Első ránézésre látható, hogy nem akármilyen géppel van dolgunk. A gép tömege tiszteletet parancsoló (750 gramm), de a D30-as még mindig a legkönnyebb cserélhető objektíves digitális fényképezőgép. A hagyományos tükörreflexes váz forma szinte sugallja, hogy minden tökéletesen ott van, ahol lennie kell. Ugyan nem fotóztam még EOS-os géppel, de néhány perc alatt szinte minden gomb funkciója és minden funkció kezelhetősége világos volt.
Kívülről
A váz elölről semmi különlegeset sem mutat. A bajonettet a Canon EF lencsék fogadására tervezték. A lencsefoglalat oldalán található az objektív kioldó gomb, alatta pedig a blende ellenőrző gombja. Segítségével ellenőrizhetjük a mélységélességet. (Mindig hiányoltam a digitális fényképezőgépekből, pedig már az ősrégi tükörreflexes gépeken is volt már ilyen.) Az objektív kioldógombja felett a foglalat oldalán található a beépített vaku nyitógombja. A másik oldalon a markolat és a bajonett között található az élességállító segédfény, ami egyben a vörösszem effektust is csökkenti. A markolat jó fogású és gumírozott, így a fényképezőgép kényelmesen és biztonságosan tartható.
A váz teteje szintén nagyon egyszerű és könnyen áttekinthető. A kezelőszervek közti választóvonalat az objektív feletti pentaprizma jelenti. A markolat felöli oldalon található a nagyméretű, jól tagolt információs LCD. A mellette lévő gombokkal a következő funkciók érhetők el:
- fénymérés módja (35 zónás mátrix, szpot, középpontosan súlyozott)/vaku fényerő
- felvétel módja: egy kép, sorozatfelvétel, időzített felvétel
- élességállítás módja: egy kép, mozgó téma követése
A markolaton a mutatóujj alatt a megszokott helyen van az exponáló gomb, felette pedig a fő beállító tárcsa. A gép fotózással kapcsolatos funkcióinak nagy része ezzel állítható. A gép tetején lévő tárcsa sokkal szerencsésebb mint az egyes Nikon modelleken alkalmazott markolat elejében lévő, mutatóujjal forgatható tárcsa. Ennek a használata tényleg kényelmes.
A pentaprizma tetején található a vakupapucs, amin keresztül a D30-as a Canon rendszervakukat képes vezérelni. A középső rész elején van a felugró beépített vaku. A D30-as és az S1 Pro sok mindenben kevesebb a Nikon D1-nél, de a beépített vaku néha jól jöhet. (Persze nem feltétlen a professzionális felhasználás során, de talán a profi fotóssal is előfordul, hogy nem akar nagy vakukat cipelni magával vagy éppen csak az ellenfényes felvételek előterének megvilágítására lenne szükség. Ilyenkor értékeli az ember, hogy van a vázban beépített vaku.)
Az optikai feletti kiemelkedés másik oldalán található a programválasztó tárcsa, aminek segítségével állíthatjuk be a fényképezőgép automatizáltságának fokát.
|
A hátlap is az egyszerűség jegyében készült. A pentaprizma hátoldalán van az optikai kereső, amin egy gumírozott keretű előtét van, ami kényelmessé teszi a használatát. A keresőt ellátták dioptriaállítási lehetőséggel is. (Érdekes, hogy csak 2 nap után vettem észre, hogy első próbálkozásomkor teljesen eltekertem a negatív irányba. A normál állás és a negatív közt nem sok különbséget észleltem.)
A kereső bal oldalán található a fényképezőgép főkapcsolója. Egy ilyen géptől elvárható, hogy pillanatok alatt bekapcsolódjon, de ezzel ez a procedúra az első próbálkozásainkkor 5-6 mp volt. Gyorsan kiderült a turpisság: az 1 GB-os Microdrive felélesztése eltart egy ideig. Kártya nélkül, illetve flash kártyával a gép sokkal gyorsabban elindul.
- Kártya nélkül: kb 1 mp
- Flash kártyával (EagleTec 64 MB): 2,9 mp
- Microdrive (340 MB): 4,3 mp
- Microdrive (1 GB): 4,6 mp
A kereső alatt található az 1,8″ átmérőjű nagyfelbontású LCD, amit a menük kezelésére és a képek visszajátszására használhatunk. A Fujifilm S1 Pro-hoz hasonlóan a D30-as LCD-je is jól látható még lapos szögből nézve is. Használata igazán kellemes.
Az LCD mellett találhatók a digitális rész főbb kezelőgombjai: Menü, Info, Jump (képek gyors lapozása), nagyítás/indexkép és visszajátszás. Az LCD markolat felöli oldalán található a gyorsválasztó tárcsa, közepén a SET gombbal. A fényképezőgépek többségén a menüben való navigációt egy négyirányú gombbal oldják meg. Itt a bizonyíték, hogy nem az az egyetlen megoldás. A tárcsa funkcióit a felette lévő kapcsolóval tilthatjuk le. Az LCD alatt árválkodik a kuka ikonnal ellátott törlés gomb, amivel visszajátszáskor törölhetjük a képeket.
A hátlap markolat felöli oldala a biztosabb fogás érdekében gumi borítást kapott. Szintén a kényelmet és a biztonságot szolgálja a jobb felső sarokban lévő kiemelkedés, ami megakadályozza, hogy a hüvelykujjunk lecsússzon a gép hátlapjáról. Ezen a kiemelkedésen kapott helyet az expozíciós értékeket rögzítő gomb és az élességállítási mező kiválasztó gombja.
A gép markolat felöli oldallapja egy nagy ajtó, ami mögött a CompactFlash Type II-es kártyahely kapott helyet. A fényképezőgépet 1 GB-os Microdrive-val teszteltük, és a bekapcsoláskor tapasztalható lassúságon túl a nagykapacitású lemez használatának nem voltak egyéb hátulütői. A nyílás fedelén található piros LED a lemezműveletekre figyelmeztet. Logikailag jó helyen van (kinyitás előtt figyelmezteti az embert), de kényelem szempontjából a hátlapon jobb lett volna. A kártyanyílás ajtaja egyébként nagyon kellemes: jól, pontosan záródik és használat közben az embernek nincs olyan késztetése, hogy ki kellene nyitnia (lévén, hogy az ember tenyerében van).
A váz másik oldalán található a külső vaku (ha nem a vakupapucsba illeszkedő Canon vakut, hanem mondjuk műtermi vakukat szeretnénk elsütni) és a távirányító csatlakozója. A külső vaku csatlakozójára a polaritás fordítottsága miatt nem tudtuk rácsatlakoztatni a stúdióvakukat. Egy gumiborítás alatt további két csatlakozót találunk: digitális ki és bemente illetve videó kimenet. A digitális kimeneten soros vagy USB portra csatlakoztathatjuk a fényképezőgépet.
A gép alján találhatók az akkumulátor/elem nyílások és az állványcsavar menete. A fényképezőgépet a markolatban lévő 7,4V-os 1100 mAh-ás lítium ion akkumulátor látja el árammal. Az akkumulátor helyére egy speciális adapter is betehető, amivel a fényképezőgép az elektromos hálózatról is üzemeltethető. Ez pl. műteremben tárgyfotózásnál jöhet jól. A nyílást fedő ajtó zárja korrekt, egyszerű megoldás. Ha egy akkumulátor kevés, akkor a külön megvásárolható portrémarkolatba akár 2 akkumulátort is tehetünk. Az állványcsavar fém menetének elhelyezése tökéletes. Egyedül azt említeném meg, hogy a Nikon a D1-esen meg tudta oldani a gumírozást. Kár, hogy a Canon ezen a gépen nem foglalkozott ezzel.
Portré markolat
Ugyan nem járt nálunk, de létezik egy olyan markolat amit a váz aljára felcsavarozva portréfotózáshoz tehetjük kényelmesebbé a gépünket. Ebbe a markolatba tehető be egyszerre két akkumulátor, amivel már igen sokáig bírja a fényképezőgép. A markolaton természetesen megtalálható az exponáló gomb, a fő beállító tárcsa, az expozíció rögzítő és az élességállítási mező kiválasztó gomb, így függőleges állásban is elérhető minden olyan funkció, amit a normál markolatnál fogva ujjainkkal elérünk. Az exponáló gomb melletti kapcsolóval kikapcsolható a portémarkolaton lévő összes gomb és kapcsoló, így azok nem állítódhatnak el, ha nem portré módban használjuk a gépet.
Akkumulátor
Az 1100 mAh-ás lítium ion akkumulátor igencsak jól működik. Vagy az akkumulátor nagyon jó, vagy a fényképezőgép fogyaszt keveset, de szinte hihetetlen, hogy nem tudtam két nap alatt sem lemeríteni. A végén már csak úgy feltettem tölteni, hogy nehogy akkor merüljön le mikor nagyon kell. (Persze már merülőben volt, de még vígan lehetett használni.) Bárcsak minden gépen ilyen jó lenne az akku. A géphez mellékelt töltő néhány óra alatt végez az akkumulátor töltésével és egyszerre akár két akku is ‘etethető’ vele. Ugyanez a szerkezet látja el árammal az akkumulátor helyére betehető adaptert is, mikor a gépet az elektromos hálózatról szeretnénk használni.
A cikk második részében a gép működéséről és a képminőségről lesz szó. A fényképezőgépet illetve az objektíveket a Canon Hungaria biztosította számunkra. A képeket a Mediker-től kapott 1 GB-os IBM MicroDrive-ra mentettük.
