Felépítés, kezelés
Ergonómia
Ahogy a bevezetőben is írtam, a gép nagyon hasonlít az X-T1-re, de egyébként a többi X sorozatú MILC-cel is vonható párhuzam. A nem túl vékony, de masszív váz csupán egy kisebb kiemelkedéssel rendelkezik markolat gyanánt, ez általában (a könnyebb objektívek esetében) elegendő is. Ha méretesebb, nehezebb objektívvel dolgozunk, akkor már érezhető a kis markolat hátránya: a gravitáció szinte ki akarja tépni a kezünkből a gépet, így bal kézzel mindenképpen érdemes alátámasztani a masinát. Kiegészítőként portré markolatot is vásárolhatunk a géphez, amely meghosszabbítja a markolat felületét.
A kényelmesebb fogás érdekében a hátlapra is építettek egy kisebb kidudorodást, amelynek hüvelykujjunkat támaszthatjuk. A gép mérete egyébként vélhetően az arany középút, ugyanis se nem túl nagy, de nem is túlzottan kicsi. Na a markolat lehetne vaskosabb, de ennyi kritika érheti csak a masinát. Azt felesleges lenne túllihegni, hogy a kisujjunk már nem fér a vázra, ebben a kategóriában ez teljesen megszokott.
Kezelőszervekből igazán nincs hiány, tárcsából összesen ötöt találunk a vázon. Ebből egy az elülső, egy pedig a hátsó vezérlőtárcsa, melyek mindegyike be is nyomható, azaz plusz funkció is megvalósítható velük (alapesetben az AF mód és a képnagyítás érhető el). A vezérlőtárcsákon kívül a gép felső részén találjuk az expozíció kompenzáció, a zársebesség, valamint a kioldási mód/képmód tárcsákat.
A gépen összesen hét programozható funkciójú gomb található, az előbb említett vezérlőtárcsák benyomásán túl a felső videófelvétel, a négy irányú navigáló gombok, valamint a hátlap jobb alsó sarkában lévő Fn feliratú gomb. Ezekre a következők közül választhatunk funkciót:
- expozíció sorozat/kép üzemmód (tárcsán Adv) beállítása
- mélységélesség előnézet
- érzékenység
- önkioldó
- képméret
- képminőség
- dinamika tartomány (100%, 200%, 400%, auto)
- film szimuláció
- fehéregyensúly
- fénymérés
- AF mód
- fókusz terület
- vaku mód
- vaku kompenzálás
- egyéni beállítás (C) választása
- videófelvétel indítás/leállítás
- arcérzékelés
- gyors RAW váltás
- rekeszérték beállítás
- Wi-Fi funkció
- zár típusa (mechanikus, mechanikus + elektronikus, elektronikus)
- expozíció előnézet (képeffekt szimuláció is)
Bőséges tehát a választék és sok gomb áll rendelkezésünkre, így a kezelés terén nem lehet komoly problémánk. A legszimpatikusabb az egészben egyébként az, hogy a programozható gombokat 2 mp-ig nyomva tartva rögtön meg is jelenik a helyi menü, amelyből kiválaszthatjuk a kívánt funkciót, így az újraprogramozáshoz sem kell a menüben eltévednünk. Egy furcsaság tűnhet csak fel a Fujifilm filozófiáját kevésbé ismerők számára: nincs üzemmód tárcsa.
Igen, jogos lehet ez az észrevétel, de abszolút nem is hiányzik, ugyanis a Fujifilm gépeinél már évek óta azt az elvet követik, hogy ne egy üzemmód tárcsán válasszuk ki, hogy automatikus, rekesz- vagy zársebesség prioritásos, esetleg teljes kézi módban használjuk-e a gépet. Erre ott van a rekesz és zársebesség beállító tárcsa. Ha mindkettőt A, azaz automatikus módra állítjuk, az megfelel a program automatikának. Ha rekeszt választunk, de a zársebesség tárcsa A módban van, akkor az a rekesz-előválasztás. Ha záridőt választunk, de a blende automatikus, az a zársebesség-előválasztás. A manuális mód pedig ezek alapján adja magát. Briliáns megoldás. Egyetlen aprócska kellemetlenség lehet e téren: a rekesz nem minden esetben az objektíven állítható, hiszen az olcsóbb, XC szériás objektívekre nem kerül rekeszgyűrű. Ilyen esetben az egyik vezérlőtárcsával állíthatjuk a rekeszértéket.
Tesztünk első lépéseként a szokásos érzékenység tesztábrás fotót készítettük el. Már ekkor előjött az első kellemetlenség is: a Manfrotto méretes állványtalpa sajnos betakarta az akku fedlapot, ahol egyébként a memóriakártya foglalat is megtalálható, így állványon (vagy állványtalpon) lévő gépből a memóriakártyát nem tudjuk cserélni.
A kültéri fotózásnál egy remek pozitívumra is fény derült: azon túl, hogy a gép beállításához minimális esetben kell a menüben mászkálnunk, hiszen a dedikált gombokon kívül a Q gomb megnyomására saját magunk által szerkeszthető tartalmú aktív státuszképernyő jelenik meg, ahol a legfőbb paraméterek közvetlen módosíthatók, a több expozíció elkészítése sem okoz nehézséget. Erre egyrészt ott az automatikus expozíció sorozat, másrészt pedig ezt akár önkioldóval is kombinálhatjuk, így állványról HDR alapképet igen könnyen készíthetünk. Sajnos az expozíció sorozat csak 3 képes lehet, így nagyobb dinamika-tartomány átfogására ez már csak korlátozottan alkalmas.
Kereső, LCD
Már a gép első kézbevétele során kiderült, hogy igen jó barátságot fogok kötni az elektronikus keresővel. A betekintés érzékelővel is ellátott, 2,36 millió képpontos EVF kiváló részletgazdagságú képet ad, ráadásul mérete is kedvező: széltében az élőkép 26 fok alatt látszik, s mérete egy kisfilmes, 100%-os lefedettségű, 1×-es nagyítású DLR gép keresőképének 66%-a. Érdekességképpen, egy komoly fullframe szenzoros masina keresőképe az előző megfeleltetés alapján 70%-os. Ez azért elég szépen hangzik, nem?
Egy dolog a szép felbontás, egy másik viszont a késleltetés. Nos, e téren sincs semmi szégyenkezni valója a Fujifilm X-T10-nek, ugyanis az EVF kevesebb, mint 1/60 mp-nyit késleltet (ennél pontosabban a képfrissítési frekvencia értéke miatt nem tudtunk mérni). Ez bőven elég ahhoz, hogy ne maradjunk le fontos pillanatról akkor sem, ha nem használjuk a bal szemes trükköt (a jobb szemünkkel az EVF-be nézve megkomponáljuk a képet, majd az ideális pillanatot a bal szemünkkel a valódi témát nézve kapjuk el).
Nem tudunk ennyi szépet összeszedni az LCD-ről, de nem azért, mert gyenge volna, csak e téren már nem tud annyi különlegességet felmutatni. Az azonban már az első használatkor feltűnt, hogy valami nem kóser. A felbontással nincs baj, a megjelenített kép szép részletgazdagságú, de ott volt az az apró valami, ami zavaró volt. Következő nap aztán kiderült, hogy mi is volt ez a bizonyos furcsaság: az LCD elég rendesen villódzik, ami sötétben történő fotózásnál zavaró tud lenni, főleg ha a tekintetünket az LCD és a távolban lévő téma között ugráltatjuk, vagy ha a kijelző egyik sarkából a másikba nézünk. Nappali fotózásnál ilyen gond nem észlelhető.
A beállítás menü egy eldugott szegletében (Setup1/Képernyő beáll./Saját beáll.megj./poz. háló) kérhetünk segédrács megjelenítést, illetve optikai tengely körüli forgatást jelző elektronikus horizontot is. Ezt követően a Disp gombbal ezek is az LCD-re kerülnek.
A fel-le dönthetőség szokás szerint jól jön különleges perspektívák alkalmazásakor, főleg föld közelből fotózásnál, a fej fölüli fotózást a csak 45 fokos döntés csak kicsivel könnyíti meg. A felfelé dönthetőség kb. 110 fok, amely a szelfik készítését nem könnyíti meg (hála Istennek, talán ezzel is kevesebb ilyen borzalom készül).
Vaku
Még ma is sok MILC gépnél kell mellőznünk a beépített vakut, így a nagytesó X-T1-nél is. Nem úgy az X-T10-nél, amely beépített, felpattanó vakut kínál. A vaku felnyitását minden esetben a felhasználónak kell elvégeznie, azt a gép a teljesen automatikus SR Auto módjában sem teszi meg.
Aki pedig komolyabb fénytechnikát szeretne használni, neki ott a vakupapucs, amelybe akár rádiós kioldót is helyezhet, így a lehetőségei szinte korlátlanok lesznek.
Zár
A Fujifilm X-T10-ben a tükrös gépekhez hasonlóan redőnyzár található. A redőnyzár maximum 1/4000 mp-es zársebességet tesz lehetővé, amely az ISO200-as alapérzékenységgel együtt már nem minden esetben tenné lehetővé a fényerős objektívek teljes nyitott blendén történő alkalmazását. A megoldást az elektronikus zár adja, amely azon kívül, hogy kíméli a zármechanikát, jóval gyorsabb zársebességet is lehetővé tesz: akár 1/32000 mp-est. Az elektronikus zár alkalmazásakor persze akad néhány korlátozás: nem vakuzhatunk, a záridő max. 1 mp lehet, az érzékenységgel pedig nem léphetjük át az alap 200-6400 tartományt.
Wi-Fi
Néhány éve még igazán különlegesnek számított az, ha egy fényképezőgépet okostelefonról vezérelhettünk. Ma már ez inkább elvárt funkció és az adhat okot csodálkozásra (és fejcsóválásra), ha egy gépből kimarad ez a lehetőség. A X-T10-ből nem maradt ki a Wi-Fi, de a távoli vezérlésre csak Android 4.0-tól van lehetőség, ez alatt csak a képek áttöltését végezhetjük el vezeték nélküli hálózaton.
A távoli vezérlés részletes beállítást enged, nem csak exponálni tudunk, de a gép paraméterezése is jól elvégezhető, olyan részletekre vonatkozóan is, mint rekesz, érzékenység, film szimuláció, fehéregyensúly, önkioldó, illetve van lehetőség videófelvétel indítására is.
Csatlakozók
Külső eszközök csatlakoztatására a gép oldalán van lehetőség, itt a mikrofon vagy vezetékes kioldó jack bemenetét, fájlátvitelhez mini USB, kép és hangátvitelhez pedig micro HDMI aljzatot találunk.
Az akkumulátor töltését külső töltőben végezhetjük, amely a töltöttséget külön nem jelzi, csak a töltés tényét. A gép az akku energiaszintjét három szegmenses piktogramon mutatja.
