„A kávéház zúgott, a zaj a karzaton egyre erősbödött. Ebben a harsány lármában érezték életük ütemét, azt, hogy mennek valahová, hogy haladnak előre. Minden asztal, minden fülke el volt foglalva. A füstből viharfellegek tornyosultak. Jól esett elnyúlni ebben a gőzben, ebben a meleg pocsolyában, semmire sem gondolni, figyelni, hogy fortyog és bugyborékol, és tudni, hogy azokat, akik benne lubickolnak, lassanként elernyeszti, megabálja, összefűzi, együvé kotyvasztja egyetlen zsibongó korhelylevessé.” (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél)
A New York kávéházban üldögélek, egy sima ásványvíz és néhány magyar újságíró társaságában. Nem holmi urizálás ez, az egykori „Nyugatosok” világának felmelegítése, hanem „kőkemény”, de egyelőre kellemes meló. A Panasonic szokásos nyári szemináriuma, vagy magyarul gépbemutatója zajlik épp itt, épp Budapesten. Körülnézve azon gondolkodom, hogy nem is választhattak volna jobb és szebb helyszínt a szervezők. Csak ez a kávéház laza köröket ver minden eddigi általam látott nyugat-európai rendezvényhelyszínre, és akkor még Budapestről nem is beszéltem. Igen, a málló vakolatú, kutyagumis, lerobbanó metrós fővárosunkról van szó, mely egy ilyen rendezvénynél – ahogy minden más város is – igyekszik a jobbik arcát mutatni.
Kicsit forró arcát, hogy egész pontos legyek, hiszen július eleje van, tikkasztó forrósággal és folyamatosan megdőlő melegrekordokkal. Ez persze itt a kávéház árnyas „mélyvízében” most mit sem számít. Az Európa minden szegletéből összetrombitált mintegy 200 újságíró inkább az ebéddel van elfoglalva. Egy órakor azonban vége szakad a kulináris mókának és átvonulunk az épület hátsó traktusában lévő modern rendezvényközpontba.
Nagyjából mindenki tudja már mi lesz az előadás témája, és persze a főszereplők is ismertek, bár csak nevükben. A nap sztárja az új Lumix DMC-G5, a Panasonic MILC szériájának új tagja, és egy hozzávaló objektív. Sokan az új nagy fényerejű optikás kiskompaktra a DMC-LX7-re is kíváncsiak vagyunk. Rajtuk kívül még az FZ széria új üdvöskéje, az FZ200 tartozik az ígéretesebb darabok közé, mint az ultrazoom szegmens legújabb tagja.
Az új modellek feletti elmélkedésre nincs sok idő, hisz épp csak elhelyezkedünk, mikor máris elsötétül a terem és a háttérparavánként de kivetítővászonként is funkcionáló díszleten máris megjelennek Budapest ismert nevezetességei.
Egy pár mondatos köszöntő után máris a cég fogyasztói üzletágának európai igazgató-helyettese Michikazu Matsushita lép a pódiumra, hogy megszokott módon először a vállalat üzleti eredményeibe avassa be a közönséget. Megtudjuk például, hogy a digitális fényképezőgépek forgalmát tekintve a Panasonic a 3. helyen áll Európa legnagyobb 5 piacát tekintve, a nagyzoomos szegmenst viszont vezetik.
A rövid előadás rávilágít arra is, hogy MILC gépeit tekintve a Panasonic szakítani akar a CSC (kompakt rendszerfényképezőgép) elnevezéssel, és inkább a DSLM (Digital Single Lens Micro/Mirrorles) jelzőt erőltetik. Legnagyobb sikerüket egyébként ebben a szegmensben érték el az elmúlt időszakban. A komolyabb európai piacokon közel 52%-os emelkedést könyvelhettek el.
Globális szinten is elég rózsás a MILC gépek helyzete. 2010-ben a közel 12 millió eladott cserélhető objektíves gép közel 12%-a volt MILC, a többi DSLR. Idén viszont már 34%-os arányt várnak. Az előrejelzések szerint 2015 lehet a fordulóév, amikor az összes eladott cserélhető objektíves nagy része MILC gép lesz. A jóslatok amúgy a cserélhető objektíves szegmens eladásainak bő duplázódását vetítik előre 2015-re (2010-hez képest), de a DSLR piac csak kismértékben bővül majd, szemben a MILC fényképezőgépekkel, melyek piaca közel kilencszeresére nő.
A tükörnélküli gépeknek főleg az európai és észak-amerikai vásárlók kegyeiért kell majd harcolniuk, hiszen itt a jelenlegi részesedésük csupán 17% (EU) és 19% (ÉA), szemben mondjuk a dél-ázsiai és japán 35-47%-os eladásokkal. Japánban már idén is közel annyi MILC-et adnak el, ahány DSLR-t.
Ennyit a statisztikákról, és most jöjjön a lényeg! Illetve jöjjön Ichiro Kitao a DSC részleg vezetője, aki megint ellopta a showt, hiszen a tavalyi után újra ő mutathatta be az újdonságokat – fiatal hölgyekkel körülvéve. Úgy persze könnyű!
Panasonic Lumix DMC-G5
Az est, vagy inkább délután sztárja a Lumix G-széria, vagyis a Panasonic Mikro-négyharmados fényképezőgép családjának legújabb képviselője volt. DMC-G5 néven látjuk majd viszont a boltokban, vagyis a japán babona szerint a 4-es sorszám ismét elmarad.
Az előadás öt lényegesnek tartott ponton emelte ki a gép képességeit:
1. Javított képminőség, jobb érzékenység
Elődeihez hasonlóan most is 17,3 x 13 mm-es Live MOS érzékelőt kapott a gép, 16,05 megapixeles felbontással. A G3-ban is hasonló képméretet kaptunk, de a Panasonic ígérete szerint az utód érzékelője „newly designed”, vagyis újratervezett. Ez elsősorban az újratervezett áramköri részt jelenti. A változást mi sem bizonyítja jobban mint a merészebb érzékenység tartomány, amit ISO6400 helyett most akár ISO12800-ig emelhetünk (az alap maradt ISO160).
Megújult a feldolgozóprocesszor is, mely a Venus Engine VII FHD nevet kapta. A gyártó a fentiek tükrében jobb álló-, és mozgókép minőséget ígér, különös tekintettel a gyenge fényviszonyok közötti szituációkra. Az új feldolgozórendszer két új zajszűrési technológiát alkalmaz. Az egyik az úgynevezett MultiNR, amely a zaj többszintű csökkentését jelenti, a másik pedig egy 3D NR-nek, vagyis 3D zajszűrésnek nevezett technológia (sajnos részletesen egyiküket sem taglalták).
A DMC-G5 egy érdekes újdonsága, hogy hangtalan elektronikus zár is aktiválható, ha például színházban, vagy természetben fotózunk és nem szeretnénk a gép zárhangjával magunkra vonni a figyelmet.
A gépen belüli utófeldolgozásra is jobban odafigyeltek, így több új effektus és finomhangolási lehetőség is választható.
2. Nagy sebességű, még pontosabb autofókusz
Ezen a téren soha nem vallottak szégyent a Panasonic G családjának gépei. A G5-ben is megtalálható Pin Point szolgáltatás lehetővé teszi, hogy a kép bármely kis részletére irányítsuk az élességállítás figyelmét, az AF-rendszer pedig nagyon gyors és pontos volt, már a korábbi változatokban is. A cég pontossági tesztjei során a lőtt képek 88%-a volt éles, 12%-a pedig enyhén életlen és egy sem volt elfogadhatatlan. Érdekes módon a Panasonic mérések a DSLR-eket hozták ki legrosszabbnak (a cserélhető objektíves kategóriában). Itt csak a képek kb. 50-a volt éles, a többi pedig enyhén vagy teljesen életlen.
Itt emelték ki a gyártó, illetve a rendszer, piacvezető objektívkínálatát, melyhez az eddigi 4 helyett – a Tokina és Tamron belépésével – már 6 hivatalos gyártó kínál optikákat. A 37 darabos kínálat a legnagyobb a szegmensben. A Panasonic egy újabb darabot is bejelentett Lumix G 45-150mm F4.0-5.6 néven, mely 90-300mm-es átfogásával és átlagos fényerejével az elérhető árú teleobjektíveket keresők célpontja lehet. Ideális kiegészítő objektív lesz a kitoptika fölé. Egy kompakt objektívről van szó, mely két aszférikus és egy UHR encsét is kapott. A HD videóra is felkészített, de nem Power zoomos objektív belső fókuszálású és fémházas, a kézremegés ellen pedig MEGA O.I.S stabilizátorral látták el.
Külön említést érdemelt a gép gyors sorozat módja, mely akár 20 kép/mp-es sebességet is lehetővé tesz, igaz ebben az esetben be kell érnünk kisebb képmérettel. Ez már az elődben is elérhető szolgáltatás volt, viszont teljes felbontásban csak 4 kép/mp-cel tüzelhettünk. Itt 6 kép/mp áll majd rendelkezésünkre.
3. Érintőképernyő és új funkciókar
A G3 egyik nagy újdonsága volt az érintőképernyő, amit itt is kiemeltek, különös tekintettel a folyamatosan finomítgatott funkcióira. Az előadó szerint még nem veszi fel a versenyt egy mai, modern okostelefon érintőképernyőjével, de már elég közel jár hozzá. Segítségével egyetlen bökéssel kijelölhetjük például az AF-pontot, nincs szükség semmilyen előzetes beállításra. A hátsó, 3″-os és kihajtható LCD kikapcsolt állapotban is érintésérzékeny, vagyis az EVF keresőbe pillantva is rábökhetünk és kijelölhetünk vele egy kívánt AF-pontot, így egyfajta touchpadként viselkedik, mellesleg pedig duplájára hízott a felbontása, mely így 920 000 képpont. Az EVF betekintő nyílása alatt egy új szemérzékelő kapott helyet, ami nem csak az LCD/EVF közötti átkapcsolásban, de például az autofókusz aktiválásában is segítséget nyújt. Belepillantva ugyanis önállóan elindul az élességállítás.
Kiemelt figyelmet kapott a gép új kezelőszerve, az exponáló gomb mögött elhelyezett kétirányú tológomb, vagy hivatalosan funkciókar. Megalkotásánál elsősorban a Power Zoom objektívek használóira gondoltak, hisz ezzel is szabályozhatjuk majd a zoomállást. Ezen kívül egyéb funkciói is lehetnek: állathatjuk vele az expozíciós értékeket, lapozhatunk a menüoldalak között, kiválaszthatjuk a gyorsmenü egy opcióját, vagy visszajátszásnál belenagyíthatunk a képekbe. Egy kényelmesebb kezelőszerv tényleg hiányzott már a gépről, hiszen jószerivel csak a hátsó vezérlőtárcsa volt használható bármiféle gyors beállításra.
4. AVCHD 2.0 mozgókép
Az előd a Lite verzió helyett bevezette a Full HD AVCHD-t, 25 kocka/mp-es sebességgel. Most megkapjuk ennek legújabb, 2.0-ás verzióját, mely az említett Full HD (1920 x 1080pixel) felbontás mellett 50 kocka/mp-es képfrissítést kínál, sokkal simább, folyamatosabb videofelvétellel. Videózás közben folyamatosan működik az autofókusz is.
Ezen felül MP4-ben is használhatjuk, ezúttal már 1080p felbontásig, igaz a képfrissítés itt 25 kép/mp maradt. A hangfelvétel persze sztereó és a gyártó továbbfejlesztett videoszerkesztési és tárolási funkciókat is említett, bármit is jelentsen ez.
5. Kényelmesebb fogás
Igen, ez volt az ötödik kiemelt funkció, mely elsőre talán banálisnak tűnik, de a G3-at ismerve cseppet sem az. Míg a G1 egy viszonylag vékony, de mély markolatú gép volt, a G3-ra nem csak méret, de a markolat jó fogása is „elfogyott”. A csorbát a G5 igyekszik kiköszörülni. A korábbinál mélyebb, jobban lekerekített markolatot és stabilabb fogású (és nem utolsósorban jobban kinéző) gumiborítást kapott.
A retró hatású, szögletes külső kezd eltűnni, a G-modellek egyre kerekebbek, és szerény véleményem szerint szebbek. Hátul a négy külön irány/funkció gomb helyet egy négy irányút kapunk, ami viszont kicsit kényelmetlenebb a kezelés szempontjából, hiszen elfagyott, elgémberedett ujjakkal, vagy kesztyűben nem mindig sikerül majd eltalálni, melyik irányt is szeretnénk.
A bejelentés-cunaminak még nem volt vége. A G5 után következtek a kompaktok, elsőként a jó öreg FZ széria kötelező darabja, mely idén az FZ200 nevet kapta.
Panasonic Lumix DMC-FZ200
Itt is pontokba szedve kaptuk a figyelemreméltó szolgáltatásokat, nagybetűkkel kiemelve a lényeget, ami mindent elmond a gépről: „600mm F2,8-cal!”. Nézzük azért át gyorsan, mit érdemes megjegyezni az újdonságról!
1. Nagy zoom, folyamatos F2,8 fényerővel
Utoljára talán a legendás FZ20 adott fix fényerejű, ultrazoomos objektívet a nagyközönségnek. Nyolc éve kiemelkedőnek számított a 36-432 mm (ekv.), minden tartományban 1:2,8 fényerejű „lencse”. Az utódok már inkább a zoom növelésére koncentráltak. A legutóbbi (FZ150) modellnél 25-600 mm-t, azaz 24-es zoomot kaptunk, F2,8-5,2 fényerővel. A Leica DC optika zoomátfogása most is ugyanez, a fényerő azonban a tele végállásban is F2,8 marad. 600mm-es tehát közel 2 fényérték pluszt kapunk. Mindehhez azért egy hatásos, POWER O.I.S. stabilizátor is jár, biztos ami biztos.
Az 24x-es zoomátfogás az Intelligens Zoom szolgáltatásnak köszönhetően 48x-ra növelhető, a képminőséget pedig az optika nano lencsebevonata javítja.
2. Áttervezett, nagyobb érzékenységű szenzor
12 megapixelesre tervezték az FZ200 új MOS érzékelőjét, ami manapság már nem kiemelkedő felbontás, cserébe viszont biztosítható volt a jobb képminőség és a nagyobb érzékenység tartomány. ISO3200 helyett ISO6400-ig emelhetjük. A mérete úgy tűnik nem változott, maradt 1/2,3″.
3. Jobb felbontású EVF, Light Speed AF és gyors sorozat
Az FZ150-ben eléggé elhanyagolták az elektronikus keresőt, hiszen alig több mint 200 ezer képpontot tartalmazott, ami 2011-ben sem számított világbajnok felbontásnak. Az FZ200 ezzel szemben egy 1,31 millió képpontos, 0,21″-os EVF-et hoz, ami jelentős változás, sőt magasan a legjobb a kategóriájában. Ráadásul, a tesztmodellt próbálgató egyik kollégám szerint, a frissítési sebessége is sokat javult. Ez nem is csoda, hiszen az eddigi 30 fps képfrissítési sebességet 60 fps-re növelték.
Az előadás megemlítette még a gép szupergyors, pontosabban „fénysebességű” Light Speed autofókusz rendszerét, és 12 kép/mp-es sorozatát, melyre teljes felbontásban képes a gép. Ezek a funkciók már a korábbi modellben is elérhetők voltak, és igazából a bemutatón sem derült ki, hogy hoznak-e valamilyen újdonságot, vagy fejlesztést.
4. AVCHD 2.0 mozgókép
Egyértelmű újdonság viszont az AVCHD 2.0 videó, ami 1920 x 1080 pixeles felbontása mellett 50 kocka/mp-es képfrissítésre képes. Emellett MP4 formátum is választható, a hangfelvétel pedig Dolby Digital sztereó minőségben készülhet. Az optikai stabilizátor videofelvétel közben is működik.
A DMC-FZ200 egy igen jól összerakott, strapabíró vázat és egy nagyobb kapacitású (1200 mAh) lítium-ion akkumulátort is kapott, melynek egy feltöltésével ~22%-kal több fotó készíthető az elődhöz képest.
A harmadik bejelentett gép a zsebben hordható gépeket is kedvelő, komoly fotósok egyik kedvence, az LX-széria újszülöttje volt. LX7 néven látta meg a napvilágot, és elődeihez hasonlóan, kicsi fémvázában egy átlagon felüli képességű objektív kapott helyet.
Panasonic Lumix DMC-LX7
Az LX7-et nem annyira a nagyközönségnek szánták, mint inkább azoknak a fotósoknak, akik a nagy zoom és sok megapixel helyett jobban értékelik az exkluzív külsőt, a (fél)profi szolgáltatásokat, és mindenekelőtt a szuper fényerejű objektívet. A két éve megjelent DMC-LX5-öt váltja majd.
1. Kiváló fényerejű, nagylátószögű optika
A gépbe egy Leica DC Vario-Summilux objektívet szereltek. Ahogy említettem zoomátfogásban nem kínál kiemelkedőt, de 24mm-nek megfelelő nagylátószöge, és főleg F1,4-2,3 fényereje kiemelkedő. Az F2,0-3,3-őt kínáló elődhöz képest ez bizony 1 fényérték előny az új modell számára. Az új optikát nano lencsebevonattal is ellátták.
Az LX5 10 megapixeles CCD-jét egy új fejlesztésű 10 megapixeles MOS-ra és a legfrissebb Venus Engine VII FHD feldolgozórendszerre cserélték, ami megerősíti, hogy itt nem a megapixelek hajszolása lesz a cél, hanem a jó képminőség. Ennek köszönhetően az érzékenység ISO80 és ISO12800 között állítható.
2. Fejlettebb, profi hatású kezelőszervek
A DMC-LX7 az összes fontos manuális beállításra lehetőséget nyújt, így a rekesz és a záridő is szabadon állítható. A rekesz olyannyira, hogy a gép objektívházának külsején az SLR-ek cserélhető optikáira emlékeztető, fém rekeszgyűrűt szereltek. A rekeszérték-skálával is ellátott gyűrűvel F8,0 értékig, 1/3 lépésközökkel állathatjuk a blendét.
Az LX7 hátuljára a G5-höz hasonló kétirányú kar került, ND/FOCUS néven, mellyel a hasonló kompaktokhoz képest sokkal szabadabb és kényelmesebb a kézi élességállítás.
3. Új kreatív szolgáltatások
Bizonyos szituációkban soknak bizonyulhat az F1,4-es rekesz, ezért egy külön bekapcsolható, beépített ND szűrő is került a gépbe, ezzel növelve a záridőt.
A gépen belüli fotó utómunkát kedvelők bizonyára elégedettek lesznek majd a 16 megújult kreatív képeffektussal.
Az LX7 Time Lapse, vagyis időeltolásos expozícióra is képes.
4. AVCHD 2.0 mozgókép, sztereó hanggal
Ahogy az előző két bemutatott gépben, az LX7-ben is AVCHD 2.0 videót kapunk, amit ennél a modellnél nem csak az 50 kocka/mp-es frissítési sebességben, de a Full HD felbontásban is előrelépés, hiszen az előd még csak 720 soros mozgóképet tudott. Az AVCHD-n kívül választhatunk MP4-et is, az elkészült videók pedig a Creative Movie Control szolgáltatásaival szerkeszthetők.
Igazi profi géphez híven, masszív fémvázat kínál az LX7, ráadásul a tetején lévő csatlakozón külső vakukat is használhatunk. Méretben, egy LX5-tel összemérve nincs lényeges különbség, talán csak az eltérő alakú markolatban, ami inkább csak markolat-kezdemény, hiszen egy ilyen kis gépen nincs lehetőség komolyabb fogásra.
Panasonic Lumix DMC-SZ5
A budapesti bemutató kitért még egy negyedik újdonságra, a DMC-SZ5-re is, de csak kivételes Wi-Fi képességeit említette, és nem volt mód a gép későbbi kipróbálására sem.
Az SZ5 számos olyan Wi-Fi szolgáltatást kínál amit más gépek nem. Alapnak számít a képek vezeték nélküli lejátszása az erre alkalmas TV-ken, de csak a Panasonic kínálja a fotók töltés közbeni átmásolását, az okostelefonokról való teljes vezérelhetőséget, vagy a felhő-alapú képszinkronizálást. A versenytársaknál jobb minőségben (jobb képfrissítéssel) lesz lehetőségünk továbbá a vezeték nélküli élőkép használatára.
A próba
Az előadás után lehetőség volt a gépek megtekintésére és tapogatására az előtérben berendezett asztalokon. Persze a szokásos kiállítási fogdosásnál azért jóval komolyabb kapcsolatba is kerülhettünk a gépekkel, hiszen – ha csak néhány órára is, de – mindenki kapott egy névre szóló tesztpéldányt.
Ahogy említettem a DMC-SZ5-öt nem volt módunkban kipróbálni, és az FZ200 is csak pár másodpercig volt a kezemben, de sajnos egy délután nagyon kevés akár egy, nem, hogy négy gépre is. Szerencsére G5-ből mindenkinek jutott és a délután nagy részében közelebbi ismeretséget sikerült kötnöm egy LX7-tel is. Az új 45-150mm-es objektívet még nem osztotta ki a Panasonic, a G5-ökön egyelőre a 14-42mm-es kitoptikák dolgoztak.
Előtte azonban a magyar sajtómunkások egy rövid különprogramon vehettek részt, ahol kérdésekkel bombázhattuk (na jó, a bomba azért túlzás) a Panasonic európai képalkotó részlegének marketing vezetőjét, Sven Dabelsteint. Megtudtuk például, hogy a G5 tervezett európai ára 650 euro lesz.
A négyszögletes asztalnál megtartott kerekasztal beszélgetést követően az ilyenkor szokásos városnézés, és a kapott gépek kipróbálása következezett.
A Deák tér környékéről indulva szinte borítékolható volt milyen nevezetességeket érintünk majd, az első megálló azonban inkább a gyomornak volt kellemes mint a szemnek. Utunk egy rétes éterembe vezetett. Soha rosszabb kezdetet!
A szorgalmasabbak már itt kipróbálhatták a gép gyenge fényben mutatott képességeit, amihez a félhomályos étterem jó helyszínt biztosított. Én is elkattintottam két-három kósza fotót egy öreg sparheltról, de másodperceken belül elcsábítottak a túrós és almás rétesek. Többre nem emlékszem.
Mire vezényszóra sikerült kikecmeregnünk a hűs helyről, arra eszméltem, hogy újra a 38 fokos utcákat rójuk, valahol a Szent István Bazilika környékén.
Már csak szép emlék maradt a rétes, mikorra az árnyékos utcaoldalakat szerényen kihasználva eljutottunk az Akadémiáig, mely előtt nekünk berendezett életkép várt. Két fiatalember Trabantokra fújt színes graffitiket. Végre egy életteli téma! A viszonylag kihalt, forró utcák után. Úgy tűnik ebben a melegben a turista sem teljesen balga, kivéve ha épp bemutatott Panasonic fényképezőgép lóg a nyakában. Azért Trabant ide, graffiti oda, mi sem vittük túlzásba a kötelező programot. Pár kép után gyorsan árnyékot kerestünk, ahol bevárhattuk a csoport lelkesebb felét.
Rövid busz út következett a várba, a Lánchídon keresztül, melynek során büszkén fülelhettem külföldi – jobbára lengyel és román – útitársaink elismerő szavait fővárosunkról. Közben azért az elkészült képek visszanézésére és kicsit a gép nyomkodására is maradt idő. A menü és a kezelés jobbára az elődöt idézte, leszámítva a kényelmesebb tológombot és a kicsit pontatlanabb négyirányú gombot. A fogás valóban jobb és biztosabb az elődnél, de néhány óra után azért ez is kényelmetlen lehet.
Nyár közepén még nem láttam ilyen kihaltnak a várat mint most, de legalább nem kellett kerülgetnünk a folyton kattintgató konkurenciát. Elég volt ez a pár száz Panasonic-okkal felfegyverzett sajtós, kis csoportokban terelgetve. A mi csoportunk útja a Mátyás templommal indult, majd egy kisebb utca unalmas vendéglőjébe menekültünk, ahol csak a pince gyertyák és mécsesek százaival megvilágított nyugalma volt érdekes. Mondanom sem kell, hogy ez is számunkra berendezett helyszín volt, ahol az is kipróbálhatta mit tud a gép a sötétben, aki a korábbi helyszíneken elmulasztotta.
Rövid kanyarral a templom másik oldalán folytattuk utunk, ahol persze a Halászbástya és a páratlan kilátás várt. A kötelezőn megörökítendő látványt nem is hagyta ki senki, bár ezt még lehetett fokozni, ugyanis a Palota felé vettük az irányt, ahonnan egy fokkal jobb a rálátás a városra.
Mire a melegtől elcsigázott kis társaság megérkezett szinte egy teremtett lélek nem volt a környéken. Még a Sándor-palota őrbódéi is magányosan főttek a hőségben. A Budavári palota mögötti (vagy előtti) placc, és persze a panoráma, újra felvillanyozta a társaságot. Én is felváltva láttam neki az emlékkép gyártásnak a nálam lévő G5-tel és LX7-tel. Az apró részleteket tartalmazó városfotók nem igazán kottyantak meg a nagyobbik gépnek, de kis LX7 képeit pedig utólag átnézve azt kell mondanom több mint biztató a képminőség.
Az utolsó fontosabb állomásunk a Várszínház mögötti udvar volt, ahol első ránézésre csupán a kitett üdítők miatt álltunk meg, de az udvar végében csendesen árválkodó színpad/kifutó valami műsort sejtetett. Negyed óra múlva fel is harsant valami zeneféle a kifutón pedig vékony modellek libegtek felénk és tova. Itt volt az ideje a videó, és a sorozat teljesítmény próbálgatásának. Ezen mindkét nálam lévő gép elfogadhatóan vizsgázott, bár a háttér kőfala elég gyakran magára vonta az fókuszrendszer figyelmét, így a közelítő modell pár képen életlen maradt. Ezzel a szituációval egyébként komolyabb gépek is nehezen birkóznak meg.
A kirándulás egy rövid siklózással és egy újabb buszúttal ért véget a külföldiek szállásául szolgáló hotelig.
Azt kell mondanom, hogy a G5 az első benyomásaim alapján hozta a kötelezőt. Egy nagyon jól használható, az elődnél kicsit kényelmesebb gépet ismertem meg. Az LX7-ről előzetesen csak annyit tudtam, hogy egy újabb nagy fényerejű kompakt lesz, de a kivételes fényerő és főleg a képminőség kellemesen megleptek.
Az általunk próbált modellek bejelentés előtti tesztpéldányok voltak, így a velük készült képeket teljes méretben nem közölhetjük. Mindkét általam próbált gép figyelemreméltó azonban, úgyhogy a szokásos, részletes tesztünk sem marad el.
„A Duna nagy volt, a Gellérthegy magas volt. Mind a kettő gyönyörű volt. Pest általában gyönyörű volt.” (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél)
A külföldi weblapok némelyike nem zavartatja magát, hogy teljes méretű tesztképekkel bombázza a nagyérdeműt. Íme az orosz 3Dnews.ru G5-tel készült budapesti képei: LINK.
És a DMC-LX7 fotói: LINK.
Végül pedig a DMC-FZ200: LINK.
