Bemutatás
A Fujifilm FinePix X-S1 igazi váratlan vendég volt az X-sorozaton belül. A profi kompakt szériaként indult X gépcsaládot 2010 őszén a retro-távmérős külsőt modern szolgáltatásokkal ötvöző X100 modellel kezdte a gyártó. A gép egyöntetűen jó fogadtatásra talált és talán csak a cserélhető objektív után fájt a többség foga. Ennek ellenére szinte biztosak lehettünk benne, hogy érkezik majd a cserélhető optikás változat is. Időközben a Fujifilm előrukkolt a kisebb, de zoom objektíves X10-zel, ami kistestvérnek ideális volt az X100 utódja utáni várakozásban, még ha érzékelője a kompakt világból átmentett is volt.
Aztán persze megjött a várva-várt nagyágyú, az X-Pro1 és jórészt olyan lett, mint mindenki remélte, de nagyjából a bejelentésével egyidőben egy új jövevény is kopogtatott, melynek látszólag semmi köze nem volt az addigi retro vázakhoz. Az X10 2/3”-os kis érzékelőjét kapta, az eddigiekhez képest hatalmas, 26x-os zoomátfogású beépített objektívvel és középkategóriás tükörreflexesekre hajazó külsővel. Ez lett tesztünk alanya, a FinePix X-S1, a család fekete báránya, vagy inkább kakukktojása.
Az X-S1 inkább látszik a Fujifilm eddigi csúcskompaktjai (HS-sorozat) folytatásának. A HS-széria persze köszöni szépen, továbbra is él és virul, hiszen most jelentették be legújabb képviselőjét, a HS30EXR-t. Az X-S1 szinte ugyanazokat a képességeket viszi tovább, egy tényleg profi érzetű, és kialakítású fémtestben. Valamivel nagyobb érzékelővel (de azért még mindig a kompakt átlaghoz közelítve), valamivel kisebb felbontással – ami talán a zajszintre lesz jó hatással – és olyan extrákkal, mint a nagy képméretet és kiváló felbontást adó EVF kereső, vagy akár a mikrofon bemenet.
Elődje nincs és igazán konkurenciája sem. A valamivel egyszerűbb kivitelű HS-széria gépei is a nagyzoomos kompaktok elitjéhez tartoztak, ezt a modellt pedig afölé lőtték be.
