Felépítés
A fényképezőgép külseje csak részben idézi az elődmodellekét, a hasonlóság elsősorban az optika bal oldalra helyezésében, valamint a markolat kialakításában nyilvánul meg. A fényképezőgép nem túl magas, ebből következően a markolat sem elegendően nagy ahhoz, hogy ne kelljen kisujjunkkal a gépet alátámasztani. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Pro1-en nincs biztos fogás, csupán a méreteket szerettük volna érzékeltetni. A markolat elején és oldalán található két infra érzékelő, amely a géphez adott infravörös távirányító jeleit fogadja. Az optika bal oldalra helyezése miatt a súlyelosztás nem tökéletes, bár az akkumulátorok a gép markolatába kerültek. Az optika azonban nem húzza kényelmetlenül balra az egész gépet, így a fényképezőgép kézben tartása hosszú távon sem okoz problémát.
Az exponáló gomb jó helyre került, használata kényelmes, bár a gomb kissé kemény, más gépekhez képest határozottabb mozdulatokat igényel.
 |
 |
A Canon PowerShot Pro1 hátlapjára szokatlanul nagy méretű 180 fokban kihajtható és 270 fokban elfordítható LCD-t szereltek. A korábbi Canon modellekből az LCD kihajthatósága és elforgathatósága már ismerős, de ezzel a mérettel most találkozunk először a Canon háza táján. A 2″ képátlójú kijelző 235 ezer képpont felbontású, a megjelenített kép tehát igen részletgazdag. A pixelek még közelről is nehezen különböztethetők meg. Gondot csak a színek megjelenítése okozhat, elsősorban a lila színnel nem tud mit kezdeni az LCD, mindenáron kéknek akarja mutatni. Az elektronikus kereső (EVF) szintén 235 ezer képpontot tartalmaz. Ha nagyon figyelünk, akkor láthatjuk is az apró pixelek, de ehhez nagyon erre kell koncentrálnunk. Tehát az EVF-ben is szép, részletteli képet láthatunk, ráadásul igen nagy méretben. A kompakt gépek közül az egyik legnagyobb képet láthatjuk a Pro1-ben: 21,5 o-os szög alatt látszik, amely a tükörreflexes keresőjű gépeknél már átlagos értéknek számít (Canon EOS-300D: 20,5o, Nikon D70: 19o). Ez megegyezik azzal a látószöggel, amit egy 55 cm-es TV képernyőjének 1,1 m távolságról adódó látványa okoz.
Mindkét kijelzőn az élőkép megjelenítése 100%-os lefedettségű, vagyis a végső képen nincs olyan részlet, amely a kijelzőkön az expozíció előtt ne látszódna. Lejátszáskor a kijelzőkön – gyári adat szerint – maximum 10-szeres nagyítás érhető el, amely a próbáink során be is igazolódott: legnagyobb nagyításban egy 8 Mpixeles kép 320 pixel széles részlete jelenik meg. Sajnos a teljes nagyításnál a kép részletei már kissé elmosódottá válnak, amely a Canon gépekre jellemző probléma. Ez azonban nem befolyásolja a képélesség ellenőrzését, ami kisebb nagyításnál tökéletesen elvégezhető. A képekbe történő belenagyítás gyorsan megy végbe, felbontástól függetlenül a teljes nagyításig 1,1 mp alatt jutunk el. A képek lapozása sajnos elég lassú, normál működés során nem az EXIF kis felbontású képeit jeleníti meg előnézeti képként, hanem meg kell várni, míg a teljes kép betöltődik. Ez bizony eltart néhány másodpercig. Ha gyorslapozást használunk, akkor már a kis felbontású képekkel dolgozik a gép, ekkor viszont olyan gyorsan lapoz, hogy nehéz ott megállni, ahol szeretnénk.
Mind az LCD-n, mind az elektronikus keresőn megjelennek a fotózáshoz szükséges paraméterek, amelyek a következők: fényerő kompenzáció, fénymérés módja, sorozat mód, vaku mód, fényképezőgép helyzete (fekvő vagy álló), üzemmód vagy téma-mód, fehéregyensúly, érzékenység, effekt, expozíció sorozat, vakuteljesítmény kompenzáció, felbontás és tömörítés, zársebesség, rekeszérték, ND szűrő, hátralévő képek száma, valamint a fókuszkeret helyzete. A fókuszkeret pozíciója vízszintesen 19, függőlegesen 11 pont, vagyis összesen 209 pozíció valamelyikére állítható.
Az akkumulátor kimerülése előtt egy piros akkujel villog, de egyébként az akkumulátor állapota a felső státusz LCD-n ellenőrizhető. A kompozíciót ill. a vízszintes – függőleges beállítást segédrács nem segíti elő. Az LCD és az EVF fényerejét normál és világos értékre állíthatjuk, köztes érték nincs.
 |
 |
A fényképezőgép tetején egy 27×18 mm-es státusz LCD foglal helyet, amelyről a fotózás paraméterei olvashatók le. Itt látható a fénymérés módja, a zársebesség- és rekeszérték, a felbontás és tömörítés, vaku mód, ND szűrő, sorozat mód, önkioldó, akkuállapot, makró mód, effekt használat, hátralévő képek száma, fehéregyensúly, expozíció-sorozat, vakukompenzáció használata és expozíció kompenzáció értéke és beállítása. A státusz LCD-t narancsszínű háttérvilágítással látták el, amely külön kapcsolható.
 |
 |
A beépített vaku a gép által is felpattintható, de egy erre szolgáló gomb segítségével a fotós is felnyithatja. A menüben megadható, hogy a vaku felpattintása csak kézileg, vagy a gép által is történhessen. A felnyitott vaku az optikai tengelytől 6 cm-re emelkedik ki. Alapvetően ez jól csökkenti a vörösszem kialakulásának esélyeit, de csak kis tárgytávolságok esetén. Ezen felül még egy – a vörösszem-hatást csökkentő – fehér fényű LED-et is elhelyeztek a vaku alá, amely az exponálás előtt világítani kezd. Mint ahogy a PowerShot S1 IS-nél már említettük, úgy itt is elmondható: kár, hogy ezt a LED-et nem alkalmazhatjuk segédfényként, bár a fényereje kicsi, de egy erősebb LED beépítésével a Canon két legyet üthetett volna egy csapásra. Kicsit meglepő, hogy e félprofesszionális sorozat tagja nem rendelkezik az automatikus élességállítást megkönnyítő segédfénnyel.
 |
Bár az autofókusz hibrid felépítésű, vagyis a gép elején lévő passzív AF szenzorok határozzák meg a tárgytávolság hozzávetőleges értékét, és ezt finomítja a kontrasztérzékelésen alapuló TTL AF. Igaz ugyan, hogy már a Fuji S602-ben is ehhez hasonló hibrid AF rendszert használtak, de sajnos azóta sem ismerjük ennek a rendszernek a pontos működését.
A használható üzemmódok a következők: kikapcsolt, automatikus, derítés. Ezen kívül a menüben választhatunk vörös-szem hatás csökkentés, illetve első vagy második redőnyre történő szinkronizálást, amely hosszú szinkronidőknél is használható. A vaku teljesítménye kompenzálható +- 2 Fé tartományban, vagy akár kézzel is beállítható, 1/3, 2/3 vagy maximális teljesítményre állítva. A vaku feltöltése nem túl gyors, teljesen kisütött vaku esetén akár 7 mp-ig is eltarthat a kondenzátorok újratöltése. Általában azonban 4 mp-ig töltődik a vaku normál körülmények között (közepes tárgytávolság, ISO 100 érzékenység, nyitott blende).
A fényképezőgépre külső vakut is illeszthetünk, ehhez Canon rendszerű vakupapucs található a gép tetején, amelyre Canon E-TTL rendszervakuk, vagy egyszerű középpontos érintkezőjű vakuk csatlakoztathatók.
A gép alján fémből készült állványmenet található, amely sajnos nem pontosan az optikai tengely vonalába került, ezt valószínűleg az indokolja, hogy egyszerűen nem volt hely az optika alatt a menet elhelyezésére, ezért attól 0,5 cm-rel távolabb helyezték el. Ez nem olyan óriási nagy baj, láttunk már ennél sokkal rosszabb elhelyezést is, de természetesen nem is tökéletes. Állványra helyezett gép esetén mind a memóriakártya, mind az akkumulátor cserélhető marad.
 |
 |
 |
 |
A csatlakozókat a hátlap jobb oldalán, igen jó kialakítású, műanyag ajtó mögé rejtve helyezték el, amely nagyságrenddel jobb megoldás, mint más változatnál a gumilappal történő elfedés. A műanyag ajtó mögött találjuk az adapter bemenetet és az USB valamint A/V kimenetet.
A kártyafoglalatot és az akkumulátort a gép jobb oldalán, fémlappal megerősített, nagy méretű ajtó mögött találjuk, ide helyezhetjük a CompactFlash Type I vagy Type II memóriakártyát. Az akkumulátor fölött CR 2016 jelű, 3V-os Li elem található, amely a gép óráját táplálja.
