Felépítés
Ergonómia
Professzionális géphez méltó, nagyon masszív, magnézium ötvözet vázat kapott a gép, és a hátfal borítása is fém. Úgyszintén az optika is rendkívül precíz és strapabíró fém tubusban pihen. Ez az egyszerűen kialakított vázforma igazán tekintélyt parancsoló és szép. Kézbe véve elsőre az elpusztíthatatlanság sugárzik a rendszerről, másodjára pedig valószínűleg a „leszakad a csuklóm” érzés keríti hatalmába a fotóst – már ha kénytelen kézben használni a gépet.
A kényelmesen kiképzett markolat mindenesetre azt sugallja, hogy nem csak műterembe szánták a 645DF-et. A középső ujj számára mély barázdát hagytak és komoly bemélyítést kapott a hüvelykujj területe is, melyet még felesleges kezelőszerv sem tarkít, így a tenyér éle is szépen felfekszik. Stabilan markolható tehát a gép, de a 2,5 kiló körüli teljes rendszer cipelése így sem leányálom. A markolat végig sima gumiborítású, és ugyanilyen takarás készült a gép jobb oldalára is, melyen kevésbé csúszik majd az objektívet alulról tartó kéz.
Az alábbi táblázatban a váz+hátfal méretét hasonlítottuk össze néhány középformátumú konkurenssel. A kisformátumú gépek közül is idevettünk néhány nagyobb darabot, csak viszonyításképpen.
| „Konkurens”modellek mérete és tömege |
||
|---|---|---|
|
név
|
méret | tömeg |
|
Mamiya 645DF + DM33
|
153 x 128 x 152 mm
|
1630 g
|
| Mamiya ZD |
162 x 152 x 91 mm
|
1200 g
|
| Pentax 645D |
156 x 117 x 119 mm
|
1400 g
|
| Canon EOS-1Ds Mk III |
150 x 160 x 80mm
|
1385 g
|
| Nikon D3x |
160 x 157 x 88 mm
|
1260 g
|
| Sony Alpha DSLR-A900 |
156 x 117 x 82 mm
|
850 g
|
Kezelőszervekkel nem önt nyakon bennünket a váz. Megkapjuk a dupla vezérlőtárcsát, de a módválasztón kívül csak néhány gumigomb árválkodik a vázon. A szűkös gombválaszték miatt bizonyos funkciók beállítása csak a hátfal menüjéből lehetséges, némelyek pedig elég körülményesen elérhetők. Ilyen mondjuk az AF-mező váltás. Nehéz dolga van ebből a szempontból a gyártónak, hiszen a digitális hátfalat érintő beállítások és a gépváz funkciói elkülönülnek a cserélhető elemes rendszer miatt. A váz egyedi beállításait például a kvarcóra részletességű folyadékkristályos kijelzőn kell elvégeznünk, ahol 4-5 karakteresre rövidített címeket kéne beazonosítanunk. Mondanom sem kell, hogy ez magolás, vagy a használati utasításból puskázás nélkül nagyjából lehetetlen.
A hátfalat még inkább a funkcionalitás jellemzi. Dizájnról nem is nagyon beszélhetünk vele kapcsolatban. Egyszerű, félbevágott kockát kapunk, felső két oldalán egy-egy gombbal. Bekapcsolásakor egy belső, meglehetősen halk ventilátor is működésbe lép, mely a szenzor túlmelegedése ellen véd.
A robusztus gépvázhoz külön portrémarkolat (V-Grip Air) is vásárolható, mely elemtartóként is funkcionál és a normál markolatba csatlakozik.
A gépváz alján fém állványmenetet találunk, mely szűkítőgyűrűs, így 1/4, és 3/8”-os menetre is felhelyezhető. Még egy apró, de bosszantó negatívum; bizonyos állványfejekre, melyek talpa hátsó kioldású, a hátfal alulra csatolt akkumulátora miatt nem lehet csatlakoztatni a gépet, csak az akkut levéve, majd felhelyezés után újra visszarakva.
Optika
A gépváz a Mamiya 645 AF típusú bajonettes objektívcsatlakozását használja, melyhez jelenleg 18 saját gyártású objektívet kínál a cég. Mi a német Schneider-Kreuznach által tervezett, de a Mamiya által készített Sekor AF 80mm F2,8 LS D-vel próbáltuk, mely a 6 x 6 és 6 x 4,5-ös formátumok alapobjektívjeként funkcionál, hasonlóan a kisfilmes rendszerek 40-50mm körüli optikáihoz. Ez az objektív központi záras, így a váz szinkronidejénél jóval rövidebb, akár 1/1600 mp-es vakuszinkron idő is elérhető.
A bajonetten használhatók a régebbi, manuális 645-ös objektívek is, természetesen automata élességállítás nélkül. Manuális fókuszvisszajelzést viszont ezeken is kapunk. Ezen kívül használható a Phase One és a Leaf (Schneider) által kiadott autofókuszos, 645-ös „lencsék”, valamint a Hasselblad 200 és 500-as széria optikái, sőt adapterrel a Pentacon 6 objektívek is.
Az objektív leoldása a gépváz bal oldalán lévő tológomb hátrahúzásával történik. Az objektív alatt jobbra találjuk a mélységélesség ellenőrző gombot.
Képérzékelő
A Mamiya 645 váz 56 x 41,5 mm kihasználható képméretet kínál, amit a jelenlegi hátfalak még nem aknáznak ki teljes mértékben. A legnagyobb felbontásúak között 53,7 x 40,3 mm-es szenzorral ellátottakat találunk. A Mamiya DM33 hátfal az átlagba tartozik érzékelőméret terén. A 33 megapixeles CCD 48 x 36 mm méretű, mely kétszer akkora terület mint egy teljes kisfilmes képkocka méretű (full frame) szenzor. Ez 6726 x 5040 pixelt jelent. A valódi konvertált képméret ennél kisebb, a Capture One szoftver 6666 x 4992 pixeles fotókat gyárt. A gép a 33 megapixel ellenére is nagyobb érzékelőhelyekkel rendelkezik, mint egy ma használatos, nagyobb felbontású full frame gép, a Canon 5D és a Nikon D3s pixelméretétől viszont elmarad.
| „Konkurens”modellek hozzávetõleges pixelmérete |
||
|---|---|---|
|
név
|
pixelméret | eltérés a tesztelt géptõl |
|
Mamiya DM33 (33 Mpx)
|
7,1 x 7,1 µm
|
–
|
| Mamiya ZD (22 Mpx) |
9 x 9 µm
|
+60 %
|
| Pentax 645D (40 Mpx) |
6 x 6 µm
|
-29 %
|
| Canon EOS-1Ds Mk III (21,1 Mpx) |
6,4 x 6,4 µm
|
-19 %
|
| Nikon D3x (24,1 Mpx) |
5,9 x 5,9 µm
|
-31 %
|
| Sony Alpha DSLR-A900 (24,1 Mpx) |
5,9 x 5,9 µm
|
-31 %
|
Nem hiába használtam a konvertált szót, ugyanis csak RAW (.MOS) formátumban dolgozhatunk. Így persze a képméret is minden esetben maximális, nem kínál a gép kisebb felbontásokat. Kétféle minőségi beállítás választható, veszteségmentesen tömörített és tömörítetlen. Utóbbi nagyjából 67 MB körüli fájlméretet jelent.
A DM33 beállításai között természetesen az érzékenység szabályozása is megtalálható, mely ISO50 és ISO800 között állítható. Műtermi használathoz ez több mint elég.
A beépített érzékelős Pentax 645D-ben már megtalálható az automatikus szenzortisztítás, de ez a gép, illetve hátfal nem rendelkezik ilyen funkcióval. A hátfalat levéve azonban nagyon könnyen hozzáférhetünk a szenzorhoz.
LCD és kereső
A DM33 hátfal LCD kijelzője sok tekintetben modern, néhány téren viszont az elmúlt éveket idézi. A 3,6”-os kijelző 6×7 cm-es látható képméretet jelent. Az érintőképernyős kivitel is megfelel a mai kor kívánalmainak. Amiben viszont elmarad az a felbontás és a képminőség. A gyártó ügyesen titkolja a tényleges felbontást (legalábbis nem találtunk erre vonatkozó adatot), de nagyjából 230 000 képpontos lehet, ami ekkora méretben nem jelent túl nagy részletességet. A kontraszt és a hideg színek is visszarepítenek néhány évet az időben, beszabályozásukra pedig nincs mód. A kijelző erős napsütésben nehezen látható és laposabb szögekből is erősen romlik a képminőség. Beállításai között 5 fokozatú világosság szabályozást találunk.
Lejátszás módban szabadon pozicionálható segédrácsot és hisztogramot is megjeleníthetünk az LCD-n. Utóbbi teljes képernyős, színcsatornánkénti módra is váltható. Külön bekapcsolhatjuk a bebukott és kiégett területek villogtatását is. Az alsó ikonokkal lépésenként, vagy 1:1 méretben nagyítható a visszanézett fotó.
A kijelző nem kínál folyamatos élőképet, a hagyományos DSLR-ekhez hasonlóan csak a menük megjelenítésére és a tárolt képek lejátszására alkalmas.
Ahogy már említettem az LCD érintésérzékeny, így a hátfalon nem is találunk túl sok kezelőszervet. A bekapcsoló gombon kívül csak a lejátszott képek lapozására és a felvételi adatok megjelenítésére használható léptetőgomb kapott helyet rajta. Mellette egy masszív, nehéz, fémből készült érintőtollat rejt hátfal. Szinte minden egyéb a gépvázról és a képernyőről vezérelhető. A képernyőhöz egy műanyag, felpattintható védőborítót is kapunk, de mivel az opciók jó része érintéssel működik ezt folyton le kell vennünk, túl sok értelme nincs. Nem ez azonban a legnagyobb probléma, hanem az LCD információszegénysége. Státuszképernyő nincs, csak kész fotó néhány adatát jeleníthetjük meg. Felvétel közben az akku töltöttsége, a kártya állapota és a készíthető/kész képek száma látható, inden mást a keresőben, vagy a váz info kijelzőjén olvashatunk le.
A vázon lévő folyadékkristályos adatkijelző hasonló részletességű információkat közöl, mint egy jobb kisformátumú DSLR-é, bár kisebb annál. A mellette lévő külön gombbal háttérvilágítást is bekapcsolhatunk, mely 20 mp után önmagától kikapcsol. A váz akkumulátorainak töltöttsége standby módban is folyamatosan látható az info képernyőn.
A gépváz keresője óriási szarvként nyúlik hátra, hogy a csatlakoztatott hátfalaknak elég hely maradjon. A 6 centi vastag hátfalon még így is 2,5 centire túllóg. Nagy méretű, kényelmes gumi szemkagylót kapott, melynek két oldalán a keresőkép élességét szabályozó gombot (-2.5 to +0.5 dioptria) és a betekintő nyílást hosszú expozícióknál lezáró kapcsolót találjuk.
A kereső cserélhető mattüveget kapott. Információs elrendezése a DSLR-eknél szokásos sémát követi. Alul találjuk a státuszsort, a gép legfontosabb beállításaival és a fókuszvisszajelzéssel, valamint néhány figyelmeztető ikonnal. A képmezőben csak a szpot fénymérési terület és a fókuszpontok határjelölői láthatók. A kereső képmérete a szenzorhoz igazodva hatalmasnak tűnhet egy APS-C szenzoros géphez képest. Nagyítása kb. egy profi fullframe-es kisformátumú gépével megegyező, 0,71x-es. Lefedettsége sajnos csak 94%-os, ami számomra sok esetben zavaró volt. Mérete – ha nem is pontosan – de hozzávetőlegesen arányos a szenzorméret növekedésével, ami közel kétszer akkora képet jelent, mint egy fullframe kisformátumú gép keresőképe, és négyszerese egy átlagos APS-C szenzoros készülék keresőjének.
Vaku
Bár a profi kisfilmes DSLR-eknél már megjelent a beépített vaku a Mamiya azon az állásponton van, hogy aki ilyen gépet vesz megveszi magának a külső vakut, vagy már eleve rendelkezik ilyesmivel. A gépet szinkronkábel segítségével műtermi vakukhoz is csatlakoztathatjuk. Ehhez a gépvázon és a hátfalon is találunk kimenetet.
A legrövidebb szinkronidő 1/125 mp, amennyiben a gépváz redőnyzárját használjuk. Központi záras optika használatával azonban sokkal rövidebb szinkronidő is elérhető. A módválasztó tárcsán vakuszinkron mód (X) is beállítható, melynél 1/60 és 1/125 mp között választhatjuk meg a záridőt.
A gép tetején persze a külső kisvakuk csatlakozására alkalmas vakupapucs is megtalálható. A 645DF nem csak középpontos, de TTL rendszerű villanókat is támogat. A gyártó a Metz SCA3002 rendszer vakuit ajánlja hozzá, mint például a Metz 44 MZ-2, és 54 MZ-3. A vakuk felhelyezéséhez az SCA3952 adapter szükséges.
A menüben első és hátsó redőnyre szinkronizált üzemmód is beállítható. Ezen kívül +/-3 fényérték közötti vakuteljesítmény korrekció is végezhető, 1/3 fényérték lépésközökkel.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
