fényképezőgépek

Kipróbáltuk: Canon PowerShot Pro1 teszt

szerző:

2004-06-07 17:31

Optika II.

Az optika teljes nagylátószögnél kb. 1,2%-os hordótorzítású, amely természetesen 35 mm-nek megfelelő fókusztávolságnál ennél kisebb értékű. Bár az 1% soknak tűnik, fontos megemlíteni, hogy a legtöbb kompakt digitális fényképezőgép 35 mm-nek megfelelő fókusztávolságra képes nagylátószögnél, s ekkor átlagosan 0,8%-os torzítás tapasztalható. Mivel itt ennél nagyobb látószögről van szó, az 1,2%-os érték nem annyira rossz, mint első ránézésre tűnik. Természetesen lehetne ennél jobb, mint ahogy más 28 mm-es nagylátószögű gépeknél már tapasztaltunk jobb értéket. Tele állásban nem a megszokott párnatorzítást, hanem itt is hordótorzítást tapasztalhatunk, bár ennek mértéke már igen csekély, mindössze 0,1% körüli, alig észlelhető, tulajdonképpen nagyon szép érték. A 8 Mpixeles képen teljes szélességhez képest mindössze 4 pixel eltérés mutatkozik az ideálishoz képest. Ez jelentéktelen.

Torzítások a fókusztávolság függvényében
nagylátószög esetén (f=28 mm^*) hordótorzítás ~1,2%	tele állásban (f=200 mm^*) hordótorzítás ~0,1%

A Canon PowerShot Pro1-nek kétféle makró módja van. Makró nélkül nagylátószögnél 50 cm, tele állásban 1 méter a legkisebb tárgytávolság. A makró módban nagylátószögnél 10 cm-es, középtele állásban 30 cm-es közelponttal dolgozhatunk. Ha a menüben engedélyezzük a szupermakró módot, a közelpont 3 cm-re csökken.

A makró módot bekapcsolva a fókusztávolságot 28 és 90 mm-nek megfelelő értékűre állíthatjuk. Nagylátószögnél a lefedett legkisebb terület szélessége 130 mm, amely nem éppen jó érték. Ekkor a torzítás is elég nagy, mintegy 2%-os. 90 mm-nek megfelelő fókusztávolságnál nagyobbat nem használhatunk, ekkor a legkisebb terület szélessége nem kisebb, sőt nagyobb: 150 mm. A torzítás viszont jelentősen kisebb, mindössze 0,3%, ami elhanyagolható. A legkisebb területet azonban nem a végállások egyikében érhetjük el, hanem nagyjából 2/3 állásnál, kb. 60 mm-nek megfelelő fókusztávolságnál. Ekkor a teljes képszélességet 83 mm széles területtel kitölthetjük, a torzítás közepes mértékű: 1,2%. Ez tehát a maximum, amit 8 Mpixeles felbontásnál ki tudunk hozni a gépből. Sajnos a 83 mm bizony még mindig átlag alatti, így hát az eddigiek alapján a Pro1-et a makrózás tekintetében nem tudjuk jó gépnek nevezni. Legalábbis eddig. Mert még a szupermakró módról nem esett részletesen szó.

Ha a menüben engedélyezzük a szupermakrót, egy egészen ötletes trükköt kapcsolunk be. Az optika lencsetagjai új pozíciót vesznek fel, a legkisebb fókusztávolság ilyenkor 41,5 mm, míg a legnagyobb 90 mm-nek megfelelő. A közelpont ebben a tartományban 3 cm. Nagylátószögnél 44 mm-es a legkisebb terület szélessége, tele állásban 35 mm. Ezek már inkább nevezhetők remek értékeknek, csupán egy a baj. Ilyenkor a fényképezőgép a 8 Mpixeles képből 5 Mpixeles (2592×1944) képet vág ki, melyet leméretez 2272×1704 pixelesre. A kivágásra még lehet indokot találni (vignettálás), de a leméretezés már csak firmware kérdése volna. Mint cikkünk elején megjegyeztük, jobb lenne, ha 8 Mpixel után nem 4 Mpixel következne, hanem valami köztes, pl. 5 Mpixel. Ez bizony itt a szupermakrónál is igen hasznos lenne.

Makró képességek
nagylátószög esetén (f=28 mm^*) legkisebb szélesség: 130 mm hordótorzítás ~2%	tele állásban (f=85 mm^*) legkisebb szélesség: 150 mm hordótorzítás ~0,3%
legkisebb terület esetén (f=60 mm^*) legkisebb szélesség: 83 mm hordótorzítás ~1,2%
szupermakró nagylátószög esetén (f=41,5 mm^*) legkisebb szélesség: 44 mm (4 Mpixel!) hordótorzítás ~1,3%	szupermakró tele állásban (f=90 mm^*) legkisebb szélesség: 35 mm (4 Mpixel!) hordótorzítás ~1,2%

Az optika vignettálása nagylátószögnél csak a jobb alsó sarokban látható, sőt annak is elsősorban csak az alsó részén. A jobb alsó sarokban 18%-os, de a teljes képre nézve (mind a négy sarok) csak 9%-os vignettálásról beszélhetünk. Telében egyenletesebb vignettálás tapasztalható, mindegyik sarokban kb. 9%-os. Problémásnak talán csak a nagylátószögnél tapasztalhatót nevezhetjük, bár nagy gondot ott sem okoz. Összességében a vignettálás nem jelent különösebb problémát, érdemes megtekinteni a tesztfotókat is ez ügyben.

Vignettálás
nagylátószög esetén (f=28 mm^*) sarkok fényerőcsökkenése: ~9%	tele állásban (f=200 mm^*) sarkok fényerőcsökkenése: ~9%

Az élességállítás a 209 fókuszkereten nem csak automatikusan történhet, hanem kézileg is. Igazán kellemes megoldás, hogy kézi fókuszáláskor nem csak a kép középső része, hanem – a fókuszkerettel kiválasztható módon – bármelyik része kinagyítható. Ilyen esetben ha az navigáló nyilakkal módosítjuk az élességet, az LCD 1/4 részén láthatunk egy 2x-esre kinagyított képet, amelynek részletessége lehetne ugyan jobb is (az LCD-re szánt képet interpolálja fel sajnos Canon-os rossz szokás szerint), de kis gyakorlás és tapasztalat után ez is használható. Mivel a kinagyított kép mellett távolságskála is látható, így hozzávetőleges módszerrel éjszaka is használható, amikor nincs fény a kézi élességállításhoz sem. A kézi fókuszpróbák során egyik esetben elfogadhatóan sikerült beállítani az élességet lett a kiszemelt spulnira, második esetben viszont már jelentősen túllőttük a távolságot. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden második képet lehet csak jól beállítani, hanem azt, hogy a kézi élességállítás kissé bizonytalan, legalábbis ilyen kis mélységélesség esetén. Nagyobb tárgytávolságnál és szűkebb rekesznél jobb esélyeink vannak.