Miért fontos a tömörítetlen HDMI kimenet?

0
265

Ha azt mondjuk videofelvétel, nyilván mindenki legyint egyet, mondván ez már minden mai gépben benne van. Ha azt mondjuk 4k, akkor még sokan fel is nevetnek. De ha azt mondom tömörítetlen HDMI kimenet? Ha azt mondjuk külső videórögzítő? Elfordultok-e?

hdmi
Való igaz, hogy a videofelvételi funkció ma már szinte kivétel nélkül minden fényképezőgépben megtalálható. Akad azért néhány gyártó, amelyik egy-egy modelljéből kihagyja ezt a lehetőséget, mondván a gép fotózásra készült, nem videózni. Ilyen pl. a Sigma, amelynek legfrissebb, idén februárban megjelent dp0 Quattro gépével sem készíthetünk mozgóképeket.

A 4k videófelvétel ismét egy olyan funkció, amely nem mindegyik gépben található meg, hiszen ez még viszonylag újdonságnak számít. Jóllehet, 4k monitort és 4k tévét ma már jópár gyártó kínál, a 4k tartalmak elérhetősége és a 4k videófelvételi lehetőség még gyerekcipőben jár.

De tudunk-e igazán profi videót készíteni bármelyik géppel, amelyik támogatja a FullHD vagy a 4k videófelvételt? Nos, egyáltalán nem biztos. Az élességállítás problémáján túl (amelyet sokszor kézi, follow focus élességállítással és viszonylag nagy méretű külső monitorral hidalnak át) bejön a képbe a videófolyam mentése. A fényképezőgépekben ritkán van lehetőségünk megváltoztatni a mentésre kerülő videófolyam bitrátáját, tömörítését, s még ritkább esetben van mód arra, hogy veszteségmentes videót mentsünk. Ez utóbbihoz egyébként brutális sávszélességre van szükség, amelyre általában FullHD felbontásnál is csak a leggyorsabb memóriakártyák lehetnek alkalmasak, 4k felbontásnál pedig csak a CFast 2.0 (max. 600 MByte/) vagy az XQD (max. 500 MByte/s) képes erre. Ennél már csak a RAW videó brutálisabb, amely az állóképekhez hasonlóan tökéletesen utófeldolgozható, de erre tényleg csak a profi (értsd millió feletti) kamerák képesek.

Atomos_shogun_4k_hdmi

A tömörítetlen HDMI kimenet többek között ezt a hiányosságot képes részben áthidalni, mégpedig úgy, hogy a tömörítetlen videófolyamot egy külső rögzítő felé küldi, amely a saját (többnyire SSD alapú) háttértárával rögzíti az anyagot. Ilyen külső rögzítő például az Atomos Shogun, amely 7″-os FullHD monitort is tartalmaz a könnyebb kezelhetőség és a fókusz beállításához is, de említhetnénk a Blackmagic HyperDeck Shuttlet is, amely az egyik legkisebb felvevő a piacon, természetesen monitor nélkül.

De hogy ne legyen annyira egyszerű a videográfusok élete, az sem mellékes, hogy milyen képfrissítéssel kerülnek ki a képkockák, lehet-e a mozi világában használt 24 kép/mp-et, használni, vagy csak 30, esetleg 50 kép/mp-et. Nem mindegy ugyanis, hogy ezeket a videókat milyen képfrissítéssel rögzítjük és azokat milyen képfrissítésű kijelzőn játszuk le. Bár a mai tévék már szinte mindenevők, ha számítógépen nézünk vissza egy videót, akkor akadhatnak kellemetlenségek az eltérő képfrissítésekből (az LCD monitorok legtöbbje 60 Hz-es, ha 24 vagy 50 kép/mp-es videót nézünk rajtuk, akkor előfordulhatnak ritmikus szaggatások, amelyet nem a hardver gyengesége, csupán az eltérő “framerate” okoz). És akkor még nem beszéltünk a színmélységről… 8 bit vagy 10 bit?

Hát erre szokták mondani, hogy “nem lennék törökök”. De azért ez is egy szép világ, hiszen jóval tágabb lehetőségeink adódnak a videózással, mint a fotózással.

De térjünk vissza a tömörítetlen HDMI kimenetre, amely nem feltétlenül jelenti azt, hogy RAW videót lehet róla felvételezni. A RAW videó ugyanis közvetlenül a szenzorból kiolvasott adatokat jelenti (ilyet többek között a Blackmagic Cinema Camerája képes SDI vagy HDMI kimeneten kiküldeni), míg a tömörítetlen videó a már kiolvasott adatok videófájlba konvertált módja (ilyet pedig jópár DSLR és MILC tud kiküldeni, mint pl. a Panasonic DMC-GH4). Előbbi természetesen nagyobb szabadságot ad, utóbbi viszont könnyebben kezelhető. Ha azt gondoljuk, hogy ezzel a videózás bonyolultsága véget ért, sajnos tévedünk. A tömörítetlen videókimenet ugyanis (ahogy azt már tudjuk) nem feltétlenül RAW adatokat küld ki. A HDMI kimenet esetében a kiküldött adatok nagy általánosságban a (fényképező)gép szenzorából előbb a képfeldolgozó processzorba kerülnek, amely értelmezhető videójelet készít belőle, s csak ez kerül ki HDMI kimenetre, amelyet meg is tudunk jeleníteni egy monitor segítségével. A HDMI persze csak egy adatátivteli közeg, így a HDMI kimenet alapvetően nem határozza meg, hogy a kimenet tömörített vagy tömörítetlen videófolyam, avagy RAW videó. Ha tömörítetlen videófolyamot kapunk a HDMI kimeneten, sajnos akkor sem mondhatjuk el róla, hogy olyan, mint ha TIFF fájlok jönnének ki rajta, azaz nem veszteségmentes! A TIFF ugyanis valóban veszteségmentes (néha tömörítetlen is), s minden egyes pixel szín és világosság információja benne van. A tömörítetlen videófolyamban azonban csak akkor, ha az ún. chroma subsampling (színmintavételezés) 4:4:4 módú. Ilyenkor valóban minden képpont világosság és színinformációja benne van a videófájlban. Ilyen kimenettel szintén csak a vérprofi kamerák rendelkeznek. Ha a kimenet 4:2:2, akkor vízszintes irányban a világosság felbontáshoz képest a színek tárolása fele felbontású. Könnyű rájönni, hogy ez a teljes tömörítetlen videójele svászélesség igényét a 4:4:4 módúhoz képest 1/3-dal csökkenti, ugyanakkor nem okoz jelentős veszteséget (az emberi szem érzékenyebb a világosságbeli eltérésekre, mint a közvetlen egymás mellett lévő pixelek színeltérésére). A 4:2:2-t nagyon sok komoly kamera és fényképezőgép alkalmazza. Ezen túlmenően akadnak 4:2:1 és 4:2:0 színmintavételezésű készülékek is, amik felépítésükből adódóan a tömörítetlen HDMI kimenetükön is csak ilyen jelet tudnak produkálni (ami a videográfusok szerint már bugyutának számít). Utóbbira lehet a Nikon középkategóriás DSLR-jeit említeni, ahol a színinformáció jelentős vesztesége miatt nagy dinamikájú képeknél az egymás melletti képpontok már nem tudnak szépen megjelenni. De ugyanezzel a problémával kell szembenéznünk akkor is, ha a Canon EOS-5D Mark II gépével videózunk. A dolog könnyebb megértéséhez talán elég annyit hozzátenni, hogy a 4:2:0 színmintavételezésű információvesztés gyakorlatilag a H.262, a H.264 és az AVCHD kodekek esetében mindig végbemegy, ami ugye azt is jelenti, hogy a digitális műsorszórás során kapott kép is ilyen. Nagy katasztrófa nincs vele, mert a 4:2:0 még nem eredményezi az élvezhetetlen képet, de a videó feldolgozásához már sokszor kevés lehet.

Összefoglalva tehát: a DSLR-rel és MILC-ekkel történő videózás nem egyszerű történet. A legjobb eredményt akkor tudjuk kicsikarni a gépünkből, ha az tömörítetlen, 4:2:2 HDMI kimenettel rendelkezik (RAW videóról nagyon nem is érdemes álmodozni, ahogy 4:4:4 kimenetről sem). Ha ilyet tud a gép, akkor jöhet egy külső adatrögzítő, majd izmos számítógép és rengeteg sok idő.

S hogy egy kicsit meghozzuk a kedvet a videózáshoz, álljon itt Nick Driftwood rövid videója, amelyet egy Panasonic Lumic DMC-GH4-gyel, 12-35mm-es és 35-100mm-es objektívekkel, Atmos Shogun külső videórögzítővel, 96 kép/mp-cel FullHD-ben (így slow-motion lejátszásra alkalmas), illetve néhol natív 4k felbontással felvett anyagból állított össze.

Az utómunkálatok idejét nem tudjuk, de talán jobb is 🙂

Hozzászólások

hozzászólás