Bevezetés
A Canon EOS széria
A Canon első elérhető árú cserélhető objektíves digitális tükörreflexes gépe – az EOS-D30 – 2000. májusában látott napvilágot. Az akkor 3000 dollárért megvásárolható váz 3 Mpixeles felbontása ma már nevetségesen alacsonynak tűnik. Azóta komoly fejlesztések mentek végbe, ami természetesen nem csak a felbontást érintette, hanem a sorozat sebességet, az LCD-ket, a TTL keresőket, illetve a kártyaírási sebességeket is. Jelen cikkünk elsődleges kérdése azonban az, hogy hogy fejjel menjünk-e a falnak, ha holnap a Nikon rálicitál a Canonra, s kihozza a 20 Mpixeles DX-es DSLR-jét, vagy inkább örüljünk neki, hogy eddig D200-at kaptunk 300e Ft-ért, most pedig majd D400-at fogunk (feltételezés).
Tesztünkhöz az EOS széria első két darabját a megjelenésük óta eltelt hosszú idő miatt meg sem próbáltuk beszerezni, de középkategória többi tagját mind összeszedtük. A 6 Mpixeles EOS-10D-től kezdve minden darab képviseltette magát tesztünkön (az EOS-30D-t köszönjük Megyeri Domonkosnak). E kategória jelenlegi csúcsa a 18 Mpixeles EOS-7D (köszönjük a Canon Hungária Kft-nek).
Előrebocsáthatom, érdekes megállapításokat tudtunk levonni a teszt alapján.
No de nézzük előbb a kipróbált gépek legfőbb paramétereit.
10D | 20D | 30D | 40D | 50D | 7D | |
---|---|---|---|---|---|---|
Bejelentés | 2003-02-27 | 2004-08-19 | 2006-08-24 | 2007-08-20 | 2009-03-25 | 2009-09-01 |
Képméret | 3072 × 2048 | 3504 × 2336 | 3504 × 2336 | 3888 × 2592 | 4752 × 3168 | 5184 × 3456 |
Felbontás (Mpx) | 6,3 | 8,2 | 8,2 | 10,0 | 15,0 | 17,9 |
ISO tartomány | 100-3200, 1 Fé lépésköz |
100-3200, 1 Fé lépésköz |
100-3200, ISO1600-ig 1/3 Fé lépésköz |
100-3200, ISO1600-ig 1/3 Fé lépésköz |
100-12800, ISO3200-ig 1/3 Fé lépésköz |
100-12800, ISO6400-ig 1/3 Fé lépésköz |
Sorozat sebesség | 3 kép/mp, 9 képig | 5 kép/mp, 6 képig | 5 kép/mp, 11 képig | 6,5 kép/mp, 17 képig | 6,3 kép/mp, 16 képig | 8 kép/mp, 15 képig |
LCD | 1,8″, 118e pixel | 1,8″, 118e pixel | 2,5″, 230e pixel | 3″, 230e pixel | 3″, 920e pixel | 3″, 920e pixel |
A Nikon D széria
A Canon mellett a másik nagy gyártó felső-középkategóriás modelljeit is beszereztük (köszönjük a Nikon Kft-nek), s bár a D100 előkotrása most sem volt egyszerű, egy neve elhallgatását kérő lelkes fotozz.hu felhasználónk kisegített minket. Ezúton is köszönjük neki.
A Nikonnál kicsit más a helyzet, mint a Canon esetében. Itt ugyanis nem csupán a felbontás finom növelése történt 6 Mpixelről 12 Mpixelre, hanem a gyártástechnológia is változott hagyományos CCD-ről CMOS-ra. Elméletben ez kisebb fogyasztást, ezáltal gyengébb melegedést, így kevesebb hotpixelt és tisztább hosszúzáridős képeket eredményez. Esetünkben 1/4 mp-nél nem volt hosszabb záridő, így csak a nagy érzékenység képzaján láthatjuk majd az eltérést.
D100 | D200 | D300 | |
---|---|---|---|
Bejelentés | 2002-02-21 | 2005-11-01 | 2007-08-23 |
Képméret | 3008 × 2000 | 3872 × 2592 | 4288 × 2848 |
Felbontás (Mpx) | 6,0 | 10,0 | 12,2 |
ISO tartomány | 200-6400, 1 Fé lépésköz |
100-3200, 1/3 Fé lépésköz |
100-5400, 1/3 Fé lépésköz |
Sorozat sebesség | 3 kép/mp, 6 képig | 5 kép/mp, 22 képig | 6-8 kép/mp, 15 képig |
LCD | 1,8″, 118e pixel | 2,5″, 230e pixel | 3″, 920e pixel |
A fényképezőgépek akkumulátorainak feltöltése után nekikezdtünk a tesztelésnek.
A következő feladatokat tűztük ki célul:
- mindegyik fényképezőgéppel lehetőleg 1 Fé lépésenként minden érzékenységnél tesztképeket készítünk a szokásos tesztábránkról (több felvételből a legjobb rajzolatú kiválasztása mellett)
- natív, 33,5 Mpixeles (60×40 cm-es mérethez) és 6 Mpixeles (10D-hez viszonyítva) méretekben bemutatni a képminőséget négy-négy kivágásban
- 60×40 cm-es nyomatokat (illetve annak megfelelő nagyítású kivágást) készíteni az egyes gépekkel készített képekről
- 10×15 cm-es papírképet készíteni szintén az összes képről
- Felkérni profi, amatőr és hobbi fotósokat a nyomatok felbontás és zaj szempontjából történő sorbarendezésére (legjobb 10, legrosszabb 10)
Ahogy azt már PowerShot tesztünknél is éreztük, a régi gépek kézehezvétele érdekes tapasztalatokat adott. A korai DSLR-ek 1,8″-os kijelzője ma már viccesen kicsinek tűnik. Jóllehet, sokat dolgoztunk ilyen gépekkel, mégis most nehéz elképzelni, hogyan is ellenőriztük a képélességet ezekkel a modellekkel. Gyakorlatilag sehogy.
Az is érdekes, ahogy a Nikon D100 után a D200 menüje átláthatóbbá vált.
A leginkább drasztikus változás azonban a LiveView bevezetése. Biztosan én lihegem túl ezt a szolgáltatást, s egy átlag fotósnak ez kevésbé érdekes, de számomra a kézi élességállítás tökéletes kivitelezhetősége egyfajta főnyeremény. Az EOS-20D-vel és a Nikon D100-zal ugyanis kénytelenek voltunk AF hiba miatt kézi élességállítást használni. Márpedig ahhoz, hogy tökéletes fókuszt találjunk, nem volt elég a gép saját keresőjét használni, de még utólag lejátszás módban az LCD sem sokat segített. Több képet kellett készíteni, s azok közül kiválasztani a legjobb élességűt.
LiveView-nál ilyen probléma nincs. A szenzorról érkező képbe kiválóan belenagyíthatunk, s még az EOS-40D 230e pixeles LCD-je is elegendő ahhoz, hogy tökéletesen beállítsuk az élességet.
Ergonómia szempontjából szinte semmit nem változtak a gépek. Nyilván ennek előnye is van, hiszen a jól begyakorolt mozdulatokat egy új frissített modell vásárlása után sem kell elfelejteni.
A tesztfotók elkészítése mellett a kártyaírási sebességet is kipróbáltuk a legmodernebb SanDisk Extreme Pro memóriakártyával.
A lenti táblázat a sorozatban készített RAW fájlok mentési sebességét mutatja, melyből az Extreme Pro-val elérhető írási sebesség olvasható ki.
Kártyaírási sebességek | |
---|---|
Canon EOS-10D | 950 KiB/s |
Canon EOS-20D | 5000 KiB/s |
Canon EOS-30D | 3125 KiB/s |
Canon EOS-40D | 10900 KiB/s |
Canon EOS-50D | 42300 KiB/s |
Canon EOS-7D | 49300 KiB/s |
Nikon D100 | 2100 KiB/s |
Nikon D200 | 5700 KiB/s |
Nikon D300 | 35300 KiB/s |
A táblázat adatai jól példázzák, hogy igen komoly fejlődés ment végbe az elmúlt 7 év alatt. Az első modellek néhány MB-ot tudtak csak mp-enként írni. Az EOS-30D-nél valami probléma lehetett, a mért érték irreálisan alacsony. Kipróbáltuk másik kártyával is, de ott is a korábbi mérés alatti eredményt kaptuk, vagyis valami a géppel lehetett.
A Canon EOS-50D-től és a Nikon D300-tól kezdődően igen komoly előrelépés történt, jelesül az, hogy ezek a gépek már támogatják az UltraDMA átviteli módot. Ez meg is látszik az írási sebességben, hiszen 4×-es gyorsulás tapasztalható az UltraDMA nélküli módhoz képest.
Térjünk át most a képminőségre, s nézzük meg elsőként a natív felbontást, hiszen fényképezőgép tesztjeink során is mindig ezzel találkozhat az olvasó.