Kipróbáltuk: Nikon D50 teszt

0

Felépítés

Mostanában nagy divat már a tükörreflexes fényképezőgépek méretének csökkentése is, gondoljunk csak a Pentax *ist D és DS modelljeire, a Canon EOS-350D-re. Bár e törekvés eltúlzása a fogás és a kezelés rovására mehet, a D50 méretcsökkentése nem annyira jelentős, hogy a gép tartása, kezelése kényelmetlen legyen. Ezen a gépen biztos fogást találunk kissé szögletes, műbőrrel bevont felületű markolatának köszönhetően. Az optika és a markolat között kellő távolság van, ahol ujjunk bőven elfér, nem jelentkezik hasonló probléma, mint a Canon EOS-350D esetén. A D70-hez képest viszont egy-két kezelőszervvel kevesebb van a vázon, de erről bővebben a következő oldalon írunk.



Az akkumulátort a gép markolatába helyezték. A fedél kinyitása után az akkut rugó emeli ki, a kiesés ellen az akkutartóba épített fém rögzítő véd, amely csak nagyobb erőhatásra engedi el az akkumulátort.

A hátlapon lévő LCD 2″-os, látható képmérete: 5,1 cm, felbontása 130 ezer pixel. Sajnos lejátszáskor hiába van 2″-os LCD-nk, a megjelenített kép körül kb. 2-2 mm-es fekete keret húzódik (ld. menü képek). Az LCD elé itt nem tehetünk olyan műanyag LCD védőt, amelyet a D70-re pattinthatunk rá, ehhez az olcsóbb, belépőszintű modellhez ilyen kiegészítő nem jár. A kijelző által megjelenített kép erős napsütésben is egészen jól látható, -1 fényerő kompenzációnál is. Az LCD fényerejét egyébként 5 lépésben állíthatjuk -2..+2 tartományban. Lejátszás módban a nagyítás maximális mértéke 4,7x-es, ekkor 640 pixel széles kép kerül megjelenítésre, amelyen az élesség ellenőrzése még elvégezhető, de esetenként jó lenne kicsit nagyobb nagyítás is. Az álló formátumú képek belenagyításakor is kihasználhatjuk a teljes képfelületet, nem úgy, mint a D70-nél, valamint még egy fejlesztés: a D50-ben a belenagyított képeknél a görgetés már két sebességű, így nem zavaróan lassú.



A fényképezőgép tetejére ugyanazt a nagy méretű, 33×18 mm-es státusz LCD-t helyezték, amelyet a D70-nél már megismerhettünk, ám az elődmodellhez képest a D50-nek nincs bekapcsolható háttérvilágítása. A kijelzőn szinte minden paraméter szerepel: zársebesség, rekeszérték, fókuszpont, fénymérés, sorozat mód, program eltolás, automatikus expozíció sorozat jelzése, önkioldó, képminőség, felbontás, fehéregyensúly, hátralévő képek száma, vaku üzemmód, akkutöltöttség; beállításuk esetén az expozícó-kompenzáció, vaku teljesítmény kompenzáció, valamint az érzékenység is.


A tükörreflexes, pentatükrös kereső -1,6 .. +0,5 dioptria korrekciós lehetőséget is rejt. Kialakítása kissé érdekes, hiszen folyamatos energiafelvételre van szüksége ahhoz, hogy átlátszó maradjon. Ha az akkumulátort kivesszük a gépből, a kereső mattá válik, amely sötét és életlen képet eredményez. Ez természetesen a használat során nem jelent problémát, hiszen akkumulátor nélkül úgysem tudjuk használni a gépet, viszont az biztos, hogy egy igen kis mértékű, folyamatos áramfelvételt jelent. A folyamatos áramfelvételt egyébként az is bizonyítja, hogy kikapcsolt gép esetén is látható a hátralévő képek száma, a már ismertetett státusz LCD-n. A keresőben megjelenített kép a D70-éhez hasonló, 19 o-os szög alatt látszó képet kapunk, amely megegyezik azzal a látószöggel, amit egy 55 cm-es TV képernyőjének 1,25 m távolságról adódó látványa okoz. Ez a tükörreflexes keresőjű gépek között kis méretűnek számít. A szemkagyló a D50-nél szélesebbre, nagyobbra sikerült, mint a D70-nél volt, sokak számára ez is kellemes változás. Az keresőben kijelzett információk a következők: fókuszhelyesség jelzése, kiválasztott fókuszpont, zársebesség, rekeszérték, fénymérő skála, expozíció-kompenzáció, vakuteljesítmény kompenzáció, hátralévő képek száma, vakuhasználat. A D70-nel szemben itt itt nincs komponálást megkönnyítő segédrács. A kereső által létrehozott kép a végső fotó 97%-át tartalmazza, ez jó értéknek számít a tükörreflexes keresők között.

Az automatikus élesség állításhoz összesen 5 fókuszkeretből választhatunk, a középsőn kívül fent, lent, bal és jobb oldalt található egy-egy fókuszpont. A fókuszterületek megadásának három módja van: kézileg megadott fókuszpont, dinamikus fókuszpont (mozgó témák esetére), továbbá a legközelebbi témára élességet állító üzemmód. Az élességállítás lehet egyszeri (AF-S), vagy folyamatos (AF-C), illetve megadható, hogy a gép automatikusan válasszon a két lehetőség közül (AF-A). Ezeket az értékeket az egyéni beállítások (Custom) menüjéből választhatjuk ki. Az automatikus élesség állítást gyenge megvilágítás esetén AF segédfény könnyíti meg, amelynek hatótávolsága kb. 5-7 m, de ez az érték természetesen függ a használt optika fényerejétől és a témától is. A segédfény bizonyos nagyobb méretű objektíveknél csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem használható.


A beépített vaku kulcsszáma ISO 100-ra vonatkoztatva 12-es, amely ISO 200-nál 17-nek felel meg. Kinyitása kézileg vagy a gép által, automatikusan is történhet. A vaku felnyitott állapotában az optikai tengelytől 7,5 cm-re emelkedik ki. A belső vaku üzemmódjai: kikapcsolt, derítés, vörösszem-csökkentés, vörösszem-csökkentés hosszú szinkronnal, hosszú szinkron, szinkron a második redőnyre. A vakuszinkron 1/500-ad mp-ig használható, amely az ISO 200 alapérzékenység miatt szükséges is, ha napsütésben belső vakuval szeretnénk deríteni. A vaku feltöltése közepes sebességű, ha a vakut teljesen kisütjük, az újratöltéshez 3,8 mp-re van szükség.

A Nikon D50 belső vakujának működését is részletesen beállíthatjuk, ezek közé tartozik a -3..+1 Fé tartományban elvégezhető vakuteljesítmény-kompenzáció, amely 1/3-ad Fé lépésenként adható meg, valamint a vaku teljes, 1/2, 1/4, 1/16 teljesítményre állítható be.

A gépváz tetején Nikon rendszerű vakupapucs található, amely a Nikon rendszervakuin kívül középpontos érintkezőjű (nem TTL) vakuk használatát is lehetővé teszi.





A gép aljára fémből készített állványmenetet helyeztek, amely természetesen pontosan az optikai tengely alá került. Állványra helyezett gép esetén mind az akkumulátor, mind a memóriakártya cserélhető marad.


A csatlakozók a gép bal oldalán találhatók, egy gumilap mögé rejtve. A gumilap cseppállóságot biztosít, visszahelyezése azonban meglehetősen problémás. Itt találhatjuk a nagy sebességű Hi-Speed USB 2.0 soros csatlakozást, a video kimenetet és az adapter bemenetet.
A kártyafoglalat jobb oldalra került a szokásos helyre. Az ajtó kinyitása könnyen és egyszerűen elvégezhető, problémának csak azt érezhetjük, hogy a nyakpánt esetenként belóg az ajtó útjába. Ide helyezhetjük a SecureDigital memóriakártyát, amelyből majd 2 GB-nál nagyobb kapacitásút is kezelni fog a fényképezőgép, hiszen támogatja a FAT32 fájlrendszert.