Áprilisban kijelenthettük, hogy a Huawei P20 Pro új távlatokat nyitott a mobilfotózásban. Májusban pedig megjelent a OnePlus 6, melynek kamerája ugyan nem hozott eget rengető újdonságokat, de a Huawei csúcsmodelljénél kicsit barátságosabb árcédulát kapott (kb. 240 ezer forint kontra kb. 180 ezer forint [a Huawei-jel egyező tárhely mérettel] – bár a OnePlus nem ad fülest a telefonjához). Tehát a kék sarokban a tripla kamerás üdvöske Huawei P20 Pro; a piros sarokban pedig a „gyorsasági bajnok” OnePlus 6 – kilenc menet lesz, induljon a mérkőzés!
Egyik fotó elkészítésénél sem a művészi érték létrehozása, a kompozíciós szabályok betartása vezérelt, és egyik fotót sem utómunkáztam. Balra mindig a kék versenyző fotója (Huawei P20 Pro), jobbra pedig a pirosé (OnePlus 6). Az eredeti felbontású fotókhoz kattints a képekre, majd jobb klikkel, a helyi menüből válaszd a kép megnyitását új fülön/ablakban, avagy a letöltést.
A Huawei-jel kapcsolatos megjegyzés: automata (Fotó) módban a MI mestert (MI = Mesterséges Inteligencia – amit a megjelenéskor hibásan Fő hangerő-nek fordítottak) kikapcsolva használtam, mert egyrészt borzasztóan idegesítő, ahogy villódzik a kijelző a feliratoktól (vagy attól, hogy épp átáll egy másik témára, mert nem egyértelmű számára a helyzet); másrészt a mester nagyon túlzásba viszi az effekteket; harmadrészt így éreztem korrektnek a MI mester mentes OnePlus-szal szemben.
Kamera indítása
Mindkét telefonnál rendelkezésre áll gyors indítás funkció:
- A Huawei P20 Pro-nál a hangerő-le gombot kell kétszer megnyomni, de ez csak kikapcsolt vagy zárolt kijelzőnél működik, és kizárólag akkor, ha a telefon első-felső része nincs takarásban, vagyis nem „hiszi” azt, hogy zsebben van (utóbbi roppant bosszantó tud lenni – különösen addig, míg rá nem jön az ember az előbbi összefüggésre).
- A OnePlus 6-nak a bekapcsoló gombját kell kétszer egymásután megnyomni a kamera gyors indításához. Ez jobban kézre áll, mint a hangerő-le gomb, ráadásul így bármikor indítható a kamera, akár egy másik alkalmazás használata közben is!
Mindkét telefon kamerája nagyjából egyforma gyorsasággal, kicsit kevesebb mint egy másodperc alatt használatra kész, de a OnePlus egy picit gyorsabbnak tűnik a Huawei-nél. Ezt a kört tehát egyértelműen a piros oldal nyeri.
Autofókusz pontossága és gyorsasága
Ismét szubjektív benyomásokat osztok meg, nem „laborteszt-eredményeket”: mindkét telefon kamerájának autofókusza gyorsnak mondható, a Huawei-é viszont kicsit gyorsabbnak tűnik, és a pontosságot illetően is a kék sarok áll inkább nyerésre. A Huawei-jel is készítettem már érthetetlenül életlen fotókat fényes nappal a macskánkról (igaz, őnagysága koromfekete), de a OnePlus úgy tűnik, nem nőtte ki a 3-asból már megismert betegségét: amikor nem középen van a téma (pl. tájképnél, ha középre csak a homogén kék égből jut), akkor néha fókuszt téveszt. Nem nagyom, a JPG-ken ez alig látszik, de a RAW fájlokat 100 %-os méretben nézve már egyértelmű a pontatlanság. A piros versenyzőnél külön bosszantó újdonság (legalábbis a 3-ashoz képest), hogy a kijelzőre bökve a fókuszpont helyén megjelenik egy fehér kör, ami kitakarja a nézőképet. Ez a menet egyértelműen a kék saroké.
Zoom
Az egyik legfontosabb különbség a két telefon kamerája között, hogy míg a Huawei P20 Pro-ban 3-szoros optikai zoom van, addig a OnePlus 6-ban egyáltalán nincs. Viszont a Huawei 3-szoros optikai zoomja legfeljebb 10 MP-es felbontásnál, és kizárólag JPG formátumot mentve használható; a OnePlus pedig 16 MP-t tud, akár RAW-ban is. Lássuk, mi lesz a végeredmény, ha ugyanonnan, ugyanazt fotózzuk, és utólag szoftveresen a OnePlus-szal készült RAW fotót a Huawei-jel készült JPG képpel egyező léptéig nagyítjuk.
Egyértelműen nincs akkora többlet a nagyobb felbontás és a RAW formátum által nyújtott előnyökben, hogy ez kompenzálja az optikai zoom hiányát. Ezt a menetet tehát nem meglepő módon a Huawei nyeri.
Azonban rögtön be is nyújtok egy óvást: a Huawei optikai zoomja csak kb. 1,5 méteres tárgytávolságtól működik, ezen belül csak digitális zoom van, és erre a Huawei sehol nem figyelmeztet! Boldogan makróztam 3-szoros zoommal, és örültem a teljes kijelzőt beterítő virágszirmoknak – örömöm azonban csak addig tartott, míg le nem töltöttem a végeredményt, és meg nem néztem eredeti méretében. A szoftveres nagyítás letagadhatatlan volt, de azért le is ellenőriztem: fotóztam egy virágot 1-szeres és 3-szoros zoommal, majd előbbit háromszorosára nagyítva szinte pontosan a 3-szoros „optikai” (valójában digitális) zoommal egyező eredményt kaptam. Sokáig értetlenül álltam a dolog előtt, hiszen voltak képeim, melyeken jól láthatóan működött a 3-szoros optikai zoom, vajon miért nem használja ezt mindig a kamera, ha egyszer adott hozzá a hardver? Míg egyszer csak beugrott: „hát persze, emlékezz csak, mikor még 200 mm-es telét tekertél a tükörreflexesedre; azzal se lehetett makrózni, a telék közelpontja messzebb van, mint a nagylátóké!” – mondtam magamban. És valóban így van: az optikai zoom távolabbi témáknál működik, kb. 1,5 méternél közelebbieknél azonban nem. De erre semmi nem utal egészen addig, míg le nem töltöd a képeket. Nem éppen sportszerű…
Íme egy 3-szoros „optikai” zoommal készült közeli – 100 %-os nagyításnál rögtön kiderül, hogy valójában digitális zoommal keletkezett:
Nagy dinamikájú fotó (HDR)
A Huawei automata Fotó üzemmódban, MI mester nélkül kikapcsolhatatlanul auto HDR módban van, tehát a kamera dönti el, hogy „hádéerezi-e” a képet, vagy sem. Legtöbbször jól dönt, de olyan is előfordult már, hogy igencsak túlzásba vitte a HDR-hatást; vagy mint például most: a teszt alkalmával nem volt hajlandó a témát HDR-re alkalmasnak érzékelni. Ezért ennél az egyetlen fotónál bekapcsoltam a MI mestert.
A OnePlus megoldása szimpatikusabb: egy HDR gombbal választhatok a nincs, az automata vagy a mindig van között. Az alábbi fotó auto-HDR-rel készült (a OnePlus kamerájának „nem kellett kétszer mondani”, hogy ez bizony egy HDR-t kívánó téma), és a végeredménye számomra valahogy természetesebb a piros versenyzőjénél.
Ez az egész HDR-téma nagyon szubjektív, kinek mi tetszik, ízlések és pofonok… én ezt a kört a OnePlus–nak adom – elismerve, hogy a kék versenyző mellett is szólnak érvek (ha valakinek így tetszik jobban): világosabb és kontrasztosabb a fotója.
Makró
Mindkét versenyzőnél a Pro(fi) módot használtam, hogy legyenek összevethető RAW fotók is. Először a JPG-k:
Mindkét telefonnal készült JPG fotó részletgazdag, a OnePlus-é – már csak a nagyobb felbontása miatt is – kicsit még inkább; viszont egy kissé ki is égett, míg a Huawei-é helyesebben exponált (bár itt is vannak kiégett részek). Most jöjjenek a RAW formátumokból mentett JPG-k (csak azért nem az eredeti RAW fájlok, hogy itt a böngészőben is meg tudjam mutatni):
A RAW formátumnál a Huawei 40 MP-es felbontása verhetetlen, amúgy pedig mindkettőbe van miért belekötni: a Huawei-nél óriási a vignettálás mértéke, a OnePlus pedig túlexponált és fakó (alulszaturált). (Mindezek egyébként általános jellemzők, nem makró specifikusak.) Ezt a menetet döntetlenre értékelem.
Kevés fény
Ez lesz a legizgalmasabb menet – bár a végkimenetele már csak a szereplők hírének ismeretében is előre sejthető. Elsőként alvó gyermekem megörökítésével próbálkoztam, napnyugta után negyed órával, csupán természetes fényt használva, ami a fákon és a redőnyökön átszűrve csordogált a szobába.
Először nézzük, mit produkálnak a versenyzők teljesen automata módban (csak érdekességképp: a Huawei 1/4, a OnePlus 1/5 másodperces expozícióval – előbbi 102400-as [!], utóbbi pedig 6400-as ISO-val):
Az következő képek már egy órával napnyugta után, Pro(fi) módban, egy kis Gorillapod állványról készültek. Mindkét telefonnal háromszor exponáltam, a OnePlus autofókuszának egyszer sem sikerült pontosan élesre állítani a témát – pedig direkt a kedvéért középre helyeztem a horizontot. Először jöjjenek a JPG-k (mindkettő ISO100, 10 s)…
…majd ugyanezek RAW formátumai(ból mentett JPG-k)…
…de érdemes megnézni a Huawei 40 MP-es RAW fotójának JPG lenyomatát ISO50-nel, 20 másodperces expozícióval is, ami kevésbé zajos, és részletgazdagabb a 100-as ISO-val rögzítettnél (a OnePlus-nál minimum 100-as ISO választható Profi módban, ezért a piros sarok most nem szerepel):
Végül visszatértem a dolgozószobámba, és készítettem egy-egy fotót a „munkahelyemről”. A Huawei-ben van egy lenyűgöző Este üzemmód. Lenyűgöző, mégpedig azért, mert kézből tudok vele 4-5 másodperceket exponálni, úgy hogy a végeredmény – ha 100 %-os méretben nézve nem is pengeéles, de – bemozdulásmentes és használható lesz.
Jól látszik, mire is jó (többek között) az Este mód: míg a OnePlus nem tudott mit kezdeni a monitorok és az éjjeli lámpa fényeivel, a kék színekben versenyző másik kínai szépen kiexponálta. Kézből, 4 másodperc alatt.
A Huawei ebben a menetben felmosta a padlót a OnePlus-szal – de utóbbinak nincs miért szégyenkeznie, valószínű hasonló végeredmény születne bármelyik ma kapható mobil esetében is.
RAW formátum
Szinte soha nem szerepel a gyári specifikációk között a RAW formátum mentésének lehetősége, sőt, kifejezetten mobilfotózással foglalkozó helyeken (például a sokat hivatkozott DxOMark oldalán) se szokás erről említést tenni – pedig egy fotós számára ez egy fontos tulajdonság lehet. Ahogy már említettem is a makró-menetben, mindkét telefon RAW formátumú fotója hagy kívánnivalót, de a nyers formátum pont erről (is) szól: utómunkára való, és a már említett hiányosságokra könnyen készíthetünk pl. a Lightroomban preset-eket, így néhány kattintással kiküszöbölve azokat.
Ugyan a Huawei megérdemel egy dorgálást amiatt, hogy RAW formátum mentésénél a 3-szoros optikai zoomról le kell mondanunk (értem, hogy a teleoptikához csak egy 8 MP-es érzékelő tartozik, de milyen technikai akadálya van annak, hogy ezt használva ne 40, hanem csak 8 MP-es nyers formátumot kapjunk); de a lényeg, hogy mindkét versenyző ismeri a RAW-t, ezért ez a menet is döntetlen.
Portré
A OnePlus 6-ról szóló cikkünkben már leírtam a mű-bokeh-val kapcsolatos véleményem, de azért a rend kedvéért legyen itt egy Portré módban készült fotópár is (mivel élő, szerepelni vágyó modell nem állt rendelkezésemre, előhalásztam lányom egyik rég nem használt babáját, aki láthatóan örömmel ült a kamerák elé).
A Huawei-ben alapból be volt kapcsolva a Művészi háttérmosás, ami inkább vignettálást jelent a gyakorlatban, és jobban elmosta a hátteret; míg a OnePlus bokeh-ja valódibbnak tűnik. A „téma szakértőjeként” ezt a menetet is döntetlenre értékelem.
Videó
Bár ez egy fotós portál, és a videózás külön műfaj, de ha már ott van a zsebünkben egy videokamera is, megér egy menetet ez is. Az alap Videó módban mindkét versenyző tudja a csúcskategóriában elvárható 4K felbontást (a OnePlus akár 60 fps sebességgel is).
A „slágertéma”, pedig kétségtelenül a lassított felvétel. Hogy „ki mit tud”, az áttekinthetőség érdekében egy táblázatban foglaltam össze:
| Huawei P20 Pro | OnePlus 6 |
|---|---|
| 120 fps | 720p | nincs időkorlát* | 240 fps | 1080p | max. 1 perc |
| 240 fps | 720p | nincs időkorlát* | 480 fps | 720p | max. 1 perc |
| 960 fps | 720p | max. 0,25 másodperc |
* 8-szoros lassításnál (240 fps) teszteltem, fél óra után se állt meg a rögzítés (csak én untam meg, és kapcsoltam ki). Viszont a telefon videó szerkesztőjével ebből egyetlen percet se tudtam elmenteni lassított felvételként. Megpróbáltam egy két perces, 8-szoros lassítású felvételt elmenteni, az se sikerült. Tehát valójában egy percnél többet a Huawei se tud (pontosabban rögzít többet, csak ezt lassítva nem hajlandó elmenteni).
A OnePlus (kb. 10-ből) kétszer is végig életlenül rögzítette a lassított anyagot. Mindkét telefon esetében megfigyelhető a lassított felvételeknél a ferde élek cakkosodása:
Nehéz ügy, mindketten tudnak olyant, amit a másik nem – én ezt most döntetlenre értékelem.
Összegzés
Először nézzük a mérkőzés számszerűsíthető végeredményét:
| Menet | Huawei P20 Pro | OnePlus 6 |
|---|---|---|
| Kamera indítása | • | |
| Autofókusz pontossága és gyorsasága | • | |
| Zoom | • | |
| Nagy dinamikájú fotó (HDR) | • | |
| Makró | • | • |
| Fotózás kevés fényben | • | |
| RAW formátum | • | • |
| Portré | • | • |
| Videó | • | • |
| Összesen | 7 | 6 |
De természetesen soha ne higgyünk pusztán a számoknak, hiszen nem egyformák az igényeink. Ha te már most tudod, hogy nem fogod kihasználni a 3-szoros optikai zoom nyújtotta előnyöket, nem akarsz kevés fénynél fotózni, és a fotós képességek mellett legalább ennyire fontos számodra az eredeti Android letisztult egyszerűségéből fakadó felhasználói élmény, akkor boldogabb leszel a OnePlus-szal. Viszont tény, hogy a kék sarokból versenyző Huawei P20 Pro az, „akit” sokkal jobban felkészítettek a fotózásra.
Hogy ismét egy emberi hasonlattal éljek: a OnePlus szerényebb, kevesebbet vállal, de azt megbízhatóan teljesíti. A Huawei pedig a hencegő, aki mindent bevállal, de ha jobban mögé nézünk, néha kiderülhet, hogy nem feltétlenül úgy van, ahogy elsőre tűnik. Viszont miután ezeket a „félreértéseket” tisztáztuk, úgy érzem, nekem most mobilfotósként mégis inkább rá van szükségem, és kicsit fájó szívvel küldöm vissza a OnePlus-t.
