Exkluzív: Pentax K-m

0

Felépítés II.

Ergonómia

Mint ahogy a változások oldalon már jeleztem, a K-m fogása sajnos elmarad az elődmodell kényelmétől. A vékonyka markolat ennek ellenére stabil fogást tesz lehetővé, hiszen középső ujjunknak egy markáns bemélyedés nyújt megtámasztást.

Az exponáló gomb pozíciója megfelelő, talán ha kicsit előrébb került volna, méginkább kézre állna. A Pentax gépeknél már megszokott módon az exponáló gomb félig történő lenyomása még finoman lágy, de a teljes lenyomás már kissé keménynek tűnik.
A hátsó vezérlőtárcsa kényelmes használatához kb. fél centiméterrel kellene magasabbra helyezni, ez azonban a váz alacsonyra tervezése miatt nem valósulhat meg. Nagyobb ujjakkal rendelkezők így behajlított hüvelykujjal forgatják majd a tárcsát. Szintén túl alacsonyan helyezkednek el a négyirányú navigáló gombok, ezt azonban nem magyarázhatjuk a gép magasságával. Számomra az is kissé kényelmetlen volt, hogy ezen gombok nem emelkednek ki kellően a gépvázból, így sok esetben nem az a gomb nyomódott meg, amit szerettem volna, hanem valamelyik mellette lévő.
Nehéz, nagy objektív csatlakoztatásakor a nagyobb súly megtartását a hátlapon létrehozott kiemelkedés biztosítja, amely a K200D-hez képest már nem kapott bőrhatású gumibevonatot.

LCD és kereső

A hátlapra a K200D-vel megegyező kijelzőt építettek. A 2,7″ képátlójú, 230 ezer szubpixeles LCD nagy betekintési szögű, vagyis szinte bármilyen szögből szín- és kontraszttorzulás nélküli képet láthatunk. Jóllehet, erre túl nagy szükség nem lesz, mivel a fényképezőgép élőkép módot nem kínál.
A háttérvilágítás fényerejét a Setup menüben 15 lépésben állíthatjuk. Az LCD előtt tükröződésmentesítő bevonat található, így napsütésben is jól látható képet kapunk.

A kész képekbe maximum 16×-os mértékig nagyíthatunk bele, amely az élesség ellenőrzéséhez már sok is, hiszen ilyenkor már a pixeleket is nagyítva látjuk. A nagyítás minősége egyébként remek, az 1×1 pixeles részletek is gyönyörűen kivehetők.

Eredeti kép nagyítva

A Pentax nagyítása

A fényképezőgépen külön státusz LCD-t nem alakítottak ki, ennek funkcióját a hátsó LCD monitor vette át. Újdonság, hogy immár a Pentax is lehetővé teszi a státusz képernyőn megjelenített paraméterek közvetlen módosítását. Az állapotképernyőn a következő információk láthatók: üzemmód, akkutöltöttség, zársebesség, hátralévő képek száma, rekeszérték, fókuszhelyesség visszajelzése, expozíció-kompenzáció, majd alattuk a státusz képernyőn is módosítható paraméterek: vakumód és vakuteljesítmény-kompenzáció, kioldás módja ill. sorozatmód, fehéregyensúly, érzékenység, kép- (szín-)mód, fókuszmód, fénymérés módja, stabilizátor állapota, digitális szűrő, képformátum, felbontás, tömörítési fok.

A kereső, legalábbis a benne látható kép mérete maradt a régi, amely gyári adatok szerint 0,85×-es nagyítású, 96% lefedettségű pentatükrös. Ezekből az adatokból 21,5 fok alatt látszó keresőkép számítható, illetve 54%-os képméret (a képzeletbeli 1x-es nagyítású, 100% lefedettségű keresővel ellátott kisfilmes gép keresőképéhez képest, amelyben egy tárgy 50 mm-es objektívvel ugyanakkorának látszik, mint a valóságban). Méréseink igazolták a gyári értékeket, a kis eltérés mérési pontatlanságból adódhat: 21,2 fok alatt látszó keresőkép, ez megfelel egy 17″-os LCD 92 cm-ről, egy 19″-os LCD 102 cm-ről adódó látványának. A kereső lefedettségének mért értéke megegyezik a specifikációkban megadottal.
A szemüveggel rendelkezők számára a keresőt dioptria-korrekciós lehetőséggel is ellátták -2,5..+1,5 dioptria tartományban, melyet a felette lévő csúszkával állíthatunk be.

A mattüveg és a státuszsor azonban jelentősen eltér a K200D-étől. A fókuszterületek helye jól látható, de az élességállítás sikerességéről nem kapunk itt visszajelzést, csak az állapotsorban.
A Pentax K-m keresőjének állapotsorában a következőket láthatjuk: vaku használata (vagy szükségessége), automatikus témamód választás és a választott témamód kijelzése, stabilizátor működése, zársebesség, rekeszérték, fókusz visszajelzés, expozíció-kompenzáció, hátralévő képek száma vagy érzékenység, kézi élességállítás ill. fénymérés rögzítése (* jellel).

Élességállítás, fénymérés

A legkomolyabb megkötést az automatikus élességállítás területében foganatosították. A gépben elvileg 5 pontos, fáziskülönbség-érzékelésen alapuló fókuszrendszer dolgozik, de gyakorlatilag vagy a gép választ automatikusan fókuszterületet, vagy lekorlátozzuk annak működését a középső fókuszpontra. Nem túl megszokott dolog ez a tükörreflexes világban. Persze az sem, hogy a fókuszhelyességről nem kapunk vizuális visszajelzést a keresőben (a fókuszkeret piros felvillantásával), csak az alsó státusz sorban. Az automatikus élességállítás -1 és 18 Fé között működik biztonságosan.

A fénymérés háromféle módon történhet: 16 szegmenses mátrix, középre-súlyozott átlag, valamint szpot módon. A fénymérések közötti váltást csak a menüben tehetjük meg, ehhez nincs külön kezelőszerv.

Vaku

A vaku felnyitása gombbal történik, s azt a fényképezőgép nem nyitja fel helyettünk. Ez azért furcsa egy alsó belépőszintű géptől, hiszen mit ér a teljesen automata üzemmód, ha a gép a vakut nem pattintja fel automatikusan.

A felnyitott villanó az optikai tengelyhez képest 7 cm-rel kerül feljebb. A teljesítménye ISO 100-nál 11-es kulcsszámú, amely ISO400 esetén, F4-es rekesznél 5,5 méter hatótávolságú. A szinkronidő maximuma 1/180-ad mp. A vaku teljesítménye kompenzálható, -2-től +1 Fé tartományban, 1/3-ad Fé lépésekben. Ha a vaku felnyitott állapotú és a fókuszáláshoz nincs elegendő fény, a vaku többszöri gyors felvillanásával segíti az AF rendszert. A felvillanások viszonylag nagy frekvenciájúak, teljesítményük azonban nem túl nagy. Ám a pontos élességállításhoz 3-4 m-ig ez is elegendő.

A beépített vaku üzemmódjai között a következőket találjuk: automatikus, derítés, automatikus vörösszem-hatás csökkentéssel, derítés vörösszem-hatás csökkentéssel és vezeték nélküli. A vörösszem csökkentést a gép egy előzetes vakuvillanással valósítja meg. Második redőnyre való szinkronizálás a beépített vakunál nem lehetséges.

A fényképezőgépre természetesen vakupapucsot is helyeztek, amely a Pentax rendszervakuit, ill. más gyártók középpontos érintkezőjű vakuit fogadja. Külső vakuszinkron kimenet nem került a vázra.

Csatlakozók, akku, memóriakártya

A fémből készült állványmenetet pontosan az optikai tengely alá helyezték. Érdekes, hogy a menet mélysége a szokásosnál némiképp kisebb, így a Manfrotto állványtalpam csavarját nem is sikerült olyan mélységig becsavarni, hogy a talp stabilan rögzüljön a gép alsó részéhez. Ezt idáig csak egyetlen másik gépnél tapasztaltam, de az egy ultrakompakt Casio volt. Ott ezt valahogy könnyebben elnéztem. A gépet állványra helyezve mind a kártya, mind az akkumulátorok cserélhetők maradnak anélkül, hogy a gépet le kellene szerelnünk az állványról.

A kártyafoglalat a markolat jobb szélén került kialakításra, egy műanyag ajtó mögött. A kártyafoglalatba SD és SDHC kártyát helyezhetünk, a használati útmutató MultiMedia kártyáról nem tesz említést. A fényképezőgép kinyitott kártyaajtóval is működőképes.

A gép egyetlen csatlakozóját bal oldalra helyezték, egy műanyag fedlap mögé. Ez szolgál USB- és videokimenetként egyaránt. DC bemenetnek és vezetékes távkioldónak nem alakítottak ki csatlakozót.

Az akkumulátorokat a markolatba kell helyeznünk, az elemtartót rugós retesszel védik a véletlen kinyílás ellen. Az elemtartóba 4 db AA méretű akkumulátort, alkáli vagy Li elemet, illetve 2 db egyszer használatos CR-V3 lítium elemet, vagy RCR-V3 újratölthető Li-ion akkumulátort tehetünk.
A nálunk járt béta fényképezőgép ugyanazt a problémát produkálta, mint az előzőleg tesztelt végleges változatok, vagyis még részben töltött akkumulátorokkal már nem hajlandó működni.