Néhány körbeforgatás és pár fotó erejéig a Canon hazai képviseleténél lehetőségünk nyílt megismerkedni a Canon EOS 5Ds-sel, és egy gyors fejtágítást is kaptunk a fontosabb újdonságairól. Kézbe csak az 5Ds-t vehettük, de az alább leírtak vonatkoznak ikertestvérére az 5Ds R-re is. Ahol tehát gépet említek, ott gépEKre gondolok.
Elöljáróban meg kell említenünk, hogy az 5Ds páros nem az 5D Mark III utódja, illetve nem annak leváltására született. Ezt a szerepet valószínűleg az egyelőre még be nem jelentett 5D Mark IV játssza majd el a jövőben. Az 5Ds a középformátumú gépek kisfilmes szenzorméretű alternatívájaként született, azoknak a fotósoknak, akik a minél nagyobb felbontást igénylik, így többek között a természet- és épületfotósokat, a tárgyakat és modelleket megörökítő műtermi fotósokat, valamint a stock fotósokat célozta meg vele a japán cég.
Bár nem közvetlen utód, azért mégis illik összevetnünk a közel 3 éve megjelent 5D Mark III-mal, ezért az alábbiakban jórészt a két gép különbségeire koncentráltunk, remélve, hogy ezáltal felsejlenek az új modell erényei is.
Ergonómia, külső
Tizedmilliméterre egyforma méretű az 5D Mark III és az 5Ds (R), és kezelőszerveik is ugyanott találhatók. Aki megszokta a 2012-es 5D-t, az régi ismerősként veszi majd kézbe az újat.
A váz ezúttal is magnézium ötvözet, minél kevesebb elemből (gyakorlatilag kettőből) összerakva, és az időjárásálló szigetelés sem maradt el az újabb változatból.
A gépek hosszabb tanulmányozása után olyan apróságot tűnnek fel, mint az 5Ds arany típusjelzése (utalva az 1Ds szériára), a felső és az expo gomb körüli rész élesebb hajlatai, egy apró él a készülék jobb elején, valamint a módválasztó tárcsa leheletnyivel eltérő recézettsége és a rajta körbefutó fémszínű csík hiánya.
Azért belül, vagy kissé a váz anyagában csak változott valami, hiszen tömege lényegesen könnyebb lett. Az 5D Mk III adatlapja 950 grammot, az új modellé magában 845-öt ír.
Szenzor
A legnagyobb eltérést itt tapasztalhatjuk. A fullframe (36 x 24mm) méret persze maradt, de a 23,4 megapixel helyett 53 megapixeles CMOS került a gépbe, mely 50,6 megapixeles valódi felbontást tud. Ez bizony 8688 x 5792 pixeles maximális képméretet jelent, vagyis függőleges pixelszámban hoz ugyanannyit, mint a Mark III széltében.
Akadtak pletykák a szenzor gyártójáról is korábban, azt hangoztatva, hogy az új gépbe Sony képérzékelő került. A Canon hazai szakemberei szerint továbbra is saját gyártású a szenzoruk.
Az 5Ds R változat egyébként teljesen megegyezik az 5Ds-sel, annyi különbséggel, hogy nincs benne analóg aluláteresztő szűrő, így egy kissé finomabb részleteket kapunk. Nevének R betűje egyébként a „revolution” szóból ered, jelezve a világelső pixeles felbontást és részletvisszaadást.
A szuper felbontásnak némi ára van, így az ISO-százezres érzékenységeket elfelejthetjük. Mindkét gép ISO100 és 6400 közötti natív érzékenységet nyújt, melyet lefelé ISO50-ig, felfelé ISO12800-ig növelhetünk.
Képméretekből kapunk egy második közepes (M2) felbontást, de érdekesebb a most bevezetett képkivágások megléte. Gyakorlatilag a Canon kisebb szenzoros DSLR-jeinek kivágásait is beállíthatjuk 1,3x-os (APS-H), vagy 1,6x-os (APS-C) felbontásokat választva. Előbbi 30,5, utóbbi 19,5 megapixeles maximális méretet ad. Ezen felül 1:1-es képméretek is választhatók.
A nagy adatmennyiség komoly számítási kapacitást igényel, így az új modell dupla Digic 6 processzort kapott, melynél az egyik proci a képfeldolgozásért, a másik a gép gyors működéséért felel.
Az új fejlesztésű dupla motoros zár- és tükörmozgatás, egyrészt csendesebb expozíciót eredményez, másrészt csökkenti a mechanikus alkatrészek mozgása miatti apró bemozdulásokat, mely 50 megapixelnél már kritikus lehet a részletességet illetően.
Optika
Az objektívek terén nincs változás és eltérés sem a korábbi modelltől. Az EF-bajonettes optikák bármelyike használható, az EF-S „lencsék” továbbra sem.
Annyi megjegyzést azért kaptunk az illetékesektől, hogy a kiemelkedő képfelbontás miatt valószínűleg nem minden objektív lesz ajánlott a 72 db-ot számláló Canon kínálatból, legalábbis ha maradéktalanul ki szeretnénk használni az 50 megapixel és az AA szűrő adta részletvisszaadást. Az ebben méltó partnernek számító objektívekről valószínűleg később külön listát közöl majd a Canon.
Kereső, LCD
Ennyit írtam fel magamnak röviden: „kereső ugyanaz, LCD ugyanaz”. Valóban igaz, hogy méretében semmit nem változtattak rajtuk, és az LCD felbontás is maradt. A kereső tekintetében viszont több adatvisszajelzést kapunk, így például a villódzás észlelést (Flicker Detection), de a vízszintkijelzés is újfajta.
Az LCD vonatkozásában érdekes újdonság a Custom Quick Control, melynek segítségével személyre szabhatjuk a státuszkijelzést; magunk válogathatjuk össze, hogy milyen adatok és hol jelenjenek meg a képernyőn, sőt még a méretüket is megadhatjuk. Mivel érintőképernyőt nem kapunk ezt a műveletet első hallásra bonyolult feladatnak hittem, de a gyakorlatban egész gyorsan és kényelmesen összeilleszthetők a képernyő-puzzle darabkái.
Mindezeket leszámítva csak apróságokban újult meg az 5Ds. Például a képek lejátszásánál valamivel nagyobb, 1-16x-os nagyítást kapunk (korábban 1,5-10x-es volt), ebben a módban beállíthatunk 2, 4, 9, 36 és 100 nézőképes oldalakat is (a korábbi 4 és 9 helyett), de Jump (nagyobb léptékű képlapozás) kijelzés, RAW szerkesztő, és képértékelő (Rating) képernyő is vár ránk.
A menü ugyanaz, mint a Mark III-ban, annyi különbséggel, hogy a plusz funkciók a Fényképezés menüben plusz oldalakat kaptak, így az 4 helyett most 6 oldalt foglal. Némi különbség még, hogy az 5Ds-ben 13 helyett 16 felhasználói funkció (CFn) érhető el.
Csatlakozók, akku, kártya
Az oldalsó gumilapokat felhajtva két változás szúr szemet. Egyrészt a Mark III USB 2.0-es kimenete USB 3.0-ra változott, másrészt eltűnt az ott bevezetett fejhallgató kimenet.
Áramforrásként ugyanaz az LP-E6 akkumulátor használható, mint a régebbi modellben, de mellé az LP-E6N-t is bevezette a gyártó (az új géphez már ezt mellékelik). Töltőjükben és működésükben nincs különbség. Az viszont egy kicsit furcsa, hogy az 5Ds adatlapja nem említi a töltöttség százalékos visszajelzését, csak a 6-fokozatú ikonos infót. Eltűnt volna ez a hasznos szolgáltatás?
Úgy tűnik a fogyasztás terén is kompromisszumra készülhetünk: a Mark III 850-950 képet készített egy feltöltéssel, itt ez az érték 660-700 kép.
AF rendszer, fénymérés
Az automata élességállítás ugyanazt a rendszert kapta, mint az 5D Mark III, vagyis inkább az 1Dx, mivel itt is megkapjuk az iTR AF (intelligens követés és felismerés) funkciót. Ez jobbára témakövetésnél lesz hasznunkra: elsődlegesen emberi arcokat keres és ezeket követi le, de ha nem talál ilyesmit a képmezőben szín alapján végzi a témakövetést, és ha ez sem észlelhető normál AI Servo módra vált.
Az AF beállításai, érzékenysége és finomhangolási lehetőségei sem változtak az új modellben, a fénymérésen azonban javítottak. Az 63-zónás (kétrétegű SPC) rendszer helyett 252-zónásat kapunk, a pontosságért pedig a 150 000 pixeles RGB+IR szenzor a felelős. Emiatt a fénymérési tartomány is nőtt 1 egész fényértékkel lefelé (0-20 Fé).
Apró különbségek, hogy a Részleges és a Szpot mérési terület hajszálnyival kisebb a korábbihoz képest, egész pontosan 6,1% és 1,3%.
Kézi élességállításnál a korábbi 5x vagy 10x-es nagyítás helyett 6x vagy 16x-os áll rendelkezésre.
Sorozat
A maximális sorozat sebesség valamivel elmarad az 5D Mark III 6 kép/mp-étől, de az 50 megapixelt figyelembe véve az 5 kép/mp sem rossz eredmény. Ugyanez mondható el a készíthető képek számáról, mely JPEG esetén 510 db (a Mark III-nál a kártya kapacitása), RAW-nál pedig 14 db (Mark III: 18 db).
Fehéregyensúly sorozat az előző modellben is volt, maximum 3 kép erejéig, itt azonban 2, 3, 5 vagy 7 kép hossz is beállítható.
Ennél egy fokkal érdekesebb a mostanában nagy divat time-lapse (időeltolásos sorozat) mód bevezetése, mely a Canonnál Intervalometer néven fut, és 1-99 képet készíthetünk vele a beállított időközönként. Természetesen ennél hosszabb, konkrétan „végtelen” fotó is készülhet, illetve a Bulb mód is kombinálható a szolgáltatással.
Videó
A már említett fejhallgató kimenetet leszámítva sem előre- sem visszalépés nem történt.
Egyéb szolgáltatások
Fentebb szó volt már a Flicker Detectionről, amit a 7D Mark II-ben vezetett be a Canon. Ez a funkció a mesterséges fényforrások vibrációját figyeli (lámpák, monitor stb.), és csak akkor indítja az expozíciót, ha azok megfelelő világosságúak. Így elkerülhető, hogy műfénynél véletlenül akkor exponáljunk, amikor a szoba lámpájának fénye éppen „kihagy”.
A képstílusok (Auto, Normál, Portré, Tájkép, Semleges, Élethű, Monokróm, Saját beállítás1-3) maradtak, sőt az aktiválásukra korábban bevezetett gombot is megkapjuk ugyanott, de egy új Fine Detail (finom részlet) módot is köszönthetünk az 5Ds-ben, ahogy a JPG képfeldolgozási beállítások (kontraszt, élesség, stb.) is két új opcióval gyarapodtak.
Sajnos élőben nem volt mód a menü részletes áttanulmányozására, így nem szúrtam ki, hogy mi a helyzet a képkorrekciók terén. A Mark III-ban ugye kaptunk kikapcsolható képsarki sötétedés, színhiba és torzítás korrekciót. Az új modell adatlapja ezek közül már csak az első kettőt jelzi, a torzítás automata javítását nem. Remélem csak elírás a kapott adatlapon, mert az eltávolításának semmi értelme.
Új szolgáltatás a többképes zajcsökkentés, mely egy képsorozatot készít a témáról (érdemes állványról exponálni) majd a fotók egyesítésével hoz létre egy zajmentesebb végeredményt.
A hírek szerint az EOS 5Ds váz 4000, testvére 4250 euro lesz. A Mark III 2012 elején 3500 euróval (dollárral) nyitott, ami itthon 950 ezer-1 millió körüli bruttó árat jelentett, ennél valószínűleg bőven magasabb lesz a kezdő ár.
Gyakorlatilag ennyi, amit egy gyors ismerkedés után elmondhatunk az 5Ds-ről és 5Ds R-ről. Az új modellek valóban azoknak érik meg, akik keveslik az 5D Mark III 22 megapixelét. Fotók és videók készítésére a bemutató példánnyal nem volt lehetőségünk, de a gép boltokba kerülése után minél hamarabb pótoljuk mindezt egy részletes teszttel megtámogatva.
