Exkluzív: Canon PowerShot A400

Amikor először hallottam az A400 projektről, arra gondoltam, minek egy újabb fix fókusztávolságú digitális gépet kihozni. Aztán persze már rögtön az első kiszivárgott információk rámcáfoltak: az A400 az első PowerShot Axx (belépő szintű gép) zoomobjektívvel. Innentől kezdve sokkal érdekesebbé vált az ügy. Milyan objektív lesz? Mit tud majd az A400? Mekkora lesz a felbontása? Mindezek kiderülnek exkluzív cikkünkből.

A Canon Magyarország jóvoltából már a bemutató előtt hozzájutottunk egy végleges, gyártási szériás modellhez, ezáltal a gépről részletesen beszámolhatunk. A paraméterek vázlatos felsorolása helyett elöljáróban legyen elég annyi, hogy az A400-nak minden esélye meg van arra, hogy rövid időn belül a Canon legnépszerűbb modelljévé váljon.

Külső: a szimpatikus műanyag

Érdemes összevetni az A400-at a korábbi A-kal. Ámbár az A400 összehasonlíthatatlanul csinosabb elődeinél, a befoglaló forma lényegében változatlan maradt. Így fordulhat elő az, hogy bár nagyon hasonlít közvetlen elődjére, az A310-re, amely elegáns, de unalmas volt; az A400 mégis teljesen ellentétes karakterű. Kifejezetten kellemes, vidám jelenség, amely érzést az elülső széles és a felső, vékonyabb díszbetét színezése (ezüst, kék, zöld vagy sárga) még tovább erősít. Nem volt könnyű a választás, lévén mind a négy színben megkaptuk az A400-at; végülis a kék mellett tettük le a voksot, és erről a gépről készítettük a cikk illusztrációit.

A gép majdnem teljesen műanyagból készült. Azért csak majdnem, mert épp a leglátványosabb elem, a frontoldal színes díszbetéte fém. Kritika viszont a műanyag elemek ellenére nem érheti az A400 összeszerelését, anyagválasztását. Nem könnyű feladat ránézésre eldönteni, mely elem fém és melyik plasztik, az anyagok tapintása kellemes, az illesztések pontosak.

Az objektív, az átnézeti kereső és a vaku a gép jobb oldalán kaptak helyet, míg a másik oldalon a kiszélesedő markolatot találjuk. A szélesítés hasznos, de az igazán biztos fogáshoz kevés, ezért érdemes a mellékelt csuklószíjat rögtön a vásárlás után felhelyezni. A markolat jellegzetes eleme a lencse szerű betét, amely amellett, hogy elárulja a gép felbontását, önarckép készítésekor tükörként is használható. Visszatérve a jobb oldalra, a vaku alatt találjuk a parányi AF segédfényt, amely méretéhez képest borzasztó erős, narancs színű fényt bocsát ki, amely segítségével még teljes sötétségben is képes pontosan fókuszálni az A400.

Képérzékelő: parányi 3,2 Mpixeles CCD
A PowerShot A400 egy egészen apró, mindössze 1/3,2”-es CCD-t használ, ami összesen 3,3 millió fotódiódát tartalmaz, amiből a képalkotásban közvetlenül 3,2 millió vesz részt. A legnagyobb felbontás így 2048×1536. A kisebb formátumok a következők: 1600×1200 (M1 – 2 megapixel), 1024×768 (M2 – 0.8 megapixel) and 640×480 (S – 0.3 megapixel). A felbontás minősége háromféle lehet.

A képfeldolgozásért a Canon jólismert DIGIC processzora felel. A hivatalos sajtóanyag szerint a DIGIC-nek köszönhetően lerövidült a két felvétel készítése közötti időtartam, illetve az energiafelhasználás is alacsonyabb lett. A teszt alapján úgy tűnik, hogy a Canon nem csak a levegőbe beszélt.

Az érzékenység kézzel is beállítható, ISO50, 100, 200 és 400 választható. Természetes, hogy a nagyobb érzékenység zajosabb felvételeket eredményez, különösen egy olyan parányi CCD esetén, mint az A400-é.

Objektív: 2,2x-es zoom, fix kezdőfényerő
Az A400 legfontosabb újdonsága a 2,2x-es zoomos objektív. Kisfilmes rendszerre átszámítva az objektív gyújtótávolsága 45-100 mm-nek felel meg, azaz tele állásban a kompakt zoomos gépeknél megszokott nagyítást kapjuk. Nagylátószög állás viszont gyakorlatilag nincs, ami egy ilyen, főleg családi fotókra, utazások megörökítésére használt gép esetén nagy kár. Kellemes viszont a fix kezdőfényerő, még akkor is, ha csak f/3,8-ról van szó.

Az objektív bekapcsolt állapotban is csak 7 mm-re nyúlik ki a gépből. A frontlencse viszonylag nagy, így nem csoda, hogy két vastag lamella védi a külső behatásoktól. A zoom nem állítható valami finoman, lépésszáma mindössze 4. A digitális zoom használatával a nagyítás akár 7x-es is lehet, ekkor azonban már elég gyenge a képminőség.

Normál állásban 47 cm a legkisebb tárgytávolság, makró módban pedig 5 cm, ami egy ilyen egyszerű objektívtől határozottan dícséretes teljesítmény. Ekkor egy 47 mm széles tárgy vízszintesen teljesen kitölti a képet, ez szintén jó érték – nemcsak a kategóriában.

Az objektív hajlamos kromatikus aberrációt előidézni, de ez egy ilyen olcsó, belépőszintű gépnél nem számít különösebben nagy hibának.

Keresők: részletgazdag LCD, elfogadható átnézeti kereső
A korábbi 87.000-rel szemben az A400 LCD-je 115.000 képpontból épül fel. A 1,5”-es méretéhez mérten ez kiváló részletgazdagságot eredményez, megkönnyítve a komponálást és a lejátszást egyaránt. A háttérvilágítás 15 lépésben állíható, ami egészen extrém a szokásos 3-5-höz képest, ugyanakkor túl nagy haszna a dolognak nincs, inkább csak érdekesség.

Az LCD a hátoldal aljára került, és egy vastag, magas peremet kapott, amely többé-kevésbé megvédi a karcolásoktól. A kijelző feltehetőleg tükröződésmentes bevonatot is kapott, legalábbis nem volt jellemző rá az S70-nél tapasztalt zavaró csillogás.

Az átnézeti kereső korrektül használható. Zoomol, elviselhető mértékű a parallax torzítása. Hozzávetőleg 85%-os lefedettségű lehet, de ez a hátrány kezdő fotósoknál még előny is lehet, lévén kisebb a valószínűsége, hogy fontos részletek maradnak le a képről, ezzel elrontva a kompozíciót.

Kezelőszervek: meg kell szokni… vagy inkább mégsem?
A kezelőszervek ugyanazok, mint amiket már megismerhettünk már a korábbi Canon modelleken is. Egyedül a módválasztó tárcsa (?) újszerű, de jól sikerült, könnyű használni, mindig egyértelmű, hogy a négy (lejátszás, felvétel, témamódok, videó) állás közül éppen melyikben is van. A többi gombbal sincs semmi baj, a négyirányú navigálótárcsa is rendben van. A gombok közül csak a főkapcsoló és a kioldó kerültek a gép tetejére. Ez utóbbi járása nagyon tetszett, még a kezdő fotósok is pontosan fogják érezni, hogy hol van a félút, amikor is fókuszál és fényt mér a gép. Az exponáló gombot lenyomva tartva kapcsol be az AE és AF lock.

A gép menürendszere a szokásos Canon, azaz logikus felépítésű, bár egy kezdő fotós számára nem biztos, hogy minden eleme egyértelmű lesz. A menürendszer legfőbb gyengéje azonban távolról sem a felépítése, sokkal inkább a sebessége. Minden gombnyomásra ugyanúgy reagál a gép, mint magyar focista az üres kapu előtt elé pattanó labdára, azaz először meglepődik, majd gondolkozik, és csak azután cselekszik. A régi Ericsson telefonok tulajdonosai a megmondhatói, milyen bosszantó is tud lenni egy ilyen lassan reagáló gép.

Felvételi módok: csak amire feltétlenül szükség van – de az kivétel nélkül
A választható felvételi módok a következők: automata, manuális és témaautomatika mód.

Automata módban csak a képméret (L, M1, M2, S és képeslap) és a tömörítés mértéke (Superfine, Fine, Normal) állítható be. A fotósra tényleg csak a kattintás marad…

A képeslap méret 1600×1200-as képméretet jelent, amely a 10×15-ös nyomatokhoz elegendő. A 10×15 azonban 3:2-es oldalarányt jelent, ezért ügyelni kell arra, hogy a kép aljára és tetejére ne lógjon ki a fő téma. Ehhez nyújt nagy segítséget a képeslap beállításkor a kép alján és tetején megjelenő szürke sáv, ami a nyomatról várhatóan lelógó részt jelöli.

Manuális beállítás esetén sincs lehetőség az expozíciós adatok megváltoztatására, ellenben expozíció korrekció (+/-2 blende 1/3 Fé-enként), fehéregyensúly (auto, napos, felhős, izzó, kétféle fénycső, és kézi beszabályozás), érzékenység (auto, ISO 50, 100, 200, 400), képeffekt (ki, fekete-fehér, szépia, élénk színek, fakó színek, gyenge élessítés) és természetesen a képméret és a tömörítés mértéke állítható.

A panoráma-segéddel két irányba, jobbra illetve balra haladva készíthetünk fotókat panorámaképekhez.

A témamódok között az alábbiak találhatók: portré, éjszakai, levélzet, havas táj, tengerpart, tüzijáték, vízalatti és beltéri. A képméreten és tömörítésen kívül expozíció korrekció használható témamód választása esetén.

A beépített vaku méretéhez képest jól használható, nem jellemző rá a téma túlexponálása és hatótávolsága is korrekt. A vörösszem-effektus csökkentés igazán csak kis tárgytávolság esetén működik, akkor viszont tényleg jól.

3Mpixeles képméretet és a legkisebb (SuperFine) tömörítést választva a képfájlok mérete 1,5-2,5 MB méretűek lettek. A fényképezőgép a bekapcsolástól számítva 2,5 mp alatt készen áll a fotózásra, két felvétel között pedig általában igen rövid idő telik el, kivéve, ha a vaku teljesen kisült, ekkor akár 6-8 mp is kell az A400-nak az újratöltéshez. Sajnos ez a legnagyobb hátulütője az AA elemeknek, amelyből a gép kettőt használ.

Lejátszás: ahogy azt a Canon -tól megszokhattuk
Lejátszáskor a megszokott opciók érhetők el az A400-zal: védelem, forgatás, hangjegyzet, törlés, diavetítés és nyomtatási beállítások (DPOF) és persze nagyításra is van lehetőség. A DISP gomb megnyomásával a kép fontosabb adatai jellennek meg a kijelzőn, ezek közt azonban sajnos nem találjuk meg a záridő és rekesz értéket. Hisztogram ellenben van, bár a beégett részeket nem villogtatja, mint a drágább Canon-ok, habár ez a kezdő fotósok számára igen hasznos lenne.

Az automatikus képelforgatásnak köszönhetően a fotók megfelelően beforgatva jelennek meg az LCD-n. Ez ma még mindig ritka funkció más gyártók gépeiben.

Közvetlen nyomtatás: PictBridge, Canon Direct Print és Bubble Jet Direct kompatibilitás
Az utóbbi időben már szinte meg sem jelenik digitális fényképezőgép közvetlen nyomtatás támogatás nélkül. A legelterjedtebb a PictBridge szabvány, melyet az A400 is támogat és remekül ki is használ. Azoknak sem kell viszont elkeseredniük, akiknek korábbi Canon nyomtatójuk van, mert az A400 mind a Canon Direct Print, mind a Bubble Jet Direct szabványokat támogatja.

Mindhárom közvetlen nyomtatási kezelőfelület alaposan átgondolt, jól használható lett. A gép nemcsak egyszerűen elküldi a fotót a nyomtatóra, de lehetővé teszi a papírméret, papírfajta, keret és még sok más beállítását. A közvetlen nyomtatást a szerkesztőség Canon i965 fotónyomtatóján próbáltuk ki, és az eredmény egy gyünyörű, szinte hibátlan A4-es nyomat lett.

Videórögzítés
A Canon gépei nem videórögzítési képességükkel fogják belopni magukat a vásárlók szívébe. Az A400-zal remek fotók készíthetők, de ha mozgóképrögzítésre kerül a sor… Mert hát képes ugyan 640×480 pixeles videó felvételére, de a képfelvétel sebessége mindössze 10 kép/mp, a felvétel hossza pedig legfeljebb 30 mp. 320X240 és 160×120-as felbontás esetén sem sokkal jobb a helyzet, mert bár a frame rate magasabb – 15 kép/mp – és a felvétel hossza akár 3 perc is lehet, ez a teljesítmény még mindig gyengébb annál, amit a riválisok nyújtanak.

Képminőség:
Az A400 meglepően jó minőségű képeket készít. Egyszerű objektív ide, kis CCD oda, a képek színei ragyogóak, a részletgazdagság jó, mégha a képek kicsit – mondhatni Canonosan – lágyak is. A képzaj sem jelentős, legalábbis amíg elegendő a fény. Ahogy a fény fogy, avagy az érzékenységet emeljük, úgy lesznek a képek egyre zajosabbak. Lehetőség szerint érdemes az automatikus vagy az ISO 50 illetve ISO 100 beállításokat használni. ISO 200-at és 400-at csak akkor érdemes használni, ha kisebb érzékenységgel már biztosan nem boldogulnánk.

Energiaellátás és memóriakártya
A fényképezőgép dobozában két AA alkáli elem lapul, ezeket ajánlott minél előbb Ni-MH akkumultorokra cserélni. 2 darab átlagos Ni-MH akksival a CIPA szabvány szerint kb. 300 fotó készíthető. Az LCD kijelző használata nélkül eza szám 750-re növekszik. Lejátszás módban, egy feltöltéssel 270 percig üzemel az A400. Bár az idő rövidsége miatt a gép fogyasztását nem volt alkalmunk tesztelni, a két nap alapján úgy tűnik, a gyári adatok közel járnak a valósághoz.

Az A400 a képeket Secure Digital kártyán tárolja, melyből a Canon egy 16 MB-osat mellékel a géphez. Ez legfeljebb arra elég, hogy kipróbáljuk a gépet, minden másra már legalább egy 128 MB-os SD-re van szükség.

Csatlakozók

Az USB/AV/DC csatlakozók a Canon-tól megszokott módon egy gumi fedél alatt helyezkednek el, az A400 esetében a gép hátoldalán, a kezelőszervek alatt. Az USB csatoló ezen a gépen is 1.1-es. A mellékelt AV kábel segítségével a képek bármely tévékészüléken azonnal visszanézhetők. A fényképezőgép természetesen mind a PAL, mind az NTSC szabvánnyal kompatibilis. A DC csatlakozóhoz a hálózati kábel külön vásárolható meg.

A doboz tartalma
A Canon PowerShot A400 fényképezőgépen kívül a dobozban az alábbiak találhatók:

• Csuklószíj
• 2 AA alkáli elem
• AV kábel
• USB kábel
• 16 MB SD kártya
• Szoftver CD
• Nyomtatott használati utasítás

A külön beszerezhető tartozékok sorát az AW-DC20 jelű, 3 méteres mélységig vízállóságot biztosító tok mellett akkumulátor szett (CBK4-200 töltő és AA akkumulátorok) és hálózati adapter szett képezik. A géphez érdemes tokot is beszerezni, amely a karcolásoktól és a szennyeződésektől védi meg a fényképezőgépet.

Értékelés:

Bár a PowerShot A400 belépőszintű fényképezőgép, tudása és képminősége alapján a legtöbb amatőr, gépét ritkán használó fotós számára megfelelő választás kell, hogy legyen. Normális körülmények között remek képeket készít, és a témamódok segítségével néhány nehezebb téma is könnyedén rögzíthető vele. Családi, vagy éppenséggel második gépnek is tökéletesen megfelel. Az A400 legnagyobb hátránya lassúsága és gyenge videófelvételi képessége, továbbá az expozíciós adatok megjelenítésének hiánya. Akik számára ez nem jelent túl nagy hiányosságot, azok az A400 ideális választás. A Canon PowerShot A400 Magyarországon hétfőtől, azaz augusztus 23-átol kerül forgalomba bruttó 50.000 Forintos áron.

When I first saw the name of the A400 on the list of the future cameras, I said to myself: no, we do not need another fixed focal length camera from that range. Than we received the specifications and that was a huge relief: the A400 is a milestone, since it is the first in the Axxx class to have a zoom lens. We have managed to get a final production model, so now we have a final review. Read on to find out why I think this should be on of the best selling camera of Canon.

Body, build: plastic, but niceWhile the shape of the camera did not change much, the design is totally different. The previous model (PowerShot A310) was elegant and almost boring, now the A400 is available in silver and three interesting colors: blue, green and yellow. Since I personally liked the blue the most, I’ve picked that for the illustrations. Apart from the color of the front and top side insecions, the cameras are identical.

The camera is mainly made of plastic, but it doesn’t feel cheap at all. Although the outside is painted, I still don’t have the feeling that the paint will come off easily. The colored front cover is made of metal, what gives the A400 a kind of “touch of quality”. The body is rather long, so it provides a slim look to the A400 (altough it isn’t slim at all). The lens, the viewfinder and the flash are located on the right side, while the hand grip is slightly thickened to provide a steadier hold. It fails in that task, but the hand strap provided with the camera could still save the day in case the A400 slips out of the hand. The resolution is “engraved” into a mirror like circle, that doubles as a self portrait helper. According to my test is not much better than just simply pointing the lens towards ourselves.

The tiny little spot under the flash is the AF assist light. It omits a very bright orange light, supporting the auto focus mechanism in low light situations. And it works even in complete darkness.

Image sensor: 3.2 megapixel, 1/3.2” sensor
The PowerShot A400 uses a tiny, 1/3.2” CCD sensor, that has 3.3 million pixels, 3.2 M that are effectively used in image recording. This provides a highest resolution of 2048×1536 pixels (L). If less memory is avalaible, resolution can be lowered in three steps: 1600×1200 (M1 – 2 megapixel), 1024×768 (M2 – 0.8 megapixel) and 640×480 (S – 0.3 megapixel). JPEG compression is adjustable in three levels in all resolutions.

The photos are handled by the well known Canon DIGIC processor that handles all the image processing functions needed in a digital camera. According to Canon, it leads to shorter shot-to-shot times and less power consumption. Both seem to be right.

The sensitivity of the camera is manually adjustable. Besides Auto mode, ISO 50, ISO 100, ISO 200 and ISO 400 can be selected. As always, higher sensitivity means higher image noise, that is especially true with such small sized sensors like the one used in this camera.

Lens: 2.2x zoom lens
The most welcomed improvement of the A400 is the 2.2x zoom lens. The zoom range goes from 45 mm to 100mm, providing similar magnification at the telephoto end as most compact digital cameras do. The sacrifice is on the wide angle end, 3x zoom lenses usually start around 35 mm. While the lens is not extremely fast (f/3.8), it is a nice feature that it keeps this value through the whole zoom range.

After turning the camera on, the lens protrudes only about 7 mm, and stays that way no matter what magnification the photographer sets. The lens movements are done inside the tube, so the camera is always ready for action in only 2.5 seconds. The front lens is fairly big and being protected by an automatic lens hood while the camera is turned off or in playback mode for a longer period of time.

The zoom setting is not extremely precise, it is adjustable in only four steps. The magnification can be increased to 7x, but over 2,2x the digital zoom takes over the task, providing lower quality interpolated images.

The lens provides sharp image from 47 cm subject distance. After switching to macro mode, this distance is only 5 cm. The subject covering the whole screen horizontally is 47 mm. This is a nice performance from an otherwise simple lens.

The lens shows some sign of chromatic aberration on everyday shots, but I don’t consider it too big of a problem on a cheap camera like this.

LCD monitor, viewfinder: 1.5”, 115k pixel LCD, zoom viewfinder
The LCD monitor on the back has grown in resolution. Previous models were using a 87,000 pixel LCD, while the A400 has a 115,000 pixel display. This provides excellent image for both composing and reviewing images. The brightness of the LCD is adjustable in 15 (!) steps. I personally think that it has no any advantage over a 3 or 5 level adjustment mechanism, simply a place to show off very easily.

The LCD is a bit lowered from the back of the camera. It means a bit less scratching. The screen also seem to have some kind of anti reflective glass to lower the reflections and provide better view in bright sunshine.

The viewfinder is absolutelynormal. Well positioned, so the nose of the photographer is not required to touch the LCD under the viewfinder. The viewfinder shows a bit less than what will be recorded on the card. Can be a good feature for unexperienced photographers with composition problems.

User interface: not the easiest to learn, slow reactions
The user interface holds the regular Canon buttons. Only the mode switch looks unfamiliar. It has four positions: playback, record, scene mode and movie mode. The zoom button and the omni selector (four way controller) are ok, and the rest of the buttons are providing sufficient feedback as well. The power button and the shutter release button are placed on the top of the camera. The shutter button provides AF and AE lock when halfway pressed and releases the shutter when presses all the way down.

The menus are logical as we have seen it before on Canon cameras. Adjusting settings would have been a cosy even with one hand, if it wasn’t so slow. If anyone remembers those good old Ericsson and Sony Ericsson mobile phones that needed seconds to just open a submenu, will know how annoying it could be. This camera is very similar to that. This camera is not a good choice for those who like to do things really quickly.

Recording modes
Available recording modes include: full automatic, automatic with some control, and scene modes.

In full automatic mode the camera handles all settings. The photographer is only required to frame and shoot the subject. Users can only set the JPEG compression (Superfine, Fine, Normal) and the resolution (L, M1, M2, S and postcard).

The postcard setting in this latter menu locks the resolution to M1 (1600×1200), the compression to Fine, and before shooting it shows the 3:2 ration on the screen, so the photographer will be able to easily compose the image in a way that nothing is missing from the photo when it is printed in postcard size. Great feature for unexperienced users.

In the so called Manual mode, the user can set the exposure compensation (+-2 stops in 1/3 increments), white balance (auto, daylight, cloudy, tungsten, fluorescent, fluorescent H and custom), the sensitivity (auto, ISO 50, ISO 100, ISO 200, ISO 400), effect (off, vivid, neutral, low sharpening, sepia, black-and-white), JPEG compression (Superfine, Fine, Normal) and resolution (L, M1, M2, S and postcard).

Two stitch assist modes are available to shoot a photo sequence for panorama photos. The shooting can go from the left to the right, or the other way round.

In scene mode, the camera provides the following shooting modes: portrait, night scene, foliage, snow, beach, fireworks, underwater and indoor. Exposure compensation, JPEG compression and resolution settings are available in these modes.

The built in flash is quite good. Nicely lights the subject in every situation. Red eye reduction works well with close subject, but as the distance grows, the effectiveness of the red eye reduction system is getting worse.

File sizes in 3 megapixel (L) Superfine mode run from 1.5 to 2.5 megabytes, depending on the subject. The camera gets ready after an approximately 2,5 seconds boot up procedure. Shot-to-shot times depend on flash usage: when flash is not fired, or not fired with full power, it takes only a short period of time to refill the flash,. But when the flash was fired with full power the 2 AA batteries have to work much harder to charge the strobe. But this is the case with all 2 AA battery powered cameras with decent built in flash.

Playback:
In playback mode the camera provides the well known features: protect, rotate, sound memo, erase, slide show and print ordering. Photos can be magnified to check details. The most important shooting parameters are displayed on the monitor if needed, but these numbers lack shutter speed and aperture value. The histogram of the image is also available, but blown out areas are not blinking as we have seen on more expensive Canon cameras. That feature would have been nice for novice users.

Thanks to the orientation sensor built into the camera, the images are correctly rotated, when displayed in playback mode. Still a rare function on cameras from other manufacturers.

Direct printing: PictBridge, Canon Direct Print and Bubble Jet Direct compatible
Direct print capability has become a must have feature on every digital cameras lately. The best practice is to support the PictBridge standard. Canon PowerShot A400 does it. To comfort those, who have purchased Canon photo printer with direct print support before PictBridge was accepted as a standard, Canon keeps providing support as well.

All connecting methods are well implemented. The camera not only sends a photo to the printer, but provides adjustments to paper size, paper quality, border of the print, and numerous other settings. We have tried this feature on our Canon i965 printer and we were very satisfied with the results. Some of our 3 megapixel images were good enough to print nice A4 size prints.

Video recording
This is my regular note here: if video recording is important, this camera is probably not the best choice. The A400 takes great still photos, but performs limited when comes to movie recording. Footages cannot be longer than 3 minutes, but in high resolution (640×480 pixels) mode this is limited to only 30 seconds. The frame rate is also poor: 10 frames per second in 640×480, and 15 frames per second in 320×240 and 160×120 pixel modes. Videos are recorded with sound, but zoom, metering and auto focus are disabled during recording.

Photo quality
Here comes the nice part. Photos taken with the PowerShot S400 are very good. Colors are excellent, details are there, although the images are a bit soft (Canon cameras has been like that). Noise is not a problem, at least as long as enough light is available. As sensitivity is increased noise gets more and more visible. Generally I would recommend using sensitivity in auto, ISO 50 or ISO 100 setting. ISO 200 and ISO 400 should be kept for low light those rare occasions when nothing else can be done.

Power supply and memory card
The camera comes with two alkaline AA batteries, but the use of rechargeable Ni-MH batteries is recommended. With rechargeable batteries it takes about 300 shots when the camera is used in accordance with the CIPA standards. When the LCD monitor is not in use, this can go up to 750 photos. If the camera is used in playback, a set of batteries will last for about 270 minutes. Although we haven’t tested specifically this feature of the camera (time was too short), during the two days we didn’t experience battery draining behavior.

The images are stored on a Secure Digital (SD) card. While Canon bundles a 16 MB SD card with the camera, it is only good to test the camera against malfunctions. A card with at least 128 MB capacity is a must.

Connectors

The camera is equipped with three connectors hidden under a rubber cover. The most important is the USB terminal that is USB 1.1 compatible. The A/V out terminal provides a way to hook up the camera to a TV set to show the photos to an audience. The video out signal is selectable (PAL and NTSC). The middle connector is the DC IN adapter port. Power adapter is sold separately.

Box content
The box contains the following items besides the camera itself:

• wrist strap
• 2 AA alkaline batteries
• AV cable
• USB cable
• 16 MB SD card
• Software CD-ROM
• printed manuals

Available accessories include: All weather case (AW-DC20 – provides water resistance up to three meters below water level), battery charger and battery kit (CBK4-200) and AC adapter kit (ACK800). A soft case is also a good item to have to protect the camera from dust and scratches.

Conclusion

While the PowerShot A400 is categorized as entry level camera, it provides enough features and good enough image quality for most of the occasional, or family photographers. It can do great photos without hassle and has great scene modes for trickier situations. The PowerShot A400 is also a great second camera for those households where a prosumer camera is already in use by one of the photo enthusiast family members. The few downsides include the slow menu reactions, missing exposure value display and the poor video capability. Those who can live with these issues will find the A400 a pleasing camera. The PowerShot A400 will be on sale from Monday (August 23) for a suggested retail price of 49,990 forints (including VAT).