Felépítés I.
Képérzékelő
A K200D tesztje során azt vizionáltam, hogy feltételezhetően az a gép lesz az utolsó, amely még CCD-t használ képérzékelőként. Jóslatom nem vált be, hiszen itt a K-m, amely ugyanazt a 10 Mpixeles CCD-t használja, mint ami már a K10D-ben is szerepelt. Érdekes megfigyelni, hogy a Pentax nem először alkalmazza ezt az elvet, vagyis hogy a szenzorokat a lehető legtovább tartja piacon lévő gépeiben. Annak idején, a K100D Super volt a legutolsó tükörreflexes gép, ami még 6 Mpixeles szenzorral jött ki (tavaly június végén!). Nyilván ennek meg is van az oka, hiszen anyagilag sokkal kevesebb terhet jelenthet egy, már megtervezett rendszert finomítani, mint egy vadonatúj szenzor köré új megoldásokat építeni.
Visszatérve a képérzékelőnkre: a K-m szenzora 23,5×15,7 mm méretű, így 1,5×-es képkivágás faktorral kell számolnunk az objektívek gyújtótávolságát. A CCD felületén összesen kb. 10,75 millió képpont található, ebből mintegy 10,2 milliót használ fel a gép a képalkotásra.
Legnagyobb felbontásban 3872×2592 pixeles képeket készíthetünk, de ha szükségét érezzük, kisebb felbontást is beállíthatunk. Az érzékenységet ISO100 és 6400 között változtathatjuk, amely a belépőszinten különlegesnek számít. Sok középkategóriás gép sem enged ilyen nagy érzékenységet. Az egyes értékek 1/3 Fé lépésekben követik egymást.
Most már szinte biztos, hogy a K200D-nél tervezési hiba volt, hogy a gép kikapcsolása, majd bekapcsolása után az érzékenység visszaállt ISO Auto-ra (legalábbis alapbeállításokkal, a SetUp menüben a memória menüpontjában ez átállítható). A K-m ezt a hibát nem örökölte.
A képek veszteségmentes RAW vagy veszteséges JPEG formátumban menthetők el SD vagy SDHC kártyára.
A szenzortisztítás a korábbiakban már alkalmazott módszerrel történik, vagyis a CCD erőteljes megrázásával. Ezt egészíti ki a Pentax SP (Super Protect) bevonat a szenzor előtt, amely portaszító hatású, így védve az érzékelőt a lerakódásoktól. Amennyiben mégis por kerülne a felületre, következhet az automatikus tisztító folyamat, amely az érzékelő nagy sebességű rázásából áll. Ezt beállíthatjuk automatikusként is, ilyenkor a gép bekapcsolásakor aktiválódik majd, de indíthatunk külön portalanítást is. Külön bekapcsolva tovább tart a szenzor vibrációja és érezhetően erősebb, mint a bekapcsoláskori automatikus módszer. Az automatikus szenzortisztítás vizsgálatára már több alkalommal sort kerítettünk, de eddig még nem találtunk olyan gyártót, amely a FourThirds rendszerben alkalmazott módszer hatékonyságát megközelítené. A harmadik megoldás a kézi tisztítás, amelynek során a menüben való kiválasztás után a tükör felcsapódik, így adva utat a szenzor manuális tisztításának.
A K20D-ben vezették be először a Porjelzés (Dust Alert) funkciót. Ehhez csupán egy csatlakoztatott AF objektívre és egy SD kártyára van szükségünk. A folyamat bekapcsolásakor a gép végtelen fókusszal és szűk blendével képet készít (célszerűen homogén felületre kell irányítanunk az objektívet), majd a felkontrasztosított képből meghatározza a nem kívánatos porszemek helyét, amit egy képen rögzít. A képet kártyára is elmenti, s a kézi tisztítás során meg is jeleníti. Ha felcsapjuk a tükröt, a készülék mindig megmutatja a legutoljára készített portérképet, így könnyebben megállapítható, hogy mely területeken keressük a legtöbb szennyeződést.
Optika
A gépvázra a Pentax KA, KAF és KAF2 bajonettes, valamint DA jelzésű, csak APS-C-re rajzoló objektívjei illeszthetők. Ezen felül az ultrahang motoros, SDM jelzésű optikák is használhatók. Az ehhez szükséges két csatlakozó pont jól látható a bajonetten belül, amely a K100D-nél még hiányzott.
Sorozat fényképezés
Ez az egyetlen szolgáltatás, amely terén a K-m számszerű előnyre tett szert a K200D-hez képest. A korábbi 2,8 kép/mp-es sorozat lehetősége 3,5 kép/mp-re gyorsult, mindezt gyári adatok szerint 4 RAW képig képes tartani a fényképezőgép. A puffer telítődése után a sorozat természetesen nem áll le, csak lelassul, s amint egy képnek elegendő hely felszabadul a kártyáraírás során, máris készülhet az újabb kép. Mivel még nem sorozatgyártásba került változat járt nálunk, így konkrét teszteket nem végeztünk.
A gép kínál egy lassabb sorozatot is, ekkor 1,1 kép/mp-es sorozatsebességet használhatunk. Ilyenkor a készíthető képek száma is több, bár a különbség nem túl szignifikáns (RAW formátumban 1 kép).
Használhatunk automatikus expozíció-sorozatot 3 kép hosszban, 1/3-tól 2 Fé fényerőkülönbséggel (1/3-ad vagy 1/2 Fé lépésekben állítható). Ez az üzemmód a gép kikapcsolása után is kiválasztva marad.
Ha RAW, illetve RAW+JPEG formátumban készítünk expozíció sorozatot, majd ezt követően egy újabbat készítünk, akkor a második sorozat mentésénél már érezhető a kis puffer és az írási sebesség hatása, az utolsó kép már késleltetve készül el.
