Felépítés II.
Ergonómia
A Nikon Coolpix P100 örökölte elődje felépítését. Külsőre nem is nagyon lehet észrevenni eltérést, hacsak nem a gép tetején lévő sztereo mikrofont, vagy a hátulra elhelyezett közvetlen videófelvétel gombot. A fő irányvonal most is a már korábban kitaposott, ugyanúgy fekete burkolat, SLR-hez hasonló EVF-es kialakítás, vékony, de kényelmes markolat, melyet bőr textúrájú gumival vontak be.
Az exponáló gomb és a zoomgyűrű jó helyre került, kényelmesen hozzájuk férhetünk. A zoomot két sebességgel is változtathatjuk, a gyűrűt enyhén elforgatva lassabban, teljesen elforgatva gyorsabban változtatható a gyújtótávolság. A be- és kikapcsoló gomb sem működtethető véletlenül. Bekapcsolt állapotban egyébként világít, így a gép állapota folyamatosan ellenőrizhető. Jó helyen van az üzemmódválasztó tárcsa is, melyet akár a markolatot tartó kezünk két ujjával is kényelmesen elérünk. Jól kiemelkedik, biztosan megfogható és határozottan, de nem keményen jár. Ugyanez igaz a hátsó vezérlőtárcsára is. A vastag, kiemelkedő LCD miatt viszont elég problémás a fölötte lévő két gomb az EVF/LCD váltó és a kijelző információs kapcsoló (DISP) kezelése.
Petur már megdicsérte a P90-et az objektívháza alján lévő kis „szakállért”, amely biztos, vízszintes állást tesz lehetővé kitolt, orrnehéz objektívtubussal is. Ez is öröklődött a P100-ba, így a dicséret most sem marad el.
LCD és kereső
Az LCD-t a P90-nél növelték 3″ képátlójúra, így a P100-nál már további növelésre nem volt mód. A kijelző most is kihajtható, lefelé 45 fokban, fölfelé 90 fokban dönthetjük. Kár, hogy az oldalra hajtás még mindig nem megoldott, hiszen portré állásban nem sok előnyünk származik a dönthetőségből.
Előrelépés a kijelző felbontásában történt, a korábbi 230 000 képpont helyett itt már 460 ezer szubpixel szolgál a kiválóan részletgazdag képi megjelenítésre. Kár, hogy mindehhez nem társul nagy betekintési szög, az LCD-t enyhén lentről nézve már nagyot romlik a kontraszt, s az olcsó kijelzőkre jellemző inverz hatás is jelentkezik.
A háttérvilágítás a menüben 5 lépésben állítható.
A DISP gombbal lejátszás módban három képernyőinformációs ablak közül választhatunk: csak kép, kép + alap adatok, kép + részletes adatok + hisztogram + kiégett részek villogtatása. Felvétel módban a csak élőkép, élőkép + adatok és élőkép + adatok + segédrács mód közül választhatunk.
Elég fura megoldás, hogy a sorozatban rögzített képeket a gép elsődlegesen 1 képként mutatja, s ha a sorozat többi képét is meg szeretnénk nézni, akkor az Ok gombbal a gép automatikusan lejátsza őket. A lejátszás menüben kiválaszthatjuk azt is, hogy az így felvett sorozatokat külön képként is mutassa, ez esetben a hisztogram és a képnagyítás is elérhető. Kár, hogy mindezt nem állíthatjuk globálisan, csak egy-egy sorozatra külön-külön. Igen macerás így az expozíció sorozatban készült képek kinagyítása.
A lejátszott fotók bármely iránygombbal, vagy a hátsó vezérlőtárcsával lapozhatók. A zoomgyűrűvel az aktuális kép részletnagyítása érhető el, de ez csak normál nézetben indítható, hisztogram kijelzéskor és sorozat kezdőképnél nem működik. Na ezért a megoldásért se adnék Nobel-díjat a fejlesztőknek. A nagyítás egyébként 10×-es méretig lehetséges, a látható képrészlet pedig szintén az iránygombokkal görgethető. A nagyítás egyben a fotó vágására is használható. A kijelzett területet egy gombnyomással kivághatjuk a képből és új fájlként menthetjük. A zoomgyűrűt balra fordítva 4, 9 és 16 nézőképes ablakokat, vagy naptár megjelenítést is választhatunk. Utóbbinál napokra bontott csoportosításban nézhetők vissza a felvételek.
Ahogy a kategóriában minden más fényképezőgépre, úgy a Coolpix P100-ra is került elektronikus kereső. Betekintő nyílását elég határozottan kiemelték a vázból, amire szükség is volt, hiszen a dönthető LCD is meglehetősen vastag. Az EVF-et dioptria korrekciós lehetőséggel is ellátták, ennek tárcsája a kereső bal oldalán található.
Az elektronikus kereső 230 ezer képpont felbontású, a megjelenített kép így pixelesebb hatású, mint a hátsó LCD-n nézve. Ugyanígy eltérés tapasztalható a kijelzők színtelítettségében is, az EVF kevésbé telt, kissé fakóbb képet mutat. Lefedettségben mindkét képernyő azonos. Felvételi módban a teljes kép 99%-a látható rajtuk, lejátszásnál pedig a 100%-a. A keresőben látható kép mérete egyébként közepes, láttunk már kisebbet, de nagyobbat is. A kép kb. 19 fokos szög alatt látszik, amely nagyjából az Olympus E-410/E-510/E-520 tükörreflexes gép keresőméretével egyezik meg.
Élességállítás, fénymérés
A fényképezőgép automata és kézi élességállítást is kínál. Ezek között a le iránygombbal válthatunk, amely egyébként a panfocus (végtelen tárgytáv) és makró mód közötti váltást is lehetővé teszi. Normál (AF) módban nagylátószögnél 50 cm és végtelen, tele állásban 1,7 méter és végtelen között képes élességet állítani a gép, makró módban nagylátószögnél 10 cm-ről, kicsi zoomolás után akár 1 cm-ről is készíthetünk képet.
Az autofókusz terület is többféle módon választható:
- Automatikus: a fényképezőgép önállóan választ egyet a 9 db AF mező közül. Többnyire arra a területre élesít, ahol nagyobb kontrasztkülönbségű témát, például határozott mintázatot talál.
- Manuális: a felhasználó választhat egy tetszőleges AF mezőt a rendelkezésére álló 9×11 mezős mátrixon (összesen 99 db). A terület kiválasztása az Ok gomb megnyomása után az iránygombokkal lehetséges.
- Középső: a gép csak a középső fókuszmezőt használja.
- Arc-prioritásos: a fényképezőgép felismeri a képmezőben lévő emberi arcokat és ezek alapján határozza meg az élesség távolságát. Legfeljebb 12 arcot képes felismerni. Ha a készülék nem észlel arcokat a képmezőben, automatikus AF módra vált.
A menüben az AF működését befolyásoló üzemmódokat is választhatunk, mely Egyszeri, vagy Folyamatos AF lehet. Egyszeri AF módban az exponáló gombot lenyomva a fent részletezett beállításoknak megfelelően rögzül az élesség a témán és a gomb nyomva tartása alatt ugyanebben a távolságban marad. A beállított élességi távolság a téma elmozdulása vagy a kép átkomponálása esetén sem változik. Folyamatos AF módban más a helyzet. Itt az exponáló gombot sem kell lenyomnunk, hiszen a gép a beállított területen folyamatosan keresi az élességet. Ha a téma elmozdul, például közeledik, az AF-rendszer megpróbálja követni. Az expo gomb félig lenyomásakor rögzíthető a távolság.
Gyengébb megvilágítás esetén az AF-rendszer elég nehezen, vagy egyáltalán nem talál élességet. Sajnos egy erősen félhomályos szobában már viszonylag gyakran előfordulhat, hogy nem találja a fókuszt, melyet a kiválasztott mező keretének vörösre válása jelez. Normál esetben a keret zöldre vált. A gyenge fényviszonyok esetén jön jól a beépített AF-segédfény, amely a markolat mellett lévő, erős, narancs színű LED felvillanásával próbál némi világosságot csempészni a témára. A segédfény nagylátószögnél nagyjából 4 méterig, tele állásban kb. 2,2 méterig hatásos.
Kézi élességállítási módnál a kijelző jobb szélén egy távolságskála jelenik meg, amely komolyabb beosztást nem kapott, csak a végtelen, az 1 méter, és a legközelebbi (virág ikon) fókusztávolság olvasható le róla. A makró tartománynál a távolságot nagyjából jelző sáv zöldre vált, egyébként fehéren látszik. Az élességet a fel és le iránygombokkal szabályozhatjuk igen finom lépésekben, több mint 110 pozícióban. Különösen a makró és 1 m közötti tartomány állítható be precízen, ahová kb. 70-80 lépés esik. Az élesség szabályozásához nem csak a skála nyújt segítséget, mivel az állítás során az élőkép magától 2x-es nagyításra vált. Ha lenyomjuk az OK gombot ugyanekkora nagyítást láthatunk, de csak a kép közepén. A széleken ellenőrizhető marad a képkivágás. Sajnos mindkét esetben kissé rontja az összképet, hogy a nagyítás nem valódi, csak a meglévő élőkép interpolációja, így nem ad plusz részleteket. A semminél azért több, de ez a módszer igazából csak hozzávetőleges élesség beállítására jó.
Fénymérési módokból ugyanazokat kapjuk, mint a korábbi modellnél:
- Mátrix: a teljes képmezőben mér fényt a készülék és ez alapján határozza meg az expozíciós beállításokat. Többnyire ez a beállítás ajánlott.
- Középre súlyozott: ezúttal is a teljes képmezőben mér fényt a gép, de főként a középső terület világosság számít, kisebb súllyal a kép szélei.
- Szpot: a készülék csak a képmező középső részén mér fényt.
- Szpot AF mező: ez esetben az előzőleg beállított AF mezőn, vagyis egy kis területen, mér a fényképezőgép.
Vaku
A fényképezőgép tetejére épített, felpattintható vaku kinyitott állapotában az optikai tengelytől mérve 7 cm magasra ugrik. A vörös szemek ellen a viszonylag magasan elhelyezkedő villanón kívül vörösszem csökkentő móddal is védekezhetünk, melyet a vakumódok között állíthatunk be. A vakumódok a fel iránygombbal érhetők el, de csak abban az esetben, ha előtte a gépváz jobb oldalán lévő gombbal felnyitottuk, azaz bekapcsoltuk a vakut. Ezt minden esetben nekünk kell megtennünk, ha használni szeretnénk, mivel még automata felvételi módokban sem nyílik önállóan.
A villanó csak egyképes üzemmódban működik, sorozatnál nem használható. Az említett vörösszem csökkentő módon kívül automata (fényviszonyokat figyelembe véve villan), letiltott, derítő (mindig villan), lassú szinkron (hosszú záridővel, állványról, a háttér megfelelő kiexponálásához), hátsó redőnyre szinkronizált (a vaku az expozíció végén villan) áll rendelkezésünkre.
A vaku teljes teljesítményű kisülése után max. 8 mp alatt töltődik fel.
A Fényképezés menüben található Vakuexpozíció-kompenzáció pont alatt +/-2 fényérték között korrigálhatjuk a villanó fényteljesítményét, 1/3 lépésközökkel.
A Nikon Coolpix P100-ra sem vakupapucs, sem vakuszinkron csatlakozó nem került, így csak slave üzemmódban működő külső vakuval használható.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A fényképezőgép alján, nagyjából az optikai tengely vetületétől 2 cm-re helyezték el az állványmenetet. Mivel az állványmenet igen közel található az akkumulátor és memóriakártya fedlapjához, az állványra helyezett gép esetében nem cserélhetünk akkut vagy memóriakártyát a gép leszerelése nélkül.
A fényképezőgép elődjénél kicsit kisebb, 43 MB belső memóriát tartogat képeinknek, melyet SD vagy SDHC memóriakártyával válthatunk ki. A kártyafoglalat a markolat alján lévő ajtó mögött található. Az elcsúsztatható retesszel nyitható fedlap kinyitása nem okozza a fényképezőgép kikapcsolását, így az ajtó esetleges letörése nem okozza majd a gép használhatatlanságát.
Ugyanitt találjuk az akkumulátor foglalatát is, melybe a korábban megismert 3,7 voltos, 1100 mAh kapacitású, EN-EL5 lítium-ion akku helyezhető. Az ajtó nyitása után nem kell tartanunk a véletlen kicsúszásától, mivel egy rugós műanyagretesz azt még a helyén tartja. Az akku töltését a gépen belül végezhetjük, ha USB kábellel összekötjük számítógéppel, vagy a mellékelt adapterrel. Az USB-s töltés előnyös megoldás akkor, ha egyébként is vinnénk magunkkal netbookot, vagy notebookot, hiszen ez esetben nincs szükség az adapter bepakolására is. Kevésbé jó viszont az, hogy így kisebb árammal tölthetünk, így a töltés ideje is hosszabb. A P90 2 órás töltésével szemben a P100 a gyári útmutató alapján 2,5 óra alatt tölti fel a teljesen lemerült akkut. Egy feltöltéssel viszont 50 képpel bírja tovább, mint elődje, azaz 250 kép készíthető (CIPA ajánlású gyári mérés szerint).
Ez egy napos fotózánál még elég lehet, de hosszabb túrára már érdemes lesz beszerezni pótakkut, ami szerencsére nem egy ökör ára, a gyári cirka 7.500 Ft-ba kerül.
A csatlakozókat a gép bal oldalán egy felnyitható gumilap mögött találjuk, itt érhető el a kombinált USB és AV aljzat, illetve ide került a miniHDMI konnektora is.
