A 4K az új Full HD. Néhány éve megvettük a Full HD-s tévéket, szépen lassan kaptunk rájuk tartalmat, és most boldogok vagyunk, hogy nem felskálázva kell nézni a Barátok közt aktuális epizódját. Időközben azonban megmutatták nekünk a 4K-t, ami annyival jobb a Full HD-nál, hogy az ember legszívesebben azonnal venne egy ilyen megjelenítőt. Egyelőre azonban nincs mit nézni rajta, mert a tartalomszolgáltatók (legalábbis idehaza) nincsenek még felkészülve erre a felbontásra.
Ezt természetesen a tévégyártók is tudják, így a korábban jól bevált receptet követik: a korai tartalomgyártás feladatát a lassú és nehezen mozduló tévétársaságok helyett a végfelhasználók kezébe adják. Így jelennek meg manapság érthető módon elsősorban tévé és fotó vonalon egyaránt mozgó gyártók kínálatában a 4K vagy UHD felbontást támogató képrögzítő eszközök. A fényképezőgépekkel és videokamerákkal, netán mobiltelefonokkal 4K-ban rögzített tartalmak megléte már elég indok arra, hogy a következő tévé kiválasztásakor a nagyobb felbontás felé billenjen a mérleg nyelve (mondjuk az ívelt megjelenítő helyett). Nagyon jól működött ez a Full HD bevezetésekor, valószínűleg a 4K felbontásnak is több értelmét látjuk majd, ha minden családi felvételünk ilyen formátumban készül.
4K vs. UHD
Sajnos a tech cégeknek a praktikus stratégia mellett egy hibát is sikerült megismételni. Az új technológiák megjelenésekor jellemző, hogy ugyanazt, vagy nagyon hasonló dolgokat több különböző névvel illetnek. Ennek az eredménye egy óriási zavar, hiszen mi vásárlók egy darabig nem tudjuk, hogy mi micsoda, mire kell figyelni. Ilyen a Full HD-nál nagyobb felbontások esetén a 4K és az UHD (Ultra HD) elnevezés. Ezek természetesen nem ugyanazt a felbontást jelölik, de az eltérés nem óriási. Az UHD felbontást a szórakoztató elektronikai gyártók szövetsége kezdte el használni és fixen a 3840×2160 pixeles, tehát a Full HD pixelszámának pontosan négyszeresét jelöli.
A 4K ezzel szemben egy tágabb elnevezés, amibe belefér az UHD felbontás is és a végfelhasználó területen ritkábban használt 4096×2160 pixeles, picit szélesebb képet eredményező felbontás is. A legfontosabb azonban, hogy az otthoni felhasználásban a 4K és az UHD elnevezések szinonimának tekinthetők, hiszen az esetek döntő többségében mindkettő a 3840×2160 pixeles felbontásra utal mind képrögzítés, mind pedig képmegjelenítés terén.
Mit ad nekünk a 4K?
Ahogyan a Full HD bevezetésekor, úgy a 4K népszerűsítésénél is a felbontásjavulásra helyezhető a hangsúly, nem véletlen, hiszen e téren kapunk sokkal többet. A Full HD annak idején kevesebb pluszt adott a HD-hez képest, mint most az Ultra HD a Full HD-hez képest: a HD 1280×720 pixeles felbontásával szemben a Full HD 1920×1080 pixelre előrelépése 2,25×-es felbontás növekedést jelent, míg az Ultra HD 3840×2160 pixeles felbontása a Full HD-hez képest kerek 4×-est!
Jó ha tudjuk, hogy a 4K videók kábelen való átküldéséhez már nem elegendő a régebbi HDMI 1.2 szabvány, a 4K-hoz HDMI 2.0 szükséges.
A 4K videók tömörítése a műsorszórás során egy új, HEVC (High-efficiency Video Coding) H.265 kodekkel történik, amely a legtöbb kábeltévé társaságnál használt MPEG-2 tömörítéshez képest negyed akkora, a jelenlegi MPEG-4/H.264-hez képest pedig fele akkora sávszélességet igényel csupán. Ez teszi lehetővé, hogy a 4K tartalmak jelentősebb sávszélesség növelés nélkül eljuthassanak majd az otthonokba. Távolról nézve tehát a 4K egy új kodeket is hozott nekünk.
4K Photo
A 4K felbontásban a videó minden egyes képkockája 8,3 millió képpontból épül fel. Néhány éve ez még fotónál is tisztességes volt, videónál meg egyszerűen eszünkbe sem jutott. Ilyen képkockából a fényképezőgép, videokamera vagy mobiltelefon minden egyes másodpercben 25-30 darabot rögzít. Természetesen a rendkívül fejlett videótömörítési technológiának hála nem kell minden egyes képkockánál a teljes adatmennyiséget elmenteni, a megjelenítésnél mégis minden pillanatban teljes képet látunk. Kicsit másképp megfogalmazva a mai 4K-s fényképezőgépek 8,3 megapixeles felbontás mellett 30 kép/mp-es sebességgel képesek fotósorozatot készíteni, ami a ma is csak 10-12 kép/mp-nél járó profi DSLR-ekkel való összevetésben tűnik igazán döbbenetesnek.
Ha a 4K-s eszközünkkel a fotózás helyett a videózást választjuk, akkor az eddigi egy-egy pillanat helyett másodpercenként 30 különböző pillanat közül tudjuk utólag kiválasztani a legjobbat. A rögzítés hosszában sincs 1-2 mp-es korlát, mint a hagyományos fényképezőgépek sorozat módjánál. A felvételünk akár 30 perc hosszú is lehet. Így nem kérdés, hogy a gyerek ovis műsoráról fotót vagy videót készítsünk, hiszen a videó bármely képkockája fotónak is megfelelő lesz. A különleges pillanatok, szemmel is alig követhető események elkapása pedig innentől kezdve gyerekjáték: csak ki kell választanunk a megfelelő képkockát és elmentenünk a memóriakártyára.
Ezt a technikát a Panasonic egyik nemzetközi bemutatóján épp Máté Bence képeivel demonstrálta. Az év természetfotósa díjat idén is besöprő fiatal magyar fotográfus a madarak viselkedésében tudott olyan pillanatokat elkapni a 30 kép/mp-es sorozattal, amit hagyományos technikával csak iszonyú nagy szerencsével lehetett volna megörökíteni. Vajon a videós lesz az új fotográfus?
Könnyen lehet, hiszen a 4K videókból nyert 8 megapixeles fotók olyan részletgazdagságot kínálnak, ami bőven elegendő akár A3-as papírképek készítéséhez is. Ennek a technikának a használatát a Panasonic a fényképezőgépein egy dedikált mód, a 4K Photoval is segíti.
Kivágás, stabilizálás, svenkelés
A fotózás mellett a videózás terén is sok új lehetőséget hordoz a 4K felbontás. A remegő képek utólagos stabilizálása mindig felbontásvesztéssel jár, ami nem tragédia, ha a nyersanyag 4K felbontású. A végeredmény még így is tökéletesen részletgazdag Full HD videó lehet. Ugyanígy segíthetünk a kissé tág kivágással készült felvételeken, vagy a megdőlő horizonton is. A végeredmény ismét tűéles Full HD videó lesz.
Persze a képminőségnek a felbontás csak az egyik összetevője. Egy nagyon fontos másik tényező a tömörítés mértéke. Több okostelefon is kínál 4K felbontású videórögzítési lehetőséget, de a percenként elmentett adatfolyam alig nagyobb, mint egy jobb fényképezőgép Full HD felbontású videója esetén. A Panasonic 4K fényképezőgépei maximális felbontásban percenként 716 MB adatot, vagyis egy óra alatt 42 GB-ot mentenek (AVC H.264 kodekkel), ami duplája az okostelefonos 4K adatmennyiségének, ez pedig több részletet jelent.
A gyakorlat
Fontosak ugyan az elméleti előnyök, de mégiscsak akkor érzi jól magát az ember, ha látja is azt a jobb minőséget. A Full HD megjelenésekor tapasztalt anomáliákra visszaemlékezve volt bennünk némi félsz a 4K videók kapcsán is. Mi van, ha csak ügyesen felskálázott videókat mentenek? Mi van, ha a kölcsönkért 55 colos UHD tévén 3,5 méterről nem látunk majd különbséget a Full HD és a 4K között?
Minden esélyünk megvolt arra, hogy csalódjunk, hiszen néhány éve még a Full HD-val is trükköztek a gyártók, a 3,5 méter pedig már az a nézési távolság, ahol 55 colon az emberi szem előtt már nem biztos, hogy minden részlet megjelenik.
A teszthez használt Panasonic Lumix DMC-FZ300 azonban nem trükközött, valódi 4K videót mentett. Azt nehéz biztosra mondani, hogy a Full HD csak simán ilyen gyenge a 4K-hoz képest, vagy szándékosan tömörítik túl, de a kettő között ég és föld a különbség. A 4K akkor is tisztán nyer azonban, ha az extra információtartalmat is hordozó 4K képet méretezzük le Full HD felbontásra. Pedig ez azért kicsit csalás a részünkről.
3,5 méterről lehet, hogy nem lát a szemünk minden részletet, de a képélességbeli különbséget nagyon tisztán észleli ebben az esetben is. Nem vitás, hogy 50-55 colos és nagyobb tévéknél a 4K-nak van létjogosultsága. Akkor pedig a tartalmat is ilyen felbontásban kell rögzíteni. Márpedig a 4K részletgazdagsága önmagában megéri e formátum választását:
Kell-e?
Elővettem néhány 640×480 pixeles, tehát kb. SD felbontásban készült videót a kétezres évek elejéről. Emlékszem, hogy ezekről annak idején azt gondoltam, hogy szenzációsan jó minőségűek. Azok is voltak, a vacak VHS-hez képest, de ma már csak azért tartom őket jónak, mert érzelmi szálak kötnek a tartalmukhoz. Egyébként részletszegény, mai szemmel kissé elmosódott felvételek. Esélyes, hogy valahogy így fogjuk értékelni a mai Full HD felvételeket is 10 év múlva, amikor minden valamirevaló képmegjelenítő legalább 4K felbontású lesz. Ha nem akarjuk, hogy a mostani emlékeink vacak minőségben maradjanak fenn, akkor lépni kell. Az egyetlen racionális lépés pedig a 4K. Kell? Kell!
