Fotósuli: Fényképek letöltése a fényképezőgépről

Pixinfo.com - 2003. december 15. 18:16 (Alapfokon)
A digitálisan rögzített képeinket többféleképpen is átmásolhatjuk a számítógépre. Attól függően, hogy mennyire vagyunk lusták, vagy mennyire vesszük komolyan a digitális fényképezést, több lehetőség is a rendelkezésünkre áll.
Képek áttöltése a fényképezőgépről
A korszerű gépek közül szinte mindegyiken találhatunk USB esetleg Firewire csatlakozót. Ezekről a csatlakozókról részleteket a 4. fejezetben olvashatunk. Nagy előnyük, hogy pillanatokon belül, a számítógép újraindítása nélkül, úgynevezett Plug and Play módban használhatók és az adatátviteli sebességük a számítógépek merevlemezeivel mérhető össze. Mindez már csak azért is szükséges, mert a fényképezőgépek kapacitása rohamosan növekszik, és egyáltalán nem mindegy, hogy fél perc vagy fél óra amíg a képeinket átmásolhatjuk a számítógépre. A fényképezőgép közvetlen csatlakoztatásának az egyetlen hátránya, hogy minden alkalommal a kábelekkel kell vacakolnunk.

Kártyaolvasó: a sokoldalú segítőtárs
Valamivel kényelmesebb és egyszerűbb megoldást jelent, ha a számítógépünkhöz egy fényképezőgépben használt kártyák olvasására alkalmas eszközt - úgynevezett kártyaolvasót csatlakoztatunk. Jelen pillanatban (2003. december) 2 ezer és 20 ezer forint közötti áron juthatunk hozzá egy kártyaolvasóhoz. Az árkülönbség mögött legtöbbször a formatervezés vagy egy-egy hangzatos márka áll, de jelentős sebességbeli különbségek is tapasztalhatók. Általános tanács nehezen adható, de ha lehetőségünk van, próbáljuk ki az eszközt, igyekezzünk USB 2.0-ás csatlakozójút választani és a legjobb, ha egyszerre többféle kártyaszabványt is támogat az olvasó. Fizikailag 5-féle kártyacsatlakozó terjedt el (CompactFlash, SmartMedia, SecureDigital, MemoryStick és xD Picture Card, ám ezek mögött 10-12 különféle szabvány áll. Az egyetlen, amire figyeljünk, hogy a CompactFlash olvasókba csak akkor szabad a hasonló méretű IBM Microdrive-ot illeszteni, ha ezt az eszköz dokumentációja egyértelműen "megengedi". Ellenkező esetben akár tönkre is tehetjük a merevlemezünket!



Az igazi kényelem: a dokkolóegység
Se a kábelekkel, se a memóriakártyákkal nem szükséges bajlódnunk, ha a fényképezőgépünkhöz kapunk (vagy vásárolunk) egy úgynevezett dokkolóegységet. A dokk minden esetben a számítógépünkhöz csatlakozik és általában egy adapterrel az elektromos hálózathoz is. A fényképezőgépet egy speciális foglalatba, a dokk tetejére ültetjük és így egyszerre tölthehetjük az akkumulátorokat és másolhatjuk át a felvételeinket. Egyik-másik dokkolóegységhez még távirányítót is kínálnak, amelynek sok gyakorlati haszna nincsen, kivéve talán az, hogy a fényképezőgépet a televízióhoz csatlakoztatva a fotelből tarthatunk diavetítést. A következőkben leírtak szerint a dokkolás folyamata teljesen automatizálható, így a számítógéphez nem is feltétlenül szükséges hozzányúlnunk a képek áttöltésekor (bár bekapcsolni azért még be kell...).



Hordozható képtárak
A szenvedélyes, sokat utazó fotósok számára jelenthetnek segítséget a CD íróval vagy merevlemezzel felszerelt kártyaolvasók. Ezek a készülékek igazából apró méretű kis célszámítógépek, amelyek mindössze arra képesek, hogy addig, ameddig újból gépközelbe nem kerülünk, gyűjtsék a felvételeinket. Egyik-másik változatukon kis LCD kijelző vagy TV csatlakozó is található, de ezekre nem igazán lesz szükségünk, hiszen a fényképezőgépünk mindezt valószínűleg tudja.



Fényképek letöltése Windows XP segítségével
A Windows legújabb változatai integráltan támogatják a digitális képalkotást. Ha a fényképezőgépünket egy XP-t futtató PC-hez csatlakoztatjuk, akkor legtöbbször még a fényképezőhöz adott programokat sem szükséges telepítenünk. Állítsuk a fényképezőgépünket (amennyiben lehetséges) "fényképező módba" (általában Setup>PC Connect Mode>Digital Camera). Ezután kössük össze a PC-vel és a Windows néhány másodperc múlva felfedezi az új digitális fényképezőgépet. Megnyílik egy ablak, amelyben megadhatjuk, hogy mit tegyen az operációs rendszer a fényképezőn talált képekkel; a telepített képkezelő programokon kívül választhatjuk a Microsoft képolvasó és fényképezőgép varázslót. Ez egy praktikus kis programocska; segítségével automatikusan egy-egy mappába másolhatjuk a csatlakozáskor a képeinket.

A fényképezőgép mint hordozható merevlemez
Amennyiben nem kívánjuk igénybe venni a Windows XP szolgáltatásait, vagy más operációs rendszert használunk, úgy a fényképezőgépünket egyszerű lemezmeghajtóként is megnyithatjuk. A legtöbb új fényképezőgép ugyanis szabványos működésre képes, és hordozható adattárolónak is ki tudja adni magát. Ezt a fényképezőgépen kell beállítanunk (például Setup>PC Connect Mode>Disk drive), ha nem találnánk, akkor nézzünk utána a felhasználói kézikönyvben. Amikor a fényképezőgépet adattárolóvá alakítjuk (Disk Drive), akkor a számítógéphez csatlakoztatva egy eltávolítható meghajtóként (Removeable Disk) jelenik meg az intézőben (Explorer). Ezt a rideg nevet egyébként megváltoztathatjuk, saját nevet adva a fényképezőgépben használt memóriakártyának, ha a jobb gombbal az elnevezésre kattintunk és a helyi menüben a tulajdonságok-nál megadjuk a nekünk tetsző elnevezést. Ezután ugyanúgy írható és olvasható, mint egy lemezes meghajtó. Sőt! Akár dokumentumokat vagy programokat is másolhatunk rá, amelyeket azután onnan használhatunk. Így egy digitális fényképezőgéppel a floppy lemezeinket is szükségtelenné tehetjük. Arra mindenesetre figyeljünk, hogy Windows alatt a háttérben még folyamatban lehet az állományok másolása vagy törlése, amikor mi már a képernyőn azt látjuk, hogy a művelet befejeződött. Ezért, mielőtt a fényképezőgépet kihúznánk, jobb gombbal kattintsunk a hozzárendelt meghajtóra, majd válasszuk a Lemez kiadása (Eject) gombot. Így elkerülhetjük, hogy az adataink megsérüljenek.

A fényképek letöltése a HP képáttöltő program segítségével
Telepítsük föl a számítógépre a fényképezőgép dobozában kapott programokat, majd csatlakoztassuk a fényképezőgépet a számítógép USB portjára, a géphez adott kábel vagy dokkoló segítségével. Attól függően, hogy milyen fényképezőgépünk van, a gép vagy automatikusan csatlakozik, vagy kézzel át kell állítanunk PC-connect üzemmódba. Ezután a számítógépünkön megjelenik a képáttöltő program ablaka, ahol beállíthatjuk a program működését. Alapértelmezés szerint a program automatikusan létrehoz a Dokumentumok mappánkban egy aktuális dátum nevű mappát és bemásolja oda a fényképezőgépen talált képeket. Ezért érdemes a könnyebb megtalálás érdekében létrehozni magunknak egy fényképek tárolására való könyvtárat, ami a Beállítások gombra kattintva adható meg. A letöltőprogram a beállítást megjegyzi, így a későbbiekben ez a lépés kihagyható. A Mentés panelen megadhatjuk, hogy mi történjen a képek letöltése után. Több lehetőségünk is van;
  • a Fájlok törlése a memóriakártyáról kiválasztásával a letöltés után az összes kép letörlődik a fényképezőgépről. Ez nagyon kényelmes lehet, de egyben veszélyes is, ha idegen gépéről másolunk képeket.
  • A Képek megtekintése megnyitja a letöltött képeket a HP fotó & kép programban, egyébként ez a program alapértelmezett beállítása.
  • Az Albumoldalak automatikus létrehozása... viszont nagyszerű lehetőség, hiszen az általunk beállított típusú fotóalbum készül el, miután a képek letöltődtek. Ha igazán gondtalanul akarunk csattogtatni, akkor válasszuk ezt az opciót, így minden egyes letöltés után újabb és újabb albumlapok készülnek, amelyeket később CD-re írhatunk vagy kinyomtathatunk.
Ezután megkezdhetjük a letöltést, amelynek végén egy rövid összegzést olvashatunk az elvégzett feladatokról. Nem kötelező az automatikus letöltés akkor, amikor csatlakozunk a számítógéphez, később is bármikor elvégezhető a HP fotó & kép programcsomagból.

„Minden nap meg kell próbálni jobbat csinálni” - interjú Balogh László fotóriporterrel

Magyarország nem csak vízilabda nagyhatalom, a sportág fotózásában is olyannyira az élvonalban vagyunk, hogy a világ egyik legnagyobb hírügynökségét is egy magyar fotós tudósítja évek óta a vízilabda világ eseményeiről. Balogh László a Reuters budapesti fotóriportereként főleg a magyarországi eseményekről készít képeket világsajtóba, de rendszeresen utazik különféle sportágak világversenyeire is.

„Nem műkajákat fotózunk” - interjú Balogh Tamás „Osztya” fotóssal

Ne akarjunk rossz fotóból jót varázsolni, és figyeljünk oda másokra – vallja Balogh Tamás „Osztya”, akivel a közösségi fotóoldalak hasznosságáról, a tanítás szépségéről és arról beszélgettünk, hogyan lehet rusztikus egy sima pörkölt.

„Lehet tudni, ki merre lő” – interjú Szandelszky Béla fotóriporterrel

Koszovó és Grúzia viszonylagos biztonságától eljutottunk az afgán hadműveletekig – Szandelszky Béla fotóriporter szerint bárhol és bármit fényképez az ember, mondanivaló kell a szép kép mögé. A fotós szerint az élet produkál néha furcsa dolgokat, sokszor pedig csak az események után érti meg az ember, hogy mi is történt.

„Ha elégedett vagy, baj van” – interjú Bóka Attila „Morten” fotóssal

Képeivel először a fotózz.hu-n, majd számtalan fórumon tarolt: Morten, bár előtte foglalkozott filmezéssel, mindössze három éve kezdett el komolyabban fotózni. Képei mégis gyorsan elismerést vívtak ki itthon és külföldön egyaránt. A spontán fotós vallja, hogy a fotózás közösségi formája motiváló erő, és egy kép akkor jó, ha örömet okoz az embereknek.

„Mindig törekedtem arra, hogy mást csináljak” - interjú Bánkuti András fotóriporterrel

Fotóművész, fotóriporter, a HVG rovatvezetője, a Mai Manó Ház egyik alapítója, számos kiállítás kurátora. Bánkuti András vallja: mindig azt a szemszöget kell keresni, ami a legegyénibb, a fotósnak pedig minden alannyal meg kell tudnia találni a hangot.

„Ha látod, nincs lefényképezve” – interjú Mirkó István sportfotóssal

Fordított munkarend és rengeteg meccs jellemzi Mirkó István sportfotós életét. A Nemzeti Sport munkatársával többek között arról is beszélgettünk, szabad-e szurkolni, és mi van, ha Overdose elfut az ember mellett.

Fotóelmélet: Optika 5

Az optikával kapcsolatos cikkekben eddig a legegyszerűbb modellt, a bikonvex vékony lencsét használtuk. Az alapvető törvényszerűségek bemutatására ez is kiváló, de annak megértéséhez, hogy a valós objektívek miért ilyen összetettek, tovább kell lépnünk. Ennek első állomása a modell és a valóság különbségének, a leképzési hibáknak az elemzése.

Fotóelmélet: Aliasing, anti-aliasing, moire

Amikor végtelen számú képi információt kell megpróbálnunk véges számú pixelen ábrázolnunk, akkor nagyon gyakran nemvárt problémákba ütközünk. A képfeldolgozó rendszereknek nem csak a nehézségekkel, de a mintavételezésből eredő fals információkkal is meg kell küzdeniük. A megoldást a sok vita alapját képező anti-alias szűrők jelentik.

Fotóelmélet: A digitális színes fénykép

Megvan az optikánk, beállítottuk az élességet, a blendét és a záridőt, kiolvastuk a képet az érzékelőből, de még mindig csak egy szürkeárnyalatos kép reprodukálására elegendő adatmennyiséggel rendelkezünk. Ebből kell a fényképezőgép belső szoftverének vagy más külső szoftvernek színes képet varázsolnia.

Fotóelmélet: Automatikus élességállítás

Hiába az egyik legfontosabb jellemző, az automatikus élességállítás jellemzésére nem igazán akad olyan mérőszám, mint a felbontásra a megapixel, vagy a tárolókapacitásra a megabyte. Megadjuk ugyan a mérőmezők számát, vagy azok érzékenységét, de a működési algoritmust ezt ritkán jellemzi. Pedig nagyon frusztráló tud lenni, amikor az automatikus élességállítás rosszul vagy lassan működik. A megfelelő gép kiválasztásánál nem árt ha tudjuk, hogy hogyan is működik ez az alapvető funkció.

Fotóelmélet: Optika 4

A mélységélesség megértése - miközben az egyik legfontosabb eszköze bizonyos típusú felvételeknek - annak ellenére nem könnyű, hogy a fotós társalgások mindennapi témája. Pedig nem annyira bonyolult mint amilyennek látszik. Érdemes egyszer rászánni az időt, hogy végiggondoljuk az összefüggéseket, mert egy kis gyakorlással könnyedén a magunk hasznára fordíthatjuk őket. Fotóelméleti sorozatunkban a mélységélesség mellett több, a témához kapcsolódó tévhitről is lerántjuk a leplet.

Fotóelmélet: Optika 3

A fényképezőgépre tett objektívektől elvárjuk, hogy éles képet alkossanak, illetve hogy szabályozzák a fényképezőgépbe bejutó fény mennyiségét. Persze ezek nem egyszerű feladatok, de egy kis magyarázattal könnyen megérthetők. Fotóelméleti sorozatunk harmadik része ezért az élességállítással és a fényerővel, illetve a fényrekesz működésével foglalkozik, az előző két részben már megszokott részletességgel.