Kipróbáltuk: Fujifilm FinePix S200EXR teszt

Bevezetés, újdonságok

Nem sok gép képviseli manapság a csúcskompakt, szuperkompakt, vagy ha úgy tetszik „bridge” kategóriát. A digitális tükörreflexes (DSLR) fényképezőgépek egyre olcsóbbá válásával a patinás, nagy gyártók legendás modelljei lassan feledésbe merültek, legfeljebb egy-két fotóstáska, vagy polc sokat megélt, féltett kincsei. A jelenlegi csúcsot, inkább az igényes, fémvázas, zsebre tehető kompaktok és az egymással zoomátfogásban versengő, nagyobb szuperzoomok jelentik, és lassan de biztosan elérkezni látszik a cserélhető objektíves, nagy érzékelős kompaktok kora is. A kompakt bridge palettán megmaradt kevesek közül kiemelkedik a Fujifilm, mely a mai napig töretlenül kiáll e szegmens mellett. Elég csak az igen jól sikerült és a mezőnyből valóban kiemelkedő FinePix S100FS-re gondolnunk. De, hogy ne menjünk messzire itt a trónkövetelő, az idén nyáron bejelentett büszkeség, mely az S200EXR nevet kapta. A modellszámból egyértelmű, hogy egyfajta utódról beszélhetünk, valahol az S100 kitaposta mezsgyén.

Fujifilm FinePix S100FS vs. FinePix S200EXR

Az S100FS volt az egyik utolsó (ha nem a legutolsó) 2/3”-os kompakt fényképezőgép. Ez a méretszabvány – mely egyébként a legnagyobb volt kompakt viszonylatban – leginkább az ezredforduló utáni időszak 5, majd 8 megapixeles csúcsmodelljeinél volt divat és szinte teljesen kihalt az S100FS-ig, amely kicsit felmelegítette a szinte elfeledett méretet. Úgy tűnik a kihalás most újra esélyes, hiszen az S200 nem viszi tovább a hagyományt, ismét kisebb érzékelőt kapott. Persze az eltérés nem túl nagy, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy 1 millió pixellel növekedett a felbontás. A Fujifilm komolyabb gépeiben régóta használt SuperCCD szabvány, és egyedi pixel elrendezése azért segít valamit, hogy a 12 megapixelből, a mérethez képest a lehető legjobb képminőséget nyerje ki a készülék. SuperCCD-ből a legfrissebb szériát használja a gép, EXR megnevezéssel, melyről később részletesen is írunk.

A valamivel jobb felbontás miatt új képméretek is a listára kerültek, de az elődtől így is sokkal több választható méretet kapunk, sőt a tömörítés mértéke is változtatható végre, minden egyes felbontásban. Újdonság még egy új, kombinált képformátum megjelenése, na és persze az érzékenység, amely egy kicsivel tágabb határok között változtatható. Úgyszintén a Fujifilm gépek védjegyének mondható kiterjesztett dinamika mód is kapott egy új fokozatot.

A kihajtható LCD-től ezúttal el kell búcsúznunk, helyette egy kicsivel nagyobb kijelzőt kapunk, de ezen a téren szinte minden más maradt a régi, ahogy az objektívnél is. Sajnos a sorozat teljesítmény tekintetében is, így a nagyobb felbontás nagyobb terhet ró ugyanarra rendszerre, ami közel fele akkora sebességet jelent.

balra: Fujifilm FinePix S100FS; jobbra: Fujifilm FinePix S200EXR

A Fujifilm átrendezte némileg a témamódokat és az üzemmódválasztó tárcsát, így az új EXR mód miatt a két témaprogramból egy maradt. A gyakorlatban ez semmi hátrányt nem jelent, ahogy a rég dédelgetett xD kártyaformátum elhagyása sem, hiszen a gép a jóval elterjedtebb SD és SDHC formátumokat továbbra is támogatja. A friss szoftveres funkciók közül talán az új képfeldolgozási beállítást a magas érzékenységű zajszűrés állíthatóságát érdemes kiemelni, mely a többi hasonló opcióhoz hasonlóan három fokozatú.

A belső memória közel duplájára nőtt, bár ennél a képméretnél ez már nem jelent sok előnyt, viszont a gépkönyv szerint közel 50%-kal jobb akku élettartam annál inkább. A készülék egy hajszálnyival kisebb lett és könnyebb, de így is a legnagyobb „kompaktok” közé tartozik.