Történelem: Braun

0
64

Ködös kezdetek

Korai céglogó

A Braun fotóipari cég alapításáért egy Karl Braun nevű német urat tehetünk „felelőssé”, aki 1915-ben (egyes források szerint 1906-ban) alapította a vállalatot Nürnbergben, és saját neve után Karl Braun KG Fabrik optischer Geräte und Metallwarennek keresztelte. A vállalkozás már a kezdetektől otthon volt a fototechnikában, ugyanis optikai eszközöket, például látcsöveket, készített. A termékkínálatot emellett fémipari termékek, és félkész termékek, alkatrészek tették ki, többek között a rádióipar számára.

Sajnos a forrásanyag ezen felül szinte semmit nem árul el a cég kezdeti korszakáról és fejlődéséről. Az összes forrás a II. világháborút követő időszakkal folytatja a mesét, így mi is kénytelenek leszünk ugorni pár évet, elkönyvelve, hogy a húszas és harmincas évtized a Braun számára valószínűleg az optikai, fémipari és rádióalkatrészek gyümölcsöző gyártásával és kereskedelmével telt.

Szóval, a világháború után a nyugatnémet gazdaság az 1948–as pénzreformot követően kezdett talpra állni. A boltok polcai megteltek áruval, az emberek pedig egyre szívesebben vásároltak, a mindennapos fogyasztási cikkeken túl egyéb termékeket is. A fényképezőgép ipar is újra magára talált és új belépőkkel gazdagodott. A Karl Braun KG nem tartozott már a kezdők közé, de ekkor kötelezte el magát a fényképezőgépek gyártása mellett. Az új irányt névváltás is jelezte, ettől kezdve Carl Braun Camera-Werk néven üzemeltek. Nem ez volt azonban az egyetlen Braun a német- és a világpiacon:

Braun KG vs. Braun AG

Némi zavarra adhat okot, hogy Németországban működött és ma is működik egy másik Braun cég, melynek nevét mindannyian jól ismerjük, ha máshonnan nem, hát a villanyborotvák és hajsütővasak oldaláról. A zavart tovább fokozza, hogy a kronbergi székhelyű nemzetközi nagyvállalat is foglalkozott fotótermékek gyártásával.

A Braun AG-t 1921-ben, Frankfurtban alapította Max Braun, a Kelet-Poroszországból elszármazott fiatal műszerész. A rádió és gramofon alkatrészeket gyártó cég, néhány éven belül már több száz dolgozót foglalkoztatott és nemzetközi vállalattá nőtte ki magát. A nagy gazdasági világválságot sikeresen túlélték, de a II. világháborút csak épphogy. A háború után első termékük épp a fotográfiához kapcsolódott. Egy kézzel hajtható, dinamós minivakut dobtak piacra. Az elkövetkezendő évtizedekben a Braun komoly vakugyártónak számított világszerte. Többek között a Leica fényképezőgépeket gyártó Leitz céggel is készítettek közös termékeket, mint például a Leitz/Braun 340 SCA VarioZoom villanó.

A nyolcvanas évek elejére a cég érdekelt volt a hi-fi eszközök, a fotográfia, a videófelvevők, valamint a háztartási és fürdőszobai berendezések terén is, melyek jelentős anyagi erőforrásait emésztették fel. Az elkerülhetetlen átszervezés végül a fotós és filmfelvevő részleg eladását jelentette, melyet a német Robert Bosch GmbH vásárolt meg.

A Braun AG ma az egyik legnagyobb német háztartási elektronikai cég, több mint 8000 dolgozóval, és 1 milliárd dollár fölötti éves forgalommal.

Milliónyi masina

De térjünk vissza a kizárólag fotótechnikában utazó Carl Braun Camera-Werkhez, mely főként az 1940-es évek végétől árasztotta el a piacot fényképezőgépekkel. Először az akkoriban divatos, és igénytelen dobozgépekkel, mint például az Imperial és az Ideal típusok, később az ötvenes évek elejétől a Paxette 35mm-es távmérős szériával. Utóbbi a vállalat legnépszerűbb fényképezőgép sorozatává nőtte ki magát. Szintén az évtized elején jelentetik meg a Norca, Pax és Paxina nevű, középformátumú, harmonikakihuzatos modelljeiket.

A vállalat sikerét jól jelzi, hogy 1956-ra, vagyis mindössze nyolc évvel a fényképezőgép gyártás megkezdése után, már túl voltak az egymilliomodik fotómasinájukon. A Braun gépek ekkoriban főként kisfilmes és középformátumú távmérős készülékek voltak, leginkább az olcsóbb fogyasztói kategóriából. A Paxette szériát – kedvezőbb ára miatt – gyakran nevezték az „átlagember leicájának” is, bár ezek a modellek kimondottan jó minőségűnek számítottak. A Leica hasonló gépeitől eltérően ezek központi zárat kaptak.

Sok típusuk cserélhető objektíves volt, melyekhez külső gyártóktól rendelték az optikákat, 35 és 135 mm között gyújtótávolságokban. Az 1959-ig gyártott első szériát 45mm-es, 1:3,5 fényerejű objektívvel kínálták. A következő sorozatot, valamint a kapcsolt távmérővel és szelén fénymérővel ellátott Super Paxette gépeket 1953-tól kezdték gyártani. Az 1956-ban bemutatott Super Paxette II már a Carl Zeiss Tessar 2,8/50mm-es objektívjét kapta. Az évtized végére a sorozat egyre kompaktabb vázba került, majd megjelentek a beépített fénymérős változatok is.

Ugyanakkor kisfilmes tükörreflexes géppel is jelentkezett a Braun (Paxette Reflex), melyet 1958-tól 1962-ig gyártottak. A gépet törőékes mattüveggel, pentaprizmával, beépített szelén fénymérővel, központi záras objektívekkel, munkablendével és vakuszinkron lehetőséggel is ellátták.

1959-ben jelentette meg a cég a Paxette Electromatic fényképezőgépet, melyet a világ első kisfilmes, teljesen automatikus gépeként hirdettek. Az automatika abból állt, hogy a beépített szelén fénymérőre támaszkodva a készülék képes volt vezérelni a rekeszt, valamint a keresőben visszajelzést kaptunk az expozíció pontosságáról. A kompaktot egy 40mm-es 1:5,6 fényerejű Ennagon objektívvel szerelték. Nem sokkal később kiadott utódja már 1:2,8 fényerejű optikával rendelkezett.

1957 és 1960 között egy új fényképezőgép márka jelent meg a piacon, Wittnauer néven. Az amerikaiak jól ismerhették, hiszen az 1880 óta működő cég svájci órákat forgalmazott. Ahogy óráit Svájcban, úgy fényképezőgépeit az akkori Német Szövetségi Köztársaságban kezdte gyártatni. A gyártó pedig nem volt más, mint a Braun. Három év alatt kb. egy tucatnyi Wittnauer típus került ki a Braun gyárból, melyek egy része a német gyártó ismert modelljeinek (Paxette Electromatic, Gloriette) átnevezése volt.

A Kodak által a hatvanas évek elején életre hívott 126-os filmformátum a valódi kompakt és minigép korszakot jelentette a fényképezőgépek világában. A Braun is egy sor kompakttal gazdagította a kínálatot. Ilyen volt az évtized közepén megjelent Automatic 300 nevű gépük, melyet Porst Automatic 500 néven is árultak. A gép beépített, felnyitható vakureflektorral is rendelkezett, mely elé egy villanóizzót illeszthetett a fotós. A 128-as formátumot ezen kívül a Paxette 28 gépcsalád erősítette, 1965 és ’68 között.

A hatvanas évtized végére, az egyre olcsóbb távol-keleti fotóipari eszközök térhódítása és a növekvő gyártási költségek miatt a Braun leállítani kényszerült fényképezőgép gyártó üzletágát, és a továbbiakban japán gépeket árulni bejáratott márkaneve alatt. Megmaradt gyártási kapacitását egy másik fontos szegmenshez csoportosította, mely ekkor már több mint egy évtizede fő tevékenységi köréhez tartozott.

Kockák a vásznon

A másik szegmens a vetítőgép gyártás volt. Már 1955-ben elkezdte a cég a Paximat termékcsalád beindításával. E készülékek a Nuremberg Paximat Carl Braun Camera-Werk részleg égisze alatt készültek. Ebben az évben jelentették meg a világ egyik első félautomata, adagolókazettás diavetítőjét, de olyan fejlesztések is a nevükhöz fűződnek mint a vetítők vezetékes és vezeték nélküli távvezérlése, a fényerősebb halogénizzók bevezetése, az állítható képvilágosság, vagy az automata élességállítás.

Az 1983-ban útjára indított Paximat Multimag széria a csúcstechnológiát képviselte a vetítők között. Többféle tárolókazettával volt használható, intelligens izzóvédelemmel és autofókusszal is felszerelték.

Az olcsóbb szériát a Novamat modellek képviselték. Későbbi típusaik tetején a beépített vetítőképernyő is megtalálható volt.

A cég az eltelt évtizedek alatt a világ egyik legismertebb diavetítő gyártójává nőtte ki magát. 1997-ig több mint 4 millió készüléket értékesítettek a világ 120 országában.

A Braun ezen felül írásvetítőket és hobbi (pl Super8-as) filmvetítőket is gyártott. A Super8-as technológia berkein belül több felvevőt is forgalmaztak a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején, mint például a 9-36mm-es Braun Super-Stellar zoomobjektívvel szerelt Braun Super 8 és Super 8 Electric, melyek Japánban készültek, jobbára a Cosina gyárban.

Azért, hogy mindenképp összekavarodjunk a cikk elején felvetett Braun vs. Braun témában, nürnbergi Carl Braun Camera-Werk is kirándult egy kicsit a háztartási kisgépek világába. A hatvanas és hetvenes években gyümölcscentrifugával, konyhai robotgéppel, és elektromos hősugárzóval is foglalkoztak. Arról nem is beszélve, hogy a frankfurti Braun AG az ötvenes évek végén a diavetítő gyártásba is belekóstolt. Szóval teljes a káosz.

A sokoldalúság sem mentette meg azonban a vállalatot a csődközeli helyzettől. Az új évezred és a digitális technológia teljesen új üzleti stratégiát követelt. A Braunt teljesen átszervezték és 2004-től új néven, Braun Photo Technik Gmbh-ként tevékenykednek. 2003-tól a digitális fényképezőgépek, mini kamerák és egyéb digitális termékek (pl. fotószkennerek) is bekerültek a termékkínálatba, bár továbbra is forgalmaznak kompakt kisfilmes fényképezőgépeket.

A Braun mai kínálatában digitális fotókereteket, tokokat és táskákat, állványokat, távcsöveket, dia- és írásvetítőket, vetítővásznakat és szkennereket találunk. Termékeik egy része a hazai képviseletet ellátó Hama Kft-nél vásárolható meg.