A PowerShot G1 megjelenésekor nagy meglepetés volt. Sokan várták már a PowerShot Pro 70-es utódát, de valahogy nem ilyennek képzelték el. Mint nem sokkal később kiderült nem is a G1-es az egyetlen utóda a szintén nagyon sikeres és a piacon több, mint két évig jelen lévő Pro 70-esnak, mivel nemsokkal később megjelent a Pro 90 IS. A PowerShot G1 ennek ellenére talán sikeresebb lett, mint elődje, mivel mindazt tudta amit a konkurensei plusz, amit a vevők a konkurensektől kértek. Emlékezetes, hogy a Nikon Coolpix 990-esnél majd egy fél évvel később megjelenő modell olyan kívánságlistán szereplő tulajdonságokkal rendelkezett, mint a MicroDrive támogatás vagy a vakupapucs. Nem is csoda, hogy nagyon népszerű lett.
Nem telt el egy teljes év, a Canon máris felújította tavalyi sikermodellt.
Legfontosabb tudásbeli változások
 |
 |
|
| Canon PowerShot G1 | Canon PowerShot G2 | |
|---|---|---|
| Effektív pixelek száma | 3,2 millió | 4 millió |
| CCD színszűrő | C – Y – G – M | G – R – G – B |
| Legnagyobb felbontás | 2048 × 1536 | 2272 × 1704 |
| További felbontások | 1024 × 768, 640 × 480 | 1600 × 1200, 1024 × 768, 640 × 480 |
| Fénymérés | középpontosan súlyozott, szpot | kiértékelő, középpontosan súlyozott, szpot |
| Programeltolás | nincs | expozíció rögzítés után van |
| Záridő | 8 – 1/1000 mp | 15 – 1/1000 mp |
| Sorozatfelvétel | 1,7 kép/mp | 2,5 vagy 1,5 kép/mp |
| Élességállítási pont | automatikus | három pont közül választható |
| Nagyítás kézi élességnél | nincs | van |
| RAW mód | 8 bites | 10 bites |
| 16 bites RAW import | nincs | van |
| Hisztogram | nincs | van, visszajátszás módban |
| Közvetlen nyomtatás | nincs | van |
| Mellékelt memóriakártya | 16 MB | 32 MB |
Kívülről
A PowerShot G2-es felépítésében és alapvető külső jellemzőiben maradt a régi. Változott egy kicsit a burkolat kialakítása, de a kezelőszervek gyakorlatilag ugyanott vannak, ahol a korábbi modellen voltak.
Az előlap felépítésében nem, de dizájnjában annál többet változott. A hagyonmányos filmes gépekhez hasonlóan nagyjából középre került az optika, fölé a kereső, a jobb felső sarokba vaku. A vaku alatti lámpácska erős kékes fényével megvilágítja az élességállítási pontot, hogy az automatika minél gyorsabban és minél precízebben be tudja állítani a fókuszt. Az optika látszólag azonos a korábbival. Mint ahogy azt láttuk több gyártó is megvette a Canon objektívjét, ami a három megapixeles masinákban kiválóan megfelelt. Vajon a felbontása elég, hogy 4 millió képpontnyi információt rajzoljon a CCD-re? Majd elválik.
Az objektív tubusát körülölelő gyűrű lecsavarható, helyére egy kiegészítő lencsét vagy szűrőt tartó közgyűrű rögzíthető. Jelenleg a Canon nagylátószögű, tele és makró előtétlencsét kínál a PowerShot G2-höz. Az optika melletti apró lyukak a beépített mikrofonhoz vezetik a hangot, ami azt sejteti, hogy a gép videófelvétel módban nem csak képet, hanem hangot is rögzít. Az előlapon a legjelentősebb változás a markolat kialakításában történt. Míg a G1-es előlapjából csak az optika állt ki, addig az új modellnél jobb kéz alatt függőlegesen kiemelkedés látható. Az így kialakított markolat jelentősen biztosabb és sokkal kényelmesebb fogást ad a gépnek. Persze nem profi, tükörreflexes gépekéhez hasonlót, de egyáltalán van mit megfogni.
 |
|
A fényképezőgép teteje szintén maradt a G1-esnél megszokott elrendezésű. Középen az objektív felett található a TTL vezérlésre is képes vakupapucs, ami a középső szinkron csatlakozón keresztül természetesen egyéb nem Canon vakuk elsütésére is képes. A vakupapucstól balra található a nagyméretű és jól áttekinthető LCD monitor, ami hajszál pontosan azonos a G1-ben megismerttel. Kár is lett volna hozzányúlni, mikor olyan jól sikerült. A csatlakozó másik oldalán található a fényképezőgép főkapcsolója és programválasztó tárcsája. A főkapcsoló három állásos. A kikapcsolt állapot mellett felvétel illetve visszajátszás állásba fordítható. Pozitív, hogy a Pro 90 IS hasonló kapcsolójához képest ennél bekapcsoláskor nem fordítja el az ember véletlen a programválasztó tárcsát is. Negatív viszont, hogy egyáltalán van külön visszajátszás mód. Legalább a Canon építhetné a félprofi gépét expozíció prioritásosra. Így ha visszajátszás módban hirtelen exponálni akar a fotós, akkor először vissza kell forgassa a főkapcsolót a megfelelő állásba és csak utána exponálhat. A professzionális fényképezőgépeken (és már a HP olcsó gépein is) a visszajátszás mód egy gomb megnyomásával kapcsolható, míg felvétel módba a gép az exponáló gomb enyhe lenyomása után automatikusan visszakapcsol és exponálásra kész állapotba kerül.Ideális megoldás lenne az igényes amatőröknek, de nyilván túl jó lenne a gép, ami egy középkategóriás modellnél nem minden esetben feltétlen cél. A programválasztó tárcsán a következő piktogramok közül választhatunk: videó felvétel, panoráma mód, színeffektus (fekete-fehér, szépia, természetes, élénk), éjszakai portré, tájkép, portré, tájkép előtérrel, auto, programautomatika, záridő előválasztás, blende előválasztás, manuális mód. A választék bőséges, mind a kényelmes de igényes amatőrök, mind pedig a megszállott félprofik megtalálják a feladatnak és igényeiknek megfelelő programot.
Az exponáló gomb körül enyhén elforgatható kapcsoló felvétel módban az objektív látószögének a, visszajátszás módban pedig a nagyítás mértékének állítására szolgál. A gép tetejének markolat felöli egyik sarkában található a sorozarfelvétel illetve az időzítő kapcsolója. A zsúfolt kezelőpanel áttekintése a látszat ellenére nagyon egyszerű, ami elsősorban az átgondolt tervezésnek és nyilván a Canon sok évtizedes ilyen jellegű gyakorlatának köszönhető.
A gép hátlapja szintén nem változott. A bal oldalon ugyanaz a kihajtható LCD látható, mint amit a G1-en és a Pro 90 IS-en megismertünk és megkedveltünk. Persze megintcsak kár lett volna hozzányúlni egy ilyen tökéletes megoldáshoz. Az 1,8″ átmérőjű LCD monitort egy kifordítható és 270 fokban elforgatható panelre tették. Ez egyfajta válasz volt annak idején a Coolpix sorozat elfordítható objektívjére. A kihajtható LCD előnye, hogy a fényképezőgép megtarthatja eredeti formáját és az LCD sokkal szabadabban forgatható, mint a viszonylag nagy objektív. Mikor a monitorra nincs szükség, akkor az a gép hátlapja felé fordítva behajtható, így csökken a sérülés veszélye. Munka közben a kifordított LCD szintén a hátlaphoz hajtható. A megjelenő képet a fényképezőgép ilyenkor automatikusan forgatja.
Az LCD felett található a szokásosan gyenge kereső. Mint az összes hasonló digitális fényképezőgépen. Nagyon gyatra. Persze lehet használni, és az energiafogyasztás csökkentése érdekében célszerű is, de valahogy annyira méltatlanul gyenge. Kicsi és nehézkesen használható. Persze ez nem a G2, hanem a félprofi figitális fényképezőgépek sajátossága, ahova ebben a tekintetben biztosan a G2 is tartozik. Sajnos. A kereső mellett a dioptriaállítás olyan mint az előző modellen. Működik. A dioptriaállító és a kereső közti ledek színtől és villogás intenzitásától függően az élességállítás eredményéről, a kártyaműveletekről és a vaku töltöttségéről adnak információt. A hátlap bal felső sarkában található a vakumód választó gomb, ami visszajátszás módban az indexképes visszajátszást kapcsolja be. A PowerShot G2-esen a következő vakumódok közül lehet választani: auto, derítés, vörösszem csökkentő, hosszú szinkron, ki. A kereső másik oldalán találhatók a szpot fénymérés és a makró mód gombjai.
Az LCD melletti gombok közül a középső négy viszonylag gyakran használt funkció beállításait teszi gyorsan elérhetővé: expozíció kompenzáció, fehéregyensúly, vaku fényerő kompenzáció, expozícióeltolás sorozat (korábban automatikus alul- és túlexponálásnak hívtuk). Az alsó gomb a képernyő ki- illetve bekapcsolására szolgál, míg a felsővel az expozíciós értéket rögzíhetjük. Ha a vaku be van kapcsolva, akkor a gomb lenyomásakor a fényképezőgép ellvillantja azt és úgy mér fényt. A beállított értékeket a következő kép exponálásakor használja fel. A rögzített értékekkel azonos értékpárokat választhatunk a jobbra és a balra nyíl segítségével. Ez az új programeltolás funkció. Az alsó Display feliratú gombbal a képernyőn megjelenő információk mennyiségét lehet állítani.
A hátlap jobb felső sarkában a markolaton lévő kéz hüvelykujja alatt található a négy irányba billenő tárcsa. Az ilyen megoldások láttán mindig kiemelem, hogy nem tartom szerencsés megoldásnak. Ellenérzésem ide vagy oda, a Canon megoldása egész kifinomult, de az EOS-D30-asnál használt nagy tárcsát nem tudják felülmúlni. A négy irányba billenő navigáló gomb alatt találhatók a SET és a MENU gombok. Az egyikkel a gép éppen aktuális menüjébe lehet belépni, míg a másikkal az elvégzett beállításokat lehet rögzíteni. Menün kívül a SET gombbal hívható elő a három élességállítási mező, amelyik közül a jobbra és a balra gombokkal lehet választani.
A fényképezőgép alja ismét nem sokat változott. Az akkumulátornyílás ajtaja véleményem szerint egy kicsi túlbiztosított. A fényképezőgépet ugyanaz a BP-511-es 1100 mAh-ás 7,4 v-os lítium ion akkumulátor látja el árammal, amelyik a G1-esben és az EOS-D30-ban már bizonyított. Az akkunyíláson mindössze annyi a változás, hogy mostmár nem csak a két domborulatú BP-511-es, hanem a lapos tetejű BP-512-es akkumulátorokat is bele lehet tenni. Az állvány fém rögzítő menete természetesen nem az objektív tengelye alá került, de legalább elég messze van az akkumulátornyílástól ahhoz, hogy az állvángy gyorsrögzítő talpát a gépen hagyva is símán lehessen akkumulátort cserélni. Egy ilyen tudású gépnél elég fontos, hogy állványon lévő géppel is flottul lehessen dolgozni.
A fényképezőgép markolat felöli oldalán található a memóriakártya helye. A G2-t az elődhöz hasonlóan CompactFlash Type II-es kártyahellyel szerelték fel, amely nem csak Type I-es kártyákat, de IBM Micordrive-okat is minden gond nélkül tud kezelni. A kártyanyílás ajtaját szerencsére nem biztosították úgy túl, mint az akkumulátortartóét. Egyszerűen elcsúsztatva nyitható. Tökéletes megoldás. Ha a bekapcsolt gépen az ajtót kinyitjuk, akkor az automatika kikapcsolja a gépet és a még memóriában lévő adatokat azonnal kiírja a kártyára. A művelet alatt a gép sípoló hangot ad, jelezvén, hogy a kártyát még nem szabad kivenni.
A G2-es másik oldalán találhatók a gép csatlakozói. Egy gumilap alatt található a speciális Canon adat csatlakozó és a hálózati adapter bemenet. Az adat csatlakozó nem csak az USB kapcsolat kiépítésére használható, de a G2-es ezen keresztül képes a közvetlen nyomtatást támogató Canon nyomtatókkal is kommunikálni. Újdonság ebben a gépben, hogy nem csak a teljes kép, de annak egy tetszőlegesen kijelölt része is kinyomtatható. A videó kimenet valami rejtélyes oknál fogva kimaradt a gumilap borítása alól.
A G1-hez hasonlóan ismét a gép balkéz felöli oldalára tették a kézi élességállítás gombját. A Canon hallgatott a vásárlókra, illetve tanult a saját és vetélytársai hibáiból, így sikerült egy egész használható kézi élességállítási rendszert alkotniuk. Az élességállítás pontja kézi állításnál kinagyítódik a kép közepén, ezzel is segítve az élesség megítélését. A távolság megjelenítésének köszönhetően könnyű leolvasni az aktuális beállítást, a nagyítás tiszta képe pedig tényleg segít a precíz beállításban. Talán a legjobb ilyen megoldás, amit eddig láttam.
A gépen tehát kívülről nem sokat változtattak, de nem is volt rá szükség. Már a G1-es is nagyon eltalált darab volt, így a frissítésnél csak apróbb finomításokra volt szükség.
Mivel még végleges gyártósorról lekerült darab nem áll rendelkezésünkre, a gép működésének bemutatását egy következő cikkben folytatjuk.
A fényképezőgépet a Canon Hungáriától kaptuk kölcsön
