Bevezetés és újdonságok
Bevezetés
Emlékszem még a ultrazoom csúcskompaktok korára, mely mára a múlt ködébe veszett. Pedig nem volt azért olyan rég, mint a dinoszauruszoké. Ki emlékszik még a 2/3”-os érzékelős, 5 megapixeles „óriásokra”? Ki emlékszik az amatőr fotósok vágyálmainak első számú szereplőire? Arra a korszakra mikor a nagy gyártók kitűnő szolgáltatások sorával kívánták maguk mellé állítani az erre fogékony tömegeket és az ő pénztárcáikat? Amikor a „DSLR” még egzotikus szitokszónak számított?
Jelenleg úgy tűnik, agóniájuk korszakát éljük. A kompaktok dinoszauruszai a kihalás küszöbére kerültek és átvette helyüket az új állatfaj, az olcsó DSLR. Az amatőrök sokkal inkább a tükörreflexesek labirintusába vándorolnak – sokan Ariadné fonala nélkül. A csúcskompaktok néhány példánya ugyan még képviselteti magát a palettán, de egyre inkább úgy tűnik, hogy jövőjük megpecsételődött. Néhány nagyobb gyártó úgy tűnik végleg lemondott már erről a szegmensről. Ilyen a Nikon is, amely cég az ezredforduló utáni néhány évben azért olyan modelleket adott ki, mint a Coolpix 5700, vagy utódai a 8700/8800. Aztán úgy négy éve semmi, és a cég kompakt csúcskategóriáját lassacskán a P5100-hoz hasonló zsebbevalók kezdték képviselni. Na, nem mintha a P5100-zal bármi bajom lenne, de egy másik szinten számít a „nagyok” közé.
Az ultrazoomok rajongóinak reménycsillaga Nikon egén idén április elején kezdte meg tündöklését, amikor a cég leleplezte a Coolpix P80 modellt. Aztán persze az adatlap első végigolvasásával a többségnek világossá vált, hogy itt valóban ultrazoom gépről van szó, de a szolgáltatások tekintetében már nem képviseli azt a szintet, mint 4-5 éve a fele ekkora felbontású társai. A Nikon jól ráérzett arra piaci űrre, amit saját maga hagyott (maga számára) évek óta betöltetlenül. Úgy tűnik a piackutatási eredményei a Panasonic FZ18, Olympus SP-570 UZ vonalat látták legkönnyebben megcélozhatónak. Érthető, hisze egy kategóriával feljebb, mind árban, mint szolgáltatásokban némi konkurenciát támasztanának D40/D40x/D60 DSLR triójuk számára.
Szolgáltatások
A Nikon Coolpix P80 nem rendelkezik közvetlen előddel. Említhetném a Coolpix 8800-at, vagy a típusszámban legközelebb álló P60-at, de nem igazán tekinthető sem a négy évvel ezelőtt kiadott, 8 megapixeles, 10 zoomátfogású, stabilizátoros fényképezőgép, sem a néhány hónappal ezelőtt bejelentett olcsó kompakt folytatásának.
Legfontosabb tulajdonsága a stabilizátoros, a mai kor igényeihez szabott, nagy zoomátfogású objektív, valamint a teljes manualitás. A fotós választhat, hogy a kényelmes automata üzemmódot, a szintén gond nélküli témamódok egyikét, netán valamilyen félmanuális, vagy teljesen kézi beállítást választ. Témamódok közül 15-féle áll rendelkezésünkre az egyszerű portrétól a panoráma segédletig. A gyorsabb mozgások megörökítésére szolgáló sport módot ki is vették a többi közül és egy külön beállítást kapott a főtárcsán. Ebben az állásban többféle gyors sorozat is választható a képfelbontás rovására, de talán kárpótol majd, hogy a sebesség akár 13 kép/mp is lehet. Sorozatok terén egyébként a Nikon jól bevált lehetőségeit kapjuk. Megtalálható is a BSS és a 16 képes üzemmód, de az időzített sorozat is, amit álló és mozgókép üzemmódban is kiválaszthatunk.
Visszatérve a nagy zoomátfogáshoz, természetesen stabilizátort is kapunk, melyet a Nikon VR-nek hív és ezúttal érzékelő eltolásos rendszerű. Tele állásban ez bizony még napsütésben is jó szolgálatot tehet. A japán gyártó egyébként előszeretettel használja mind az elmozduló lencsetagokon alapuló optikai, mint az előbb említett CCD-shift stabilizációt, sőt mozgókép módban egyszerű elektronikus (eVR) stabilizációt használhatunk.
Egy ilyen gépből nem hagyhatták ki az évek óta sztenderdnek számító EVF-et, vagyis elektronikus keresőt. Ezúttal elég jó felbontást kapunk, legalábbis a külső kijelzővel megegyezőt. Az elektronikus kereső persze dioptria állítást is kapott, tehát a szemüvegeseknek sem kell túlzottan aggódniuk.
Az autófókusz rendszer szinte az össze ismertebb módra beállítható, beleértve az utóbbi évek slágerét az arcfelismerő módot. Az arc-prioritás akár egy tucatnyi fotóalanyt képes felismerni egyszerre a képen, vagyis egy nagyobb családi rendezvényen is jól használható. Az automata élességállítás helyett természetesen kézit is választhatunk, melyhez távolságskálával és a képközép kinagyításával segít be a Coolpix P80.
Egyedi testreszabási lehetőségeknek sincs híján a fényképezőgép, mivel szöveges helyett akár ikonos megjelenítésű menüt is választhatunk, és beállíthatunk bármilyen üdvözlőképernyőt, vagy működési hangot. Fotóink feldolgozását is testre szabhatjuk és az előre programozott beállítások mellett egyéni opciókkal sem fukarkodik a gép. Akad némi beleszólásunk a zajcsökkentésbe is és olyan egyedi opciókat is szabályozhatunk, mint a szoftveres torzítás korrekció, ami nagylátószögű felvételeink geometriai torzítását hivatott javítani. De nem csak előre szólhatunk bele a képek kinézetébe hanem néhány funkció tekintetében utólag is, ilyen a nagyobb dinamikatartományt adó D-Lighting lehetőség, amely segít kiegyenlíteni a nagy kontrasztkülönbségű képrészek közötti különbséget. Emellett elforgathatjuk, e-mailhez csatolható méretre kicsinyíthetjük, vagy egyszerű kerettel is elláthatjuk a kész fotókat, sőt a dátum és készítési időpont képre íratása is megoldható.
A leírtak részleteiről tesztünk megfelelő oldalain részletesebben beszámolunk.
Képességei és árkategóriája terén sokban hasonlít a fényképezőgép az Olympus SP-560/570 UZ modellekhez. A Nikon Coolpix P80 és az SP-570 UZ kialakítása az alábbi képen hasonlítható össze.
