Vérzivataros időben
Japán elég vészterhes időket élt, mikor megalakult a Yashima Precíziós Művek, jelenlegi történetünk alanyának őse. 1945 májusát írták, a II. világháború utolsó hónapjait. Európában már véget ért az öldöklés, de Japán még folytatta a harcot, minden anyagi, gazdasági energiáját ennek szentelve. A frissen alakult vállalkozás sem tehetett mást mint, hogy hadi megrendelésre dolgozott. Nagyobb cégek alvállalkozójaként működtek, különféle hadianyagokat, például lőszeralkatrészeket készítve.
A Nagano tartományban működő kisvállalkozás az elvesztett háborút követően órákhoz és elektromos berendezésekhez gyártott alkatrészekre váltott. 1949-ben egy apróbb névváltoztatást követően Yashima Precíziós Vállalat néven futottak tovább, mindössze 170 000 yenes, vagyis 566 dolláros alaptőkével és nyolc alkalmazottal. Az órák mellett a fotográfiai alkatrészeket is felvették termékkínálatukba, 1953 elején pedig egy saját fényképezőgéppel is megpróbálkoztak, mely a korszak „divatjához” hűen egy ikerobjektíves (TLR) középformátumú gép volt, a Pigeonflex. A márciusban megjelent gép 6×6 cm-es nyersanyagra dolgozott, 15 ezer yenbe került, F3,5 fényerejű felvevőoptikáját pedig a Tomioka gyár szállította, akikkel a Yashima igen jó kapcsolatot ápolt. Nem sokáig tartott azonban náluk a Pigeonflex karrierje, hiszen júniusban saját nevű fényképezőgéppel a Yashimaflexszel jelentkeztek, a korábbi modell gyártását pedig egy másik japán cég folytatta. A gép zárszerkezetét a Pigeonflextől örökölte, a felvevőobjektív szerepét egy 80mm-es Tri-Lausar optika látta el, szintén a Tomioka műhelyből, a filmtovábbítást pedig egy forgatógombbal végezhette a fotós. A gép rövid időn belül apró névcserén esett át, a kissé pattogósabb Yashicaflex nevet kapta. A márkanév változás (Yashi(ma) + ca(mera)=Yashica) jól jelezte a cég elkötelezettségét a fotográfiai termékek és a fényképezőgépek iránt.
A háború utáni (és előtti) japán fényképezőgép gyártás, ahogy korábban is, szinte minden téren a nagy német cégek példáját követte. Igaz ez a névválasztásra is. A 6×6-os TLR-ek egyik leghíresebb modellje a Rolleiflex számos japán modell nevét is megihlette. Így született meg a Ricohflex, majd később a Nikoflex, a Minoltaflex, az Olympus Flex, hogy csak néhány példát említsünk az ismerősebben csengők közül.
Fényképezőgépekre ítélve
1956-tól mint Yashima Optikai Vállalat folytatják tevékenységüket, elhagyva a műszergyártásra utaló jelzőt, majd az Egyesült Államokban megalakítják első külképviseletüket a Yashica Inc.-t. Ugyanebben az évben vezetik be a piacra első 8mm-es filmfelvevőjüket a Yashica 8T-t.
1957-ben látott napvilágot a Yashica Mat, mely szintén egy 6×6-os formátumú TLR volt, de az első a vállalat gépei közül, mely karos filmtovábbítást használt. A fényképezőgépre két 75mm-es Lumaxar, négy lencsés, Tessar mintára készült objektív került. Ezeket a vállalat az NSZK-ban gyártatta, később pedig Yashinon néven forgalmazta. A gép zárideje B állástól 1/500 mp-ig volt szabályozható.
A modell és utódainak sikere szinte nyilvánvaló volt, ahogy a vállalaté is, mely ekkoriban már kb. 2000 dolgozót foglalkoztatott. 1958-ban a cég neve hivatalosan is Yashica lett és felvásárolták a csőd szélére került Nicca Camerát, mely elsősorban a Leica stílusában gyártott, távmérős, kisfilmes gépeiről volt ismert. A Yashica kínálatában nagyjából ekkortól jelennek meg a 35mm-es gépek is, köztük a Nicca korábbi termékvonalának nem egy tagja. Első ilyen gépük a Yashica 35 volt. Az évtized végén belekóstoltak az akkoriban egyre divatosabb 16mm-es minifényképezőgépek világába is (Yashica Y16). A gép kazettás filmtöltésével, apró méretével és 220 grammos tömegével a kezdő fotósokat kívánták megnyerni.
Első SLR (single lens reflex=egyaknás tükörreflexes) fényképezőgépüket 1960-ban készítették el. Az automata rekeszállítású Pentamatic teljesen egyedi objektívcsatlakozást kínált, de a vállalat rövid időn belül áttért az egyre népszerűbb M42-es menetes megoldásra. A következő évben megjelent Penta J már ezt a szabványt használta. A tükörreflexes gépekhez kínált Yashikor és Yashinon objektíveket ezúttal is a Tomioka készítette, melyet 1968-ban felvásárolt a Yashica. Az évtized fordulóján megszerezték a japán Zunow optikai vállalkozást is, melyet a Nikon elődjéből és a Yashimából kivált szakemberek alapítottak és bár kis cégnek számított, rendkívül innovatív termékeivel hívta fel magára a figyelmet.
Közben folytatódott a TLR gépek gyártása is. Ezek közül egy kisebb 4×4-cm-es filmméretet használó modellel, a Yashica 44-gyel jelentkeztek, mely kísérteties hasonlóságot mutatott az előző években megjelent Baby Rolleiflexszel, komolyabb összezördülésre adva alapot a német Franke & Heidecke céggel. Ettől függetlenül a modell nagyon népszerű volt Japánban és később több frissítést is megélt. A 6×6-os vonalat a Yashica A-E modellsorozat, majd később a 635-ös típus folytatta. A Mat-sorozat az LM és EM modellekkel bővült, melyek már beépített fénymérővel is rendelkeztek.
A Yashica igazi nagy áttörését és világhírét az 1965-ben megjelent Electro 35-nek köszönheti, mely a világ első (üzletileg sikeres), teljesen elektronikusan vezérelt kisfilmes fényképezőgépe volt. Forradalmian új fénymérőjének és kialakításának köszönhetően a gép automatikusan be is állította az szükséges expozíciós értékeket, például a záridőt, mely 30 mp-ig volt növelhető. Az Electro 35 rendkívül sikeresnek bizonyult az egész világon, és körülbelül 8 millió darabot adtak el belőle.
A hatvanas évek végét a kisfilmes automata „kompakt” gépek és SLR-ek uralták. Utóbbiak közül az 1968-ban megjelent Yashica TL Electro X-ben találkozhattunk először az expozíciós adatok elektronikus kijelzésével a keresőben, valamint fokozatmentes záridő szabályozással. A géphez adott Yashinon DX 50mm F1,7 objektívet már a Tomiokából alakult saját üzemük készítette.
Ugyanebben az évben jelent meg a Yashica Mat 124 középformátumú gép a vállalat egyik legnépszerűbb ikerobjektíves gépe, majd két évre rá a 124 G-modell, mely egyben az utolsó általuk gyártott TLR volt – igaz 1986-ig gyártották.
A ‘Contax-kapcsolat’
Az Electro 35 és későbbi követői igen magasra emelték a cég tekintélyét a nemzetközi piacon. A hetvenes évek elejére a Yashica számított a világ egyik legjobb fényképezőgép gyártójának, különösen az elektronikus rendszerek vonatkozásában. Folyamatosan keresték az újabb lehetőségeket és piacokat, mely végül a német legenda, a Carl Zeiss személyében „kopogtatott” be hozzájuk.
1973-ban a Carl Zeiss és a Yashica megállapodást kötöttek egy új termékcsalád gyártásáról. A Zeiss ehhez feltámasztotta a háború előtt – még Zeiss Ikonként – gyártott Contax márkanevet. A márka licenszét a Yashica kapta meg a gép külsejének megtervezéséhez pedig a híres dizájn céget az F. Alexander Porsche Grouppot kérték fel. A cél egy profi, elektronikusan vezérelt zárszerkezetű, kisfilmes SLR létrehozása volt.
A két vállalat közötti megállapodást a Carl Zeiss ‘Top Secret Project 130’ néven kezelte, mely titokzatossága révén még jobban hozzájárult az egyezség körüli hírverés felkorbácsolásához.
Az első modellt, Contax RTS (Real Time System) néven, az 1974-es Photokinán mutatták be. A gép záridejét 1-1/2000 mp között lehetett állítani és rengeteg kiegészítőt is kínáltak hozzá, többek között cserélhető mattüvegeket, motoros filmtovábbítókat, infra és rádiós kioldót. A modellt 1982-ben váltotta fel utódja az RTSII. A fényképezőgép vázak Japánban a Yashica üzemében, a kiváló minőségű Zeiss T* objektívek pedig az NSZK-ban készültek. Az újjáélesztett Contax sorozat rendkívül sikeresnek bizonyult. A hetvenes évek második felében a Yashica egyértelműen az SLR piac krémjéhez tartozott.
A két vállalat nem sokkal később egy saját bajonett szabványt (C/Y) is kialakított, mely a soron következő összes Contax és Yashica SLR modell hivatalos objektívcsatlakozása lett. A Yashica első ilyen SLR készüléke az 1975-ben megjelent FX-1 volt. A japán vállalat a népszerűséget meglovagolva kihozta a Contax RTS számos tulajdonságát (pl. az elektromágneses zárkioldást, rekesz és záridő előválasztást) és külsejét is átvevő FR sorozatot, melyet szintén a Carl Zeiss optikáival kínáltak.
Az 1979-ben megjelent Yashica FX-3-mat már a kezdő SLR felhasználóknak szánták, jóval olcsóbban a korábbi profi modelleknél. Ugyanebben az évben jelent meg a Contax 139 Quartz, mely szintén egy nyomottabb árú, félprofi modell volt. A 80-as évek elején a 137MD Quartz és 137MA Quartz vitték tovább a Contax nevet 2 és 3 kép/mp-es filmtovábbítást kínálva.
Kerámia?
1983-ban egy új japán fényképezőgép gyártó jelent meg a porondon, a Kyocera. A vállalat eredeti tevékenységi köre meglehetősen messze állt a fotózástól.
Nevét a Kyoto és a Ceramics szavak összevonásából kapta, egyszóval kerámia termékeket készített.
A fényképezéssel úgy kerültek közelebbi kapcsolatba, hogy felvásárolták a Yashicát. Ezzel a Contax név használati joga is a Kyocerához került. A korábbi modellek és a Contaxok gyártása is tovább folytatódott, sőt újabbak is napvilágot láttak a jól ismert márkaneveken. A Kyocera ezen kívül saját néven is adott ki gépeket, valamint más gyártóknak – például a Cosinának – is bedolgozott. Sok termékük Yashica és Kyocera logóval is megjelent, sőt előfordult, hogy eltérő típusszámmal kerültek a boltokba.
A szárnyaló 70-es évek után a következő évtized kevesebb dicsőséget hozott a cégnek és egyre apadó pénztárcát. A piacon olyan olcsó SLR modellek jelentek meg, melyekkel a kissé túlárazott Yashica (Kyocera) készülékek nehezen tudták tartani a lépést. Ráadásul egyes források szerint a marketing tevékenységük is gyenge volt.
Ettől függetlenül minőségi fényképezőgépek kerültek ki az új vezetésű cégtől is. Ilyen volt az 1984-ben bemutatott Contax T, mely egy kisfilmes, távmérős kompakt volt, 38 mm-es F2,8 fényerejű, beépített Zeiss Sonnar optikával. A kis manuális élességállítású gép állítólag Henri Cartier-Bresson és Constantine Manos nagy kedvence volt.
1987-ben egy teljesen egyedi külsejű fényképezőgéppel jelentkeztek, mely a Kyocera Samurai nevet kapta és inkább egy mai kézi videokamerához hasonlított. Alakja a későbbi Kyocera/Yashica állóképes videó és digitális modellekre is hatással volt, bár ez a gép még filmet használt.
1990-ben jelent meg a Contax RTS III a legendás sorozat legújabb és egyben utolsó tagja.
A digitális fotózás elődjének számító állóképes videokamerák környékén is ekkoriban kezdett feltünedezni a Kyocera/Yashica név. Első említését a Yashica Samurai V-70-nél találtuk meg, mely a fent bemutatott Samurai sorozat videokamerás külalakját örökölte, de már 1/2”-es, 390 000 pixeles CCD-vel dolgozott. Optikája egy 3x-os zoomátfogású, autofókuszos, kiváló fényerejű (F1,4) „lencse” volt.
Közben azért a Contax gépek menetelése sem szakadt meg, csak az eddigiekhez képest más formátumok és rendszerek felé is kitekintgettek, mint például a középformátum felé a Contax 645 AF modellel. Ilyen kitekintés a legendás Contax G1 is, amely elődeihez hasonlóan kisfilmes volt ugyan, de távmérős keresővel rendelkezett, hasonlóan a T-modellhez. Itt azonban már automata élességállítást kapott a vásárló, ami miatt némi kritikát is kapott a szaksajtótól, mert ugyebár a távmérős-hangulat és az autofókusz nehezen összeegyeztethető. A gép utódja Contax G2 néven, két év múlva kerülhetett a boltokba. Egyedi objektívjeit a Kyocera gyártotta.
A világ első full-frame (teljes kisfilmes méretű; 36 x 24mm) szenzoros DSLR gépén is a Contax logó díszeleg. A 6 megapixeles Contax N Digital modellt 2000-ben jelentették be, és többször elhalasztott startja végül 2002-ben vette kezdetét. A gépért nem rajongott a sajtó és eladási mutatói sem voltak jók, így egy éven belül befejezték a forgalmazását. Közben a Pentax is tervbe vette az N Digitalban működő képérzékelő használatát, tervezett MZ-Digital fényképezőgépében, melyből aztán egy prototípuson kívül nem lett semmi. A full-frame babérokat 2002-ben aztán a Canon EOS-1Ds aratta le, melyet röviddel ezután követett a Kodak DCS Pro14n.
A Kyocera/Yashica ezen kívül kompakt digitális fényképezőgépeket is gyártott. Az 1998-ban kiadott Samurai 2100DG például a világ első 4x optikai zoommal ellátott gép volt a 2 megapixelesek táborában.
2005-ben a Kyocera bejelentette, hogy felhagy a saját márkanevű, valamint Yashica és Contax modellek gyártásával. A Yashica brand felhasználásának jogát a hong-kongi MF Jebsen Group vette meg. Időnként ma is találkozhatunk a márkanévvel olcsóbb digitális kompaktokon, melyek az említett cégcsoport leányvállalatánál, a szintén hong-kongi JNC Datum Tech-nél készülnek.
