memóriakártyára rögzíti a fényképezőgép. Bár jelenleg még nem túl elterjedt ennek a memóriakártyának D-SLR-ben történő alkalmazása, a Nikon nem az egyetlen gyártó, aki már kínál SD kártyás tükörreflexes gépet. Mivel a kompakt gépek között ma már az SD a legelterjedtebb, így az alapkoncepciót nézve (kompaktról SLR-re váltás), az SD kártya alkalmazása itt egyáltalán nem nevezhető problémásnak. Ennek előnye tehát, hogy aki már rendelkezik kompakt géppel, az nagy valószínűséggel SD kártyával is, ezen kívül az SD kártyák legolcsóbb változata is gyorsabb, mint a legolcsóbb CompactFlash kártyák sebessége, de további sebesség növekedést is elérhetünk, ha gyors memóriakártyát használunk. SanDisk Ultra II memóriakártyával a RAW formátumú képeket 3600 KB/s sebességgel rögzíti a gép.

A gép energiaellátását Nikon EN-EL3a Li-ion akkumulátor biztosítja, amely 7,4 V feszültségű és 1500 mAh kapacitású (100 mAh-val több, mint az EN-EL3). Az akkumulátor töltése külső, MH-18a hálózati töltővel történik, amely természetesen megtalálható a gyári csomagolásban. A teljesen lemerült akkut 2 óra alatt tölti fel.