A Panasonic Lumix DMC-LX1, FZ30 és FX9 fényképezőgépek teszjei az oldal alján található „Kipróbáltuk:…” linkek alatt olvashatók.
A Panasonic nagyon büszke arra, hogy bár nem tartozik a klasszikus fotós gyártók közé, a digitális fényképezőgépek legfőbb alkotóelemeit házon belül képesek előállítani. A Panasonic CCD lapkákkal már más gyártók gépeiben is találkoztunk, de a Venus névre keresztelt jelfeldolgozó processzor csak Panasonic fényképezőgépekben működik. Az SD memóriakártyák gyártása terén a Panasonicot a legjobbak között találjuk, és az akkumulátor gyártó részlegből származó termékek is széles körben ismertek. Két fontos alkotóelem maradt még, amire egy fényképezőgép gyártásakor szükség lehet: az optika és az LCD. Az előbbit a jól ismert Leica céggel közösen fejlesztik és gyártják, míg az utóbbi a Toshibával együtt alapított LCD gyárból érkezik a szerelőszalagokhoz.
A Panasonic 2005-ös őszi modelljeivel a szicíliai Taorminában ismerkedhettünk meg. Az ott kipróbált fényképezőgépek sajnos még sorozatgyártás előtti mintadarabok voltak, így az elkészült fotókat eredetiben nem közölhetjük, de cikkünk illusztrációi (a stúdió fotókat leszámítva) mind az új gépekkel készültek. A képminőség jóváhagyását leszámítva a gépek már hibátlanul működtek, így megfelelő társnak bizonyultak a hangulatos kisváros fotózásához.
DMC-LX1 – 16:9-es képarány
 |
Ha valaki az LX1-ről kérdez, akkor gondolkodás nélkül az új 16:9 oldalarányú képérzékelőről fogok neki beszélni. Ez ugyanis az első 16:9-es CCD, amit digitális fényképezőgépbe építettek. A különböző oldalarányok használatában konzervatívnak vallom magam (így TV-ből is hagyományos, 4:3 oldalarányút vettem) a Panasonic DMC-LX1-ese felnyitotta a szemem. Vannak ugyanis olyan témák, amikről csak azért készítünk 4:3 oldalarányú képeket, mert lusták vagyunk az elkészült fotókat otthon megvágni. Nade ha ezt már a fotózáskor egy kapcsoló elcsúsztatásával megtehetjük? Akkor is ennyire ellenállunk? Én megtörtem és egész nap veszettül kapcsolgattam az optikán lévő, egyébként jól kézreálló kapcsolót.
 |
 |
Az érzékelő lapka 16:9-es teljes felbontás mellett 8 megapixeles képet ad. 3:2 képaránynál az érzékelő két széle nem vesz részt a képalkotásban, így az elkészült kép 7 megapixeles lesz. A kompakt fényképezőgépeken megszokott 4:3 arányú képek 6 megapixeles felbontásban kerülnek a kártyára.
A 16:9-es CCD előnyeit videózáskor is élvezhetjük, hiszen legnagyobb felbontásban 848×480 pixeles felvételeket készíthetünk. Ezzel már a 16:9-es oldalarányú TV-k képernyője is teljesen kitölthető, így már van némi értelme az ilyen készülékek vásárlásának.
 |
 |
| Az oldalarány az optika tetején lévő csúszkával állítható | A tubus oldalán lévő kapcsoló az élességállítás működését szabályozza |
Kevésbé korszakalkotó, de mégis említésre méltó újdonság a négy iránygomb mellett a joystick megjelenése az LX1 hátlapján. Az apró gomb billegtetésével és benyomásával további funkciók érhetők el anélkül, hogy a menüben kellene keresgélnünk. Bár mind a négy iránygomb, mind pedig a joystick jól működött, meglátásom szerint a kettő együtt több zavart kelt, mint amennyi hasznot hajt. Ezért az új kezelőelemet előnyként inkább csak hosszabb használat (és megszokás) után emlegethetjük.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Szerencsére ez a kis gomb nem tudja elrontani a 4× nagyítású, természetesen Leica optikával szerelt LX1 használatának élvezetét. A készülék alapvetően jól tervezett, így nem csak az oldalarány kapott külön kapcsolót, de az élességállítás módja is ilyen módon választható ki. Ha az árát sikerül jól belőni, akkor a DMC-LX1 az idei ősz/karácsony egyik legnagyobb sikere lehet.
(Az indexkép generáló programunk láthatóan nem állt a helyzet magaslatán. Az elcsúszott képekért elnézést kérünk.)
 |
Majdnem SLR – FZ30
A nagy zoomos kategória egyik (ha nem a) legmeghatározóbb tagja az utóbbi fél évben a Panasonic DMC-FZ20-as volt. A fényképezőgépet épp egy éve nyáron mutatta be a gyártó és a nagy zoomtartományú, fix (ráadásul elég jó) fényerejű, optikai stabilizátor taggal felszerelt Leica objektívnek köszönhetően átrendezte az addig főleg Fuji, és Konica Minolta gépek által uralt piacot. A Panasonic új szereplőként „alázatosan” figyelte a vevők és a kritikus újságírók visszajelzéseit és megalkotta a DMC-FZ30-at.
 |
 |
Bár a névben szereplő szám egyszerű léptetése akár egy sima modellfrissítésnek is tűnhetne, nem lehet nem észrevenni, hogy egy teljesen megújult fényképezőgépről beszélünk. A felbontás 5 megapixelről 8-ra nőtt, és a pixelszám növekedésével együtt az érzékelőlapka is nagyobb lett, így a felbontás emelésével járó zajosodásra nem kell számítanunk, hiszen az új 8 Mpixeles CCD-n is pontosan akkora pixelek vannak, mint a korábbi 5 Mpixeles, de kisebb érzékelőn.
 |
 |
Teljesen megváltozott a gépre szerelt optika is. A korábbi modell 12×-es zoomtartományú, végig fix, f/2,8-as fényerejű optikája helyett ebben a gépben egy szintén 12×-es, de tele állásban f/3,7-es kezdő fényerejű objektívet találunk. Ez ugyan visszalépésként értékelhető, de ilyen zoomtartományon ez a fényerő még a tükörreflexes gépek között is rendkívül jónak számít. A cserét több változtatás is indokolja. A legfontosabb, hogy a bekapcsoláskor korábban kitolódó optikát egy teljesen belső lencsemozgatású rendszerre cserélték, aminek eredménye, hogy a korábbi közel 5 mp-es bekapcsolási időt kevesebb, mint 1 mp-re sikerült csökkenteni azzal, hogy nem kell minden alkalommal menetkész állapotba rendezni a lencsetagokat (persze a gyorsulás nem csak az optika érdeme). A másik ok, hogy erre a gépre a Panasonic mérnökei külön zoom és élességállítási gyűrűt tett. Míg az előbbi mechanikusan kötött a lencsékhez, így használati értéke azonos a tükörreflexes gépek optikáival, addig az élességállítást a gyűrű forgatása elektronikusan szabályozza. Bár korábban nem voltak kimondottan jó tapasztalataim ezzel a megoldással, a Canon PowerShot Pro1, illetve a drágább Olympus 4/3-os optikák megismerése óta tudom, hogy van jövője ennek a technológiának (az Olympus ilyen rendszert használ a profiknak 4/3-os optikáiban is). A Panasonic megoldása bár nem a legjobb (ezt a címet a 14-54-es Olympus Zuiko objektív viszi), de nem marad el a legjobbtól. Kompakt fényképezőgépek között ez az élességállító gyűrű biztosan az egyik legjobb. A kézi élességállítást egyébként nem is ez teszi igazán használhatóvá (bár a pontos vezérlés elengedhetetlen), hanem a teljes képernyőre kinagyítható élességállítási terület. Mivel a gép ilyenkor nem az LCD-re optimalizált képet interpolálja fel, hanem egy megfelelő felbontású képet alkot, a kézi élességállítás legalább annyira használható, mint egy belépő szintű tükörreflexes digitális fényképezőgép esetén. Figyelmesebbeknek valószínűleg feltűnt, hogy a nagyított képrészlet forrásaként nem a kép közepét említettem, hanem egy területről írtam. Ezt azért tettem, mert az élességállítási pont/terület a képen bárhova elmozgatható, akár élességállítás közben is. Ezzel a kép különböző részeinek élessége is kényelmesen ellenőrizhető, még az exponálás előtt.
A nagy zoomos gépeket gyakran kritizáljuk az AF segédfény hiánya miatt. Az FZ30-ason itt sem találtunk fogást. A Panasonic az automatikus élességállítás terén is nagyot alkotott.
 |
 |
A képek megkomponálásához, illetve fotózás után azok ellenőrzéséhez a nagy méretű (2″), 235.000 pixeles kihajtható és elforgatható LCD monitor, illetve az optika tengelye fölé helyezett 0,44″ képátlójú, 230.000 pixeles elektronikus kereső használható. A fotózási élményt nem csak a nagy felbontás, de szabadon beállítható dőlésszögű LCD is jelentősen növeli.
A többi új Panasonic géphez hasonlóan az FZ30-as is tud 30 kép/mp-es képfrissítési sebességgel VGA felbontású videofelvételeket készíteni. A mérnökök javítottak a gép fogyasztásán is, így CIPA szabvány szerint egy feltöltéssel 280 kép készíthető.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Ez a fényképezőgép fekete és ezüst színben lesz kapható (az ezüst színű is nagyon korrekt lett).
A gép mellett megújultak az előtétlencsék is. A korábbi 1,5× tele helyett ehhez a géphez 1,7× nagyítású optika lesz kapható, aminek tömege a megnövelt nagyítás ellenére kevesebb mint fele a korábbi modell tömegének (640g helyett 263g). Tele állásban előtétlencsével a nagyítás 20,4-szeres és olyan látószöget biztosít, mint egy 714 mm-es objektív kisfilmes rendszerben használva. A nagy látószögű előtétlencse képességei is javultak (0,8× helyett 0,7×), miközben tömege kevesebb mint a felére csökkent (460g helyett 195g). Az így elérhető látószög kisfilmes rendszerben 24,5 mm-es optikával valósítható csak meg.
A fényképezőgép kipróbálása után az az érzésem van, hogy a mérnökök ezt a gépet konkrétan a vásárlói igények és visszajelzések alapján tervezték meg. Nem lepődnék meg, ha a következő szezonban a nagy zoomos gépek etalonja az FZ30-as lenne.
(Az indexkép generáló programunk láthatóan nem állt a helyzet magaslatán. Az elcsúszott képekért elnézést kérünk.)
 |
DMC-FX9
A Panasonic DMC-FX9 a DMC-FX8-as nagyobb felbontású testvére. Megkapott minden újítást, amit az FX8-ban nem is olyan régen bejelentettek, csak az 5 megapixeles CCD-t cserélték 6 megapixelesre. A két modell így párban képviseli a Panasonic ultrakompakt ágát.
 |
 |
Az FX8-ban bemutatott étel, lágy bőr és baba témamódok mellett két új, a csillagos égbolt és a gyertyafény elnevezésű módot tettek még az FX9-be.
A csillagos égbolt módban akár 60 mp-es expozíció is beállítható, amivel nem csak az égbolt fotózható éjszaka, hanem hangulatosan megvilágított épületek is.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Panasonic DMC-FX9 három színben és kétféle felülettel lesz kapható. Az ezüst színű hagyományos bevonatot kapott, a feketét és a vöröset puha, lágy tapintású burkolattal látták el.
Venus Engine Plus és Venus Engine II
 |
| DMC-FX9 főpanel |
A Panasonic fényképezőgépek teljes irányításáért és a képek feldolgozásáért a Venus Engine nevű speciális processzor felel. A most bejelentett gépekben megtalálható Venus Engine Plus változat, a lapka harmadik generációjából való. Képességeinek többsége rejtve marad, jelenlétét leginkább a gyors működésben és a jó képminőségben lehet felfedezni. Az új generációs processzor gyorsabb reakcióidőt, nagyobb sorozatfelvételi sebességet, intelligensebb zajcsökkentést, kromatikus aberráció csökkentést, vignettálás csökkentést, nagyobb videó felbontást és jobb képminőséget ígért.
Az új áramkörnek köszönhetően az expozíciós késleltetés az FX9 esetén mindössze 0,006 mp, de az LX1 és az FZ30 esetén sem kell 0,01 mp-nél tovább várni.
Sorozatfelvétel módban másodpercenként 3 kép készítésére számíthatunk, ami 8 megapixeles képek esetén kompakt kategóriában nem rossz. Legjobb képminőségnél az FX9 6 db, az LX1 5 db, az FZ30 pedig 4db kép készítésére képes ilyen sebességgel egy sorozatban. Korlátlan sorozat módra kapcsolva a fényképezőgép olyan sebességgel készíti a képeket, ahogy azokat a memóriakártyára tudja menteni. Az új 20 MB/mp írási sebességű Panasonic SD kártyák használatával ebben a módban is szép sebesség érhető el.
Videó módban a korábbi QVGA felbontás helyett az új Panasonic fényképezőgépek VGA (640×480 pixel) felbontású videofelvételek készítésére képesek. A nagyobb felbontás mellett az érzékelőlapka kihasználtsága is jelentősen javult. Míg a korábbi modelleknél egy videó pixel előállításához az érzékelőn mindössze 2 fotódiódát használt az elektronika, addig az új rendszerben egy képpont 9 dióda adataiból áll össze. Ez nem csak jobb színreprodukciót és jobb felbontást, de nagyobb fényerőt, így ezen keresztül gyenge megvilágításnál világosabb felvételeket jelent.
A reakcióidő mellett az élességállításhoz szükséges idő is jelentősen csökkent, így az FX9 már 0,27 mp alatt képes élességet állítani.
Leica optika
A Leica optikára (de így vagyok a többi nagy névvel is) általában csak legyintek, mert bár tudom hogy fontos, a névre nem igazán adok. Ez talán azért is alakult ki bennem, mert ha valami jól működik, akkor azt nem annyira vesszük észre, mint mikor valami nem stimmel. Ha tehát egy optika olyan képet ad, amit elvárunk tőle, akkor az nem tűnik fel annyira, mint egy rossz rajzolatú objektív hibái.
 |
 |
A Panasonic és a Leica kapcsolata nem újkeletű, így ma már szinte minden Panasonic fényképezőgépben olyan optika található, aminek minőségét a Leica standardok biztosítják.
Optikai képstabilizátor
A Panasonic büszkeségének másik tárgya – nem ok nélkül – az optikai képstabilizátor, amit a most futó paletta minden modellje megkapott. A gép elmozdulását másodpercenként 4000 alkalommal mérő két giroszkóp egy lencse mozgatását vezérli, aminek hatására a kép még remegő kéz mellett is mindig a CCD-re esik. A gyári adatok szerint a képstabilizátor kb. 3 fényértékkel hosszabb (nyolcszor olyan hosszú ideig van nyitva a zár, mint normál esetben) expozíciós időt is lehetővé tesz, mint amit az általánosan elfogadott reciprok szabály engedne. Ennek hatását nem csak tele állásban használt optika mellett élvezhetjük, hiszen egy képstabilizátor gyengén megvilágított helyiségekben lehetővé teszi éles képek készítését akár vaku nélkül is.
 |
 |
Fogyasztás
Az utóbbi időben a kis videófelbontás mellett a Panasonic gépekre a legtöbb panasz a rövid akkumulátoridő miatt érkezett. A nagy fogyasztás a képstabilizátor működése mellett elkerülhetetlen, így ezt nem is igazán lehet hibának venni. Úgy néz ki azonban, hogy a Panasonic mérnökei komolyan vették a visszajelzéseket, mert jelentősen csökkentették a gépek fogyasztását (az elődmodellekhez képest) és a nagyobb szabadság érdekében az új gépekbe nagyobb kapacitású akkumulátorokat terveztek. Bár arra nem volt lehetőségünk, hogy szigorú akkutesztet készítsünk, az LX1 és az FZ30 akkumulátora gond nélkül bírta az egész napos eszetlen fotózást anélkül, hogy az akkumulátor töltöttségéből jelző skáláról akárcsak egy egység is elveszett volna.
SLR tervek
Az FZ30 tervezésekor a külső megjelenésért felelős mérnökök feladata az volt, hogy egy a tükörreflexes digitális fényképezőgépekhez hasonló fényképezőgépet tervezzenek. Az előadás közepén elejtett félmondatokból a miértre is megtudtuk a választ: a következő nagy projekt a Panasonic első tükörreflexes digitális fényképezőgépének a bemutatása lesz. Bár részleteket nem árultak el, annyi valószínűsíthető, hogy a 2006-ban piacra kerülő (tehát prototípusként már ma valószínűleg működő) fényképezőgép az Olympus által kifejlesztett 4/3-os szabványra támaszkodik majd. Az objektíveket várhatóan az Olympus adja majd, és – csupán spekulatív jelleggel – el tudjuk képzelni a Panasonic képstabilizátor megjelenését az Olympus egyes objektívjeiben is.
