Kipróbáltuk: Panasonic DMC-FZ30 teszt

0

Felépítés I.

A Panasonic DMC-FZ30 a korábbi FZ10 és FZ20 modellek által kitaposott ösvényt folytatja, a viszonylag nagy méretű gépváz, a tekintélyes zoomátfogású, és jó fényerejű Leica objektív már régóta jó tulajdonságai ezeknek a gépeknek. Igaz, a korábbi teljes zoomtartományban állandó f/2,8 fényerőtől az FZ30 esetében búcsút kell intenünk, itt már teljes tele állásban csak f/3,7 fényerővel dolgozhatunk. Újdonságnak számít az optika lencserendszeréhez mechanikusan kapcsolt zoomgyűrű, amely tükörreflexeshez hasonló fotózási élményt nyújthat. Az objektív másik érdekessége, hogy a gyújtótávolságtól függetlenül a mérete változatlan marad, vagyis a zoomgyűrűt tekerve a lencsetagok nem kifelé, hanem befelé mozdulnak.

A korábbi LCD-t nagyobb felbontású verzió váltotta fel: immár 230 ezer képpontból áll. Az LCD-t használaton kívül a gépváz belső felére fordíthatjuk, így védettebb a karcolásokkal szemben. Kb. 110 fokban hajthatjuk le a kijelzőt, ill. akár el is forgathatjuk 180 fokkal. Ez a föld felszínéhez közeli makrózást és a fej fölüli fotózást egyaránt megkönnyíti, de portré állásban már nem tudunk fej fölül egyszerűen fotózni (akik ismerik a Canon kihajtható LCD-it, azok számára könnyebben megérthető, hogy miért okoz problémát ezzel a géppel portré állásban fej fölül fényképezni).

A nagyobb kijelző természetesen a fogyasztást is megnöveli, s hogy ez ne eredményezzen kevesebb elkészíthető képet, az alkalmazott Li-ion akkumulátor kapacitását is feltornázták.





Az átlag feletti méretű váz és a nagy, jó fényerejű objektív természetesen megnöveli a gép tömegét is, amely így a kisebb és kompaktabb FZ5-ös modellének több mint kétszerese.

A DMC-FZ30 modellbe 1/1,8″ típusú, 8,3 millió teljes pixelszámú CCD került, amellyel legnagyobb felbontásban 3264×2448 képpontos fotók készíthetők. A 4:3 oldalarány helyett választhatunk akár 3:2 oldalarányt, de természetesen nem lenne a gép Panasonic, ha nem kínálna 16:9-es oldalarányt is. A különböző oldalarányoknál természetesen a felbontás értékek is különböznek, sőt a legtöbb lehetséges felbontást 4:3 oldalaránynál választhatjuk (8M, 5M, 3M, 2M, 1M). A 8 Mpixelnél kisebb felbontásoknál a Panasonic új Extra Optical Zoom „találmányának” rövidítése is láthatóvá válik. Ez – a Panasonic szerint extra optikai zoom – tulajdonképpen nem más, mint gyújtótávolságtól függő digitális képkivágás. Az ötlet egyébként nem rossz, hiszen ha tudjuk, hogy a 420 mm sem elég, és mindenképpen vágni kell a képből, akkor így ezt már a gép megteszi helyettünk, s még a kártyánk szabad helyével is spóroltunk. Bár tegyük hozzá, hogy így az objektív zoomgyűrűjére írt kisfilmes fókusztávolság értékek csak 8Mpixeles felbontásra vonatkoznak, az összes többi felbontásban akár jelentősen eltérhet a képkivágásunk a számértékkel megadottól. További furcsaság, hogy nemcsak nagyobb gyújtótávolságoknál, de teljes nagylátószögnél is elszenvedhet a kép digitális képkivágást, vagyis pl. 1Mpixeles felbontásban ha akarnánk sem tudnánk 35 mm-nek megfelelő gyújtótávolságot használni. Summa summarum a jó ötletet érdemes lett volna opcióként a gépbe helyezni, mert így nem biztos, hogy minden helyzetben azaz ideális, ha a képet kivágjuk.

Az elkészült fotókat kétféle JPEG tömörítéssel menthetjük el, valamint két, veszteségmentes és esetünkben tömörítetlen formátumot is használhatunk: RAW és TIFF. A TIFF fájlok köztudottan nagy méretűek, de a RAW formátumnál lehetne tömörítést használni. A Panasonic azonban nem tömöríti a feldolgozatlan képadatait, így a 16 MB-os fájlok gyorsan betölthetik memóriakártyánk tárhelyét.



Az új fejlesztésű, 14 elemet 10 csoportban tartalmazó objektív 7,4-88,8 mm gyújtótávolságú, amely az alkalmazott CCD-vel 35-420 mm-nek megfelelő képkivágást eredményez, kisfilmes gépre vonatkoztatva (8 Mpixelen). A fényerő nagylátószögnél a szokásos f/2,8, míg tele állásban kissé elmarad a kategória ultrazoom gépeinek átlagától: itt f/3,7 (igaz, az érzékelő mérete is nagyobb, mint az átlag).
Az optikába a Panasonic gépekből már jól ismert Mega O.I.S. képstabilizáló rendszert is beépítették, amellyel a gyártó szerint akár 3-4 fényértékkel hosszabb záridők is megtarthatók, berázás nélkül. A frontlencse elé 55 mm-es menetátmérőjű előtétlencséket vagy szűrőket, valamint a dobozban mellékelt objektívsapkát is helyezhetünk. A napellenző megoldása sajnos eléggé rosszul sikerült. A jól bevált bajonettes módszer helyett itt két-két karommal rögzítik a napellenzőt az objektív tubusához, amelyet emiatt igencsak nehéz feltenni illetve levenni. A korántsem egyszerű megoldás további problémája, hogy használaton kívül sincs értelme fordítva feltenni a napellenzőt, mivel az teljes mértékben takarja a zoomgyűrűt.



Az élességállítás történhet automatikus vagy kézi módban. Az ezzel kapcsolatos beállítások nagy részét az objektívtubus bal oldalán tudjuk beállítani egy kapcsoló és egy gomb segítségével. Az automatikus élességállítás 9 fókuszpontot különböztet meg, e 9 pont (vagy a középső sor három pontja) közül a gép választhat automatikusan, de mi is megadhatjuk a használni kívántat. Ezen kívül lehetőség van középső szpot fókusz kiválasztására is. A három pontos és a középső elmozgatható fókuszkeretű üzemmódnál használhatunk nagy sebességű élességállítást is, ilyenkor az élességállítás során az élőkép nem frissül a kijelzőn.


kézi élességállítás

Kézi élességállítás során a SetUp menüben kérhetünk kétféle nagyítást: MF1 módban 1/4-ed képernyőnyi területet nagyít 2x-esen, MF2 módban teljes képernyőre 4x-esen. Mindkét módban elmozdíthatjuk a nagyítás területét. Ez nagyon hatékonnyá és könnyűvé teszi a kézi élességállítást, bár mindkét nagyítás során a gép digitálisan nagyít. Gyenge fényben a markolat és az objektív között lévő, narancs színű AF segédfény támogatja az automatikus élességállítást, amelynek hatótávolsága 3-4 méter (a téma kontrasztosságától és fényvisszaverő képességétől függően). AF segédfény használatakor a napellenzőt célszerű levenni, mivel az kis mértékben takarja a narancs színű fénynyalábot.






felvételi információk és képernyők

A kompozíció beállítására és a képek megtekintésére a gép hátuljára szerelt, lehajtható, 2″ képátlójú (5,1 cm látható képméretű), 235 ezer képpontos polikristályos TFT LCD-t, vagy a 230 ezer pixeles elektronikus keresőt használhatjuk. Az elektronikus keresőt természetesen dioptria korrekciós lehetőséggel is ellátták, méghozzá viszonylag nagy tartományban: -4 .. +4 dioptria. Az LCD-t és az EVF-et keresőként használva a lefedettség 100%-os. Az élőképen kívül megjeleníthetünk élő hisztogramot, SLR fényképezőgépek keresőjéhez hasonlóan jobb és alsó státusz sort (ekkor az élőkép mérete kisebb), segédrácsot, vagy csak magát az élőképet helyezhetjük el. Lejátszáskor szintén nézhetünk hisztogramot, de a kiégett részek villogtatására csak a gyorsnézet (review) módnál van lehetőségünk.

A DMC-FZ30-cal is háromféle sorozatmódot használhatunk, az alacsony sebességű üzemmódban gyári adatok szerint 2 kép/mp sebességet érhetünk el, ezt méréseink is igazolták, az érték hajszálpontosan 2.0 kép/mp. Nagy sebességű sorozat mellett a gyár 3 kép/mp-et ígér, mi azonban csak 2,75 kép/mp-et értünk el. A sorozatok hossza csak a tömörítési foktól függ, a felbontástól nem. Fine tömörítésnél 5 képig, Standard tömörítésnél 9 képig tartó sorozatot készíthetünk mindkét üzemmódban. Ezen kívül a Panasonic gépekre jellemzően itt is van lehetőségünk végtelen sorozat alkalmazására, amely során a gép folyamatosan menti a képeket a kártyára, így gyors memóriakártya használatakor hosszabb sorozat is készíthető. A végtelen sorozat mód 2 kép/mp sebességű, amíg a puffer meg nem telik: ez a sebesség Kingston 256 MB-os ElitePro kártyával 25 Fine felvételig, Kingston hagyományos (narancssárga címkés) 256 MB-os SD kártyával a minimális 5 Fine képig tartott. Ezt követően a sorozat készítése nem állt meg, csak a kártya sebességének függvényében lelassult. Ha tehát szükségünk van hosszabb sorozatok készítésére, mindenképpen nagy sebességű memóriakártya vásárlását javasoljuk.

A fényképezőgéppel készíthetünk automatikus expozíció sorozatot is, 3 kép hosszban, a képek közötti Fé különbség 0,3..1 Fé lehet. Az expozíció-sorozat önmagában jelenti a három kép egymás utáni elkészítését, nem kell, és nem is lehet ilyenkor más sorozat móddal kombinálni. A -2..+2 Fé-es expozíció-kompenzációt viszont itt is kihasználhatjuk, így készíthetünk -1,3; -1; -0,7 Fé eltérésű sorozatot.


QuickTime videó (3998 kbps)
640×480; 0:08 mp; 3906 KByte

Videófelvételt már akár 640×480 pixeles felbontásban is készíthetünk, a kártya teljes kapacitásában, hanggal együtt. A felvétel előtt beállíthatjuk a képváltási sebességet (30 vagy 10 kép/mp), a fehéregyensúlyt, a fénymérés módját, az AF üzemmódot, a digitális zoom-ot és a színeffekteket, valamint kérhetünk folyamatos élességállítást is. A videórögzítés során természetesen az optikai zoom teljes mértékben kihasználható, a fénymérés, és megfelelő beállítás esetén az élességállítás is folyamatos. A videókat QuickTime formátumban rögzíti a fényképezőgép, minden videófájlhoz egy JPEG képet is elment a könnyebb kezelhetőség érdekében.

A képekhez hangmegjegyzést is készíthetünk, ezt akár lejátszás módban, akár felvétel módban, a kép elkészítése után közvetlenül is megtehetjük. Lejátszáskor max. 10 mp, közvetlen felvétel után max. 5 mp-es hangfelvételt rögzíthetünk. A hangfelvételt a fényképezőgéppel is meghallgathatjuk, mivel a gép hátuljára hangszóró is került. A hangfelvétel nem az általánosan használt .wav formátumban kerül elmentésre, hanem QuickTime videóként. A videófájl 640×480 pixelre leméretezett képet tartalmaz, ez alatt hallhatjuk a felvett hangot. Egy ilyen klip kb 150 kByte méretű (összehasonlítás képpen egy szintén 10 mp-nyi hosszúságú 11 kHz mintavételezésű, 8 bites kvantálású mono PCM WAV fájl 110 kByte).