Archívum

Mindenki mondjon egy Oscar-díjas filmrendezőt! Jól van. Most egy Oscar-díjas színészt! Ez is megy? Akkor most egy Oscar-díjas objektívgyártót! …? Pedig létezik ilyen. Röviden úgy hívják Schneider, és Marlon Brandóhoz hasonlóan kétszer kapta meg az arany szobrocskát. Csak nem ugyanabban a kategóriában.

Szinte adja magát, hogy cégtörténeti sorozatunk következő témája az előzőleg bemutatott Manfrotto testvére, a Gitzo legyen. Közel 20 éve már, hogy ugyanazon cégcsoport tagjai, és tevékenységi körük – az állványok gyártása – is megegyezik. Bár szigorúan véve már csak egy márkanév, az állványt kereső vásárló tudja, hogy ettől a márkától professzionális minőséget várhat.

Ki gondolná, hogy ez a jól ismert márkanév alig negyven éve bukkant fel? És ki gondolná, hogy életciklusa felét nem is önálló vállalatként, csupán márkanévként töltötte olyan állványgyártó márkák társaságában, mint a Gitzo, vagy a Bogen. Történelmi összefoglalónk az állványok európai nagyurával, az olasz Manfrottoval foglalkozik.

A középformátumú fényképezés emblematikus japán gyártója már hetven éve töretlenül halad kitaposott ösvényén. Voltak apróbb döccenői, de úgy tűnik a Mamiya nevű „járműnek” az ilyesmi meg sem kottyan. Most nézzünk egy kicsit a visszapillantóba, milyen mérföldkövek mellett haladt el megállíthatatlan gépezetük.

A fényképezés – jó indulattal- néhány száz éves történetét zömmel a német, majd az utóbbi évtizedekben a japán cégek uralták. Talán pont emiatt jelent kis felüdülést, ha más vidékről érkezett vállalatokról is szó esik. A svájci Sinar azonban nem csak ezért különleges. Napjaink egyik legaktívabb digitális középformátumú hátfal és fényképezőgép gyártójáról van szó, mely azért nem ma kezdte a szakmát.

A Linhof neve a digitális kompaktokon nevelkedett nemzedéknek nem sokat mond, annál többet a nagyformátumú, műszaki gépeket kedvelőknek. A német vállalat jóval több mint egy évszázados fennállása óta sohasem alkudott meg, és ma is ugyanazon az ösvényen halad, mint annakelőtte, legfeljebb csak néha-néha odafülelve az új idők szavának.

„Braun csak egy van!”, mondhatná a reklámszöveg, ha valóban csak egy lenne. De ha valaki ilyen elterjedt névvel bír, és magáról nevezi el cégét, ne csodálkozzon ha folyton összekeverik. Nekünk is nehezen sikerült különbséget tenni a fotós Braun és a vakus Braun között. Aztán végül megnyugodhattunk, fotós-Braun tényleg csak egy van.

Sok öreg céget ismer a fototechnika. Vannak köztük 100 évesek, sőt ennél sokkal idősebbek is, de többségük pelyhes álló siheder az osztrák/német alapítású Voigtländerhez képest, mely a XVIII. század közepe óta létezik. A cég – mint sok más társa – családi vállalkozásként indult.

Találós kérdés. Melyik volt a világ első full-frame, kisfilmes DSLR fényképezőgépe? Akik a jelenleg ismert nagy cégekre gondoltak, rossz nyomon járnak. Akik a Contax N Digitalra, eltalálták. Az újabb Contaxok mögött pedig olyan nevek állnak mint a Kyocera, vagy történelmi áttekintésünk „hőse”, a Yashica.

Az AGFA cég históriája hasonló a német fotótechnikai vállalatok nagy részéhez. A háború után világhírnevet és komoly piaci pozíciót szerzett társulás a 60-as, 70-es évek japán termékáradatával képtelen volt felvenni a versenyt és mára jelentősen kiszorult a fotópiacról. Rövid történelmi összefoglalónk betekintést enged a fényes múltba, és a még mindig élő jelenbe.