Felépítés
Ergonómia
A Canon EOS-60D kezelése jelentős mértékben különbözik az EOS-50D-től.Bár külsőre első ránézésre nincs sok változás, a kezelőszervek tekintetében jópár lényeges eltérést találhatunk.
A bekapcsolókar a hátlap alsó részéről a felső részre, az üzemmódtárcsa alá került. Kialakítása is változott természetesen, az új kar picit keményebben jár, így nagyobb erőt kell kifejteni, hogy egyik pozícióból a másikba lökjük.
Apropó üzemmódtárcsa. Itt is van egy nem szokványos változás. A tárcsa közepén ugyanis egy rögzítő gomb található, amelyet be kell nyomnunk, ha üzemmódot szeretnénk váltani. Igen, szokatlan ez, de biztos vagyok benne, hogy több visszajelzés után döntött úgy a gyártó, hogy megelőzi a tárcsa véletlen elfordulását. Más kérdés, hogy lehetett volna ezt úgy is, hogy ne kelljen annak is gombot nyomni, aki egyébként nem tart a tárcsa véletlen elfordulásától (nyilván táska kérdése a dolog).
Az EOS-60D-ről eltűnt a korábbi EOS középkategóriásokban megtalálható joystick, amellyel nyolc irányú vezérlést tudtunk végrehajtani (többek között pl. a fókuszpont közvetlen kiválasztását). Az EOS-60D-nél ezt egy 8 irányú navigáló gomb valósítja meg. E körül található a hátsó vezérlőtárcsa, amely az 50D-hez képest méretében kisebb lett.
A kihajtható kijelző miatt az 50D bal oldali gombsorát is áthelyezték, ami azoknak lesz szokatlan, akik 50D-ről váltanak. Mindazonáltal nem gondolom, hogy ne lehetne megszokni az új gombpozíciókat.
Rossz döntés volt viszont a státusz LCD feletti gombokról eltávolítani a fehéregyensúlyt és a vaku teljesítmény kompenzációt beállító funkciót. Ezek egyikét a SET gombra helyezhetjük, így valamelyest ellensúlyozták a módosítás kellemetlen hatását.
Ami viszont jelentősen könnyíti a kezelést, az a My Menu, melybe a legfontosabbnak tartott menüket helyezhetjük, valamint az aktív státuszkijelzés, amin könnyedén állíthatunk át paramétereket pár gombnyomás után. Igaz, ezek már az EOS-50D-ben is megtalálhatók voltak.
Ahogy az első oldali táblázatban már szerepel, az EOS-60D váza teljesen új. A korábbi magnézium öntvény helyett a japán gyártó alumíniumot és üvegszálas polikarbonát gyantát választott. Bizonyára sokan felhördültek ennek láttán, de higgadtságra intenék mindenkit, ugyanis nem csak műanyag a váz, ráadásul műanyag és műanyag között is óriási különbségek lehetnek (lásd üvegszál erősítés). Nagyon kíváncsi voltam én is, milyen lesz a műanyag váz. Persze kívülről ez nehezen érzékelhető, maximum az összerakottságában, vagy esetleges ropogásában lehetne azt mondani, hogy ott a negatív pont. De ilyet nem érezni. Pedig komolyan megtekergettem a vázat. Szumma szummárum, aki a műanyag váz miatt azért szomorkodott, mert attól tartott, hogy veszt a kényelméből a gép, azt megnyugtathatom, hogy az EOS-60D fogása pontosan annyira kényelmes, mint a korábbi vázaké. Hogy egy 5 kilós teleobjektívvel mit tenne a váz, az másik kérdés, ilyen esetben javasolt az objektív állvány gyűrűjét használni alátámasztásnak.
A továbbra is vastag markolaton ez esetben is bőr textúrájú gumibevonattal találkozunk, s középső ujjunknak most is van kialakított bemélyedés, hogy még kényelmesebb legyen a gép fogása.
Az exponáló gomb környékén szintén egy bemélyedést alakítottak ki, amely tovább emeli a komfortérzetet.
Az EOS-60D-hez a korábbi portrémarkolat – a gép méretének kis mértékű módosítása miatt – nem használható. Az új markolat a BG-E9 nevet kapta, mely egyelőre csak az EOS-60D-hez használható.
A fém állványmenetet pontosan az optikai tengely alá helyezték, a szenzor síkja néhány mm-rel e mögött található.
Optika
Nincs változás e téren, a vázra az EF és EF-S bajonettes objektívek tekerhetők fel. Kit kiszerelésben most is többféle változat közül választhatunk.
Képérzékelő
Nem meglepő módon a Canon EOS-60D új szenzorral készült. Az EOS-50D 15 Mpixeles CMOS szenzorát az EOS-60D-ben 18 Mpixeles váltotta fel, ami egyébként nagy valószínűséggel az EOS-7D-ével egyezik meg (az EOS-550D teljes pixelszáma eltér az EOS-60D-étől).
Ezek alapján tehát joggal számíthatunk rá, hogy ez a szenzor is áttervezett elektronikát, megnövelték mikrolencséket kapott.
A CMOS szenzorra 19 millió pixel került, melyből a gép 18 milliót használ valódi képalkotásra. Az így kapott fotó legfeljebb 5184×3456 képpontos lehet (L méret), mely mellett még négy felbontás, 3456×2304 (M méret), 2592×1728 pixel (S1 méret), 1920×1280 pixel (S2 méret) és 720×480 pixel (S3 méret) állítható be, JPEG képformátum esetén. Tömörítésből kétféle választható. A legjobb minőséget adó Finom és az erősebben tömörített Normál.
A JPEG mellett 14 bites RAW formátumot is választhatunk, mégpedig háromféle méretben. A legnagyobb felbontást adó RAW beállítás mellett a 10 megapixeles mRAW (3888×2592 pixel) és a 4,5 megapixeles sRAW opció is rendelkezésünkre áll, amennyiben nincs szükség nagy képméretre, de minél többet szeretnénk fényképezni a lehető legjobb képminőség mellett.
Természetesen továbbra is van lehetőség a RAW mellé egyidejűleg JPEG képet is menteni, bármely kombinációban.
Az EOS-60D DiGiC 4 processzorral dolgozik, de az EOS-7D-vel szemben az EOS-60D-be csak egy ilyen CPU került.
Az érzékenység alapértéke ISO100, amit egész vagy 1/3 értékenként emelhetünk egészen ISO6400-ig. A menüben ettől egy fényértékkel nagyobb, kiterjesztett (H) érzékenység is engedélyezhető, mely ISO12800-zal egyenértékű.
A RAW formátumú fotókat többek között a gyárilag mellékelt Digital Photo Professional programban alakíthatjuk át JPEG-gé.
Szenzor tisztítás
Természetesen a szenzortisztítás tovább öröklődött az új modellbe is, mely továbbra is két részből áll: hardveres és szoftveres. A hardveres eltávolítás fizikailag rázza le a porszemeket a féligáteresztő szűrőről (amely egyébként antisztatikus bevonatot is kapott) egy-egy piezokristállyal rezonanciába hozva azt (szenzortisztítás során a korábbi modellekkel szemben jobban hallható az az igen magas hang, amelyet a folyamat okoz).
A szoftveres eltávolítás a képfeldolgozás során lép működésbe, de csak utólag számítógépen, a Canon szoftverét használva. Ez a letárolt „porszemmaszk” felhasználásával csökkenti a képeken megjelenő sötét foltok hatását.
A hardveres poreltávolítás mind bekapcsoláskor, mind kikapcsoláskor működésbe lép, de az első elkészíthető kép bekapcsolástól számított idejét nem növeli ez a megoldás, mivel a gép figyeli az exponáló gomb lenyomását, s ha az félig lenyomott állapotban van, azonnal felfüggeszti a portalanítási folyamatot. Az automatikus hardveres portalanítás egyébként a SetUp-ban kikapcsolható, illetve kézzel is elindítható.
Kereső, LCD
A kereső igen kis mértékben változott, a korábbi 95%-osról 96%-osra nőtt a lefedettsége. Nagyítása maradt 0,95×-es.
A keresőben a következő információk láthatók: akku állapot (5 szegmenses), fénymérés rögzítés, vakuhasználat és vakumód, vakuteljesítmény kompenzáció, zársebesség, rekeszérték, expozíciós skála, érzékenység, „csúcsfény árnyalat elsőbbség”, fehéregyensúly sorozat, ill. eltolás jelzése, fekete-fehér mód, puffer szabad kapacitása, AF helyesség visszajelzés. Ezek közül az akku állapot visszajelzése újdonság.
A kereső szemkagylója levehető, hogy éjszakai fotózásnál, hosszú expozíciós időnél a nyakpánton lévő gumi kupakot ráhelyezhessük a kémlelőnyílásra, így akadályozva meg a fény beszűrődését, illetve a fénymérő hibáját.
A hátlapra a korábbival megegyező méretű, 3″-os képátlójú, me már 3:2 oldalarányú kijelző került, amelynek felbontása hajszállal jobb, mint az EOS-50D-é. Jóllehet, a 921 ezer szubpixeles LCD már nem szorult finomításra, az 1.040.000 képpont biztosan szebb képet ad. Ezzel a kijelzővel egyébként már találkozhattunk az EOS-550D-ben.
A kijelző betekintési szöge természetesen nagy, igaz ennek kevésbé van komoly jelentősége az EOS-60D-nél, tekintve hogy a kijelző 180 fokban kihajtható és 270 fokban elfordítható. Nincs tehát már semmi akadálya annak, hogy fej fölül vagy talajszintről is tökéletesen komponált képet készítsünk, így már a LiveView élőkép is kompromisszum nélkül használhatóvá vált.
Erős fényben sem lehet komolyabb gond, a kijelző felületét ugyanis tükröződésmentesítő réteggel is ellátták.
Az LCD-n akár a státusz kijelzés is megjeleníthető, ez lehet a gép fő beállításait tartalmazó általános képernyő, de aktív státuszképernyő is, vagyis közvetlenül módosíthatók az LCD-n megjelenített paraméterek. Sajnos a kereső alatt az EOS-60D-nél sincs infra adó/vevő, nemúgy, mint az EOS-550D-nél, így ha a keresőbe belenézünk, nem kapcsol le a státuszkijelzés. Ha a stutszkijelzés aktív, akkor a gép tetején lévő, státusz LCD feletti gombok megnyomására a kiválasztható értékek is megjelennek a hátsó LCD-n. Hatásos lehet magas állványról való fotózáskor, amikor egyébként a felső státusz LCD már nem olvasható le.
Lejátszáskor a képekbe maximum 10×-es mértékig nagyíthatunk bele. A nagy felbontású kijelzőn egyébként még ekkora nagyítás sem kell ahhoz, hogy az élességet tökéletesen ellenőrizhessük.
A fókusz ellenőrzéshez további segítség, hogy nagyított nézetben is válthatunk a képek között a hátsó tárcsa segítségével, ráadásul ez esetben is a részletgazdag nagyított képrészlet jelenik meg elsőre is, nem az EXIF-be mentett kis felbontású kép nagyított változata, amit a részletes követne. Ez utóbbi megoldás néhány Olympus gépnél már tönkretette ezen funkció használhatóságát.
Furcsa viszont, hogy nagyított nézetben a képen belüli gyorslapozás esetén már csak kis felbontású képet látunk, amely a scrollozás befejezése után tisztul csak ki.
A gépváz tetején borostyán színű háttérvilágítással is használható státusz LCD-t találunk, amelyen a fényképezőgép legfontosabb paramétereit és beállításait ellenőrizhetjük. Ennek külalakja és tartalma is változott, de a legfontosabbak most is szerepelnek rajta: zársebesség, záridő, kártya szabad kapacitása, fénymérés módja, sorozat ill. önkioldó üzemmódja, fókusz üzemmód, expozíciós skála, vakuteljesítmény kompenzáció jelzése, akkuállapot (5 lépésben), fekete-fehér üzemmód, érzékenység értéke, és a „csúcsfény árnyalat elsőbbség” (Highlight Priority) D+ jelzése.
Nincs viszont megjelenítve a fehéregyensúly, a képfelbontás és tömörítés, az automatikus expozíció sorozat, amik eddig az 50D-nél még szerepeltek a státusz LCD-n.
Vaku
Az EOS-60D felnyitható vakuval rendelkezik, melyet a gép önmagától is képes felnyitni, témamódokban vagy zöld üzemmódban. Kreatív zónában (P, Tv, Av, M, C) csak a vaku felnyitó gomb megnyomásával pattintható fel a vaku.
A villanó kulcsszáma maradt 13-as (ISO100, méter), üzemmódjai között első és második redőnyre szinkronizáltat is találunk, valamint újdonságként a Canon rendszervakuk vezeték nélküli vezérlésére is használható. A vaku teljesítménye -3..+3 Fé tartományban módosítható, illetve kézi vakuteljesítmény is választható 1/128 és 1/1 között 1/3 Fé lépésekben, valamint beállítható az E-TTL II fénymérés módja is, amely lehet kiértékelő vagy átlagoló. A legnagyobb kivillantható terület 17 mm-es gyújtótávolságnak megfelelő.
A vaku szinkronideje: 1/250 mp, emellett teljesen automatikus (csak derítés) és korlátozottan automatikus zársebesség is választható Av módhoz, utóbbi esetben 1/60..1/250 mp közötti záridőnk lehet.
A külső vakupapucsba középpontos vagy Canon rendszervaku illeszthető, a Speedlite 580 EX II vakut használva a villanó egyedi beállításai a gépvázról is beállíthatók. Egyéb E-TTL vakuknál a menüben csak a teljesítmény-kompenzáció és az E-TTL fénymérés üzemmódja módosítható, de megtekinthető a vaku üzemmódja (E-TTL, E-TTL II vagy manuális), a vaku szinkron módja (első redőny, második redőny, nagy sebességű), illetve a vaku teljesítmény sorozat.
Sajnos stúdióvakuk számára közvetlen PC szinkronkimenet nem található az EOS-60D-n, ezt átalakítóval, vagy rádiós kioldóval kell megoldanunk.
A vörösszem csökkentését a gépváz előlapjának felső részén lévő, sárga színű, erős fényű LED végzi. Utólagos vörösszem korrekcióra a gépen belül még nincs lehetőség.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Memóriakártyából CompactFlash helyett immár SD vagy SDHC-t, valamint a nagy kapacitású SDXC-t használhatunk. Aki sok, nagy kapacitású CF kártyával rendelkezik már, annak sajnos el kell adnia azokat a régi vázzal együtt. Szerencsére ma már 8-9e Ft körüli összegért gyors, 8 GB-os SDHC kártyát is vásárolhatunk.
Az EOS-50D időjárásálló kialakítása csak részben öröklődött tovább, ugyanis a kártyafoglalat ajtajánál az a bizonyos habszivacs csík immár elmaradt (az akkufedlapnál viszont megmaradt). A kártyaajtó műanyagból készült, melynek belsejét fémmel erősítették meg. Az ajtó esetleges letörése a fényképezőgép használhatatlanságát eredményezi, érdemes hát vigyázni rá, drága játék lenne a cseréje! A kártyaajtó kinyitásakor, ha éppen fájlművelet történik, figyelmeztető üzenetet kapunk, de a kép írása nem szakad félbe.
A csatlakozókat a gép bal oldalán találjuk, egy gumiajtó mögött, mely cseppálló kialakítású. Ezt az ajtót kinyitva ér minket pár meglepetés. Az egyik a már említett PC csatlakozó hiánya. A másik pedig a távkioldó típusa, ugyani az EOS-60D-hez már nem az N3 csatlakozós változat használható, hanem a belépőszintű modelleknél elterjedt jack dugós.
Az ajtó mögött tehát a mikrofon bemenetet, a HDMI kimenetet, a kombinált USB és A/V kimenetet, valamint a jack távkioldó csatlakozóját találjuk.
Az akkumulátort szokás szerint a markolatba építették, ennek ajtaját is cseppállóságot biztosító szigetelőhabbal vonták be. br />
Az EOS-60D-hez az új, százalékos pontosságú töltöttség visszajelzést is kínáló LP-E6 lítium-ion akkut használhatunk, mely 7,2V feszültségű, kapacitása 1800 mAh. Az új akksi amellett, hogy 30%-kal nagyobb kapacitású, sokkal pontosabb állapot visszajelzést is kínál mint a korábbi széria. A menüben 1% pontossággal ellenőrizhető a hátralévő kapacitás, az eddig készült képek száma, és az akku általános állapota. Az áramforrás a mellé csomagolt LC-E6E hálózati töltővel kb. 2,5 óra alatt tölthető fel. Az 1800 mAh-ás akkumulátor, ideális körülmények között akár 1100 kép készítéséhez is elegendő energiát biztosít.
Az akkumulátort külső töltő segítségével tölthetjük fel, amely egy LED villogtatásával jelzi vissza a töltöttség állapotát, 0%, 50%, 75%, 100% értékekben (1, dupla, tripla villogás, illetve folyamatos világítás).
