Röviden: Nikon Coolpix S4 teszt

0

Külső

A Nikon Coolpix S4 már ránézésre is robosztusabb, mint a stílusos dizájngépekről ismert S széria többi tagja, és valóban nem egy „hurcold ide-oda az ingzsebedben” gép. Nadrágzsebbel azért bátrabbak már megpróbálkozhatnak (jelentem, nekem sikerült, bár szakterületem), egy bármilyen kézitáskában vagy hátizsákban pedig igen vidáman elfér (ilyenkor viszont illik használni az objektívvédő sapkát).


A Nikon első kompaktjához, a Coolpix 900-hoz, illetve a későbbi SQ-hoz hasonlóan a gép első számú jellegzetessége a vízszintes tengely körül forgatható objektív, amely két részre tagolja a készüléket. A forgó részben találjuk az objektív mellett az AF segédfényt és a vakut, továbbá itt van az érzékelő is, míg a jobb oldali ház önmagában egy zömök kompaktra hasonlít. Ennek a tetején találjuk a ki-/bekapcsoló gombot, amely dicséretesen nagy méretű, a módválasztó csúszkát, az exponálógombot és az azt körülölelő zoom-állító tárcsát. Az USB-csatlakozó és az SD kártyát rejtő ajtó jobb oldalra került, a két AA elem pedig alulra – utóbbit így nem is tudjuk cserélni, ha a fém állványmenet segítségével rögzítjük az S4-et, az objektív ugyanakkor ilyenkor is vidáman forog, és mint rögtön kifejtjük, ez a lényeg.

Kijelző, érzékelő

A kijelző első ránézésre nem nagy, de csak azért, mert nem tölti ki az egész hátlapot, mint egy kártyapakli méretű ultrakompaktnál. A mérete a mostanában megszokott 2,4″, és a készülendő kép 100 százalékát mutatja, ugyanakkor az S3-ashoz hasonlóan itt is problémás ráeső erős fényben kivenni, hogy éppen mit jelenít meg, és ezen az állítható fényerő sem segít sokat. Komponáláskor egyes témamódokban találunk segédrácsokat, visszajátszáskor pedig 10-szeresen nagyíthatunk bele a képekbe, összesen 31 állásban. Hisztogramot ugyanakkor sem fényképezéskor, sem visszajátszáskor nem használhatunk.



Kezelés

Az S4 hat megapixeles érzékelője legfeljebb 2816×2112-es fotókat készít (emellett 2048×1536-os, 1024×768-as vagy 640×480-as felbontást választhatunk). Ami a fényképezést illeti, pár fotóba beletelik, mire az ember megszokja az S4-es sajátságait. Egy idő után persze már nem fordul elő, hogy a hirtelen elő kapott géppel az elillanni készülő téma helyett az eget fényképezzük le, mert elfelejtjük beforgatni az objektívet, és a stabil fogást is hamar meg lehet találni, ehhez azonban szinte biztosan két kéz kell majd. A jobb kezünket sajnos így is csak úgy tudjuk elhelyezni, hogy a tenyerünk éle az LCD-n nyugszik, amelyet így időről időre meg kell törölgetnünk, ha nem cérnakesztyűben indultunk fotózni. További apró kellemetlenség, hogy ha beforgatott objektívvel ismerős felé közelítünk, egészen biztos, hogy nem enged minket tovább, amíg egyszer ő is körbe nem forgathatta – ha gyakran járunk fényképezni, ne tartsunk túl sok ismerőst.

Az LCD fölé helyezett kezelőgombok használata elsőre szokatlan lesz majd, a megszokott többcentis négyirányú navigációs gombokat ugyanis egy négy irányba billenthető és középen is benyomható joystick-szerű gomb váltotta fel. Ami a négy irányt illeti, könnyen menni fog, de benyomni, azaz valamit leokézni már nehezebb – nekem még többnapi gyakorlás után is gyakran fel vagy le mozdult helyette, mivel az apró gomboknál megszokottnál jóval erőteljesebb nyomást igényel. A navigátortól balra található, szokásos törlés, menü és visszajátszás gombokhoz egy negyedik jóbarát is csatlakozott: ez a „tüntesd el a feliratokat a kijelzőről” gomb, aminek jó hasznát vesszük, ha zavarni kezd minket a képernyőn feltüntetett rengeteg beállítás.



A legkisebb nagyításnál, nappal fényképezve minden flottul és gyorsan megy. Nagyobb nagyításoknál – pláne kézremegésre hajlamos embereknél – már gondot jelenthet bemozdulás nélkül kézben megtartani a gépet, erre az jelent megoldást, ha a menüben bekapcsoljuk a BSS (Best Shot Selection) funkciót: ez gyors egymásutánban két-három képet készít, és a legélesebbet menti el, anélkül, hogy érezhetően lelassulna a fotózás. Ha mégis sikerült elmosódott képet gyártanunk, erre figyelmeztet minket az S4 – az egyetlen komoly hibát is itt találtuk, a béta verziójú gyári tesztszoftver ugyanis, amellyel a gépet megkaptuk, ha ilyenkor azt választottuk, hogy a sikerületlen képet ne is mentsük el, 4-5 másodpercig is eldolgozott sötét képernyő mellett, mire visszaadta az élőképet. A végleges szoftverben ezt a hibát már feltételezhetően kijavították, így csak arra ügyeljünk, hogy az éjszaka automatikusan hosszabb záridővel készülő képeken törvényszerűen elmosódottak lesznek az autók és más mozgó dolgok, de ettől még a háttér lehet éles, így ezeket a képeket nem feltétlenül kell kidobnunk, ha az S4 felajánlja.

Apropó, éjszaka: a BSS-re visszatérve, ennek van egy expozíciós módja is, amely különböző expozíciójú képeket készít, és a legegyenletesebb fényűt választja ki közülük (a legfényesebb ponthoz, az árnyékos részekhez vagy hisztogramhoz mérve). Sötétben ez is kapóra jöhet, mint ahogy egy állványt is érdemes beszerezni, ha a 10-szeres nagyítást mostohább fényviszonyok között is szeretnénk próbára tenni, az egy-két másodperces záridővel együtt ugyanis már fotós legyen a talpán, aki kézből készít éles képet.



Optika

Istenem, de vártam már ezt a részt! A Coolpix S4 Nikkor objektívének gyújtótávolsága 35 mm-es formátumban számolva 38-380 mm közötti, ami 10-szeres optikai zoomot jelent. Mindez annyit tesz, hogy egy nem túl jelentős súlyú, bátrabbak által akár zsebre is vágható géppel az utcaszintről vidáman tudjuk fotózni templomok óráit, a kirakatokat egy 2×2 sávos út túloldalán, a szembejövő emberek arcát 20-30 méteres távolságból, vagy például a Digicam angyalföldi irodájának erkélyéről lefényképezhetjük a gellérthegyi Szabadság-szobrot. Valószínűleg ezekből a példákból a legtöbben már sejtik, de azért eláruljuk, hogy ez jóval több, mint amire egy átlagos kiskompakt képes – ebben a kategóriában már a 3-szoros fölötti optikai nagyítás is meglehetősen ritka.

Természetesen ennek az ajándéknak el is kellett valahol férnie, és hagyományos módon ez nehezen menne úgy, hogy még mindig téglatest alakú gépet kapjunk, ezért került az optika alapesetben álló helyzetben a bal oldalra. Így forgathatóvá vált az objektív, és ez csak újabb örömforrást jelent: így nem csak hogy nem kell kitörnünk a nyakunkat, ha mondjuk felfelé fényképezünk a gyilkos nagyítás segítségével, de az S4-et állványra rögzítve is ugrásszerűen megnőnek a lehetőségeink azáltal, hogy nem csak előrefelé fényképezhetünk, hanem szabadon bármerre.

A nagylátószög és a tele állás között 16 további lépésben állíthatjuk a zoomot, ami a tartomány méretét tekintve nem biztosít túl finom állítást. A legkisebb fókusztávolság kb. 30 centiméter, makrófényképezés esetén pedig a közelpont közelebb van 4 centiméternél. A zoomot utóbbi esetben is használhatjuk, és ezt tegyük is meg, a legnagyobb átfogást ugyanis a végponttól néhány állással beljebb kapjuk.



Vaku

Az objektívvel együtt forgó vaku épphogy fél centire van az előbbitől, de a vörös szemek túlnyomó többségét (a közvetlen retinaportrét kivéve gyakorlatilag mindet) utólag eltünteti a Nikon erre szolgáló beépített szoftvere. Vörösszemhatás-csökkentő módot maga a vaku is kínál, emellett automata, ki- és bekapcsolás, illetve derítés között választhatunk. A hatótávolság kb. 3 méteres, ami még nem szégyellnivaló, de messze van a kiemelkedőtől.

Témák

A Nikon 16 gyári témával igyekezett lefedni a legtöbb lehetséges felhasználási módot. A portré magáért beszél, a tájkép pedig több almódot is kínál, amelyek közül az épületfényképezés vízszintes és függőleges segédrácsokkal is segít. A sport nevű témát érdemes használni mindenféle gyorsabb mozgás megörökítésére, az éjszakai tájképet pedig arra, ha a beállítások variálása nélkül, kényelmesen szeretnénk sötétben, kültéren fényképezni. A további témák a következők: éjszakai portré, party, tengerparti/havas, naplemente, alkonyat/hajnal, közeli, múzeum, tűzijáték, szövegfényképezés (fekete-fehér), téma mögül érkező fény, panoráma, illetve a hangfelvételek készítését is a témaválasztó menüből indíthatjuk.



Kézi beállítások

Érzékenység frontján a mostanában divatos kelléktárral vagyunk ellátva, azaz ISO 50, 100, 200 és 400 közül választhatunk, már ha nem bízzuk ezt az automatikára. A képzaj 400-as értéknél már könnyen észrevehető, de még bőven a zavaró szint alatt marad. Fehéregyensúlyból is kellően nagy a választék: automata, nappali, izzófény, fluoreszcens, felhős és vaku közül választhatunk, továbbá kézi beállítás is rendelkezésünkre áll, amely a kistestvérnél, az S3-asnál már dicsért módon úgy állítható, hogy a menü feliratai a legtöbb gépnél megszokottal ellentétben nem takarják ki azt a képterületet, amely alapján a gép belövi a fehéret. Expozíció-korrekcióra ±2-es értékig, 1/3-os léptékenként van lehetőségünk, míg autofókusz-módok közül nem választhatunk, cserébe ha kedvünk tartja, hanyagolhatjuk az autofókusz-segédfény használatát.

Sorozat, videó

Sorozatmódban kb. 11 képet tudunk azonos tempóval elkészíteni, ehhez az S4-nek 8 másodpercre van szüksége, azaz 1,3 kép/másodperces sebességgel dolgozik. Ezután belassul, de legalább eddig és a későbbiekben is folyamatosan ment, azaz ha levesszük az ujjunkat az exponáló-gombról, nem kell hosszú másodpercekig várnunk, mire minden elkészült kép a helyére kerül.

Videót Quicktime MOV formátumban, hanggal együtt rögzít, legfeljebb VGA (640×480-as) felbontásban, de ha spórolnánk a hellyel, 320×240 vagy 160×120 pixelt is választhatunk. A készülendő videók hosszának csak a memóriakártya mérete szab határt, kreativitásunknak pedig az, hogy a zoomot felvétel közben nem használhatjuk. Ilyenkor is működik azonban a fényerőmérés, azt pedig eldönthetjük, hogy az elején rögzítse a fókuszt, vagy folyamatosan állítsa azt.

Extrák, memória, akku


A további szolgáltatások között találjuk a Nikon már megszokott D-Lightningját, amellyel utólag korrigálhatjuk a képeket: ez kivilágosítja a sötét részeket anélkül, hogy a kép kellően világos részeibe belenyúlna. Az S4 magától értetődő módon támogatja a számítógép nélküli nyomtatást biztosító PictBridge szabványt.

A 12 MB-os belső memória alig néhány kép után szűkös lesz, így kikerülhetetlen a memóriakártya beszerzése. Tekintettel a 6 megapixelre, mi legalább 512 MB-os beszerzését ajánljuk. A pótakkun ugyanakkor spórolhatunk: tesztjeink során egyvégtében 250 kép volt a rekordunk, és ennek a sorozatnak a végén is mi adtuk fel, nem az akku.



A doboz tartalma

  • a fényképezőgép
  • angol nyelvű használati útmutató
  • 2 db MH-1 NiMH AA elem
  • MH-71 töltő
  • USB-, kompozit videó- és tápkábel
  • hordszíj
  • objektívvédő sapkó
  • PictureProject CD

Összegzés

Az értékelésnél igen könnyű dolgunk van: ha valaki úgy érzi, hosszú távon is jó hasznát veszi a kiskompaktokat kenterbe verő zoomnak, hálás a szabadon forgatható optika nyújtotta szabadságért, örül, ha a gép különösebb állítgatás nélkül tűéles, dinamikus képeket szállít, de azért a legfontosabb dolgokat olykor kézzel is beállítaná és értékel egy több, mint korrekt makrófunkciót, nem csak hogy boldog lesz a Nikon Coolpix S4-gyel, de más választása nincs is. A gép legrosszabb tulajdonságaként hosszas gondolkodás után annyit tudnék kiemelni, hogy lehangoló utána más gépeket kézbe venni.

A készülék a következő hetekben kerül az üzletekbe, fogyasztói ára várhatóan bruttó 104.990 Ft lesz.