Archívum

Korábban egy tükörreflexes fényképezőgéphez két-három évig nem kellett hozzányúlnia a fejlesztőknek, mert verseny híján a gyártók nem voltak rákényszerítve a frissítésre. Ma, mikor már 8 cég kínál tükörreflexes gépeket, nincs helye a lustálkodásnak. Nyilván az Olympus döntéshozóit is az élesedő verseny kényszerítette arra, hogy az alig egy éve bemutatott E-410 után idén márciusban bejelentsék az E-420-at. Kívülről a modellválltás egy egyszerű ráncfelvarrásnak tűnik, de mint a kompakt gépeknél már megszokhattuk, ma már a legfontosabb változtatások a menük mélyén vannak elrejtve.

Ugyan érezni némi bizonytalanságot az elnevezések terén, de az biztos, hogy a Nikonnál komolyan gondolják a belépő szintű tükörreflexes fényképezőgép piacon való jelenlétet. A sor a három éve bemutatott D50-nel kezdődött, azóta pedig az idén bejelentett D60 a harmadik elérhető árú digitális tükörreflexes a cég kínálatában. A legújabb modell az adatai alapján szinte alig tér el az elődnek számító D40X-től, de a profi modellekből származó EXPEED processzor azért sejteti, hogy a képminőség terén lesz mit vizsgálgassunk.

Négy (és fél) megapixel kétezernyolcban? Magasra húzhatnánk a szemöldökünket, ha nem tudnánk, hogy ez a trendtörő fényképezőgép a Sigma DP1, amely a forradalmi Foveon X3 technológiát és kompakt létére egy DSLR-nek is erényére váló CMOS szenzort vonultatott fel az elkápráztatásunkra. A világ első APS-C érzékelős kiskompaktja megérkezett szerkesztőségünkbe, de, hogy a látogatás tompa állkoppanásokkal kísért diadalmenet, vagy szúrós pillantásokkal övezett rémálom volt e, arra a következő teszt deríthet fényt.

Ha itt az elején akarnám felsorolni miben is különbözik a Casio EXILIM EX-F1 a többi hasonló digitális csúcskompakttól, egy kisebbfajta cikket kéne ide kanyarítanom bevezető helyett. Inkább azt írom le miben hasonló. Ez egy 6 megapixeles, 12 x optikai zoomos, stabilizátorral és elektronikus keresővel ellátott fényképezőgép, melyhez akár külső vaku és egyéb kiegészítőket is csatlakoztathatunk. A készüléken természetesen manuálisan is szabályozható minden, beleértve az élességállítást is, melyhez akár egy fókuszgyűrű is rendelkezésünkre áll. Ezt eddig nevezhetjük átlagos „bridge” képességeknek? Rendben. Aki az átlag fölöttiekre kíváncsi, jöjjön velem!

Az Olympus SP-560UZ részletes ismertetőjét azzal kezdtem, hogy "ritka egy termék egy éven belül megjelenő utóda, de még ritkább, hogy ennek tesztjét mi is egy éven belül végezzük el". A sorozat azonban folytatódik, így az SP-560UZ bejelentése után mindössze 5 hónappal később, idén január 22-én jelentette be az Olympus az SP-570UZ modellt. Aki azt gondolja, hogy szimplán csak apróbb fazonigazítások és nagyobb felbontású CCD a különbség a két gép között, az túl pesszimista. A 20×-os zoomátfogású Olympus SP-570UZ ugyanis jópár újdonságot ígér és rejteget, sőt, a kategóriaugrást is célul tűzte ki magának: ultrazoomból szuperkompaktá fejlődött.

Apró oázis a szinte érdektelen újdonságokat felvonultató fényképezőgépek sivatagában egy olyan modell, amely egyedi jellemzőkkel próbálja felhívni magára a figyelmet. Ilyen például a Panasonic új ultrakompakt üdvöskéje, a LUMIX DMC-FX500, amely nem csak a szokásos, „kicsit nagyobb felbontás, kicsit nagyobb LCD” újdonságokat hozta, hanem igazán egyedi jellemvonásokat is.

Az infravörös fotózás az alkalmazott fotográfia egyik különleges területe. Tudományos célokon kívül érdekes hatású fényképek készítésére is előszeretettel használják. Az IR fotózásra azonban nem minden fényképezőgép alkalmas. A Fujifilm ma már két olyan modellel is rendelkezik, melyeket kifejezetten infravörös fotózáshoz módosítottak. A tükörreflexes modell mellett egy szuperkompakt is megtalálható a termékpalettán. Cikkünkben ezzel az infraképes IS-1 modellel foglalkozunk.

A digitális fényképezőgépek drága és érzékeny műszerek. Nem tesz jót nekik sem a víz, sem pedig a por, és többnyire rosszul viselik, ha leesnek vagy hozzácsapódnak valamihez. Pedig vannak olyan szituációk, amikor koszban, vízben kesztyűs kézzel kellene tudni dokumentálni a látottakat. Az ideális fényképezőgép víz és porálló, nagy méretű, kesztyűben is jól kezelhető, és jól viseli, ha 1-2 méter magasból leesik. Eddig Magyarországon hivatalos forgalomban nem igazán volt ilyen gép, de idén a Fujifilm megkezdte a Japánban már évek óta kapható BigJob széria hazai forgalmazását. Az első gépet, a HD-3W-t mi is kipróbáltuk.

Egyvalamire igazán nem panaszkodhatunk, hogy a Sony idén nem látott el bennünket új DSLR bejelentésekkel. Még ki sem tavaszodott, de máris három belépő kategóriás digitális tükörreflexes várja a vásárlók első hullámát. Közülük a legkisebbel az Alpha DSLR A200-zal kezdtük meg a ismerkedést, mely az A100, az első Sony márkájú cserélhető objektíves gép közvetlen utódjának tekinthető. Ami már első találkozáskor is ismert volt, az a 10 megapixeles felbontás, a beépített stabilizátor és a szenzortisztítás, ahogy azt az elődnél megtapasztaltuk. Féltettebb titkait a következő oldalakon árulja el nekünk a gép.

Egyszerre három izzó vasat tart a tűzbe a Sony, az alsó kategóriás A200, A300 és A350 DSLR vázakat illetően. Az igen differenciált termékkínálatban mindenki megtalálhatja a saját ízlésének és pénztárcájának megfelelő modellt. Az A200 képviseli a belépő kategóriát, aki viszont élőképet is szeretne, az némileg többért megvásárolhatja az A300-at. Ha ez sem elég és nagyobb felbontásra vágyunk az élőkép mellett, az A350 lehet a megfelelő választás. Hármuk közül a legnagyobb modellt, az Alpha DSLR A350-et kaptuk meg a hazai képviselettől egy kis bemutató előtti tapogatásra.