Exkluzív: Olympus OM-D E-M5 Mark II

Véget ért az első menet a körhintán, melynek oldalára OM-D van írva. Az elmúlt években az Olympus sorra adta ki különböző kategóriájú OM-D modelljeit, és igen sikeresnek bizonyultak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy az összes típus elhozta a maga nemzetközi díjait. Mivel a sajtó és a vásárlók fellelkesült kisgyerek módjára követelték a ráadást a japán cég befizetett mindenkit egy újabb körre. Jöhet a második menet!

Tudását tekintve a középső, az 5-ös típussal kezdtük annak idején, úgy járja tehát, hogy az új sorozat is azzal folytatódjon. A neve E-M5 Mark II lett, jelezve a második kört. Idén február 5-én jelentette be az Olympus, mi pedig most kaptunk rá lehetőséget, hogy egy prágai workshopon személyesen is megismerjük. Az Olympus Action Factory című rendezvényt stílusosan egy volt gyárépületben tartották, mely a XX. század első felében víztisztító üzemként működött, manapság pedig hollywoodi akciófilmek sötét, alvilági hangulatú forgatási helyszíneként. Itt forgatták többek között a Penge II, a Hellboy, és a Mission Impossible legutóbbi részének számos jelenetét.

A rendezvényhelyszínként berendezett főépületben elsőként a szokásos céges előadást kellett végigülnünk. Az Olympus filozófiát és elképzeléseket bemutató szárazabb részt szerencsére sikerült igen rövidre fognia a gyártó japán prominensének, az est fénypontját, az E-M5 Mark II modellt bemutató etap pedig érdekesebbre, videókkal sűrűn tarkítottra sikerült. Az alig egy órás bevezetőt követően kezdődhetett a lényeg, a gépek kipróbálása. Az új modell számos újdonsággal gazdagodott, melyekre ki is térek majd, de a bemutató ezekből négy területet igyekezett kiemelni.

1. Stabilizátor

Első bemutatónk az üzem sötét szivattyúházában indult, ahol csak két gyönyörűen felöltözött modell, és pár lámpa árasztott melegebb hangulatot. A gőzhajtású, ódon szivattyúk és a goth/viktoriánus ruhaköltemények, elegyítve a félhomállyal igazi steampunk légkört teremtettek.

A helyszín az E-M5 Mk II megújult stabilizátorának képességeit volt hivatott bemutatni. Elődjéhez hasonlóan ez is 5-tengelyes, és videózásnál is használható, hatásfokát azonban tovább növelték, így akár 5 fényérték előnyt is nyerhetünk a használatával. Korábban olyan 4 fényérték környékén volt. A gyártó szerint ez most a világ legjobb hatásfokú stabilizátora.

Érzetre valóban hatásos, a látott élőkép stabil, azonban ebben a sötétben nem is a gép, inkább az izgő-mozgó modellek jelentették a kihívást. Pedig, ahogy látszik, nem futkároztak. Hiába az F2,8-nál 1/8 mp-et is „megfogó” stabilizáció, elég volt egy apró fejmozdulat a portréalany részéről, és oda az arc élessége. Ezért inkább biztonsági játékot játszottam, és magasabb érzékenységen, rövidebb záridővel lőttem a képeket. Az alábbi fotókon tehát nem csak a remegésgátlás hatékonysága, de a gép magas ISO tartományú képminősége is látszik.

Az beállítható ISO tartomány egyébként semmit nem változott. JPEG-ben, magasabb érzékenységen egy kicsit jobb a zajkezelés a korábbinál, de ez nem jelent feltétlenül alacsonyabb zajszintet, csak egy kicsit továbbgondolt szoftvert.

Az alábbi fotók módosítatlan JPEG képek. Ctrl+bal egérgombbal kattintva teljes méretben is megtekinthetők:

2. Live Composite mód

Túránkat az üzem alagsorának még kísértetiesebb termeiben folytattuk, ahol meg nem mondom miféle vízkeverő és kavaró berendezések és két lelkes cseh fényfestő várt. Az Olympus itt demózta a gép Live Composite módját.

Az alábbi fotók módosítatlan JPEG képek. Ctrl+bal egérgombbal kattintva teljes méretben is megtekinthetők:

Első ránézésre elég „réteg” szolgáltatásnak tűnik. Jómagam nem is emeltem volna ki, legfeljebb egy félmondatban. Mindenesetre a bemutató végére picit elirigyeltem ezt a képességet a géptől. Asztrofotóhoz, fényfestéshez, mozgás sorozat megörökítéséhez nehéz elképzelni kényelmesebb opciót.

A Live Composite mód lényege, hogy a készülék egyetlen gombnyomással végtelen képsorozatba kezd. Előre beállíthatjuk, hogy milyen záridejű képek készüljenek, mely lehet akár több másodperc is. A fényképezőgép minden egyes elkészült újabb fotót egyesít az előzővel, és a képen csak a változások lesznek láthatók. Fényfestésnél az újabb időszak alatt hozzáadott fény nyaláb, mozgásnál a legutóbbi mozdulat.

Nagy előnye ennek a módnak, hogy több rövid expozíciót készítünk, nem egy nagyon hosszút, így a végső kép nem fog kiégni. Esetünkben a két fiatalember különböző színű és fajtájú fényforrásokkal festegette a terem egyes pontjait, akár hosszú percekig. Az alábbi képek 5 mp-es (ISO 100) expozíciókból állnak, melyekből esetenként 40-50 is készült a folyamatos sorozat alatt, vagyis 5×50 expozícióból is állhatnak. A sorozat természetesen a végtelenségig is tarthat, de leginkább addig, amíg az expo gombbal meg nem állítjuk a felvételt. Persze mindehhez szigorúan elkél majd egy állvány is. Bennünket is egy sereg tripod várt a terem szélén.

Az alábbi fotók módosítatlan JPEG képek. Ctrl+bal egérgombbal kattintva teljes méretben is megtekinthetők:

3. Nagy felbontású (40 Mpixel) mód

A sorozatok és önkioldók menüjének végén találjuk a High Resolution, vagy Nagy felbontású üzemmódot, mely a készülék legnagyobb figyelemmel várt új szolgáltatása.

Az Olympus nyilván rájött, hogy viszonylag kis szenzorainak 16 megapixeles felbontása nem lesz elég a manapság már 36-50 megapixelt ostromló, átlagban is 20-24 Mpixel körüli DSLR-ek mellett. Ügyes húzással bevetették a szenzormozgatásos rendszerüket, melyen hatékony stabilizátoruk is alapul.

Itt is egy sorozat készül, mégpedig 8 képből álló, melyek között a mozgatószoftver egész és fél pixeles apró eltolásokat végez a szenzoron. Először a 4 színhelyből (RGBG) álló Bayer rács minden egyes pozíciója fölött tologatja el ugyanazt a pixelt, majd 2×2 pixel között, újból négyszer. A feldolgozórendszer így elvileg négyszer annyi információt gyűjt, sőt valódi színinformációkat. Egy rövid videó a működésről:

Az utófeldolgozás, átlagolás eredményeképp ebből egy 40 megapixeles JPEG kép kerekedik. Érdekes módon RAW-ban (ugyanis ilyen formátumban is használható) egy 64 megapixeles képet kapunk. Sajnos még nincs a géphez megfelelő RAW konverter, így csak JPG-ben mutathatjuk meg az eredményt.

A High Resolution mód elvileg teljesen mozdulatlan témákhoz használható. Nem csak a gépnek, de a témának is statikusnak kell lennie. Jobbára tárgy és reklámfotóhoz ajánlott. Tájképhez csak akkor, ha szélcsend van, mivel a mozgó levelek is érdekes és szokatlan rajzolatot hagynak a végső képen. A próbához mi is állványt használtunk, és egy berendezett csendéleten próbáltuk ki.

Az alábbi fotók módosítatlan JPEG részletek (100%). Kattintva teljes méretben is megtekinthetők:

A teljes felbontású, 100%-os képek mellett az is érdekes lehet, hogy a 40 Mpixeles kép 16 Mpixelre leméretezve mennyi előnyt tud felmutatni, illetve fordítva, hogy a 16 Mpixeles képet 40 Mpixelre felinterpolálva vajon mennyivel kapunk gyengébb eredményt, mint a szenzormozgatásos 40 Mpixeles kép.

Az üzemmódnak van egy külön beállítási menüpontja, ahol a hátsó redőny kioldás várakozási idejét állíthatjuk be, illetve az egyes képek közti várakozási idő is megadható, ha pl. vakuval fotózunk és a feltöltési idejére kell várnunk.

4. Videofelvétel

Ahogy említettem a helyszín kedvelt célpontja a mozifilmek készítőinek is, így az estét az E-M5 Mark II megújult mozgókép felvételi képességeinek kipróbálásával zártuk, egy rövid akciófilm felvételével. Ehhez bejártuk az épület udvarát, melléképületeit, sőt a vámpírfilmeket ihlető, téglával falazott csatornarendszerét is.

Az alábbi fotók módosítatlan JPEG képek. Ctrl+bal egérgombbal kattintva teljes méretben is megtekinthetők:

Elődjéhez hasonlóan ez a gép is gyönyörű, színhű, nagy dinamikájú videofelvételre képes, az Olympus gépektől megszokott enyhén lágy, de részletgazdag képpel. A felbontás Full HD maradt, a 25/30 kocka/mp-es frissítési sebességet viszont 60 kocka/mp-re emelték, és megjelent a mozifilmeknél általános 24 kocka/mp-es frissítés is. Plusz pont, hogy a max. 20 Mb/mp-es sávszélességet, 77 Mb/mp-re emelték, így a képminőség és feldolgozhatóság is tovább javult.

Az alábbi fotók módosítatlan JPEG képek. Ctrl+bal egérgombbal kattintva teljes méretben is megtekinthetők:

Az új modellről lekerült az elektronikus kiegészítő csatlakozó, melyre többek között külső mikrofont is tehettünk. Kapott viszont egy új, hagyományos (sztereó mini-jack) mikrofon bemenetet, melyre bármilyen külső felvevő csatlakoztatható.

Íme a végeredmény, amit csapatunk – instruktorok közreműködésével – rögzített. A kis film minden jelenete az új fényképezőgép modellel készült. A vágás az Olympus szakembereinek munkája:

https://www.youtube.com/watch?v=embed/wG13NneMLyI
Eredeti videó letölthető (348 MB): ide kattintva

A nap eseményeiről én is készítettem egy rövid werkfilmet. Kevésbé akciódús, mint a fenti, de a hangulatot remélhetőleg visszaadja. A film Olympus E-M5 és E-M5 Mark II fényképezőgépekkel készült, kézből.

Bár a rendezvényen jobbára csak a fenti újdonságok kipróbálására volt lehetőség, azért ennél sokkal több dolog változott az új gépen. Szaladjunk át gyorsan a megszokott szempontjainkon!

Ergonómia, külső

Maradt az időjárásálló magnéziumváz, és a retro hangulatú, 70-es éveket idéző külső, ami főleg a kezelőszervek terén sok apróságban változott:

• a bekapcsoló kar a módválasztó tárcsa alá került
• nagyobb, magasabb, zárgombbal oldható módválasztó tárcsa
• magasabb, hangsúlyosabb vezérlőtárcsákat kapott
• keskenyebb, de vastagabb gumi szemkagyló
• átpozicionált dupla vezérlőtárcsa
• kicsit hangsúlyosabb markolat
• új HDR gomb
• új Fn3 és Fn4 gombok
• kétpozíciós Fn1 gomb/kapcsoló
• új, kényelmesebb navigációs iránygomb
• kényelmesebben használható gombok
• mélységélesség ellenőrző gomb a gép elején

Az E-M5 Mark II ezüst és fekete színváltozatban kerül forgalomba a korábbi változatnál 44 grammal nehezebb, 3-3 mm-rel szélesebb és vastagabb, viszont fél centivel alacsonyabb vázban. A gyártó szerint így is 34%-kal kisebb és 36%-kal könnyebb egy átlagos DSLR-nél.

Szenzor

Nem változtattak a 4/3″-os szenzoron és felbontásán sem. A feldolgozórendszer viszont az új TruePic VII processzoron alapul.

Optika

Bajonettben, használható optikák körében nincs változás.

Az Olympus egy újratervezett 14-150mm-es objektívet ad ki a géppel egyidőben, mely időjárásálló kivitelével és új ZERO lencsebevonatával hoz változást. A gyártó nyárra tervezi kiadni 7-14mm-es ultra nagylátószögű optikáját és 8mm-es halszemét, az év végére pedig egy 300mm-es teleobjektív érkezik.

Kereső, LCD

A 3″-os OLED érintőképernyőt, ugyanekkora LCD-re cserélték, mely visszalépés lenne, ha nem történt volna minden másban előrelépés. 610 ezer képpont helyett ugyanis 1,04 millió található az új hátsó érintőképernyőn, mely nem csak dönthető, de teljesen kifordíthatjuk, így kényelmesebben használhatjuk. Akár selfie-re is, amit egy új selfie üzemmód is bizonyít.

Az előző modell 1,15x-ös nagyítású keresője sem volt piskóta, de az új még jobb lett. A nagyítást 1,48x-ra növelték, ami méretben simán felveszi a versenyt a profi, fullframe DSLR-ek keresőkép méretével, sőt egy kicsit le is hagyja azt. Az 1,44 millió képpontos felbontáson is sikerült javítaniuk, mely ebben a fényképezőgépben 2,36 millió képpontot jelent. Lefedettsége a hátsó kijelzőhöz hasonlóan 100%-os.

Az E-M1-hez hasonlóan, ha felhajtjuk az LCD-t a kereső szemérzékelője kikapcsol.

Vaku

Beépített villanó ezen a gépen sincs, de tartozékként kapunk hozzá egy 9,1-es kulcsszámú külső vakut (FL-LM3), mely a gép megújult vakupapucsára tehető. A megújulás annyit jelent, hogy egy plusz (negyedik) érintkezőt kapott a vakupapucs, ezért az új villanó – mivel a készülékkel való kommunikációhoz szüksége van a plusz kivezetésre – nem használható a régebbi, három érintkezős modellekkel. Sajnálhatjuk, ugyanis az újabb vaku már nem fix, hanem dönthető és forgatható fejet kapott.

Az E-M5 Mark II elején az M1 csúcsmodellhez hasonlóan egy vakuszinkron kivezetés is található, mely elődjének még nem volt része.

Csatlakozók, akku, kártya

Csatlakozók terén a már említett új mikrofon bemenet és a vakuszinkron aljzat az újdonság. Memóriakártyából ugyanúgy bármilyen SD-t használhatunk mint korábban, a fogyasztás viszont kissé megnőtt, mivel 360 helyet 310 képet mért a gyártó egy töltéssel. A mellékelt lítium-ion akkumulátor üzemidejét amúgy jelentősen (~750 képre) növelhetjük a Quick Sleep mód bekapcsolásával, de ez esetben a készülék letiltja a hátsó kijelzőt, és a keresőt is kikapcsolja amint elvesszük előle szemünket.

AF rendszer, fénymérés

A korábbihoz hasonlóan kontraszt-alapú autofókusz rendszer 35 fókuszmező helyett 9 x 9, azaz 81 választható ponton üzemel.

Az AF-rendszer gyorsan és pontosan működött a bemutató által teremtett fényszegény körülmények között is. Csupán szinte teljes sötétségben adta fel egyszer-kétszer.

Sorozat

Az előd 9 kép/mp-et tudott kikapcsolt AF mellett, folyamatos fókusszal pedig 3,5 kép/mp-et. Ezúttal 10 kép/mp a maximum, az élességállítás munkálkodása közben pedig 5 kép/mp-et hoz a gép. Mindezt 16 RAW képig bírja, ami 1 képpel több a korábbinál.

A legrövidebb záridő a duplája (1/8000 mp) lett, de csak mechanikus zárral. Megjelent ugyanis az elektronikus zár is, mely teljesen hangtalan expozíciós módot, akár 11 kép/mp-es sorozatot (szintén hang nélkül), és 1/16 000 mp záridőt kínál.

Egyéb szolgáltatások

Az elődben nem volt Wi-Fi, itt viszont már ez is alap szolgáltatás. Joggal reménykedhetünk, hogy az Olympus eddigi modelljeitől megszokott, stabil kapcsolatot és egyszerű, QR-kódos csatlakozást kapjuk. A gép természetesen mobil eszközről is távvezérelhető lesz.

A szolgáltatáslistában a Keystone korrekció is megjelenik, ami a perspektívatorzulások igazítását végzi. Szintén újdonság az Olympus újabb modelljeiben már általános Story mód megjelenése, mely közvetlenül aktiválható a módválasztó tárcsáról.

Úgy tűnik mindezt hasonló áron kapjuk meg, mint a 3 évvel ezelőtt megjelent E-M5-öt. Az egykori előd bruttó 360 ezer forintos áron nyitott, az új gépváz 370 ezerért kerül a boltokba február végétől. Egy alap kitobjektívvel 440 ezer forintért lesz beszerezhető.