A DSC-W sorozatról…
A Sony tavaly több, jelentős újítást tartalmazó digitális fényképezőgépet dobott piacra, gondoljunk csak a stabilizált ultrazoom DSC-H1-re, vagy a D-SLR-ek babérjaira törő DSC-R1-re. A kiemelkedő újítások mögött persze ott vannak azok a modellek is, amelyek nem a nagy zoomot kedvelők, nem a precízen beállítható, kiváló képminőségű modelleket előnyben részesítők számára készülnek, mint inkább azoknak, akik a fényképezőgépet emlékképek készítésére használják.
A DSC-P sorozat általános felhasználásra szánt kompakt gépei, a DSC-S sorozat komolyabb tudású, de néha kisebb méretű modelljei, illetve az ultravékony DSC-T sorozat után tavaly jelent meg a DSC-W új gépcsalád, amely már első tagjaival az igényes ultra-kompakt kategóriába sorolta magát, méretüknek és fém borításuknak köszönhetően. A DSC-W5/W15 és DSC-W7/W17 tavaly februári bejelentése után viszonylag hosszú csend következett ezen gépcsalád történetében, ám alig egy évvel később (vagyis most) megjelent két új modell, a DSC-W30 és DSC-W50, amelyek bár a csendesebb vizek kedvelőinek készültek, mégis jelentős innovációkat tartalmaznak.
 |
 |
A részletes műszaki paraméterekről most talán nincs is értelme itt külön írni, hiszen adatlapunk minden fontos adatot tartalmaz. Koncentráljunk inkább az érdekességekre.
 |
 |
Külső:
Aki ismeri a DSC-W5-öt, az tudja, hogy bár kis gépről van szó, azért eléggé vaskosra sikerült. Nem csoda, a két alkáli elemnek (vagy AA akkunak) kellő helyet kellett biztosítani (bár lehet hogy ez fordítva történt, előbb volt meg a hely, aztán került bele az olcsó akku?). Az új DSC-W50 azonban meglepetéssel szolgál e téren, méghozzá nem is kis mértékben. Az új modell a W5 mellett úgy néz ki, mint Julia Roberts Kirstie Alley mellett. Önmagában mindkettő kellemes látvány, de egymás mellett eléggé jelentős különbséget veszünk észre akkor is, ha nem akarjuk. A kis méret miatt e modell már Li-ion akkut kapott, méghozzá 3,6 V-os, 3,4 Wh energiatároló képességgel (~940 mAh).
 |
 |
Korábban a Pentax az Optio S30/40/50 sorozatával és az elcsúszó (Sliding-lens) rendszerű optikájával lekörözhetetlennek látszott, ám a Sony most mégis beérte, sőt. A W50 szinte milliméterre ugyanolyan széles, ám alacsonyabb és még vékonyabb is, mint a Pentax Optio S30-asa. S mindezt úgy, hogy a 3x-os átfogású optika megmaradt.
 |
 |
Kár azonban, hogy a W5 előlapján lévő kis kiemelkedést átalakították, a W50 elejére került vékony „pálcika” már csak díszcsíkként szolgálhat, a fogást nem teszi biztosabbá – no nem mintha attól kellene tartanunk, hogy a 150 grammos gépet erőfeszítésünk ellenére kirántaná kezünkből a gravitáció.
A W50 és a W30 csak tömegükben, LCD-jük méretében, illetve ebből következően az USB/videó csatlakozó kialakításában különböznek. Míg a W30-ra egy 2″-os képátlójú LCD-t helyeztek, a W50 2,5″-ossal büszkélkedhet, melynek hasznos képmérete 6,2 cm. A számok ez esetben nem feltétlenül érzékeltetik a méretbeli különbségeket, hiszen alapvetően egy kis gépre került egy egyébként nagy méretű kijelző. Egy rövid mesével viszont remélem át tudom adni e nagy megjelenítő hatását: épp e cikk írása közben számítógépem tetején ott állt egymás mögött a Sony DSC-W50-ese, és a saját Pentax Optio S30-asom. A Sony LCD-vel felém, a Pentaxnak viszont az optikáját láttam. Így hát fogtam magam és megfordítottam a Pentaxot, hogy lássam annak is az LCD-jét. Abban a pillanatban, amint megláttam a kis Pentaxom 1,5″-os LCD-jét a W50 2,5″-osa hátterében, hangos röhögő-görcsöt kaptam – még szerencse hogy nem panellakásban élek, a szomszédok valószínűleg furcsán néztek volna, ha összetalálkozunk. Egy szónak is száz a vége: a nagy LCD bizony robusztus hatású ezen a kis gépen.
 |
 |
Az ultrakompakt modellre került kezelőszervek nagy része az LCD-től jobbra került, a maradék a gép tetején található. Fent az exponáló gomb és a körülötte lévő zoomkaron kívül a bekapcsoló nyomógomb helyezkedik el. A jelentős vékonyítás miatt az üzemmódtárcsa is a hátlapon kapott helyet, ennek kezelése furcsa módon nem is kényelmetlen, csak talán eleinte kissé szokatlan. A négyirányú navigáló nyilak felvétel módban egy-egy külön funkció megvalósítására is használhatók:
– fel: vakumód,
– le: önkioldó,
– jobbra: makró mód,
– balra: exp. korrekció.
A nagy LCD ellenére a kis fényképezőgépre még átnézeti kereső is jutott. Ennek képe természetesen meglehetősen kicsi, ami még önmagában nem is volna nagy probléma, de tele állásban annyira eléletlenedik, hogy közel 1 dioptriával kellene korrigálni, hogy megfelelően képet adjon. No de ez legyen a legnagyobb bajunk, a lehetőségnek kell örülni, hogy így éjszaka, kevés fénynél is láthatjuk a témánkat, ha az LCD-n már erre nincs lehetőségünk.
Kezelés:
 |
Mint látható, a legfontosabb paramétereket külön gombbal állíthatjuk be, a ritkábban használtakat a szokásos Sony stílusú menüben kell keresnünk, amit viszont magyar nyelven is használhatunk. Az egy soros menün kívül teljes képernyős SetUp is rendelkezésünkre áll, sajnos a vörösszem hatás csökkentést csak itt tudjuk be- vagy kikapcsolni.
Az élességállítás 5 területen történhet, az AF rendszert gyenge megvilágításban narancs fényű segédfény támogatja, ennek hatótávolsága 2-3 méter. Ha még ez is kevés lenne, 5 előre definiált tárgytávolság közül kézzel is választhatunk: 0,5m, 1m, 3m, 7m, végtelen. A kevés fényben való fotózást nem csak az AF segédfény és a beépítet vaku segíti, hanem a DSC-S600-ban bevezetett nagy érzékenységű mód is. Az érzékenységet ugyanis akár ISO1000-ig emelhetjük, sőt, „nagy érzékenységű” témamódnál ezt a fényképezőgép is megteszi helyettünk. Ez utóbbi esetben a gép 1/3 blendénként választhat az érzékenységek közül, ISO80-1000 tartományból, figyelembe véve a használt gyújtótávolságot is. A kiválasztott értéket az LCD-ről le is olvashatjuk. Az üzemmódtárcsán egyébként megtaláljuk még a szürkület, szürkületi portré, hó, tengerpart, tájkép és lágy kattintás témamódokat is, valamint választhatunk teljesen automatikus módot is a program módon kívül.
Sebesség, videó:
A bekapcsolás fantasztikusan gyorsan történik, annak ellenére, hogy az objektívet még ki is kell tolni, a gép alig 2 mp alatt üzemkész állapotba kerül. Kellő mennyiségű fénynél szintén gyors az élességállítás: még tele állásban is 1 mp-nél jóval kevesebb idő kell a folyamat befejezéséhez. Nem tündököl viszont a W50 a sorozat módban. 3 képig tartó sorozata alatt kicsit kevesebb, mint 1 kép/mp-et mértünk.
A videófelvételt 640×480, vagy 160×120 pixeles felbontásban készíthetjük el, VGA felbontást használva 30 kép/mp frissítésű Fine (itt: Kiváló) minőséget is választhatunk. A felvétel során a zoomot nem változtathatjuk, még digitális zoomot sem használhatunk.
 |
 |
| gyári tartozékok | csoportkép a külön megvásárolható kiegészítőkkel |
Összkép:
A Sony DSC-W50 egy igen szép, kis méretű, formás ultra-kompakt gép, amely akár egy retikülben, akár egy férfi ingzsebben remekül elfér. Aki olyan fényképezőgépet keres, amit szinte mindig magával hordozhat, azoknak bátran tudom javasolni a kis W50-est – no persze csak akkor, ha a blendét, illetve zársebességet nem akarja kézzel beállítani. A nagy érzékenységű mód napjainkban a kompakt gépek egyik új extraszolgáltatása, a nagy LCD pedig már régóta számít a gyártók közötti versengés egyik tárgyának, ami itt bizony jól is sikerült. Az alumínium borítás nem csak széppé, de strapabíróvá is teszi a gépünket. Bár a nálunk járt változat még nem a végleges, kereskedelmi forgalomba kerülő modell, a képminőség megfelelő volt, egy ilyen méretű 6 Mpixeles géptől nem is szabad tűéles részleteket várni, főként nem az erősen zajszűrt magas érzékenységű képeken. A választott CCD felbontása kissé a „megpixel-háború” folytán annyi, amennyi, véleményem szerint egy ilyen kategóriájú gépnél ez már kicsit túlzás. Szerencsére a kis érzékelő miatt óriási képzajtól nem kell szenvednünk, ezen segít a beépített zajcsökkentő.
A fényképezőgépet A Sony Magyarországtól kaptuk kölcsön, köszönjük!
