Mennyire szabad utómunkázni és photoshopozni?

1
1 934

Bizonyára te is találkoztál a bulvár média most felkapott nagy sztorijával, amely a Nikon szingapúri facebook oldalának fotópályázatán nyertes Yu Wei képeiről és a körülötte kibontakozott botrányról szól. Bár mi nem akartunk ilyen típusú posztot közölni, elvégre az nem hír, hogy létezik a Photoshop és az sem, hogy nem mindenki (még egy zsűritag sem) veszi észre elsőre a photoshopozott képeket, mégis írunk a témában. Már csak azért is, mert bosszant a többi lap hozzáállása.

Yu_Wei_nikon_contest_photoshop_fail
Valószínűleg senki sem gondolja azt komolyan, hogy a Photoshop lehetőségeit csak és kizárólag a fotón lévő zavaró képi elemek eltüntetésére használják a fotósok. A divatfotók javarészén a modellt sokszor szinte a felismerhetetlenségig “photoshopolják”, nagyobb melleket mutatnak a Liquify eszközzel, átszabják az orrot, nyakat, csípőt, eltüntetik az összes bőrhibát, sokszor még az anyajegyeket is. Emellett azonban új környezetbe is helyezhetik, pl. egy tengerpartra, vagy akár a Holdra is, bár tény, ez utóbbinak nem sok értelme lenne, mert könnyen kibújna a szög a zsákból. De akkor miért van kiakadva a média és miért hangoztatja a Nikon pályázatot és a nagy csalást? Miért akarja a Nikonra fogni a hibát? Egyáltalán ez a Nikon hibája?? Szerintem nem! És még csak nem is a zsűrié! Pár napja, amikor beszélgetésbe elegyedtem Kerekes Istvánnal, pontosan egy ilyen téma került szóba. Nem, nem a Nikon szingapúri facebook oldalának fotópályázata és Yu Wei képe, csupán egy hazai, de világhírű fotóművész munkája, amely – hogy is mondjam finoman -, enyhén szólva fő témáját tekintve is manipulált. Nagyjából annyira, mint Yu Wei képe. Csak kevésbé egyszerűen kiszúrható módon. Megmondom őszintén, a neves magyar fotósról eddig is tudtam, hogy lelkesen használja a Photoshopot és minden képét maximális precizitással dolgozza ki, s azt is láttam már, hogy háttércserét végzett egy képen, így annyira nem volt meglepő a tény: photoshopos képe járja be a világot. A meglepő inkább az volt, hogy egy ilyen vérbeli profi is hibázhat, hiszen maga az utómunka úgy tűnik rosszul sikerült, mert aki közelről megnézi, észreveheti a képre klónozott részletet. Yu Wei képe láttán viszont önkéntelenül is fel lehet tenni a kérdést: wáó, hogy kapta el? Hát marha egyszerű: sehogy. Manapság ugyanis divatja van az ilyen repülőgépes képeknek. Mutatósak, szépek, érdekesek. Plakát méretben kinyomtathatók és falra rakhatók. Ja, hogy ez Photoshop? Naná! Igazság szerint egy percig sem gondolom, hogy ne szabadna ilyen képet csinálni. Miért ne? Jól néz ki? Jól! A gond akkor van, amikor egy fotópályázatra úgy nevezik be a képet, hogy eljátsszák: micsoda nagy mázlista és kiváló fotós vagyok! De máshonnan is meg lehet közelíteni a kérdést. Méghozzá a fotópályázat kiírásából: volt-e tiltva a photoshop használat? Volt-e tiltva, hogy a kép nem módosítható, hogy arra olyan képi elem nem helyezhető, ami nem volt rajta az eredeti fotón? Mert ha nem, akkor ez innentől kezdve inkább morális és etikai kérdés, mintsem a Nikon zsűrijének hozzáértését feszegető gondolatsor. Nem is kell elmennünk Szingapúrig, hiszen kis hazánkban is indult már komoly pénzdíjazású fotópályázat, amelyen gyakorlatilag hasonló képét díjazták Varga József Zoltánnak (fotozz.hu: Jose Z Vargas): Varga_Jozsef_Zoltan_Nagypalya De mi ezzel a baj? Jól néz ki? Igen! Hatásos? Igen? Hatásvadász esetleg? No igen. De melyik reklám nem hatásvadász? Mert ez reklámnak való kép, annak pedig kiváló! Nyilván meg lehetne csinálni úgy is, hogy kivárni a pillanatot, mire egy Easy Jet Airbus A320-as gép pont a stadion felett repül át 300 méter magasságban, de erre elég kicsi az esély. Nyilván meg lehetne szervezni, és megfizetni a légi irányítást és a repülőtársaságot, hogy ekkor és ekkor repüljenek már el a stadion felett 300 méterrel, de akkor ha már lehet, inkább egy Airbus A380-nal. Csak erre is kicsi az esély: ez a kép egyszerűen nem ér meg annyi pénzt! És miért? Mert Photoshoppal tized annyi befektetéssel létre lehet hozni. Viszont: állított itt olyat a fotós, hogy neki micsoda szerencséje van? Nem rémlik! Sőt, ha valaki ismeri József képeit a fotozz.hu-ról, eleve fel sem merül benne, hogy Józsi ilyen szerencsés volna, hanem rögtön tudja, hogy Józsi megint a gép előtt ült 🙂 Íme egy korábbi fotója a fotozz.hu-ról: És egy másik kicsit későbbről: Gyakorlatilag mindenki tudta, miről van szó. Viszont tény az is, hogy sokakban ez ellenérzést kelthet. Főképp azokban, akik vagy nem tudnak photoshopot használni (bár egy ilyen munka nem annyira bonyolult, akár ujjgyakorlatnak is remek), vagy úgy gondolják, hogy ez a fotózás megcsúfítása. A kérdés tehát az, hogy meddig szabad elmenni? Egyáltalán szabad-e ilyesmi képeket készíteni, vagy ez már bűn? Az én véleményem – és ez persze cseppet sem számít, de azért leírom -, hogy egészen nyugodtan lehet Photoshoppal manipulált és módosított képeket készíteni. Etikus azonban az lenne, ha a képek publikálásánál mindig szerepelne valamilyen formában, hogy a fotó nem egy ritka pillanatot mutat be, hanem manipulált. Persze ettől elvész a “fotós” nagy érdeme. De maga a fotós egyébként is tisztában kell legyen vele, hogy nem egy ritka pillanatot kapott el, csak kreatívan használta fel a photoshop lehetőségeit. Photoshopolhatná éppen a bankszámla kivonatát is egy nullát klónozva az egyenlege végére, de ettől ő még nem lesz gazdag és tehetős és ezzel ő is tisztában kell legyen. Ilyet azonban csak egy bizonyos réteg csinálna: pózolna más C osztályú Mercije előtt 200 darab húszezressel legyezve magukat… Már ha egy kicsit értenének a photoshophoz, csak ők pont nem. De ugyanígy el lehet gondolkozni azon is, hogy az is ekkora csalás-e, ha olyan napfény-beszűrődést varázsolunk a képünkre, ami nem volt ott. Van-e különbség? Ott volt eredetileg? Nem! Utólagos, számítógépes effekt? Igen! Jó hangulatot teremt, emeli a fotó szépségét? Igen! Akkor meg mi a baj? Egyedül azt lehetne felróni egy ilyen kép láttán, hogy a fotós nem közli eleve, hogy a napfény-beszűrődés utómunka. Valamiért itt azonban nem érezzük azt, hogy feltétlenül közölnie kellene velünk, hogy az a bájos narancsos fény nem is valós, csak utómunka. Pedig anélkül az ilyen képek is sokkal kevesebbek volnának! Akkor végül is el kell-e várnunk egy repülőgépet felklónozó, de az alapképet maga elkészítő fotóstól, hogy eleve úgy adja elő a képét: ez fotómanipuláció? Szóval most akkor hangulati elemet, napfény-beszűrődést szabad, új képi elemet, repülőgépet meg nem? Ezt nem így érzem! Továbbra is azt gondolom, hogy mindkettőt lehet és mindkettő olyan mértékben változtatja meg az eredeti fotót, amely jelentősen emel a végeredmény sikerességén, ergo nincs különbség a kettő között. Aztán hogy ezek után egy-egy fotós mit árul el a képe elkészítéséből, vagy mit nem, az már nyilván az ő dolga. A fotópályázat kiírók viszont fogalmazzanak pontosan és írják le egyértelműen, hogy milyen képmódosítás engedélyezett és milyen nem! Zárszóként azért annyit még hadd említsek meg: a mai filmek tucatszám vannak tele digitális effektekkel, olyan részleteket és történéseket mutatva, amelyek nyilvánvalóan meg sem történtek. A gondolkozásmódunkon tehát magunknak kell változtatnunk és végre úgy tekinteni egy képre, mint művészi alkotásra nem úgy, mint egy dokumentált történésre! Nektek mi erről a véleményetek?

Hozzászólások

hozzászólás

Hozzászólás

Ezzel az e-maillel már van regisztráció ezen a site-on. Használd a Belépés funkciót vagy adj meg másikat.

Hibás felhasználónevet vagy jelszót adtál meg

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.

1 hozzászólás

újabbak
legjobbak újabbak régebbiek
1

Nagyjából meg is válaszoltad a kérdést: Miért ne lehetne trükközni, ha azzal időt és pénzt spórolhat az alkotó? Hogy közben aki nem akar trükközni az hátrányba kerül? Pont most olvastam a közlegelők tragédiája játékelméletet. Röviden, ha egy elkezdi, akkor előnybe kerül, a többi is követi, végül mindenkinek muszáj trükköznie, hogy ugyanaz legyen a helyzet, mint a kiindulási állapotban. (Plusz a végén mindenki veszít.)
Ezen az alapon az összes természetfotós hülye, mert sokkal egyszerűbb CGI-vel elkészíteni a hatásos képet, mint szenvedni, várni és fényképezni. De ugyanez igazzá tehető az esküvőfotóra, portréra, mindenre. Minek a modellt és a fotóst megfizetni, ha van számítógép és egy kocka aki elkészíti a képet.
A fotó lényegi eleme pont az, hogy a valóságot ragadja meg, hogy az igazság egy darabkájának tartjuk. Így minden, ami eredetileg nem volt a képen hazugság. Már egy napfény-beszűrődést is hazugsággá teszi a képet. Ha szóban vagy írásban azt várjuk, hogy igazat mondjanak, és ehelyett hazudnak, azt se díjazzuk. Akkor díjazzuk, ha mesét vagy történetet kértünk. Egy filmnél nem elvárás, hogy a valóság alapján készüljön, de egy dokumentumfilmnél igen.
Ugyanígy egy hirdetésből, vagy bizonyos újságból visszaköszönő fotóról tudjuk, hogy manipulált, és nem is hördülünk fel rajta. Azonban egyből más, ha a manipuláció egy hírújság főoldalán jelenik meg, aminek a valóságról kéne szólnia. (Média manipulatív világában bárgyú elképzelés tudom.)
Így egy fotópályázatra beadott képnek is manipuláció mentesnek kéne lennie, még ha nem is emelik ki. Mert fotózott képet vár el az ember, és nem szerkesztettet. A fotós tudás vagy a természet/világ sokszínűségének a megmérettetése és nem a számítógépes tudásé. Ha szerkesztetett várna el, akkor azt emeljék ki. Csak mondjuk akkor már Yu Wei se győzött volna, mert más jobbat Photoshopol, de legalább az egyenlő dolgok mérkőznek.