Felépítés I.
Bevezető
Az Olympus E-30-ról első körben azt hihetnénk, hogy nemcsak néhány paraméterében fog eltérni a profi kategóriás E-3-tól, hanem szolgáltatásai is visszafogottabbak lesznek. A nálunk járt E-30 behatóbb tanulmányozása után azonban kiderült, hogy erről szó nincs, az E-30 tulajdonképpen az E-3 olcsóbb, gyengébb keresővel rendelkező változata.
A legtöbb esetben összehasonlító táblázatot készítünk a különbségek könnyű áttekintése érdekében, ettől azonban most el is tekinthetünk, mivel különbség csak néhány van.
Az E-30 már szakított az Olympus gépek felbontás szempontjából történő visszafogottságával, így a hosszú ideje 10 Mpixelen tartott pixelszám most már 12 millió effektív képpontra nőtt. Csökkentették az E-3-hoz képest a saját fehéregyensúly regiszterek számát (4-ről 1-re), emellett a kereső nagyítása és lefedettsége lett kisebb. Ezen persze nem kell csodálkoznunk, hiszen inkább az lenne meglepő, ha egy középkategóriás tükrös vázba 100%-os lefedettségű kereső kerülne.
Bizonyos esetben fontos lehet az időjárás-állóság. Ezt az E-3 teljesíti, az E-30 viszont nem.
Végül minimális előrelépés, de megemlítendő: a kihajtható és elfordítható LCD, amelynek mérete az E-3-hoz képest 2,5″-ról 2,7″-ra nőtt.
Mint a fenti képeken látható, a két gép kialakítása nagyon hasonló. Még a profi kategóriás E-3-nál az üzemmódtárcsát módválasztó gombbal helyettesítették, az E-30-ra valódi üzemmódtárcsa került. A hátsó rész nagyjából azonos kialakítást kapott, így a gombok elhelyezése is hasonló. Ez azonban nem jelenti azt, hogy aki E-420 vagy E-520 gépet használ jelenleg, az könnyen átszokna az E-30 kezelésére. A legfurcsábbak talán az LCD alá helyezett gombok lesznek, hiszen ezeket a belépőszintnél a kijelzőtől balra találjuk.
Képérzékelő
A 17,3×13,0 mm-es LiveMOS képérzékelő a 4/3” típusú szenzorok között jelenleg a legnagyobb felbontású, mintegy 13,1 millió képpontot tartalmaz, melyből 12,3 millió vesz részt a képalkotásban (valószínűleg ugyanez a szenzor dolgozik a Panasonic Lumix DMC-G1-ben is). Az Olympus a képérzékelő eltolásán alapuló stabilizátort is épített a fényképezőgépbe, mely 3 féle módban működhet (normál, kioldás, svenkelés).
A képfeldolgozást TruePic III+ processzor végzi, mely a gyors sorozatoknál is kellő sebességet nyújt.
Az érzékenységet ISO100 és ISO 3200 között állíthatjuk 1/3, vagy 1 Fé lépésekben (az egyedi beállításokban megadottaknak megfelelően). Kézi érzékenység beállításon túl használhatunk automatikus ISO választást is, amelynek során a gép az egyedi beállításoknál megadott minimum és maximum érték között választ az aktuális témához leginkább megfelelőt (a gyújtótávolság függvényében).
A LiveMOS szenzorra objektív cseréje alkalmával esetleg felkerülő porszemeket a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos (SuperSonic Wave Filter) tisztítórendszer rázza le, amelynek működését a váz felső részén elhelyezett kék színű (SSWF feliratú) LED jelzi. Ennek jó hatékonyságáról már többször megbizonyosodhatunk.
Legnagyobb felbontásban 4032×3024 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.orf) vagy JPEG formátumban menthetjük el, de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. Ez utóbbi esetben a veszteségmentes és tökéletesen utófeldolgozható RAW kép mellé gyorsan és egyszerűen kezelhető JPEG kép is mentésre kerül.
A RAW fájlok jól tömörítettek, a nagy felbontás ellenére részletgazdag képeknél is csak kb. 13 MB-tal kell számolnunk.
Fájlméretek és tárolható képek száma | |||
---|---|---|---|
Felbontás, tömörítés | méret* | 1 GB-os kártyán* | 2 GB-os kártyán* |
4032×3024 RAW | 13184 KB | 77 | 155 |
4032×3024 Super Fine | 9180 KB | 111 | 223 |
4032×3024 Fine | 6055 KB | 169 | 338 |
4032×3024 Normal | 2695 KB | 379 | 759 |
4032×3024 Basic | 1787 KB | 572 | 1145 |
Objektív
Az Olympus E-30-ra FT bajonettes Olympus Zuiko Digital, vagy más gyártók (Sigma, Leica) optikáit tekerhetjük fel. Napjainkban már a FourThirds rendszer a gyújtótávolságok igen széles tartományát fedi le, a diagonális fisheye-tól kezdve az ultanagylátószögű zoomoptikákon és a makró objektíveken keresztül a nagy fényerejű telékig sokféle modellel találkozhatunk.
Sorozat fényképezés, sebesség
A sorozat sebessége megegyezik az E-3-éval, vagyis nagy sebességű módban 5 kép/mp, míg lassabb sorozatnál 1-4 kép/mp közötti sebességet választhatunk. A sorozatban készíthető képek száma kisebb, mint az E-3-nál, igaz, ezt a nagyobb felbontás is okozhatja. RAW formátumot használva kb. 12 képet képes tárolni a gép belső puffere.
Ha a puffer telítődik, a képkészítés nem áll le, csak lelassul, olyan sebességre, amivel a memóriakártya képes fogadni az adatokat. Nagy sebességű memóriakártyát alkalmazva gyakorlatilag 2 kép/mp sebességet is tudunk ekkor tartani.
A kártyára írás sebességét most csak CompactFlash kártyával vizsgáltuk, előző tesztjeinkben jól látható, hogy az xD kártyának nem igen van esélye a CF-ek mellett.
Aki a nagyobb sebességet preferálja, annak tehát továbbra is inkább a CompactFlash kártyákat javasoljuk, hiszen ezek már igen nagy sebességgel is képesek a képek írására és áruk is mérsékeltebb, mint az xD formátumé. Ráadásul az Olympus E-30 támogatja az UltraDMA adatátviteli módot, amely közelítőleg megduplázza az eddigi sebességet, így gyakorlatilag akár 20 MB/s feletti sebességet is elérhetünk (bár tegyük hozzá, hogy a kártya ennél is többre lenne képes):
Kártyaírási sebességek | ||
---|---|---|
JPEG | RAW | |
SanDisk Extreme IV CF (4 GB) | 24400 KiB/s | 20300 KiB/s |
Ha automatikus expozíció-sorozatot választunk, akkor 3 vagy 5 képet készíthetünk ±0,3..1 Fé lépésközzel. Ez az üzemmód azonban nem jelenti a sorozatmód használatát, azt nekünk külön be kell állítani.
A vakuteljesítmény-sorozat hasonlóan az expozíció sorozathoz ±0,3..1 Fé lépésközzel készülhet, ekkor azonban csak 3 kép kerül egy sorozatba.
Fehéregyensúly-sorozatot választva 3 vagy 9 képet fog elmenteni a fényképezőgép, 2, 4, 6 lépésközt használva a vörös és a zöld csatornán. Ezt a sorozatot az automatikus expozíció-sorozattal együtt, kombinálva is használhatjuk.
Az Olympus az E-3-ban vezette be az automatikus sorozatok egyik új, különleges fajtáját, az érzékenység sorozatot. Ez esetben 3 kép készül különböző érzékenységekkel. A lépésköz 1/3, 2/3 vagy 1 Fé lehet. Ez azoknak lesz igen hasznos lehetőség, akik mindenképpen szeretnének használható képet készíteni, de azt a lehető legkisebb érzékenységen, hogy minimalizálják a képzajt. Javasolt ezek miatt a minimum 2/3 Fé-es lépésköz használata.
Különleges sorozatokból tehát nincs hiány, bár el tudnánk képzelni még párat (fókusz sorozat, mélységélesség sorozat).
A kioldást 2 vagy 12 mp-es időzítővel, illetve vezeték nélküli távkioldóval (azonnali vagy 2 mp-es időzítő) végezhetjük. Ennek vevőegysége ill. vörös színű visszajelző LED-je a gép markolatán található.
Ezen kívül használhatunk expozíció előtti, időzített tükörfelcsapást is a nemkívánatos rezgések elkerülése érdekében. Az előzetes tükörfelcsapás időzítése a menüben állítható be 1-30 mp közé.