fényképezőgépek

Kipróbáltuk: Nikon 1 J5 teszt

szerző:

2016-03-09 09:00

Felépítés, kezelés

Az új üzemmód tárcsának és a második vezérlőtárcsának köszönhetően a gép kezelése jóval kényelmesebbé és kézre állóbbá vált. A félautomata módok korábban csak a menüből voltak elérhetők, most azonban az üzemmód tárcsa egyszerű elfordításával kiválaszthatóak. Igaz, két vezérlőtárcsa is került a gépre, de az expozíció kompenzáció módosítása előtt most is minden esetben meg kellett nyomnunk a négy irányú navigáló gombok +/- funkcióját, s ezt követően állíthatjuk csak be a szükséges expozíció eltolást. Pedig erre közvetlenül a felső vezérlőtárcsa is alkalmas lehetne.

Pozitív változás még az elülső Fn gomb megjelenése, amelyre a következő funkciók valamelyike programozható:

expozíció kompenzáció
fénymérés
fehéregyensúly
érzékenység
képmód
AF mező mód (széles, egy pontos, követő)
fókusz mód (AF-A, AF-S, AF-C, MF)

Kényelmesebbé vált a gép fogása is, köszönhetően a kis méretű markolatnak. Nyilvánvaló nem várhatunk olyan vaskos fogást a gépen, mint egy méretes DSLR-en, de a kis méretű markolat így is jóval kényelmesebb, mint a sík felületű 1 J4 fogása.

A kezelhetőséget segíti az is, hogy újratervezték, illetve egyszerűsítették a gép menürendszerét, amely abban nyilvánul meg, hogy a korábbi feldolgozási opciók menü tartalmát beépítették a felvétel menübe. Ebből volt korábban elérhető pl. az érzékenység, a fehéregyensúly és a zajszűrés beállítása is. Egyébként teljesen jogos ezeket a felvétel menüben szerepeltetni és igazából a korábbi modelleknél felesleges volt ezek szétbontása, külön menü alá helyezése.

A menürendszer tehát kis mértékben változott, szerencsére előnyére. A menüpontok elrendezése logikusra sikerült, így a beállítás menüben ténylegesen csak a gép működésére vonatkozó, de nem közvetlenül a képkészítéshez vagy videófelvételhez tartozó paramétereket találjuk, a felvétel menüben pedig minden megtalálható, ami a képkészítéssel kapcsolatos.

A kedvező árú géptől nem várhatjuk, hogy teljesen fém borítású legyen, így az 1 J4 útját követve az 1 J5 is teljes egészében műanyag vázra épül, műanyag borítással. A kis tömeget szolgáló könnyű anyag használata az akkumulátor fedlapnál is jelentkezik, ahol a fém zsanér körüli műanyag ajtó nem kapott fém megerősítést. De ha véletlenül letörnénk ezt az ajtót, az sem okozza a gép használhatatlanságát.

Mivel a memóriakártyát az akkumulátorral egy ajtó mögé kell helyezzük, és az állványmenet a kis gépváz optikai tengelye alá került, így állványon, vagy állványtalpon lévő gépből a memóriakártya addig nem cserélhető, amíg le nem szereljük azt az állványról, vagy állványtalpról.

Képérzékelő

A Nikon 1 J5 szenzora az eddigi legnagyobb felbontású a CX formátumúak, azaz az 1″ típusúak között. A 13,2×8,8 mm fényérzékeny felületű szenzor 20,6 millió effektív pixelből épül fel, amely maximum 5568×3712 pixeles felbontású képek készítését teszi lehetővé. A képek oldalaránya 3:2, ettől eltérőt csak videófelvétel során mentett képeknél kapunk.

Az érzékenység tartománya változatlan, azaz ISO160-12800 közötti lehet, s ISO200-tól felfelé 1 Fé lépésekben állíthatjuk. Automatikus üzemmódokból ugyanazt kapjuk mint a J4-nél, vagyis maximum ISO6400, 3200 vagy 800 értéket jelölhetünk ki a gép számára, ez alatt pedig bármit beállíthat, ráadásul itt 1 Fé-nél kisebb lépésköz is kiválasztásra kerülhet. Kézi beállításnál ISO6400 és ISO12800-nál egy alacsonyabb képzajt kínáló NR6400 és NR12800 állások is elérhetők, amelyek több kép készítésével átlagolják a képzajt. Ez utóbbiak csak JPEG formátumban használhatók.

Elődeihez hasonlóan a Nikon 1 J5-be sem került mechanikus redőnyzár. Az elektronikus zár rendkívül csendes működést tesz lehetővé, a „klasszikus” zárhang ezúttal legfeljebb bejátszott hangminta lehet. Persze megvan az előnye is ennek a metódusnak, ugyanis rendkívül gyors záridő, akár 1/16000 mp is elérhető.

A nagyobb felbontás ellenére a sorozat sebesség változatlanul akár 60 kép/mp is lehet.

Objektív

A J5 a Nikon 1 rendszer összes optikájával kompatibilis, amelyhez az 1 J4 óta 9 zoom és 4 fix gyújtótávolságú objektívet kínál a gyártó, köztük két időjárás és ütésálló darabot is. A Nikon 1 optika kínálat viszonylag új darabja a géphez kiobjektívként adott 1 NIKKOR VR 10-30mm F3,5-5,6 PD-ZOOM, amely a korábbihoz hasonló gyújtótávolságot (27-81mm ekv.) és fényerőt, optikai stabilizátort, valamint elektronikusan vezérelhető zoomállítást kínál. Az optika 4 aszférikus, illetve egy ED és magas áteresztésű lencsetagot is tartalmaz. Mindössze 2,5 cm-rel növeli a gépváz hosszát, bekapcsolt állapotban pedig belső tubusa további 1,8 cm-rel nyúlik előre. A kitoptika érdekessége, hogy a hagyományos kompaktokhoz hasonlóan, a bekapcsolás után növeli meg hosszát, és frontlencséjét két automatikusan (kikapcsoláskor) záródó műanyaglamella védi, így nincs szükség elülső lencsevédő kupakra.

kikapcsolva

bekapcsolva

kikapcsolva

bekapcsolva

A szenzor méretéből adódóan 2,7×-es gyújtótávolság szorzóval kell számolnunk minden csatlakoztatott objektív esetén. Így kapjuk meg az elérhető látószög kisfilmes megfelelőjét.

Kijelző

Nem változott a fényképezőgép hátulján található LCD képátlója és felbontása, amely 3″-t (7,5 cm átlót) és 1,037 millió képpontot jelent. Újdonság viszont, hogy az LCD felfelé 180 fokban, lefelé pedig 86 fokban dönthető, így a fej fölüli, a talajhoz közeli, valamint a divatos szelfi fotózás sokkal könnyebbé vált.

Az érintésérzékeny vezérlésnek és a felfelé gomb megnyomására megjelenő aktív státuszképernyőnek köszönhetően igen könnyedén állíthatók be a főbb paraméterek, mint rekesz/zársebesség, érzékenység, fókuszmódok, fénymérés, képstílus.

A kijelzőn a legtöbb fontos információ megjelenik, így felvételkor és lejátszásnál is megtekinthető a rekesz, zársebesség és érzékenység értékei. Felvételkor segédrács is megjeleníthető, nincs viszont élő hisztorgram. Lejátszáskor már elérhető a hisztogram is, igaz, a kiégett részeket külön nem jelzi a gép. A képek nagyításakor jól ellenőrizhető a fókusz, igaz, nem a legnagyobb nagyításnál, mert az már túlnagyítást jelent. Sajnos hiába a két vezérlőtárcsa, a képek nagyított nézetben nem lapozhatók, így az egymás után készült képek között nem ellenőrizhetjük egyszerűen a pontos fókusz meglétét.

Vaku

Nem változott a vaku megoldása az 1 J5-nél, a gép tetején lévő felpattintható villanót a gép bal oldalán lévő kis gombbal nyithatjuk fel, de csak a készülék bekapcsolását követően. A vakut a gép is képes felnyitni, legalábbis teljes automatikus módnál.

Dupla zsanérja elviekben lehetővé teszi, hogy akár indirekt módon, a plafonra is villantsunk vele, a 6,3-as kulcsszám miatt azonban nagy érzékenységre lesz szükségünk (min. ISO1600).

A vaku kompenzáció mértéke -3 és +1 fényérték között, 1/3 Fé lépésekben szabályozható. A fénymérés alapesetben automatikus (iTTL), de a menüben kézi módot is találunk, amelyben 1/1-1/32 közé állítható a teljesítmény, 1 Fé lépésekben. Sajnos az elektronikus zár miatt a vaku szinkronideje elég gyenge, mindössze 1/60 mp, tehát nyitott vakunál a záridőt ennél rövidebbre nem állíthatjuk.

A villanó üzemmódjai a le gomb segítségével érhetők el. Az automata és kikapcsolt álláson kívül derítő, hosszú szinkron, hátsó redőnyre szinkronizált, derítő+hosszú, hátsó redőnyre szink+hosszú, valamint ezek vörösszem csökkentő elővillanással kombinált változatait érhetjük el.

A gépre nem tehető külső rendszervaku, és szinkronkimenet sem található rajta. A manuális teljesítményű módnak köszönhetően azonban használható első villanásra elsülő slave vaku.