Melyik a legjobb UV szűrő? Avagy így vásárolj UV szűrőt!

0

Bevezető

Több gyártó, összesen húsz szűrőjét kértük be tesztre. Arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon az olcsó és drága szűrők között mennyire érezhető minőségi különbség, illetve hogy a meghirdetett képességek a gyakorlatban milyen jelentőségűek.

Több réteg, nanokristály bevonat, keskeny perem. Általában ezek azok a címkék, amelyekkel a drágább szűrőket hirdetik. De vajon melyik mire jó?

Nyilván nem is innen kell kezdenünk, hanem onnan, hogy maga az UV szűrő mire szolgál és hogyan használható. Ahogy az objektív szűrőkről szóló cikkünkben már írtunk róla, az UV szűrő az egyik legegyszerűbb szűrő. Általában csak nagy magasságban, 3000 méter, vagy afelett van jelentősége, ott ugyanis erősebb az UV sugárzás, amely a képen kék fátyolosságot okozhat. Sajnos ezt így pontosan megerősíteni nem tudom, illetve abban sincs tapasztalatom, hogy a szűrő nélküli kép RAW-ból színhelyesre hozható-e, de azt tudom, hogy a másik legsűrűbb alkalmazása ennek a szűrőnek az objektív frontlencséjének fizikai és szennyeződés elleni védelme. Igaz, léteznek kifejezetten ún. protector, azaz védő szűrők, de valamiért az UV szűrő terjedt el jobban erre a célra is, feltételezhetően azért, mert így két legyet üthetünk egy csapásra: védhetjük az objektív frontlencséjét és még a nemkívánatos UV fényt is csökkenthetjük.

A szűrők vásárlásakor több szempontot is figyelembe kell vennünk. Egyrészt a szűrés hullámhossza szerint megkülönböztetünk UV(C) és UV(0) szűrőket. Előbbiek csak az ultraibolya C hullámokat, azaz kb. 300 nm-es hullámhosszt kell vágják, míg utóbbiak már a 400 nm-t is illik elnyeljék. Emellett persze az sem mellékes, hogy illeszkedik-e az objektívünkre. Az egyes objektíveknek ugyanis eltérő szűrőmenet átmérőjük lehet, így a cserélhető objektíves fényképezőgépeknél általában nem elegendő egyetlen szűrőt venni, mivel több méretre is szükségünk lesz. UV szűrőből egyébként is minden objektívre külön darabot szokás venni, ezeket nem cserélgetjük az objektívek között, nem úgy, mint a polarizációs, ND, vagy effekt szűrőket.

Bár léteznek step-up illetve step-down átalakító gyűrűk, amelyek kisebb vagy nagyobb szűrőmenetre teszik feltekerhetővé az egyes szűrőket, ezeket csak a drága szűrőknél érdemes alkalmazni, s akkor sem minden esetben kifizetődő, csak ha a menetátmérő eltérés minimális, illetve ha az objektív szűrőmeneténél kisebb szűrőt nem nagylátószögű objektívre akarjuk feltekerni (hanem teleobjektívre).

Itt érdemes megemlíteni, hogy használhatók ún. lapszűrők is, ahol valóban elég egy-egy szűrőt beszerezni, s ezeket adapterek segítségével minden objektív elé felhelyezhetjük. Igaz, használatuk kissé macerás, így inkább a ráérősebb fotósoknak való. Viszont lapszűrőkből kiváló minőségű átmenetes szűrők vásárolhatók, ahol az átmenet kezdőpontja könnyen tologatható a befogató keretnek köszönhetően, szemben a felcsavarható szűrőkkel, ahol maximum a dőlés lesz korrigálható.

Az első lépés tehát a szükséges méret, azaz a menetátmérő meghatározása. Ezt vagy az objektívre írt adatból, vagy az objektívsapka belső oldalára írt méretből tudhatjuk meg. Ha megvan a méret, akkor irány a szaküzlet vagy a webáruház és keressünk egy árban megfelelő példányt.

Az egyes szűrők között jelentős minőségi eltérés akad, az általánosan elterjedt tapasztalatok szerint a nem többrétegű bevonatos szűrők hajlamosak jelentős szellemképeket okozni, így ezeket csak nappali fényeknél, nem ellenfényben érdemes használni. Ha minőségibb darabot keresünk, akkor tehát érdemes lesz a többrétegű bevonattal ellátott szűrők között keresgélni, amelyeket főként HMC, PMC, MRC, vagy egyszűrűen a feltüntetett Multi-Coated felirattal különböztethetjük meg az egyszerűbb változatoktól.

Nem túl régóta kerültek bevezetésre a vízlepergető hatású, nanobevonatos szűrők, amelyek elviekben még könnyebben tarthatók tisztán, illetve párásodásra is kevésbé hajlamosak. A Hoya pedig tavaly év végén jelentette be Fusion termékcsaládját, amelyben antisztatikus, azaz statikus elektromossággal nem, vagy kevésbé feltöltődő lencsék találhatók, amelyek nem vonzzák magukhoz a szöszöket és porszemeket. Hogy mikor és miért töltődnek fel egy üvegszűrő elektromossággal? Nos, pontosan akkor, amikor egy puha anyaggal áttöröljük őket, hogy tiszták legyenek. A sztatikusan feltöltődő üvegfelület aztán pillanatok alatt magához vonzza a legapróbb levegőben szálló szöszöket is, szinte lehetetlenné téve a hatékony, szöszmentes tisztítást. Erre kíván megoldást nyújtani a Hoya szabadalma.

Hogy ezek a hangzatos szolgáltatások a valóságban mit nyújtanak, azt gyakorlati teszten derítettük ki. Még mielőtt azonban belevágnánk a közepébe, ismerkedjünk meg a résztvevőkkel.