Áttekintés: Memóriakártyák

A „digitális film”

Memóriakártyák (egymáshoz viszonyítható méretben)

Ami a filmes fényképezőgépnél a fényérzékeny film, vagy papír, az a digitális fényképezőgépnél a memória. Egy fotó elkészítéséhez a technikán kívül természetesen olyan eszközre is szükség van, ami az objektív által leképezett képet valamilyen úton megőrzi. Filmes gépeknél ezt kémiai úton érik el, a legtöbbször ezüst valamilyen sója (pl. ezüst-bromid, ezüst-klorid) „tárolja” el a képi információt. A legelterjedtebben tehát fényérzékeny negatív filmet, diapozitív filmet, vagy fotópapírt használnak.
Digitális gépeknél teljesen más a helyzet, a képérzékelőből érkező analóg jelet az A/D konverter digitalizálja, majd ezeket az adatokat kell valamilyen formában eltárolni. Mivel az olcsó DRAM csak addig őrzi meg tartalmát, amíg a gépben a működtetésre alkalmas elem vagy akkumulátor van, meg olyan memóriatípusra van szükség,ami áramellátás nélkül is képes megtartani tartalmát. A mai digitális fényképezőgépek kivétel nélkül ún. Flash memóriát használnak, amely tápfeszültség (és frissítési ciklusok) nélkül is megőrzi tartalmát, akár hosszú távon is.

Jelenleg forgalomban lévő legfontosabb kártyatípusok

A Flash alapú memóriakártyák közül jelenleg négy típust érdemes megkülönböztetni: CompactFlash (CF), MemoryStick (MS), xD Picture Card és SecureDigital (SD):

1. CompactFlash
   

   A jelenlegi legnagyobb kapacitású memóriakártya

   A legnagyobb múltra visszatekintő memóriakártya a CompactFlash, amelyet elsőként 1994-ben a SanDisk mutatott be (a fejlesztésben nagy szerepe volt a Hitachi-nak is). Ez a memóriakártya a számítógépeknél hagyományosnak tekinthető ATA felületet alkalmazza, így igen egyszerűen készíthető (és készítenek is) hozzá PCMCIA-CF átalakító.
   
   A CF kártyáknak két csoportját lehet megkülönböztetni, a Type I és Type II változatokat. A kettő között csupán annyi a különbség, hogy a Type II változat vastagabb, mint a Type I-es. Azokban a gépekben, amelyek Type II foglalattal rendelkeznek, használhatunk Type I-es kártyát is. A Type II tokozás régebben a nagyobb kapacitású kártyákhoz használták, a technológia fejlődésével azonban feleslegessé vált a vastagabb burkolat. Type II kivitelben jelenleg már csak merevlemezt tartalmazó, ún. MicroDrive-ot gyártanak, amelyek alacsony áron kínálnak nagy tárolókapacitást. A MicroDrive-ot elsőként az IBM fejlesztette ki, majd a 170 MB, 340 MB, 512 MB és 1 GB-os változatot követően a cég ezen részlegét eladta, így a további modellek különböző márkanevekkel (Hitachi, Seagate, WesternDigital) kerülnek forgalomba.
   

   A CompactFlash kártyás fényképezőgépek kapacitás korlátja általában 2 GB-nál van, de ez sem a kártya miatt, hanem mert a FAT16 fájlrendszer legnagyobb clusterméretekkel is csak 2 GB-ot tud megcímezni. Azok a modernebb fényképezőgépek, amelyek támogatják a FAT32 fájlrendszert, képesek 2 GB-nál nagyobb CF kártyákat is használni.
   
   A kártyák fizikai méretei:

   • CompactFlash Type I: 42,8 x 36,4 x 3,3 mm
   • CompactFlash Type II: 42,8 x 36,4 x 5 mm
   
   Specifikáció szerint a maximális kapacitás: 137 GB, de egyelőre 12 GB-nál nagyobb nem kapható. A gyártók többsége 8 GB-nál nem kínál nagyobb kártyákat.
   
   Átviteli sebesség elméleti maximuma: 16 MByte/s (a 3.0-és változatnál UltraDMA módban akár 66 Mbyte/s). Jelenleg maximum 100x-os sebességű kártyákat forgalmaznak, amely 15 MByte/s-ot jelent.

2. MemoryStick
   

   MemoryStick és MemoryStick Duo

   Időben előre haladva a jelenleg forgalomban lévő memóriakártyák közül a Sony által készített MemoryStick a második, amelyet 1998-ban dobtak piacra. Az első MemoryStickek maximális kapacitása 128 MB volt, amely bizony már a 4 Mpixeles fényképezőgépeknél is kicsinek bizonyult. Ezt követte a MemoryStick Pro, amely már nagyobb tárhelyet is képes biztosítani fotóinknak. A MemoryStick (Pro) Duo kisebb mérete miatt elsősorban ultrakompakt fényképezőgépek memóriája. A MemoryStick érdekessége, hogy mind soros, mind párhuzamos adatátvitel megvalósítható (utóbbi a Pro és a HighSpeed kártyáknál).
   
   A kártyák fizikai méretei:

   • Memory Stick: 50 x 21,5 x 2,8 mm
   • Memory Stick Duo: 31 x 20 x 1,6 mm
   
   Specifikáció szerint a maximális kapacitás: 32 GB. A legnagyobb kapacitású MemoryStick jelenleg 4 GB-os.
   
   Átviteli sebesség elméleti maximuma: 10/20 MByte/s (soros vagy párhuzamos átvitelnél). A ma kapható változatok minimum 1,8 MByte/s sebességűek, maximális sebességük 2,5 Mbyte/s, HighSpeed változatoknál 5 Mbyte/s.

   HighSpeed MemoryStick Pro	MemoryStick Duo

3. SecureDigital
   

   MultiMedia Card és SecureDigital kártya

   Haladjunk tovább az időben. 2000-ben a Panasonic bejelentette az első SecureDigital memóriakártyát alkalmazó digitális fényképezőgépét. Az SD kártyára akkoriban a szakmabeliek úgy néztek, mint a véres rongyra. „Megint egy új média, amely csak még inkább összekuszálja az egyébként is megosztott piacot” – gondoltuk. Nos, nem is csoda, hiszen akkoriban szinte követhetetlenül választották hol az egyik, hol a másik memóriakártyát a gyártók. A SecureDigital kártya azóta viszont olyan vezető pozícióba került, amiről valószínűleg még a Matsushita sem álmodott. Az SD kártyák alternatívái a MultiMedia kártyák, amelyek azonos foglalatba illeszthetők az SD kártyával (fordítva viszont nem, az MMC foglalatban 2-vel kevesebb csatlakozó van). Ezek általában alacsonyabb sebességűek (1 bites soros átvitelere alkalmasak csak, míg az SD 4 bites), némelyik gép egyáltalán nem is támogatja az MMC-ket (előfordulhat kompatibilitási hiba), így azt javasoljuk, ha egyébként nincs MMC kártyára szükségünk (pl. PDA miatt), fényképezőgépbe elsősorban az SD-t válasszuk az MMC-vel szemben.
   
   A kártya fizikai mérete: 32 x 24 x 2,1 mm
   Bár a SecureDigital a legelterjedtebb kártyatípus, ennek specifikáció szerinti maximális kapacitásáról nem tudunk pontos értéket. Az biztos, hogy 8 GB-os kártyát is terveznek, de jelenleg 2 GB kapacitású a legnagyobb változat.
   
   Átviteli sebesség elméleti maximuma: 12,5 MByte/s (max. 25 MHz órajel x 4 bit), HighSpeed jelzésű kártyáké 20 Mbyte/s (éppen a napokban jelent meg a Kingston új Ultimate sorozata, amely ezt a 20 MByte/s-ot ígéri).

   Nagy sebességű SecureDigital kártya	A jelenlegi legnagyobb kapacitású SD kártya

4. xD Picture Card
   

   xD Picture Card

   A régi SmartMedia kártya helyett (amelynek szintén 128 MB-os memóriakorlátja volt) 2002-ben a Fujifilm és az Olympus megalkotta az xD Picture Card-ot, amely egy ideig (de a négy legelterjedtebb kártya közül jelenleg is) a legkisebb méretű memóriakártya volt. Mint kitalálható, az xD kártya se hozott osztatlan sikert, csekély támogatottsága, illetve korlátozott kapacitása és sebessége miatt. Jelenleg csak az Olympus és a Fuji készít xD kártyát használó fényképezőgépeket.
   
   A kártya fizikai mérete: 25 x 20 x 1,7 mm
   
   Specifikáció szerint a maximális kapacitás: 8 GB. Jelenleg a legnagyobb kapacitású xD kártya 1 GB-os.
   
   Átviteli sebesség elméleti maximuma: 5 MByte/s

   1 GB-os xD kártya	CF-xD adapter és az xD kártyák kínálata

De vajon mennyire elterjedtek az egyes típusok?

Támogatott memóriakártyák eloszlása a 2004.01.01-2005.05.01 között bejelentett gépekre vonatkozóan

Nos, azt kell mondjuk, hogy a 4 típus között toronymagasan a SecureDigital kártya vezet, legalábbis ha a 2004 és 2005-ben bejelentett gépeket vizsgáljuk. Itt ugyanis a bejelentett gépek (2004. január 1-től 2005. május 1-ig) 58%-a támogat SecureDigital kártyát, 17%-a xD kártyát, 13%-a MemoryStick-et és 13%-a CompactFlash kártyát.

A gyártók közül szinte kivétel nélkül mindegyik támogatja a SecureDigitalt, kivételt képez ez alól három gyártó, az xD-ket használó Fujifilm és Olympus, illetve a MemoryStick-et favorizáló Sony. Az xD kártyákat csak az előbb említett két gyártó alkalmazza. A MemoryStick támogatása viszonylag gyenge, a Sony mellett néha a Samsung is készít ilyen foglalattal ellátott fényképezőgépet. Bár a CompactFlash támogatottsága 100%-os (itt valóban nincs olyan neves gyártó, akinek ne lenne legalább egy olyan fényképezőgépe, amely támogatná a CF-et is), az elterjedtsége folyamatosan csökken. Ez elsősorban az SD előretörésének „köszönhető”, kompakt gépek között 2005-ben már nem jelentettek be olyat, amely CF kártyát támogatna, a CompactFlash egyelőre a D-SLR-ek között egyeduralkodó (bár a Pentax *ist DS és a Nikon D50 már csak SD kártyát támogat).

Árak

Gépválasztás során tehát nem mindegy, hogy milyen memóriakártya-típus mellett tesszük le voksunkat. Az adott típusú memóriakártyák árai bizony jelentősen eltérnek egymástól. A MemoryStick és xD kártyáknál ráadásul csak márkás változatokat vásárolhatunk, nincsenek olcsóbb alternatívák. Táblázatunkban azonos gyártó által készített különböző típusú alap (vagyis nem HighSpeed) memóriakártyák átlagos árát tüntettük fel:

Milyet vegyünk?

Ha már adott a kártyatípus, akkor is akad még jópár kérdés. Milyen sebességűt vegyünk? Milyen márkájút? Érdemes-e NoName kártyát vásárolni?

Milyen sebességűt?

A kártyák sebességét általában egy szorzószámmal adják meg, amely hasonlóan a CD-meghajtókhoz, itt is a 150 kB/s többszörösét jelzi. Ha tehát egy kártya 12x-es, akkor az 12×150=1800 kByte/s sebességű. Vigyázni kell azonban ezzel az értékkel, mert a gyártók általában az olvasási sebességet adják meg, mivel az nagyobb, mint az írási sebesség. Viszont a fényképezés során a kritikus számunkra az írás sebessége. Az, hogy milyen gyorsan tudjuk visszaolvasni a képeket, talán nem is annyira fontos.

Ha kompakt digitális fényképezőgépünk van, a kártyasebesség kérdése elsősorban RAW formátumban történő fotózásnál jelentős. Sok gép ugyanis RAW mentése közben „lebénul”, vagyis amíg a mentési folyamat tart, nem tudunk semmit sem csinálni a géppel. Ha valaki igen sűrűn használ sorozatfelvételt, annak is hasznos lehet egy gyorsabb memóriakártya, főleg nagyobb felbontású felvételekkor. No és persze ne feledkezzünk meg a kompakt gépek kiváltságáról, a videófelvételről sem, amely manapság már akár VGA felbontású is lehet. 640×480 pixeles felbontásban, 30 kép/mp képfrissítési sebességhez azonban már egy közepes sebességű kártya is elegendő, ehhez nem feltétlenül kell HighSpeed jelzésű változat.

Digitális tükörreflexes fényképezőgépnél picit más a helyzet. Itt ugyanis a legtöbbször a RAW képek mentése sem bénítja le a fényképezőgépet, így ilyen esetekre sem kell feltétlenül nagy sebességű kártyát beszerezni. A másik oldalon viszont ott vannak a gyors és hosszú sorozatokra képes gépek. Ha ezeket a sorozat módokat sokszor alkalmazzuk és többször kihasználjuk a teljes terjedelmüket, akkor ajánlott gyors kártyát beszerezni.


Összefoglalva tehát a drágább, nagy sebességű kártyák megvásárlását csak olyan esetben javasoljuk, amikor a normál kártyával nehezebb, vagy jelentősen lassabb lenne a munka. Úgy érezzük, ezek a drágább kártyák jelenleg még nem feltétlenül szükségesek, néhány speciális esetet leszámítva. Persze manapság már a nagy sebességű és a normál kártyák között nincs olyan óriási különbség.

Nagyon fontos megemlíteni, hogy sok gép nem is használja ki a kártyák sebességét, pl. egy Canon EOS-300D-be szinte teljesen felesleges nagy sebességű kártyát venni, a legjobb esetben is csak hajszálnyival nő meg az írási sebesség, míg pl. egy Nikon D70 (vagy az új Canon EOS-350D) szárnyakat kap egy nagy sebességű kártyától.

Mekkora kapacitásút vásároljunk?

Általános esetben 3-5 Mpixeles felbontású gépekhez mi a 256-512 MB kapacitású kártyákat javasoljuk, hosszabb utakra gondolva az 1 GB-osak is jó szolgálatot tesznek. Nagyobb felbontású gépekhez, illetve sok RAW formátumú képhez 1-2 GB-os kártyát ajánlunk. 8 Mpixeles felbontásig 2 GB-nál nagyobb kártyát nem érdemes használni. Még RAW formátumban is több mint 150 (sok esetben inkább 200) felvétel fér el egy 2 GB-os kártyán. Érdemesebb inkább több memóriakártyát használni. A darabolás miatt, így kártyahiba esetén kisebb az adatvesztésünk. Ha valóban nagyon nagy memória kell, nézzünk szét a mobil háttértárak között is, egy 4 GB-os kártya áráért akár 40 GB-nyi háttértárat is kaphatunk (persze ez nem túl kényelmes és újabb súly a fotóstáskába).

A szokásos kérdés: márkásat vagy nem márkásat vegyek?

Mivel óriási különbségek nincsenek a NoName és márkás kártyák árai között, azt javasoljuk, inkább a nevesebb kártyákkal próbálkozzunk. Bár a NoName-ek között is találni igazán megbízhatókat, de gondoljunk arra, hogy ez egy zsákbamacska, ahol az elkészített képeinket kockáztatjuk. Ha igazán biztosak akarunk lenni a dolgunkban, válasszunk a kiváló gyártók termékeit, ha kicsit spórolni szeretnénk, még mindig ott vannak a középkategóriás kártyák.

Megbízható és kiváló márkák:

• Apacer
• Hitachi (MicroDrive)
• Kingston
• Lexar
• Panasonic (SD)
• Pretec
• SanDisk (Fujifilm, Olympus)
• Sony (MemoryStick)
• Transcend

Speciális kártyák

Végül néhány gondolat a speciális kártyákról. Ugyanis léteznek ilyenek is szép számmal.

Vannak ütésálló, hőálló, illetve ipari kivitelű kártyák, amelyeket főként a SanDisk gyárt. Léteznek vezetéknélküli (WiFI) adóval ellátott memóriakártyák is, valamint USB vezérlővel egybeintegrált SD kártyát is készítettek már, amely akár közvetlenül is bedugható USB csatlakozóba, így nincs szükség kártyaolvasóra.

Fontos megemlíteni, hogy sok Olympus fényképezőgép panoráma asszisztens funkciója csak Olympus márkájú memóriakártyával érhető el. Ilyen szinten az Olympus feliratú xD kártyákat is speciálisaknak nevezhetjük.

A felsoroltakon kívül léteznek kisebb fizikai méretű memóriakártyák, amelyeket elsősorban mobiltelefonokba, GPS-ekbe, PDA-kba és mp3 lejátszókba készítenek:

• MiniSD – 1 GB kapacitásig. Nagyjából a fele az SD kártya méretének. Adapterrel SD foglalatban is használható
• RS-MMC – nagyjából fele az MMC méretének. 512 MB kapacitású jelenleg, adapterrel MMC-ként is használható
• MMCplus – egy nagyon új formátum, legjelentősebb újítása, hogy igen nagy átviteli sebességre képes: 52 MB/s
• A jelenlegi legkisebb memóriakártya pedig a Transflash: 15x11x1 mm. Ezt nem többszöri cserére tervezték. Jelenleg 256 MB-os kapható belőle.