Több forrásból
Az AGFA gyökereit közel 150 évvel ezelőtt kell keresgélnünk. A Berlin közeli Rummelsburger-tó mellett alakult az a vállalkozás, mely a később világszerte ismert cég elődjének tekinthető. 1867-et írtak ekkor, az üzem pedig színes festékek készítésével foglalatoskodott. Alapítói, Paul Mendelssohn-Bartholdy és Carl Alexander von Mathius hat évre rá alakították komoly vállalattá a gyárat, mely a nem túl fantáziadús Aktien-Gesellschaft für Anilin-Fabrikation (röviden, AGFA), vagyis Anilingyártó Részvénytársaság nevet vette fel. Ekkor még nem sok közük volt a fényképészethez, a vegyiparhoz viszont annál inkább. Nem csoda, hogy a fotókiegészítőkhöz is ebből az irányból közelítettek. 1888-ban kezdték meg az első ilyen jellegű termékeik gyártását. 1891-ben jegyeztették be Rodinal nevű fekete-fehér negatívhívójuk szabadalmát, mely hamarosan ipari szabvánnyá vált az előhívók között és különböző változatait egészen a közelmúltig gyártották.
A zenetörténetben kicsit jártasabbak talán felkapták a fejüket a Mendelssohn név hallatán. Igen, a vállalat egyik alapítója a híres német zeneszerző Felix Mendelssohn másodszülött fia volt. Sajnos atyjához hasonlóan igen fiatalon, 39 évesen érte a halál – szívrohamban halt meg – így helyét 1880-tól unokaöccse Franz Oppenheim vette át.
A cég alapjait ugyanakkor egy másik szálon is kereshetjük, mely kezdettől fogva a fotográfiai segédanyagok mellett tette le voksát. 1890-ben egy Lieven Gevaert nevű 22 éves antwerpeni fiatalember saját műhelyt nyitott szülővárosában, hogy fotópapírokat gyártson. Négy évre rá egy helyi üzletember segítségével megalakult az L. Gevaert & Cie cég. Az alaptőke mindössze 20 000 belga frank (mai áron 500 euró) volt. Mindenesetre alig telt el egy év, és a belga vállalat már külföldön terjeszkedett, mégpedig egy felváráslás által. A párizsi Blue Star Papers céget kebelezték be, mely egy új zselatin alapú papírral alapozta meg hírnevét. Az újdonság az L. Gevaert & Cie-nek is komoly szakmai és bevételi sikereket hozott. A Gevaert cég a századelőn egy belga kisvárosba Mortselbe tette székhelyét, de még hat évtizednek kellett eltelnie, hogy a két cég útjai találkozzanak és együtt fussanak tovább.
Térjünk vissza az AGFA házatájára, mely a Rodinallal alapozta meg hírnevét a nemzetközi fotópiacon. 1897-ben márkanévi védelem alá vonták az AGFA nevet, mely a századfordulón már egyet jelentett a minőségi fotográfiai vegyszerekkel. 1907-ben a vállalat filmgyártással bővítette termékkörét, és nekikezdtek az akkoriban még újdonságnak számító röntgen filmlemezek készítésének is. A következő évben megnyitották Európa legnagyobb filmgyártó üzemét.
A XX. századot szép reményekkel kezdő vállalat rögtön az első évtized hajnalán együttműködési megállapodást kötött két nagy német vegyipari céggel a Bayerrel és a BASF-al. A „közös érdek” címszóval alakult együttműködést Dreibundnak is nevezték. A közösen termelt profit 43-43%-át a Bayer és a BASF kapta, 14%-át a kisebb AGFA tehette zsebre. Feladata a fotó vegyiáruk, filmek gyártása maradt. 1916-ban a vállalat a színes film nyersanyagok irányába fordult, melynek egyik nagy úttörője a berlini Dr. Rudolf Fischer volt.
Rovott múlt inkognitóban
Az első világháború nehéz helyzetbe hozta a cégeket a nemzetközi piacon és csak a hazai megrendelésekre számíthattak. A háború után viszont ezek is akadoztak, a külföld bizalma pedig csak lassan fordult ismét a német termékek felé. Éppen ezért egy még erősebb érdekszövetségre volt szükség, több vállalat bevonásával. A Bayer, BASF és Hoechst cégek vezetésével és 27,4%-os üzleti részesedésével 1925-ben megalakult az IG Farben konszern, melyben az AGFA 9%-kal képviseltette magát negyedikként, további két kisebb vegyianyag gyártóval együtt. Az 1,6 milliárd birodalmi márka alaptőkével alakult vállalatóriás kezdetben kb. 100 000 embert foglalkoztatott, de következő világháború hajnalára már több mint 280 ezren dolgoztak a soraiban. Központjuk Frankfurtban üzemelt.
A megalakulást követően a Bayer felvásárolja és az AGFA soraiba integrálja a müncheni Rietzschel fényképezőgép gyártó céget. 1925-től az összes Rietzschel gépen a jól ismert rombusz logó is feltűnik, két éven belül pedig már az összes termékük csak ezzel az emblémával jelenik meg. 1926-ban jelenik meg első fényképezőgépük a harmonikakihuzatos Agfa Standard, melyet a népszerű Billy sorozat követ. 1927-ben az amerikai piacon is megjelennek.
A harmincas évek eleje nem csak a népautó, a Volkswagen elterjedésének időszaka volt, hanem a „nép-fényképezőgépé” is. Ez pedig az AGFA olcsó dobozgépe a 6×9-es formátumú Box 44 volt, mely szinte bárki számára elérhetővé tette a fotózást, így hatalmas népszerűségnek örvendett. 1933-tól 1938-ig gyártották. A cég 1937-ben hozta ki első 35mm-es fényképezőgépét.
A cég érdekes reklámkampányt hirdetett a Box 44 népszerűsítésére. Az akkori 1 márkás érméken mindig szerepelt egy betű is a pénzverde helyét jelölendő. A vásárlóknak 4 betűt, vagyis 4 márkát kellett összegyűjtenie, ‘A’, ‘G’, ‘F’, ‘A’, és megkapta értük a gépet.
Azért nem hanyagolták el a korábban megkezdett kutatásokat sem a színes film nyersanyagokkal. Ezek a húszas-harmincas években is gőzerővel folytak. 1936-ban végre előálltak a világújdonságnak számító Agfacolor-Neu színes filmmel. Ez a film a színhatást már egyetlen expozícióval érte, ellentétben a korábbi több expós, vagy több filmréteges megoldásokkal és az előhívása is sokkal könnyebb és gyorsabb volt. Két év múlva egy színes papírral és egy 16 mm-es amatőr mozgófilmmel jelentkezett a vállalat, ezzel a színes technológiában a világ első számú gyártójának számított.
Az IG Farben komoly és gyümölcsöző kapcsolatokat ápolt a náci hatalommal, mely komoly előnyökhöz juttatta a céget. A II. világháború kitörése után Auschwitz közelében építettek gyárat, ahol szintetikus olajat és gumit gyártottak. Munkásaik jó részét a koncentrációs táborokból odavezényelt rabok adták, akiket ingyen dolgoztattak. 1944-ra a vállalat 83 000 rabszolgamunkást foglalkoztatott. Az IG Farben neve részben összefonódott a Ciklon B gázzal is, melynek szabadalmi jogait birtokolta. A később hírhedtté vált gáz előállítását azonban nem ez a cég, hanem a Degesch végezte, melynek kisebbségi résztulajdonosa az IG Farben volt.
A háborúban játszott szerepe miatt a cég a győztes hatalmak figyelmének középpontjába került. A nürnbergi persorozat egyik oldalhajtása volt az 1947-48-ban lezajlott IG Farben per, melyben a konglomerátum 23 igazgatóját vádolták, és közülük 13-at 1-8 év börtönbüntetésre ítéltek. Ezen felül elrendelték a cég felszámolását. Termelő eszközeik nagyobb része a keleti országrészben maradt, mely szovjet fennhatóság alatt állt. A szovjetek az itteni berendezéseket, háborús jóvátétel fejében leszerelték és elszállították. A nyugati hatalmak a megmaradt részt felosztották az eredeti vállalatok között. A kisebbek megszűntek, de az AGFA, a Bayer, a BASF és a Hoechst külön folytathatta tevékenységét.
Csúcsra járatva
Az AGFA hivatalosan 1952-ben tért vissza a nemzetközi porondra, a Bayer AG alá tagozódva, de a termelést és saját fényképezőgépek, filmek fejlesztését már jóval korábban megkezdte. Egyik első fényképezőgépük a népszerű Agfa Box 44 utódja, a Box 50 volt. Több más, korábbi modelljük felújítása mellett új gépek is piacra kerültek. Ilyen volt a kisfilmes, harmonikakihuzatos Solinette, vagy a szintén 35mm-ben utazó, fix optikás Silette, mely modernebb külsőt kapott. A középformátumot az 1956-ban kiadott Automatic 66 képviselte, mely már automata fénymérővel rendelkezett. A korszak igényeihez igazodva olcsó bakelit dobozgépek is piacra kerültek az AGFA műhelyből, mint például a Click és Clack modellek.
1959-ben egy lépéssel tovább mentek és az automata fénymérő mellé automata expozíció beállítás is tartozott. Ez volt a 35mm-es Optima, mely a világ első ilyen fényképezőgépe volt. A mai készülékekhez hasonlóan az expo gombot félig lenyomva lépett működésbe a elektromosan vezérelt mechanika mely önállóan állította be a rekeszt és a záridőt. A gép óriási siker lett, és három éven belül 1 millió darabot adtak el belőle.
Bár a cég népszerűsége egyre növekedett az igazi felvirágzást a hatvanas évek hozták el. Az évtized elején az AGFÁ-hoz került a Bayer teljes fotográfiai üzletága, 1964-ben pedig egyesültek a korábban említett, belga Gevaert céggel, létrehozva Európa legnagyobb fotócikk és kiegészítő gyártóját. A vállalat neve Agfa-Gevaert lett, melynek 50%-át továbbra is a gyógyszer és vegyianyag gyártó Bayer birtokolta.
Ekkoriban már gőzerővel terjed a hobbifotózás, egyre kisebb, és olcsóbb kompakt gépekkel, melyek egyre több automata funkcióval rendelkeznek. 1963-ban a Kodak igyekszik egyszerűbbé tenni a filmbefűzés és kivétel bonyolult műveletét, ezért megjelenteti a 126 cartridge rendszert. Az AGFA válasza nem sokáig várat magára. 1964-ben bevezetik a kisfilmes Rapid rendszert, mely még könnyebbé teszi mindezt. Az új filmtokozáshoz új fényképezőgép sorozatot is megjelentettek, szintén Rapid márkanéven, de az elterjedt 126 filmhez igazított készülékek fejlesztését is megkezdték.
Az AGFA a 60-as 70-es években élte virágkorát, több tucatnyi, különböző formátumú, méretű és képességű fényképezőgéppel gazdagítva a fotós világot. Készítettek kisfilmes kompaktokat, átnézeti-, és távmérős keresős gépeket, középformátumú, vagy 110-es mini filmmel működő készülékeket, valamint SLR és TLR modelleket is.
1968-ban került a boltokba az első AGFA mini fényképezőgép, mely már a jellegzetes, narancssárga érintőgombot (Red Sensor) viseli magán. A különleges és a hatvanas évek élénkségét tükröző kezelőszerv a kompakt AGFA gépek – főleg a Pocket sorozat – egyik jellegzetessége lett.
A cég ezen kívül többféle filmet és egyéb fotós kiegészítőt is gyártott, de az elektronikai piac más területein is kipróbálta magát. 1971-ben a hannoveri ipari kiállításon mutatták be a Gevafax X-10-et, mely Európa első xerografikus másoló berendezése volt.
A xerográfia, vagy fénymásolás atyja egy magyar fizikaprofesszor Selényi Pál volt, aki 1928-ban fejlesztette ki az elektrosztatikus képrögzítés elvét. Ezt 1934-ben Magyarországon, majd egy évre rá az USA-ban szabadalmaztatta és publikálta. Az eljárást végül a 40-es 50-es években az Egyesült Államokban tökéletesítették, és itt készült az első sorozatgyártott fénymásoló berendezés is, 1950-ben.
A hetvenes években a vállalat újabb üzleti lehetőséget keresett, mivel az egyre olcsóbb japán fényképészeti termékekkel az európai ipar nehezen tudta felvenni a versenyt. Az újabb terület az orvosi képalkotó eszközök piaca volt.
1980-ra különböző spekulációk hatására, az ezüst árfolyama egy év alatt a hétszeresére ugrott. Ez további nehézségeket okozott Európa legnagyobb filmgyártójának, hiszen ez a fém nélkülözhetetlen az iparágban. Szorult helyzetéből a Bayer AG segítette ki az AGFA-Gevaertet, melyért cserébe megszerezte a cég 100%-át. Anyagi gondjai miatt a cég 1983-ban végleg leállt a filmes fényképezőgépek gyártásával, bár a filmek gyártását tovább folytatták. Minden ezután készült AGFA logós filmes fényképezőgép OEM termék.
Digitális újjászületés
Az éledező digitális világ új távlatokkal kecsegtetett. 1983-ban piacra dobták a világ első digitális LED nyomtatóját, 1985-ben pedig egy CCD-s síkágyas lapolvasót. Kivették a részüket a filmhívás megreformálásában is az 1989-ben megjelent AGFA Minilab-nek köszönhetően, mely szintén világelső termék volt.
Új lehetőséget jelentett a nyomdaipar is, ahol az amerikai Compugraphic Co. felvásárlásával piacvezető pozíciót vívtak ki a computer-vezérelt szedőgépek gyártásában. 1996-ban megszerezték a Hoechst, majd a következő évben a DuPont nyomdai előkészítő szegmensét, melynek köszönhetően ezen a téren is piacvezetővé váltak. Közben megerősödtek az orvosi képalkotó technológiák terén is, ezt többek között az amerikai Sterling Diagnostic Imaging felvásárlása tette lehetővé.
Persze ha már a digivilágban járunk ne feledkezzünk el az AGFA első lépéseiről a digitális fényképezőgépek között. A cég itt rögtön a „nagypályán” kezdett egy professzionális stúdiógéppel. 1995-ben jelent meg a StudioCam, mely lényegében egy scanner hátfal volt hihetetlennek tűnő 16,4 megapixeles (4500 x 3648 pixel) felbontással és ISO100-400 érzékenységgel. A készülékre Nikon objektíveket csatlakoztathatott tulajdonosa. A szenzor kiolvasásának lassúsága miatt csak műtermi használatra volt alkalmas.
Ezzel egy időben megjelent egy kisebb felbontású fényképezőgépük is, mely így jóval gyorsabb lehetett. Az AGFA ActionCam-et a Minoltával közösen fejlesztették – megjelent Minolta változatban is RD-175 néven – és egy Dynax 500Si SLR vázba építették. A két változat mindössze nevében különbözött egymástól. A gép 3 darab 380 000 pixeles CCD-t tartalmazott, és végül egy optikai rendszer révén 1528 x 1146 képpontos felbontást kínált, ISO800 érzékenységgel. Adattárolásra a készülék egy 131 MB-os, PC Card csatlakozású HDD-t használt, de a bővíthetőség további két PCMCIA helyen keresztül megoldott volt. A fényképezőgép 13 500 dollárba került és nagyjából ugyanennyit kértek a fent bemutatott StudioCam modellért is.
A meglehetősen erős kezdés után a vállalat nem folytatta a profi szériát, inkább a jövedelmezőbb olcsó digitális modellek kiadására koncentrált. 1996-tól került a boltokba az ePhoto széria, kezdetben a korszak hasonló fényképezőgépeknél megszokott VGA felbontással és SmartMedia memóriakártyával. Az ePhoto modellek igen elterjedt gépek voltak akkoriban, a jelenleg ismert japán gyártók készülékeivel megegyező minőségben és szolgáltatáskészlettel. Ilyen volt például az 1998-ban kiadott AGFA ePhoto 1680, mely már 2 megapixeles képméretet, kihajtható LCD-t, és 3x zoomátfogású, fix fényerejű (F2,8) optikát kínált.
A cég szkennereket is készített, az olcsóbb változatoktól a 40 ezer dolláros profi lapolvasókig. Az Agfascan XY-15 Plus például 5000 ppi-s optikai felbontást kínált.
1999-ben a Bayer 25 centes névértéken a tőzsdére is bevezeti az AGFA-Gevaertet. 2001-ben jelentős strukturális változásokat és árcsökkentést határoznak el a digitális képalkotó üzletágban. A vállalt felvásárlásokkal igyekszik új távlatok felé nyitni, vagy régi pozícióit erősíteni, de a digitális fényképezőgép piacon nem tud továbblépni így fokozatosan háttérbe szorul.
Az új évezred hajnalán főleg az orvosi képalkotásban érdekelt kisebb cégeket szereznek meg, a belga Quadratot, a MediVisiont, az amerikai Talk Technology-t és a Mitrát. Kínában hoznak létre új gyárat és erősítik érdekeltségüket a nyomdai előkészítés terén, mely ezúttal is több kis cég felvásárlását jelenti.
2004-ben független cégként válik le az anyavállalatról az AgfaPhoto, mely jelenleg leverkuseni székhellyel működik és olcsóbb kompakt digitális fényképezőgépeket, kamerákat, képkereteket, memóriakártyákat filmeket és főleg eldobható kisfilmes gépeket kínál. Az üzleti szegmensben fotográfiai vegyszereket és automata minilaborokat forgalmaz a vállalat. Az AgfaPhoto brand licenszét a német Plawa vásárolta meg, így a digitális gépek valószínűleg e cég égisze alatt készülnek.
