Szélesvásznú fotók:
A filmes fotózásban általában a 3:2 oldalarányú fotók készítése a megszokott. Ezzel ellentétben a digitális fotózásban többször találkozhatunk a 4:3 oldalaránnyal, legalábbis a nem professzionális gépek esetében. Ezt elsősorban a monitorok és TV készülékek hasonló oldalaránya indokolja, hiszen ezeket az érzékelőket elsősorban a video kamerákhoz, kamkorderekhez fejlesztették ki, ott pedig az általánosan használt képarány a 4:3-as. Természetesen kaphatók olyan alsó- és középkategóriás gépek is, amelyek 3:2 oldalarányú képeket készítenek. Ennek megfelelően egy 2 Mpixeles gép esetén nem 1600×1200 képpontos, hanem 1800×1200 képpontos képet kapunk. Ennek elsődlegesen papírképek készítésénél van jelentősége. Fotónagyítás esetén ugyanis szintén 3:2 oldalarányú papírképeket kapunk.
Érzékelők méretei:
| Mikrolencsék | |
 Még a hajszál is vastagabb náluk | |
A jelenleg használt képérzékelők mérete jelentősen kisebb, mint a 35 mm-es film képkockája. Általában 1/3,2″ és 2/3″ közötti érzékelőket alkalmaznak a nem professzionális gépekben. Az érzékelők méretét igen furcsa formában adják meg. Sokszor találkozhatunk 1/1,8″-os CCD-vel, ami 0,555″-t jelent. Ennél kisebb méretű az 1/2,7″-os, ami 0,37″-nak felel meg. Az így megadott méretek azonban sajnos nem az érzékelő fényérzékeny területének méretét adja meg. Ez a szám a tokozott érzékelő méretéről ad információt. Általánosan elmondható, hogy minél kisebb az érzékelő mérete, annál nagyobb minőségű optika szükséges a jó képminőség eléréséhez. Ez könnyen belátható, hiszen minél kisebb az érzékelő, annál kisebbek az elemi képpontok, vagyis a fókusznak is annál pontosabbnak kell lenni (természetesen ez csak azonos pixelszámú érzékelők összehasonlítására használható). Ezen kívül az is elmondható, hogy minél kisebbek az elemi képpontok, annál kevesebb foton jut a felületükre. Vagyis, minél nagyobb az elemi képpont, annál nagyobb érzékenységű. Az elemi képpontokba minél több fényt kell juttatni.
| A mikrolencsék működése | |
 Több fényt az érzékelőre |  Mindez 3D-ben |
Ennek elősegítése érdekében a pixelek fölé ún. mikrolencséket helyeznek, melyek nagyobb fénymennyiséget fókuszálnak az elemi fényérzékelőkre, mint amelyet a mikrolencsék nélkül felfognának. Ezeknek a mikrolencséknek az átmérője még a hajszál átmérőjénél is jelentősen kisebb. A fent látható képen egy mikrolencséket mutató elektron-mikroszkópos felvétel látható. A mikrolencsék átmérője 20 mikron.
A professzionális gépekben már a 35 mm-es filmekhez közelebbi méretű érzékelőket alkalmaznak, melyek általában már csak 1,4-1,6-szor kisebbek, mint a hagyományos negatív film képkockái. Ennek következtében a hagyományosan kapható optikák is használhatók a cserélhető objektíves gépekhez, melyek fókusztávolságát kell felszorozni ezzel a szorzóval.
Következő alkalommal az érzékelők felépítéséről lesz szó.
