Történelem: Yashica

0
879

Vérzivataros időben

Japán elég vészterhes időket élt, mikor megalakult a Yashima Precíziós Művek, jelenlegi történetünk alanyának őse. 1945 májusát írták, a II. világháború utolsó hónapjait. Európában már véget ért az öldöklés, de Japán még folytatta a harcot, minden anyagi, gazdasági energiáját ennek szentelve. A frissen alakult vállalkozás sem tehetett mást mint, hogy hadi megrendelésre dolgozott. Nagyobb cégek alvállalkozójaként működtek, különféle hadianyagokat, például lőszeralkatrészeket készítve.

Pigeonflex

A Nagano tartományban működő kisvállalkozás az elvesztett háborút követően órákhoz és elektromos berendezésekhez gyártott alkatrészekre váltott. 1949-ben egy apróbb névváltoztatást követően Yashima Precíziós Vállalat néven futottak tovább, mindössze 170 000 yenes, vagyis 566 dolláros alaptőkével és nyolc alkalmazottal. Az órák mellett a fotográfiai alkatrészeket is felvették termékkínálatukba, 1953 elején pedig egy saját fényképezőgéppel is megpróbálkoztak, mely a korszak „divatjához” hűen egy ikerobjektíves (TLR) középformátumú gép volt, a Pigeonflex. A márciusban megjelent gép 6×6 cm-es nyersanyagra dolgozott, 15 ezer yenbe került, F3,5 fényerejű felvevőoptikáját pedig a Tomioka gyár szállította, akikkel a Yashima igen jó kapcsolatot ápolt. Nem sokáig tartott azonban náluk a Pigeonflex karrierje, hiszen júniusban saját nevű fényképezőgéppel a Yashimaflexszel jelentkeztek, a korábbi modell gyártását pedig egy másik japán cég folytatta. A gép zárszerkezetét a Pigeonflextől örökölte, a felvevőobjektív szerepét egy 80mm-es Tri-Lausar optika látta el, szintén a Tomioka műhelyből, a filmtovábbítást pedig egy forgatógombbal végezhette a fotós. A gép rövid időn belül apró névcserén esett át, a kissé pattogósabb Yashicaflex nevet kapta. A márkanév változás (Yashi(ma) + ca(mera)=Yashica) jól jelezte a cég elkötelezettségét a fotográfiai termékek és a fényképezőgépek iránt.

A háború utáni (és előtti) japán fényképezőgép gyártás, ahogy korábban is, szinte minden téren a nagy német cégek példáját követte. Igaz ez a névválasztásra is. A 6×6-os TLR-ek egyik leghíresebb modellje a Rolleiflex számos japán modell nevét is megihlette. Így született meg a Ricohflex, majd később a Nikoflex, a Minoltaflex, az Olympus Flex, hogy csak néhány példát említsünk az ismerősebben csengők közül.

Fényképezőgépekre ítélve

Yashica Mat

1956-tól mint Yashima Optikai Vállalat folytatják tevékenységüket, elhagyva a műszergyártásra utaló jelzőt, majd az Egyesült Államokban megalakítják első külképviseletüket a Yashica Inc.-t. Ugyanebben az évben vezetik be a piacra első 8mm-es filmfelvevőjüket a Yashica 8T-t.

1957-ben látott napvilágot a Yashica Mat, mely szintén egy 6×6-os formátumú TLR volt, de az első a vállalat gépei közül, mely karos filmtovábbítást használt. A fényképezőgépre két 75mm-es Lumaxar, négy lencsés, Tessar mintára készült objektív került. Ezeket a vállalat az NSZK-ban gyártatta, később pedig Yashinon néven forgalmazta. A gép zárideje B állástól 1/500 mp-ig volt szabályozható.

Yashica 35

A modell és utódainak sikere szinte nyilvánvaló volt, ahogy a vállalaté is, mely ekkoriban már kb. 2000 dolgozót foglalkoztatott. 1958-ban a cég neve hivatalosan is Yashica lett és felvásárolták a csőd szélére került Nicca Camerát, mely elsősorban a Leica stílusában gyártott, távmérős, kisfilmes gépeiről volt ismert. A Yashica kínálatában nagyjából ekkortól jelennek meg a 35mm-es gépek is, köztük a Nicca korábbi termékvonalának nem egy tagja. Első ilyen gépük a Yashica 35 volt. Az évtized végén belekóstoltak az akkoriban egyre divatosabb 16mm-es minifényképezőgépek világába is (Yashica Y16). A gép kazettás filmtöltésével, apró méretével és 220 grammos tömegével a kezdő fotósokat kívánták megnyerni.

Yashinon objektív

Első SLR (single lens reflex=egyaknás tükörreflexes) fényképezőgépüket 1960-ban készítették el. Az automata rekeszállítású Pentamatic teljesen egyedi objektívcsatlakozást kínált, de a vállalat rövid időn belül áttért az egyre népszerűbb M42-es menetes megoldásra. A következő évben megjelent Penta J már ezt a szabványt használta. A tükörreflexes gépekhez kínált Yashikor és Yashinon objektíveket ezúttal is a Tomioka készítette, melyet 1968-ban felvásárolt a Yashica. Az évtized fordulóján megszerezték a japán Zunow optikai vállalkozást is, melyet a Nikon elődjéből és a Yashimából kivált szakemberek alapítottak és bár kis cégnek számított, rendkívül innovatív termékeivel hívta fel magára a figyelmet.

Közben folytatódott a TLR gépek gyártása is. Ezek közül egy kisebb 4×4-cm-es filmméretet használó modellel, a Yashica 44-gyel jelentkeztek, mely kísérteties hasonlóságot mutatott az előző években megjelent Baby Rolleiflexszel, komolyabb összezördülésre adva alapot a német Franke & Heidecke céggel. Ettől függetlenül a modell nagyon népszerű volt Japánban és később több frissítést is megélt. A 6×6-os vonalat a Yashica A-E modellsorozat, majd később a 635-ös típus folytatta. A Mat-sorozat az LM és EM modellekkel bővült, melyek már beépített fénymérővel is rendelkeztek.

Yashica Electro 35

A Yashica igazi nagy áttörését és világhírét az 1965-ben megjelent Electro 35-nek köszönheti, mely a világ első (üzletileg sikeres), teljesen elektronikusan vezérelt kisfilmes fényképezőgépe volt. Forradalmian új fénymérőjének és kialakításának köszönhetően a gép automatikusan be is állította az szükséges expozíciós értékeket, például a záridőt, mely 30 mp-ig volt növelhető. Az Electro 35 rendkívül sikeresnek bizonyult az egész világon, és körülbelül 8 millió darabot adtak el belőle.

A hatvanas évek végét a kisfilmes automata „kompakt” gépek és SLR-ek uralták. Utóbbiak közül az 1968-ban megjelent Yashica TL Electro X-ben találkozhattunk először az expozíciós adatok elektronikus kijelzésével a keresőben, valamint fokozatmentes záridő szabályozással. A géphez adott Yashinon DX 50mm F1,7 objektívet már a Tomiokából alakult saját üzemük készítette.

Ugyanebben az évben jelent meg a Yashica Mat 124 középformátumú gép a vállalat egyik legnépszerűbb ikerobjektíves gépe, majd két évre rá a 124 G-modell, mely egyben az utolsó általuk gyártott TLR volt – igaz 1986-ig gyártották.

A ‘Contax-kapcsolat’

Az Electro 35 és későbbi követői igen magasra emelték a cég tekintélyét a nemzetközi piacon. A hetvenes évek elejére a Yashica számított a világ egyik legjobb fényképezőgép gyártójának, különösen az elektronikus rendszerek vonatkozásában. Folyamatosan keresték az újabb lehetőségeket és piacokat, mely végül a német legenda, a Carl Zeiss személyében „kopogtatott” be hozzájuk.

1973-ban a Carl Zeiss és a Yashica megállapodást kötöttek egy új termékcsalád gyártásáról. A Zeiss ehhez feltámasztotta a háború előtt – még Zeiss Ikonként – gyártott Contax márkanevet. A márka licenszét a Yashica kapta meg a gép külsejének megtervezéséhez pedig a híres dizájn céget az F. Alexander Porsche Grouppot kérték fel. A cél egy profi, elektronikusan vezérelt zárszerkezetű, kisfilmes SLR létrehozása volt.

A két vállalat közötti megállapodást a Carl Zeiss ‘Top Secret Project 130’ néven kezelte, mely titokzatossága révén még jobban hozzájárult az egyezség körüli hírverés felkorbácsolásához.

Contax RTS aranyozott modell, gyíkbőr borítással

Az első modellt, Contax RTS (Real Time System) néven, az 1974-es Photokinán mutatták be. A gép záridejét 1-1/2000 mp között lehetett állítani és rengeteg kiegészítőt is kínáltak hozzá, többek között cserélhető mattüvegeket, motoros filmtovábbítókat, infra és rádiós kioldót. A modellt 1982-ben váltotta fel utódja az RTSII. A fényképezőgép vázak Japánban a Yashica üzemében, a kiváló minőségű Zeiss T* objektívek pedig az NSZK-ban készültek. Az újjáélesztett Contax sorozat rendkívül sikeresnek bizonyult. A hetvenes évek második felében a Yashica egyértelműen az SLR piac krémjéhez tartozott.

A két vállalat nem sokkal később egy saját bajonett szabványt (C/Y) is kialakított, mely a soron következő összes Contax és Yashica SLR modell hivatalos objektívcsatlakozása lett. A Yashica első ilyen SLR készüléke az 1975-ben megjelent FX-1 volt. A japán vállalat a népszerűséget meglovagolva kihozta a Contax RTS számos tulajdonságát (pl. az elektromágneses zárkioldást, rekesz és záridő előválasztást) és külsejét is átvevő FR sorozatot, melyet szintén a Carl Zeiss optikáival kínáltak.

Az 1979-ben megjelent Yashica FX-3-mat már a kezdő SLR felhasználóknak szánták, jóval olcsóbban a korábbi profi modelleknél. Ugyanebben az évben jelent meg a Contax 139 Quartz, mely szintén egy nyomottabb árú, félprofi modell volt. A 80-as évek elején a 137MD Quartz és 137MA Quartz vitték tovább a Contax nevet 2 és 3 kép/mp-es filmtovábbítást kínálva.

Kerámia?

1983-ban egy új japán fényképezőgép gyártó jelent meg a porondon, a Kyocera. A vállalat eredeti tevékenységi köre meglehetősen messze állt a fotózástól.

Nevét a Kyoto és a Ceramics szavak összevonásából kapta, egyszóval kerámia termékeket készített.

A fényképezéssel úgy kerültek közelebbi kapcsolatba, hogy felvásárolták a Yashicát. Ezzel a Contax név használati joga is a Kyocerához került. A korábbi modellek és a Contaxok gyártása is tovább folytatódott, sőt újabbak is napvilágot láttak a jól ismert márkaneveken. A Kyocera ezen kívül saját néven is adott ki gépeket, valamint más gyártóknak – például a Cosinának – is bedolgozott. Sok termékük Yashica és Kyocera logóval is megjelent, sőt előfordult, hogy eltérő típusszámmal kerültek a boltokba.

A szárnyaló 70-es évek után a következő évtized kevesebb dicsőséget hozott a cégnek és egyre apadó pénztárcát. A piacon olyan olcsó SLR modellek jelentek meg, melyekkel a kissé túlárazott Yashica (Kyocera) készülékek nehezen tudták tartani a lépést. Ráadásul egyes források szerint a marketing tevékenységük is gyenge volt.

Contax T

Ettől függetlenül minőségi fényképezőgépek kerültek ki az új vezetésű cégtől is. Ilyen volt az 1984-ben bemutatott Contax T, mely egy kisfilmes, távmérős kompakt volt, 38 mm-es F2,8 fényerejű, beépített Zeiss Sonnar optikával. A kis manuális élességállítású gép állítólag Henri Cartier-Bresson és Constantine Manos nagy kedvence volt.

1987-ben egy teljesen egyedi külsejű fényképezőgéppel jelentkeztek, mely a Kyocera Samurai nevet kapta és inkább egy mai kézi videokamerához hasonlított. Alakja a későbbi Kyocera/Yashica állóképes videó és digitális modellekre is hatással volt, bár ez a gép még filmet használt.

1990-ben jelent meg a Contax RTS III a legendás sorozat legújabb és egyben utolsó tagja.

A digitális fotózás elődjének számító állóképes videokamerák környékén is ekkoriban kezdett feltünedezni a Kyocera/Yashica név. Első említését a Yashica Samurai V-70-nél találtuk meg, mely a fent bemutatott Samurai sorozat videokamerás külalakját örökölte, de már 1/2”-es, 390 000 pixeles CCD-vel dolgozott. Optikája egy 3x-os zoomátfogású, autofókuszos, kiváló fényerejű (F1,4) „lencse” volt.

Yashica Samurai

Közben azért a Contax gépek menetelése sem szakadt meg, csak az eddigiekhez képest más formátumok és rendszerek felé is kitekintgettek, mint például a középformátum felé a Contax 645 AF modellel. Ilyen kitekintés a legendás Contax G1 is, amely elődeihez hasonlóan kisfilmes volt ugyan, de távmérős keresővel rendelkezett, hasonlóan a T-modellhez. Itt azonban már automata élességállítást kapott a vásárló, ami miatt némi kritikát is kapott a szaksajtótól, mert ugyebár a távmérős-hangulat és az autofókusz nehezen összeegyeztethető. A gép utódja Contax G2 néven, két év múlva kerülhetett a boltokba. Egyedi objektívjeit a Kyocera gyártotta.

Contax N Digital

A világ első full-frame (teljes kisfilmes méretű; 36 x 24mm) szenzoros DSLR gépén is a Contax logó díszeleg. A 6 megapixeles Contax N Digital modellt 2000-ben jelentették be, és többször elhalasztott startja végül 2002-ben vette kezdetét. A gépért nem rajongott a sajtó és eladási mutatói sem voltak jók, így egy éven belül befejezték a forgalmazását. Közben a Pentax is tervbe vette az N Digitalban működő képérzékelő használatát, tervezett MZ-Digital fényképezőgépében, melyből aztán egy prototípuson kívül nem lett semmi. A full-frame babérokat 2002-ben aztán a Canon EOS-1Ds aratta le, melyet röviddel ezután követett a Kodak DCS Pro14n.

A jelenlegi Yashica kínálat krémje

A Kyocera/Yashica ezen kívül kompakt digitális fényképezőgépeket is gyártott. Az 1998-ban kiadott Samurai 2100DG például a világ első 4x optikai zoommal ellátott gép volt a 2 megapixelesek táborában.

2005-ben a Kyocera bejelentette, hogy felhagy a saját márkanevű, valamint Yashica és Contax modellek gyártásával. A Yashica brand felhasználásának jogát a hong-kongi MF Jebsen Group vette meg. Időnként ma is találkozhatunk a márkanévvel olcsóbb digitális kompaktokon, melyek az említett cégcsoport leányvállalatánál, a szintén hong-kongi JNC Datum Tech-nél készülnek.