Kipróbáltuk: Honor 20 Pro teszt

0
Hirdetés

A Huawei telefonjainak kameráit illetően régóta az élmezőnyben van – így örömmel éltem egy Honor 20 Pro kipróbálásának lehetőségével. A márka ugyebár a Huawei „jóárasított” brandje, a júliusban megjelent 20 Pro pedig e cikk írásának idején 11. helyezett a sokat hivatkozott DXOMARK listáján (közvetlenül a OnePlus 7 Pro után; és épp egy „nagytestvér”, a decemberben élre törő Huawei Mate 30 Pro 5G által kitaszítva a top 10-ből). De mindezek ugyebár csak számok (még ha jól megalapozottak is) – most pedig engedtessék meg, hogy a szokásos és elkerülhetetlen „szubjektivizmus mezejére” merészkedjek (természetesen továbbra is objektivitásra törekedve).

Első benyomások

Személyes vonatkozású előzmény, hogy 2018 áprilisától több mint egy éven át egy Huawei P20 Pro volt a telefonom, amit telefonként nagyon nem szerettem; ezért voltak fenntartásaim a Honor 20 Pro-val kapcsolatosan is – sajnos nem alaptalanul. Mikor tesztelésre kapok egy telefont, „SIM-átültetéssel” kezdem, aztán próbálom belakni. Ezúttal is így történt, majd hamarosan felidéződtek a régi rossz emlékek: nincs dupla koppintásos ébresztés (ami jelen esetben egy oldalsó bekapcsológombba épített ujjlenyomatolvasóval és az AOD [mindig a kijelzőn] funkció hiányával megspékelve különösen fájó); a Huawei erőszakosan rám akarja erőltetni a saját „ökoszisztémáját” (tudom, ezzel sajnos nincs egyedül), és önkényesen letiltja egyes alkalmazások (pl. Duolingo) értesítéseit (ez viszont már megbocsáthatatlan); kikapcsolom a kettős órát a gyári (!) widgeten, és kis idő múlva ugyanúgy két óra jelenik meg, mint korábban… De legalább sík a kijelző – egy eszetlen divatot, mely szerint egy telefon akkor szép avagy szebb, ha a kijelzője ívelten csatlakozik a kerethez (ami igaz, „csupán” cseppet sem praktikus), szerencsére nem majmoltak. A csúszós, ujjlenyomatmágnes hátfal azért manapság kötelező elemként megmaradt; a szelfi kamera pedig felül, középen, csepp formában harap ki a kijelzőből egy könnyen megszokhatóan kis darabot.

A Huawei kameráit illetően viszont túlnyomóan szép emlékeim vannak – bízom benne, hogy ez a Honor 20 Pro-ba épített, ígéretesnek tűnő kamera négyes se okoz csalódást:

  • 48 MP, f/1.4, 28 mm, 1/2.0″, 0.8µm, PDAF, lézeres AF, OIS
  • 8 MP, f/2.4, 80 mm, 1/4.4″, PDAF, lézeres AF, OIS
  • 16 MP, f/2.2, 13 mm, 1/3.1″
  • 2 MP, f/2.4, 27 mm (makró)

Az összes cikkünkben szereplő fotó feldolgozás-mentes (kivéve, ahol külön jelzem), és kattintásra megtekinthető eredeti méretében.

1. „Zoompróba”

Talán érdemes tisztázni – még akkor is, ha olvasóink nagy többsége számára valószínűleg ez nyilvánvaló –, hogy mobiltelefonoknál a szó eredeti értelmében nem beszélhetünk zoomolásról, hiszen egymástól különálló kamerák működnek, és többnyire csak az egyik. De elfogadva – és jobbat nem tudva – használjuk továbbra is a zoom kifejezést, melynek optikai maximuma a Honor 20 Pro esetében a főkamerához képest 3-szoros. Ennek ismeretében kissé megtévesztő a kamera szoftverében az a bizonyos 4. pötty, melyhez egy „5x” felirat társul. Egyébként a készülék hivatalos specifikációjában is említésre kerül az 5-szörös hibrid zoom. Na de könyörgöm, ilyen alapon lehetne még pár pöttyöt odarakni: 10x, 20x, 50x, 100x… Lehetne, de minek? Íme egy 5-szörös hibrid zoommal készült fotó:

És akkor már legyen teljes a sorozat – ugyanarról a helyről készítve a fotókat, sorrendben: 3x, 1x, és az „Sz.”-szel jelzett széles látószögű:

A színek nem igazán konzisztensek, de különböző optikák és érzékelők esetén ezt nyilván roppant nehéz megoldani (ez az általam idáig kipróbált telefonok közül a Sony Xperia 1-nél sikerült a legjobban). Ezt leszámítva a borult időben készült képek szépek és viszonylag részletgazdagok. Apropó, részletek: a szándékom és a metaadatok szerint is telével lőtt fotók időnként nem 8, hanem 12 MP-esek; néha meg a metaadatok szerint is a főkamerával készülnek, és utóbbi esetben a 3-szoros zoom bizony látványosan nem optikai, hanem szoftveres (emlékszem, ez a Huawei P20 Pro-nál is rendszeresen bosszantott). Érthetetlen.

2. Kutyafuttatás

Egy afgán agár és egy border collie összeeresztésénél nem is lehetne jobb próbája a kamera sebességének és autofókuszának. Ilyenkor annyira gyorsan történnek az események, hogy nem nagyon van más lehetőség, mint „eszetlenül” lövöldözni, aztán kiválogatni a használható fotókat. Figyelembe véve, hogy borult volt az ég, elégedett vagyok az eredménnyel. Az első kettő „tele” (az elsőre véletlenül rányomtam egy effektet), a második kettő főkamerás (ha hihetünk a metaadatoknak):

3. Fotózás kevés fénynél – buli van!

A főkamera 1,4-es fényereje egészen elképesztő! Ezt kombinálva egy mobilban még mindig hatalmasnak számító, fél colos, 48 MP-es érzékelővel joggal gondolhatjuk, hogy extrém kevés fénynél is használható képeket készíthetünk a Honor 20 Pro-val. És ha így gondoljuk, majd kipróbáljuk, nem is kell csalódnunk. Jöhet a szilveszter! Utólag gondoltam csak bele, hogy az Este módot egyetlen egyszer használtam csupán.

Ritka pillanat: szelfi-kamera próba következik! És ez is csalódásmentes – jól indul az év! 🙂

4. Makrózás és egyebek

A legújabb mobil(fotó) trendek egyike, hogy külön makró kamerát építenek a telefonokba – bár egyelőre még kevés ilyen kütyü van, de a Honor 20 Pro egyike ezeknek. Elsőre meglepődtem, hogy ezt a funkciót a Huaweitől már megszokott helyen, eldugva a Továbbiak módválasztón belül találjuk. Aztán megértettem: ez a dedikált makró kamera leginkább csak egy marketing eszköz, 27 mm-es fókusztávolságából adódó nagylátószögével és 4 cm-es közelpontjával egyáltalán nincs „wow-érzésem” a kijelzőre pillantva – csupán egy átlagos kamera képet látok, az átlagosnál kicsit közelebb „merészkedve” a tárgyhoz, messze az átlag alatti felbontású, 2 MP-es képeket készítve. Ráadásul semmilyen visszajelzést nem kapok arról, hogy „fókuszban vagyok-e”, vagyis éles lesz-e a végeredmény, csupán egy haszontalan „Optimális felvételi távolság: 4 cm” felirat virít kikapcsolhatatlanul a kijelzőn. Elismerem, ezeknél azért jóval többet ki lehetne hozni a témából, de „lelkesedésemből” mindössze ennyire futotta:

5. Futó kaland

Végül az elmaradhatatlan futó kaland, melyen azért erősen elgondolkodtam. Mármint azon, hogy a Honor 20 Pro-t vigyem-e magammal. Persze nem a kamerái miatt, hanem a katasztrofálisan pontatlan GPS-e miatt. Minden nap elmegyünk sétálni négylábú barátommal, és minden alkalommal rögzítem az útvonalamat a Strava-val. Elsőként a dorogi Palatinus-tavat sétáltuk körbe, melynek végén nem akartam hinni a szememnek: a rögzített útvonal szerint vagy egy tucatszor átúsztam a tavat, a két szemközti part szabályosan „össze volt varrva” a rögzített útvonallal; ráadásként pedig bekerült még egy-két tüske is a nyomvonalba, amikor hirtelen fénysebességre kapcsolva kilométereket tettünk meg Cimbivel egyetlen pillanat alatt – legalábbis a Honor 20 Pro szerint. Aztán később már a saját telefonomat is elvittem, rajta ugyanúgy elindítottam a Strava-t, mint a Honor teszttelefonon; és míg előbbi hűen tükrözte a valóságot, utóbbin a 8-ból 6 alkalommal „tüskés” lett a nyomvonal. Ezt a nagymértékű pontatlanságot sajnos a fotókhoz rögzített GPS információk is követik. Jóindulattal esetleg feltételezhető, hogy ez csak a nálam vendégeskedő tesztkészülék hibája.

Futásunk során nem csak Cimbi, de a kamerák is többnyire jól teljesítettek, egy további hiányosságot leszámítva: a 3-szoros zoom esetén az autofókusz feltűnően sokszor hibázott, még akkor is, amikor nem egy homogén terület volt a kép közepén – igaz, a fagyott ujjaimmal nem böktem külön a kijelzőre a fókuszáláshoz az exponálás előtt.

Befejezésül Lightroom-ban utómunkázott képeket mutatok (sokat nem „tekertem” rajtuk, leginkább csak megvágtam őket; az utolsó pedig egy több fotóból összeállított panoráma – kattintva továbbra is eredeti méretben):

A kamera szoftvere

A kamera gyors indítására a Huaweinél megszokott módon, a hangerő le gomb dupla megnyomásával van lehetőség – ez azonban sajnos csak kikapcsolt telefon esetén működik. Dicséretes viszont, hogy ilyenkor a legutóbb használt kamera indul el. Kár, hogy ez az alkalmazások közötti váltáskor már „elfelejtődik”. kellemetlen, hogy fotózáskor a kijelzőre bökve az expozíció korrekció lehetősége hamar (kb. 3 másodperc múltán) eltűnik; de még nagyobb bosszúság, amikor egy kicsit a fényerő ikon mellé nyúlva kezdjük el fel-le húzgálni az ujjunkat a kijelzőn, ekkor ugyanis expozíció korrekció helyett zoomolni fogunk.

Összegzés

A Honor 20 Pro a kameráit illetően az említett hiányosságaival együtt is kétségtelenül az élmezőnyben van – ráadásul nem csillagászati áron (jelenleg már 140000 forint környékén kapható). Az utómunkát sokszor alig vagy egyáltalán nem igénylő képeivel, és a kevés fényben is kiemelkedően jó eredményt nyújtó főkamerájával egy szerethető „fotós segédet” rakhatsz zsebre vele (viszont ne a makró kamerája miatt vedd meg). Nagy kár a fentebb részletezett, főként szoftveres hiányosságokért, melyek többsége könnyen javítható lenne…

Ami leginkább tetszett:

  • „Valóban” nagy, 117°-os látószög.
  • Utómunkát sokszor alig igénylő fotók.
  • Kevés fénynél is kiemelkedően jó főkamera.

Ami leginkább nem tetszett:

  • Makró fotós képességek.
  • Tragikusan rossz GPS.
  • Dupla koppintásos ébresztés hiánya.