Sajnos nem csak a nagy érzékenység esetén kapunk „hibás” képet. Sok esetben a hosszú ideig tartó expozíció is pixelhibákat eredményez. A pixelhibákat három kategóriába sorolhatjuk:
- halott pixel (dead pixel)
- beégett pixel (stuck pixel)
- forró pixel (hot pixel)
| Pixelhibák |
 |
A dead- és stuck-pixelek esetében minden képen megtalálhatók a pixelhibák, függetlenül az alkalmazott zársebességtől. Ezek a hibák a CCD és CMOS lapkák apró elemi érzékelőinek hibájából adódnak. Minél több pixel van egy érzékelőn, annál nagyobb a valószínűsége, hogy egyik vagy másik nem működik megfelelően. Az 5 Mpixeles érzékelőkön tehát ötször nagyobb valószínűséggel jelennek meg hibás pixelek, mint egy 1 Mpixeles érzékelőn. A dead-pixelek minden esetben feketék, míg a stuck-pixelek általában fehérek.
A hot pixelek a hosszú expozíciós idejű felvételeken jelentkeznek kék, zöld vagy vörös pontok formájában. Ezek a pixelek hideg érzékelő esetén ritkábban, meleg érzékelő esetén sűrűbben jelentkeznek. Az ilyen képpontok egyébként is magasabb hőmérsékletűek és hamarabb telítésbe kerülnek. Innen a hot (vagyis forró) elnevezés.
A már korábban említett képzaj is függ a hőmérséklettől. Minél melegebb az érzékelő, a termikus zaj annál jelentősebb lesz a felvételeken. Ez főleg nyári, meleg napokon készített felvételeken látszik. A termikus zaj annyira függ a hőmérséklettől, hogy sok esetben egy nyári ISO 100 érzékenységű felvétel zajosabb, mint egy téli ISO 200 érzékenységgel elkészített. Meleg időjárás esetén tehát célszerű olyan táskában hordani a gépet, ami megvédi a közvetlen napsugárzástól.
A stuck- és hot pixelek könnyen javíthatók, ha a felvétel készítésekor elmentünk egy ún. Dark frame képet is. Ezt ugyanakkora záridővel, de letakart objektívvel kell elkészíteni. Mivel az érzékelőt fény nem éri, ezért az így készített képen csak a hot- és stuck pixelek által világosabb képpontok jelentkeznek, melyet az eredeti képből kivonva megkapjuk a zajmentes képet. Sok gép alkalmazza ezt a megoldást hosszabb záridők esetében. Ennek hátránya, hogy a kép elkészítéséhez dupla annyi idő kell, mint az alkalmazott záridő, hiszen két képet kell közvetlenül egymás után készíteni (bár ezt zajszűrésre alkalmas gépek automatikusan elvégzik). Ha a gépünk erre automatikusan nem alkalmas, akkor mi is készíthetünk ilyet, majd később számítógépünk segítségével kivonhatjuk a zajos képből a zajt. Sajnos a JPEG tömörítésnek itt is jelentkezik a hátránya. Az ilyen pixelhibák általában nem azért bosszantóak, mert egy képpont nem megfelelő színű lesz, hanem azért, mert a JPEG tömörítés miatt nem csak egy pixel lesz hibás színű, hanem annak szomszédos képpontjai is. Ezért a legjobb megoldás az, ha még tömörítés előtt a fényképezőgép kijavítja ezeket a rossz pixeleket. Hosszú expozíció esetén erre sok gép hajlandó, de nagy zársebességeknél ezt a megoldást már nem alkalmazzák. Utólagos javításra is van természetesen lehetőség, erre már sok szoftver alkalmas, akár automatikusan is (pl. Qimage Pro).
Vannak olyan digitális fényképezőgépek is, melyek egy táblázatban tárolják a hibás pixelek koordinátáit. A kép készítésekor ezeket a pixeleket automatikusan javítja, a szomszédos képpontok színértékének figyelembe vételével. Ehhez hasonló működésű az Olympus E-10-ben használt Auto Pixel Mapping eljárás.
Ha a fényképezőgépnek nem járt le a garanciája, érdemes a stuck- vagy dead-pixeleket kijavíttatni, hiszen ezek a végső képen is megtalálhatók, vagyis javításra szorulnak. Sajnos néhány esetben a szervíz, sőt a gyártó is félreérti a problémát. A félreértés oka abból adódik, hogy az LCD-n lehetnek hibás pixelek, mivel azok a hibák nem kerülnek rá a végső képre. Az LCD-k általában 99,99%-ban tökéletesek, vagyis egy 100 ezer pixeles LCD-n maximum 10 hibás pixel engedályezett. Erre a kezelési útmutatók fel is hívják a figyelmet. A CCD-n (vagy CMOS-érzékelőn) azonban nem szabad hibás pixeleknek lenni, vagyis olyanoknak, melyek minden képen, függetlenül a beállításoktól fehérek, vagy feketék.
Az ilyen hibákat néha a teljes érzékelőlapka-cseréjével, néha a hibás pixelek koordinátáit tartalmazó táblázat frissítésével javítják. Arra azonban nincs garancia, hogy ne jelennének meg idővel újabb hibás pixelek. Ha ezek nagyon zavaróak, akkor érdemes használni a már említett Qimage Pro programot, hiszen abban is megadható a hibás pixelek koordinátája, és akár sorozatban (batch-ben) is javíthatjuk képeinket, illetve érdemes megnézni még a Mediachance BlackFrame NR programját is, amely többféle módban képes a hotpixelek és más pixelhibák gyors és automatikus eltávolítására, mindössze egy darkframe kép segítségével.
