Régi-új cég
A Sony név hallatán az utca emberének minden bizonnyal valamilyen szórakoztató elektronikai termék fog eszébe jutni: walkman, minidisc, discman, tv, videó, kamera, dvd-lejátszó/felvevő, plazma tv, esetleg playstation. Ha viszont egy fotóst kérdezünk meg, mi a véleménye a Sonyról, már egészen más a helyzet. Ha az illető régi motoros, esetleg még mindig a filmes fotográfia mellett tart ki, akkor vélhetőleg csak legyint egyet. Legalábbis néhány hónappal ezelőttig biztosan legyintett volna. De még ha a digitális fotózásban is jártas, akkor sem biztos, hogy komoly gyártónak tartotta, annak ellenére, hogy egyike volt azon cégeknek, akik közel húsz évvel ezelőtt elkészítették az első digitális fényképezőgép prototípusait.
Ez sajnos hazánkban igen jól megfigyelhető. Nyilván nem kell túlmagyaráznom az olvasónak, hogy mennyi fórumon, levelezőlistán, magánvéleményben lehet érezni, hogy a Sony-t nem tekintik komoly fényképezőgép gyártónak, annak ellenére, hogy igen nagy tapasztalattal rendelkezik a CCD-k, az LCD-k és a mikroprocesszorok gyártásában, illetve a Lítium-ion akkumulátorok fejlesztésében, vagyis a digitális fényképezőgépek legfontosabb részeinek megalkotásában. A cég kompakt gépeibe ráadásul a neves Carl Zeiss-szel együttműködve készíti az optikákat, így e téren sem érheti szó ezeket a gépeket. A képérzékelő gyártás annyira nagy volumenű, hogy sokan nem is gondolnák, mennyi más gyártó használja fel ezeket a CCD-ket. Nem csak a kompakt gépekre kell gondolni, hanem a tükörreflexesekre is. Jóformán azt lehet mondani, hogy a Canonon, a Fujifilmen és az Olympuson kívül az összes 6 Mpixeles D-SLR-ben Sony CCD dolgozik.
Néhány hónapja azonban kicsit megváltoztak a körülmények, mivel a KonicaMinolta veszteségei miatt bejelentette, hogy kiszáll a fényképezőgép üzletágból. A cég ezen részét a Sony úgymond készségesen fel is vásárolta, nem is csoda, hiszen egy korábbi megállapodás már „összekeverte” a Sony és KonicaMinolta fejlesztéseket, így célszerű volt megvédeni azokat más gyártóktól. A sok millió jenbe került fejlesztések így tehát nem kerültek más kezébe.
Ügyes belépés
A Sony ezidáig csak a kompakt és bridge kategóriában szerepelt fényképezőgépeivel. Bár már korábban is keringtek hírek arról, hogy a Sony együttműködik a KonicaMinoltával a tükörrefleses digitálisok fejlesztésében, a cég első saját D-SLR-jének bejelentésére érdekes módon a KonicaMinolta megvételét követően került sor. Ettől a ponttól kezdve viszont a Minolta kedvelői fogják árgus szemekkel figyelni, vajon a Sony képes lesz-e megfelelő szinten folytatni a patinás Dynax sorozatot.
Megjelent hát az első digitális tükörreflexes, melyen a Sony név csillog. A Sony Alpha gépcsaládjának első tagja a DSLR-A100 nevet kapta. A gép persze kísértetiesen hasonlít a KonicaMinolta Dynax 5D-re, de az átcímkézésen kívül komoly fejlesztések is történtek, így méltó folytatása a Dynax/Maxxum vonalnak, noha e név ezentúl nem fog szerepelni fényképezőgépen. A váz elkészítésén túl az objektívek kérdése is megoldottnak látszik, hiszen a néhai Minolta objektívek továbbra is használhatók, valamint a Carl Zeiss Sony felirattal készít ehhez a géphez is remek objektíveket – no persze a névre jellemző borsos áron.
Persze nem csak a Minolta, hanem a Sony rajongói, felhasználói is kitüntetett figyelemmel kísérhetik az Alpha rendszer bevezetését. Számukra rossz hír, hogy az Alpha nem egy igazán Sony termékcsalád lesz, hanem valójában a Minolta Dynax/Maxxum sorozat folytatása. Így hát a Sony eddigi vakui nem lesznek használhatók, szemben a Minolta eddigi rendszervakuival.
Külső
Mint említettem, a DSLR-A100 tulajdonképpen a KonicaMinolta Dynax 5D vázra épül. Ez olyannyira igaz, hogy a gombok nagy része is változatlan maradt. Persze kis csinosítás történt a vázon is, a Dynax 5D a szögletesség jegyében készült, a Sony A100-at viszont már inkább a lekerekített, gömbölydedebb formavilág jellemzi. No de ez elég szubjektív, hogy kinek melyik tetszik jobban, de én személy szerint nem vagyok oda a túl szögletes dolgokért. Egy kis apró lekerekítés, pici ívesség és máris hatásosabb az összkép.
A markolatot is kicsit átalakították, ez is kissé kényelmesebbé vált.
A Sony Alpha családjának „hivatalos” színe a kissé rikító narancssárga, amely a dobozon kívül a bajonett külső ívén, az előlap α jelén és az új objektívek felcsavarásának pozícióját jelző kis bütykön jelenik meg. Ezen kívül a nyakpánton is találhatunk ilyen színt.
Ami már első ránézésre megtetszett, az az exponáló gombot és a vezérlőtárcsát körülölelő fényes rész, ami mintegy ékszer díszíti a vázat. Ugyanilyen hatású díszcsík fut végig a felnyitható vaku két oldalán, ami szintén növeli a gép szépségét.
Kezelés
Ami a kezelhetőséget illeti, nos, remekül sikerült. A gép felső részén elhelyezett bal oldali tárcsa a legfontosabb beállítások elvégzését teszi lehetővé pillanatok alatt. A Dynax 5D-n ezen a helyen csak a fehér-egyensúlyt beállító tárcsát találtuk, ehhez képest itt már az érzékenységet, a dinamika-tartomány kiterjesztést, a fénymérést, a fókusz területet és a vaku módot is beállíthatjuk. Bár nem mindenkinek tetszik a tárcsa forgatós megoldás, főleg akkor, ha többször állítja egymás után az érzékenységet és a fehér-egyensúlyt, mert ez esetben bizony sűrűn kell a tárcsát a megfelelő helyre forgatni.
A másik oldalra került az üzemmód tárcsa, ahol a szokásos automata, program, rekesz- és zársebesség előválasztás, valamint kézi módokon kívül 6 témamódot helyeztek: éjszakai, naplemente, sport, makró, tájkép és portré.
Az exponáló gomb egy kicsit bentre sikeredett, de ez már a Dynax 5D-nél is így volt. A Sony gépeinél nekem eddig jobban kézre állt a kívülebbre helyezett elsütő gomb és az alá épített vezérlőtárcsa megoldása. No de érthető, hogy itt miért maradt így, talán majd a következő modellnél, egy igazi Sony váznál ez is megváltozik.
Az exponáló gomb egyébként kissé keménynek tűnik, a többi gép után szokatlannak hat, de azt nem merném állítani, hogy ez zavaró is lenne. Egy idő után biztosan fel sem tűnne.
Fotózás közben nagyon tetszett a mélységélesség ellenőrzésére szolgáló gomb. Nem mintha nem láttam volna még ilyet, inkább csak az fogott meg, hogy – mint a Dynax 5D-nél – olyan jól sikerült helyre került, hogy kisujjal tökéletesen kezelhető (a Canon bal oldalra helyezett gombja a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kényelmes megoldásnak).
Ami viszont picit zavaró volt, az a keresőbe nézéskor induló AF. Helyes használat során ez nem is gond, sőt kicsit gyorsítja a használatot, viszont a nyakban lógatott gépnél folyton beindult az élességállítás, ami egyrészt idegesítő, másrészt feleslegesen fogyasztja az akkunk energiáját. Szerencsére ez a funkció kikapcsolható, de az is megoldás, ha a gépet kapcsoljuk ki, hiszen a bekapcsolási folyamat kb. 1,5 mp alatt végbemegy, így sok időt nem vesztünk vele.
Fotózás után az LCD-n visszanézhetjük a készített képeket, melyekbe 12x-es mértékig nagyíthatunk (a Dynax 5D-nél max. 4,7x-es nagyítást használhattunk). Ezeket a képeket akár egy gombnyomással el is forgathatjuk, vagy megnézhetjük az expozíciós adatokat, ahol még a gyújtótávolság is szerepel a feltüntetett értékek között. Ennél a részletes nézetnél a kép alatt látható a hisztogram, a képen magán pedig felváltva villognak a bebukott valamint a kiégett részek. Igazán hatásos és remek megoldás.
Újdonságok, egyedi szolgáltatások
A CCD eltolós mechanikus stabilizálást a KonicaMinolta találta ki. Ezt több gépükben alkalmazták is, kompakt ultrazoomokban és tükörreflexesekben egyaránt. Ennek a megoldásnak az egyértelmű előnye, hogy így szinte bármilyen optikát tehetünk a gépre, a stabilizátort használhatjuk. A hatékonyságáról már megoszlanak a vélemények, vannak, akik azt vallják – megjegyzem, nem ok nélkül – hogy az optikai stabilizálás hatékonyabb, főleg nagyobb gyújtótávolságoknál, az viszont tagadhatatlan tény, hogy így nem kell külön stabilizátoros optikát keresgélni és vásárolni.
A CCD stabilizálást a Sony is átvette, igaz, az AntiShake elnevezés helyett a saját Super Steady Shot szövegét használja, annak ellenére, hogy ezzel a névvel már adott ki optikailag stabilizált ultrazoomot.
A stabilizáláson túl a CCD mozgatást a Sony a képérzékelőre jutó por lerázására is felhasználja, ezzel az Olympus után a Sony lett a második cég, aki erre is figyel. Ez persze kissé megnöveli a bekapcsolás idejét, de okos módon a hosszabb ideig tartó CCD rázás a gép kikapcsolásakor megy végbe.
A por CCD-re kerülését egyébként egy új réteg is próbálja megakadályozni. Az Indium-tin oxid (In2O3) vékony rétege jelentősen csökkenti a sztatikus elektromos feltöltődést, amely így nem fogja magához vonzani a porszemeket.
Újdonság a képfeldolgozást végző Bionz processzor is, amely többek között a dinamika-tartomány optimalizálását is elvégzi (DRO – Dynamic Range Optimizer), ezen kívül képzajt szűr és nagy sebességének köszönhetően „végtelen” JPEG sorozat készítését is lehetővé teszi. Apropó soprozat: a 3 kép/mp sebesség jó érték, ezt RAW formátumban 6 képig képes tartani, míg JPEG esetén megfelelően gyors kártyával a teljes kapacitást megtölthetjük. Ez viszont már igencsak ritka, főleg ha figyelembe vesszük, hogy egy 1000 dollár alatti vázról van szó.
Manapság már több olyan fényképezőgép gyártó van, aki a magyar nyelvű menüt is beépíti fényképezőgépébe. Találkoztunk már ilyennel a Canontól, a Samsungtól, de akár a Sonyt is említhetném. Ezek viszont eddig csak a kompakt vagy bridge gépekre terjedtek ki. Olyan még nem volt, hogy egy digitális tükörreflexes fényképezőgépet kibontva dobozából magyar menü fogadjon minket.
Képérzékelő
Egyértelműen újdonság, mégis külön kezeljük fontossága miatt. A Sony 6 Mpixeles APS-C méretű ICX413 szenzorát jópár gépen keresztül használták, mint ahogy cikkünk elején említettem, más gyártók is. E felett persze már eljárt az idő, furcsa lett volna, ha még mindig csak a jó öreg 6 Mpixeles CCD-t használták volna. No nem mintha ez a felbontás nem lenne elég.
A Sony Alpha DSLR-A100-ba tehát egy új fejlesztésű képérzékelőt raktak, ami talán annyira nem is új. A szemfülesebbek már biztos észrevették az adatlapok alapján is, hogy ez a CCD bizony adatai alapján igencsak hasonlít a Nikon D200-ban lévőhöz, sőt, lehetséges, hogy meg is egyezik azzal. Hisz’ a Nikon is használta a Sony ICX413-at, a D2X/D2H sorozatában LBCAST érzékelőt használ, a D200-nál pedig nem említette, hogy miféle helyről származik a CCD-je. Gyanús, de tényekkel alátámasztani nem tudjuk.
A 23,6×15,8 mm méretű CCD-ről 10,2 millió képpontot használunk a képalkotás során. Az érzékenység ISO100-tól indul, majd 1 Fé-es lépésekben érhetjük el az ISO1600-at. Természetesen a szükséges érzékenységet a gép is kiválaszthatja helyettünk. Ezen kívül lehetőség van LowKey fotók készítéséhez ISO80, HighKey fotókhoz ISO200 használatára is. Nincs viszont ISO3200, pedig a Dynax 5D-nél még volt.
Legnagyobb felbontásban 3872×2592 pixeles képeket készíthetünk, de rendelkezésünkre áll a 2896×1936 pixeles is (minő véletlen, a D200-ban is pont ez a második felbontás), valamint a HDTV felbontásához hasonló 1920×1280 (16:9 oldalarányra vágással pontosan HDTV felbontás érhető el).
LCD
A hátlapra szerelt 2,5″-os folyadékkristályos megjelenítő nem csak a kész képek visszanézésére, hanem státuszkijelzésre is szolgál. A Dynax 5D/7D-nél megismert módon ez ráadásul összeköttetésben van az orientációs szenzorral is, amely azt eredményezi, hogy a gép portré állásában is olvasható marad a szöveg, hiszen az LCD-re kerülő tartalom is automatikusan elfordul 90 fokkal, akár jobbra, akár balra fordítjuk a gépet.
Vaku
A gépre szerelt vaku sem a gép által, sem gomb által nem pattintható fel. Egyszerűen nekünk kell felnyitni, ha használni szeretnénk. A villanó viszonylag magasra emelkedik, így a vörös szemekre kevésbé lesz hajlamos a gépünk, feltéve, hogy a beépített vakut akarjuk használni. Ez egyébként AF segédfényként is funkcionálhat, ekkor gyors stroboszkópikus villanásokkal világítja meg a témát.
Külső vaku fogadására a Minoltáknál megszokott 4 érintkezős vakupapucs szolgál, ahová a Minolta korábbi rendszervakuit, vagy az új Sony Alpha vakukat helyezhetjük. Középpontos érintkezőjű vakut nem használhatunk az A100-zal.
Szinkron kimenetet külön nem helyeztek el a gépen, de opcionális adapter segítségével ez is megoldható.
Memóriakártya, akkumulátor
A Sony Alpha DSLR-A100 az első olyan Sony fényképezőgép, amely nem rendelkezik valamilyen MemoryStick aljzattal. Azt persze nem mondhatjuk, hogy a cég nem biztosította a MemoryStick A100 általi támogatását, mert a dobozban találunk egy CF-MS Duo adaptert, amelyet a CompactFlash foglalatba helyezve MemoryStick Duo vagy Pro Duo kártyákat is használhatunk.
A kompatibilitás tehát adott, ha rendelkezünk már ilyen kártyákkal, akkor használhatjuk az A100-ban is. A sebesség elérése érdekében azonban célszerűbb CompactFlash kártyát alkalmazni.
A gép energiával való ellátását Li-ion akkumulátor biztosítja. Az NP-FM55H 7,2V-os, 11,5Wh energiatároló képességű (1600 mAh kapacitású). Ennek töltését külső töltőben végezhetjük.
A csatlakozókat kétoldalra helyezték, bal oldalon találjuk a DC bemenetet, míg jobb oldalon a kártyafoglalatot fedő ajtó mögött az USB és AV kimenet kombinált csatlakozóját.
Sorozat, sebesség
Sorozat módban mint írtam, 3 kép/mp sebességgel készíthetjük a képeket. Ez akár a teljes kártyakapacitásig is tarthat, amennyiben lemondunk a RAW formátumról.
Hagyományos sorozaton kívül készíthetünk automatikus expozíció-eltolás sorozatot is, 3 képig, ±1/3 Fé lépésközzel, valamint fehér-egyensúly sorozatot is.
Az élességállítás a kitobjektívvel jó sebességű, bár a szélső és átlós fókuszpontoknál érezhetően lassul. A bekapcsolás a CCD rázás miatt az átlagosnál kissé lassabb lett, de ezen kívül a gép sebessége szép, sehol nem akadályoz. A kész képekbe lapozás is gyorsan történik, valamint a lapozás sem lassú.
Képminőség
Úgy tűnik, ennek a CCD-nek is ISO200 a legjobb érzékenysége, mert képzaj szempontjából talán ez a legkevésbé zajos és még jó részletességű. Egyébként az ISO100 és ISO200 még szép képeket eredményez, bár a tükörreflexesek között azért kissé zajosnak érezhető. Azt azért vegyük figyelembe, hogy a tesztképek nyári 32 fokos forróságban készültek, tűző napsütésben, ahol a gépváz fekete színe miatt könnyedén fel is forrósodott. Ezek a képek tehát nem 100%-ban összehasonlíthatók az oldalunkon máskor megjelent érzékenység tesztképekkel, mert azok szobában, kellemesebb időben készültek. Ennek ellenére érdemes megnézni őket, s összevetni más nyári tesztképekkel, pl. Nikon D70s, Olympus E-300, stb.
Érzékenység – zajtartalom
Gyári tartozékok
A Sony DSLR-A100 nálunk járt kit változatának dobozában a vázon, a kezelési útmutatón és a szoftver CD-n kívül a következőket találtuk:
- NP-FM55H 7,2V 11,5 Wh Li-ion akkumulátor
- Külső akkumulátor töltő
- USB és videó kábel
- Nyakpánt
- Bajonett kupak
- CompactFlash – Memory Stick Duo adapter
- Sony DT 18-70mm/F3,5-5,6 optika (csak a kit változatban)
- Sony DT 75-300mm/F4,5-5,6 optika (csak a dupla kit változatban)
Értékelés
A Sony Alpha DSLR-A100 bizony ígéretes gépnek tűnik. Jelenleg ez az egyetlen olyan belépőszintű tükörreflexes, amely eléri, sőt kicsit túl is lépi a 10 Mpixeles lélektani határt. A gép szolgáltatásai remekbe szabottak, az ISO3200 igazából annyira nem is hiányzik. A tükörfelcsapás ugyan kissé hangos, csendesebb környezetben akár feltűnést is okozhat.
A Super Steady Shot CCD stabilizálás viszont nagyon jól jön kevés fénynél való fotózáskor, s ez bizony kiemelkedő tulajdonsága az A100-nak.
Unikumnak számít a tükörreflexesek között a magyar nyelvű menü is, melyet jelenleg csak a Sony A100 tudhat magáénak (elméletileg az Olympus fényképezőgépekhez is készülnek más nyelvű menük is, de tükörreflexeshez még nem készültek el ezek a frissítések).
A Sony Alpha DSLR-A100 összességében az alig egy napos ismerettség után pozitív élményekkel gazdagított. Kényelmes, jól használható masinát ismertem meg, olyan szolgáltatásokkal, melyek igazán egyedivé teszik. A Minolta, illetve most már Sony objektívek között pedig jópár olyat találhatunk, amely méltó lesz a 10 Mpixeles felbontás kiszolgálására is.
A fényképezőgépet a Sony Hungáriától kaptuk kölcsön tesztünk idejére. Köszönjük!
Ha a bemutatóink segítettek a gép kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja az oldal működését. Köszönjük!
Tesztfotók
Tesztfotóinkat a dupla kit változat két objektívjével, a 18-70 mm-es és a 75-300 mm-es zoomokkal készítettük.
