AF, sorozat, élőkép
Élességállítás
A Sony Alpha DSLR A380 az előd élességállító rendszerét örökölte. 9 fókuszmezőt kapunk ugyanabban az elrendezésben. A középső mező most is keresztszenzoros, ami pontosabb élességállítást jelent. Körülötte négy pontot kapunk, illetve a sarkokban – vagyis az AF terület sarkaiban, nem pont a képmezőjében – további négy pontot. A fázisészlelésen alapuló AF rendszer optikai kereső (OVF) és élőkép (Live View) módban is használható. ISO100 érzékenységen 0 – 18 fényérték között működőképes a rendszer. Az autofókuszmód, és mező beállítások az Fn menüben található. A következő módok választhatók:
- AF-S: egyszeri élességállítás. A beállított fókusztávolság rögzül és új mérésig érvényben marad még a téma elmozdulás esetén is. Ha átkomponáljuk a képet, szintén az előzőleg meghatározott távolságra állít élességet a fényképezőgép. Statikus, nem mozgó témáknál használható.
- AF-A: automatikus AF. Statikus fotótéma esetén a készülék AF-S, vagyis egyszeri fókuszmódot használ, míg mozgó témánál AF-C (folyamatos) módra vált.
- AF-C: folyamatos autofókusz. Mozgó témáknál ajánlott beállítás. A beállított élességi távolság folyamatosan változik ha a képet átkomponáljuk vagy a fókuszmező be eső téma elmozdul (közeledik vagy távolodik).
Fókuszmező szerint háromféle módot állíthatunk:
- Széles: az AF rendszer automatikusan választ egy mezőt a kilenc közül. Jellemzően azt, ahol jól elkülöníthető, éles, kontrasztos témát talál. Ez nem biztos , hogy megegyezik az általunk elképzelt fókuszhellyel. Az AF gomb lenyomásával a középső mezőt választhatjuk ki.
- Középpontos: a fényképezőgép csak a középső mezőt használja, minden esetben az alá eső témára állít élességet. Ez a mérőmező a legpontosabb mind közül.
- Helyi: A felhasználó szabadon választhat a kilenc AF-pont közül az iránygombokkal. Az AF gomb lenyomására a középső pont lesz aktív.
Az automata élességállítás az élőképnél írtakhoz hasonlóan az exponáló gomb félig lenyomott állapotában, vagy az AF gombra indul. A menüben beállíthatunk szemindítású AF módot is, amely a kereső betekintő nyílása alatti szenzor leárnyékolásakor (pl. ha a keresőbe pillantunk) aktiválja az automata élességállítást. A megtalált élességet az aktuális mezőben felvillanó vörös pont, vagy a státuszsor elején kigyulladó zöld lámpácska jelzi.
Gyenge fényviszonyok között az élességállítást a vaku gyors villanásai segítik. Ha szükségét érezzük, letilthatjuk ezt, s használhatjuk az opcionális rendszervaku hatékonyabb segédfényét.
SSM, vagy az újabb SAM objektíveknél a gép bajonettje melletti AF/MF (auto/manuális fókusz) gombnak nincs különösebb jelentősége, ekkor ugyanis az objektív fókuszmotorját használja a gép. Ha az objektív hasonló kapcsolója AF állásban van a gépen hiába használunk MF módot, az élességállítás így is automatikus lesz. Kézi élességállításnál az objektív fókuszgyűrűjét kell használnunk, és az optikai keresőre, valamint szemünkre hagyatkoznunk. A fókuszpontok ilyenkor nem villannak fel, de megfelelő élességnél a státuszsor fókuszvisszajelző lámpája működik.
Sorozat fényképezés
A sorozat módok ezen a modellen a négyirányú vezérlőgomb bal irányával választhatók ki. Hagyományos sorozatokból csak egyfélét kapunk ugyanazokkal a képességekkel, mint az elődben. Ez 2,5 kép/mp-es sebességet jelent, élőképnél pedig 2 kép/mp-et, amin talán nem ártott volna fejleszteni, hiszen még az A350-nek sem ez volt büszkesége. JPEG-ben elméletileg végtelen mennyiségű képet készíthetünk így, gyakorlatilag azonban memóriakártyánk kapacitása lesz a határ. RAW-ban szintén nagyon fontos a kártya, de nem csak a kapacitás, hanem a sebesség miatt is. A készíthető képek száma ezúttal is korlátlan, de egy idő után lassulni fog a sebesség. Egy gyorsabb kártyával akár 12-14 kép is készíthető érezhető lassulás nélkül. RAW+JPEG formátumnál kb. 3-4 felvétel után következik be a lassulás, de a gép ezután is folytatja a sorozatot. Pontosabb mérésekkel a végleges példány letesztelése után tudunk szolgálni.
Az automata sorozatok közül csak automatikus expozíció sorozatot használhatunk, 3 kép hosszan. A képek közötti expozíciós lépések 0,3 és 0,7 fényértékben adhatók meg.
A Képtovábbítási menüben találjuk az önkioldó beállításokat. Ezeknél 10 és 2 másodperces késleltetés illetve 10 mp letelte után 3, valamint 5 képes időzített önkioldó sorozat is választható.
Élőkép (Live View)
Az élőkép szolgáltatás az A380-ban is megmaradt. A kereső betekintő nyílásának közelében található a LiveView érzékelő, melyre egy enyhén változtatható szögű tükör segítségével kerül az objektívből a főtükörre jutó kép. A segédtükör állását és egyben az élőkép szolgáltatást a kereső melletti Live View/OVF (élőkép/optikai kereső) gombbal kapcsolhatjuk. Alsó állásban a tükör a a betekintő nyílás felé, felfelé tolva a gombot a az élőkép szenzor számára közvetíti a képet.
A Sony megoldása viszonylagos egyszerűsége miatt számos előnyt és hátrányt is tartogat. Hátránya a már említett kisebb keresőkép, valamint az, hogy az élőkép lefedettsége is korlátozott. Ennél a modellnél kb. 90%-át látjuk a tényleges képnek. Az élőkép szenzorra jóval kevesebb fény jut, így elég komoly az erősítése, ami gyenge fénynél látható zajosodást okoz (szerencsére csak az élőképen). Ezen kívül a fénymérési tartomány is beszűkül, mintegy 3 fényértékkel.
Előnye viszont, hogy nagyon egyszerűen használható, hasonlóan a kompakt gépekhez. Nincs bosszantó tükörcsapkodás sem. A tükör végig az eredeti állapotában van, így élőkép alatt is a gyors fáziseltoláson alapuló élességállítás használható, a megszokott 9 fókuszmezővel. A képen láthatjuk a normál kereső mattüvegébe mart kijelzéseket, fókuszkereteket is, de az aktuális élességállítási mezőt egy zöld kerettel is kijelzi a gép. Az autofókusz a vezérlőgomb közepén lévő AF gombbal, vagy az exponáló gombbal aktiválható, de használhatunk kézi élességállítást is, ha MF módra kapcsolunk az objektíven. Ebben az esetben is megmarad viszont a fókuszvisszajelzés. Az élességállító gyűrű forgatásakor a megfelelő pozícióban felvillan az élőképen a aktív fókuszkeret és az élességet jelző pont.
Az élőkép adatai pontosan megegyeznek a korábbi gépeknél kijelzettekkel, az alsó státuszsoron megjelenik a rekesz és záridő az expozíciós skála, valamint a bemozdulásra figyelmeztetés. A képmezőben élő hisztogram is bekapcsolható, de a DISP gombbal megjeleníthető az akku állapota, a képminőség/méret, a memóriakártya ikonja, a hátralévő képek száma, fehéregyensúly, DRO mód, a választott színeffekt, felvételi mód, hisztogram, vakumód, vörösszem kompenzáció, vaku teljesítmény, AF-mód ikon, AF mezőmód ikon, fénymérés és az érzékenység.
Képnagyítási lehetőség ezúttal sincs. Illetve hivatalosan nincs, de van egy úgynevezett Smart Teleconverter funkciónk, amely még külön gombot is kapott a gépvázon. A gombot lenyomva a telekonverterekhez hasonlóan 1,4x, újból lenyomva pedig 2x nagyítást kapunk. Ez nem csak egy egyszerű digitális zoom, amely csak élőképnél használható, de korlátozottan alkalmas lehet a komponálás alatti nagyított nézet bekapcsolására is. Nem véletlenül írtam, hogy „korlátozottan”, ugyanis interpolált, gyengébb felbontású nagyítást ad. Az apróbb részletek tehát nem ellenőrizhetők így sem. Maga a Smart Teleconverter egyébként nem interpolált digitális nagyítás, hanem a képszélek vágása. Teljes felbontásnál, 2X állásban nagyjából fele akkora felbontású képet kapunk (2416 x 1600 pixel), mint a max képméret, 1,4x nagyításnál a képpontok száma 3264 x 2716. A szolgáltatás akkor hasznos segítség, ha szükségünk van az objektív által nyújtott eredeti nagyításra, de a kép széleire nem. Ekkor a téma ugyanolyan felbontású marad a képen, mint max. képméretnél, de a körülötte lévő felesleges részt levágja a fényképezőgép.
Mivel a nálunk járt változatot még csak béta változatként kaptuk, az importőr kérésére további részletekbe, illetve tesztképek közlésére nem bocsátkozunk. Amint kapunk végleges, kereskedelmi forgalomba szánt verziót, természetesen a szokásos részletességgel fogjuk elemezni a gépet.
